Fisli Éva

Az ismeretlen katona:
Kurucz János (1916–1951)

Kísérlet életrajzra

Nagyanyáim emlékének

„Hol vannak a katonák?”

„Az újoncok megismerése a legelsõ napokban a legkönnyebb, hiszen polgári öltözetük is igen sokat mond. Kezdeti tájékozatlanságuk folytán teljes énjüket mutatják és így egyéniségük, magán viszonyaik és lelkületük felismerése rövid idõ alatt megtörténhetik” – így kezdi vitéz Jány Gusztáv vegyesdandár parancsnok 1937. október 7-én a Magyar Királyi 3/2. parancsnokságnak (a kaposvári székhelyû 10. gyalogdandárnak) kiadott rendelkezését az újoncok megbízhatóságának megállapításáról. Az alapos megfigyelés azért szükséges – mint írja –, mert „az egyén felismerése nélkül nincs nevelõ munka, a nevelés pedig a kik[épzés] alapja!”⁷⁰

Mit is tudhattak meg így egy újoncról 8 hét után a felettesek? Természetesen mindent, mi kartotékadat:⁷¹ születési évet, helyet, a leventekiképzés helyét, idejét, minõségét, hogy az illetõ vagy szülei részt vettek-e „kommunista vagy soc.dem. üzelmekben”, s hogy bevonulása elõtt az újonc vagy családtagjai voltak-e büntetve stb. A megbízhatatlannak minõsült egyéneknél a kétes múltat a kartoték 21. rovatába tett piros „b” jelölte, mely a hatóságok hivatalos ítéletét hivatott közölni. (Ez azonban Jány rendelkezésére utólagos ellenõrzésre szorult, mert „sok esetben mégsem fedi a katonailag vett megbízhatatlanság fogalmát. Így például súlyos testi sértésért elítélt újoncból igen jó csatár, sõt tisztes is válhatik, bár az illetõ büntetett elõéletû.”⁷²)

Látható, hogy a hadsereg mint „emberanyaggal”, számokkal, szabályrendszerrel dolgozó intézmény vállalhatja, hogy megkísérli felismerni katonái valódi természetét. Fõképp, ha az elsõdleges szempont mindeközben a megbízhatóság és hadrafoghatóság; csupa átlátható, késõbb könnyen számszerûsíthetõ kategória. Egy ismeretlen katona életrajzának írójaként én nem vállalkozhatom erre. Hõsöm – sajnos hiányzó – kartotékja ugyan elmondhatná, hogy Kurucz János 1916. május 19-én, a Somogy megyei Kaposszerdahelyen született, ahol leventekiképzésben részesült, majd ugyanitt lett belõle kiváló minõsítésû levente-segédoktató; eközben sem õ, sem büntetlen elõéletû, törpebirtokos szülei nem vettek részt „kommunista vagy szocdem üzelmekben”. Eszerint akár „határozott, tisztelettudó, megbízható” katonának is minõsülhetne.

Egy személyiség lelkülete és magánviszonyai azonban lényegesen bonyolultabbak ennél. Még az életrajz is tárgyának csupán részleges megismerésére képes; a „teljes én” megragadása – az egyéni életpálya töredezettsége okán – valóban illúzió. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy nem is érdemes a fellelhetõ és a mozgósítható források alapján megkísérelni egy élet(út) vizsgálatát. Az életrajz mint történetírói mûfaj továbbra sem vesztette el sem olvasóközönségét, sem relevanciáját, s nem egyszerûen azért, mert „az életrajzból kiindulva jól meghatározott keretek között minden probléma vizsgálható.”⁷³

Noha a teljesség igényérõl ez esetben is eleve le kell mondanunk, nem tudván felsorolni az összes olyan momentumot, aminek egy élet során jelentõsége lehet, egy életpálya vizsgálata mindig a múlttal való párbeszéd, és mint ilyen, a kérdéseinkre talált válaszokon keresztül hozzásegíthet bennünket saját önreflexiónk elmélyüléséhez. Eközben persze arra is ügyelni kell, nehogy a szellemi csõlátás hibájába esvén az életpályákat utólagos jelentõséggel ruházzuk fel. Az életrajz ugyanakkor „… ideális terepet nyújt mind a cselekvõk résnyi, de mégis fontos szabadságának, mind az ellentmondásoktól sohasem mentes normarendszerek tényleges mûködésének vizsgálatára.”⁷⁴

Mit jelent ez Kurucz János esetében? A mindössze 35 évet élt parasztember rövid életének meghatározó részét töltötte a hadseregben, s korai halálát a fronton szerzett betegség okozta. Életpályája elválaszthatatlan a második világháborútól és a hadseregtõl mint hatalmi szervezettõl. (Ezért is tekintem elsõsorban katonának a továbbiakban.) Az egyetlen, de a hozzá köthetõ legszemélyesebb közvetlen forrás, a fronton írt napló segítségével nem pusztán a szerzõ mentális világa, hanem a kényszerek és a szabadság problémája, a normarendszerek érvényesülése is egyértelmûen vizsgálható.

Mi lehet azonban egy (köz)katona-életrajz tétje? A második világháború egyre bõvülõ szakirodalma rendre feldolgozza a nevezetes csaták, a diplomácia, a résztvevõ alakulatok,
a különbözõ fegyvernemek, valamint vezetõ politikusok és tábornokok életének történetét. Az elmúlt években megnõtt azoknak a forráskiadványoknak a száma is, melyekben Oroszországot, hadifogolytábort járt egykori honvédek vallanak frontélményeikrõl. De vajon milyen a világháború, a „történelem” alulnézetbõl? Miféle kép rajzolódhat ki a „határozott, tisztelettudó, megbízható” katonáról, aki amúgy elvész a hozzá hasonlók tömegében? Van-e, létezhetett-e „megtörhetetlenül” a szabadságnak egy bizonyos foka, ami szembehelyezkedett a hatalmi szerkezetek merev formáival, a hadsereggel?⁷⁵ Hogyan kell elgondolni egy majdani közkatona életpályáját a két világháború közötti Magyarországon? Miféle (élet)lehetõségei kínálkoztak és/vagy hiúsultak meg a háború után? Ezekre a kérdésekre igyekszem ezúttal válaszolni.⁷⁶

És még valami. Az életrajz mese; vagyis elbeszélése, „eseményesítése” (többnyire kronologikus rendbe illesztése) egy ember – többé-kevésbé dokumentált – életszakaszainak.⁷⁷ A mesélõ – akinek személye elválaszthatatlan attól, amit és ahogyan elbeszél –, hõse(i) életére mint értelemmel bíró, lezárt egészre tekint, s teszi ezt immár a csattanó ismeretében. Esetemben e csattanó azonban rendhagyónak látszik. A második világháború kapcsán a hivatalos magyar történetírás sokáig nem vett tudomást nemcsak a holtakról, de a túlélõkrõl sem. A közbeszéd egy „bûnös hadsereget” ítélt el vagy vett védelembe, jobbára a változó politikai széljárásnak megfelelõen. Mindeközben azonban hová lettek a katonák? Hiszem, hogy az életrajz, mint mese, hozzáférhetõvé teszi a korábban elhallgatott történetet.

Elveszett világok

„Ezen a kis téren belül minden egyes kicsiny tér, minden egyes ember egyszeri volt

és mással föl nem cserélhetõ. Megannyi kis világ létezett itt,

de egy sem tarthatott volna igényt a reprezentativitásra.”⁷⁸

1927. augusztus 11-e örömnap lehetett a kaposszerdahelyieknek: falujukba püspök látogatott. A hívek templom híján a hõsök szobránál gyûltek össze. Az egyszerû, szürke oszlopot nem sokkal korábban állították fel az elesettek névsorával és a következõ szöveggel: „Hõseinknek, 1914–18”.⁷⁹ Ez volt az a hely, ahol – méltónak érezve az esemény különlegességéhez –, díszkapuval fogadták vendégüket, aki ez alkalomból néhány szót intézett hozzájuk. „A püspök kedves közvetlensége igen jól esett nekik…” – írja az eseményrõl dr. Hoss József kaposvári apátplébános, aki ezt is megjegyzi: „Az ilyen látogatások mindig üdvösségesek, mert híveinkben ébresztgetik az öntudatot.”⁸⁰

A falu apraja-nagyja összesereglett a püspöklátogatás hírére, ha talán nem is mind a fél ezren.⁸¹ A török idõk elõtt nagy múltú, ám késõbb elpusztásodott település mindössze öt éve alakult újra önálló községgé;⁸²1927-ben a Szennai Körjegyzõség alá tartozott, jobbára bevándorolt szegényparaszt lakosai voltak, törpebirtokosok, akik 1895 után költöztek ide nagyszámban. Ekkor parcellázták fel ugyanis a környezõ határt, és Somogy egész területérõl érkeztek a földet igénylõk;⁸³ így nem véletlen, hogy amikor az új tanító a látogatás után három évvel összeírta a híveket, a 40–50 közötti családfõk között alig akad tõsgyökeres szerdahelyi.⁸⁴

A püspöklátogatásra érkezõ hívek többsége földmûves, de a falusiak gyûrûjében ott állhatott néhány az önálló iparosok közül is.⁸⁵ A tanító, Herzán Cézár vezetésével megjelentek a gyerekek is, az elemi iskola növendékei. Ott bámészkodhatott közöttük az a kisfiú is, aki történetünk hõse lesz. Jánosnak hívják, májusban múlt 11 éves. Apja, Kurucz József⁸⁶ egyike azoknak, akik Zselicszentpálról költöztek az egykori pusztára; 1913-ban nõsült Szerdahelyre.⁸⁷ Második fia, János születésekor már feltehetõleg a fronton volt; hosszú orosz hadifogság után tért csak haza kis családjához. Neve tehát nincs fenn a hõsök oszlopán; épségben került haza a háborúból.

A zselicszentpáli népes Kurucz-családból⁸⁸ egyedül õ költözött Szerdahelyre, nem így a feleség, Tót Anna⁸⁹ rokonságából; Tót József korai halála után özvegye, Horvát Mária 1897-ben gyermekeivel és testvérbátyjával Szerdahelyre költözött, ahol egyik nõvére, Éva is letelepedett. Tót Anna tehát már Szerdahely-pusztán töltötte gyermekkorát. Házassága után férjével gyermektelen és nem sokkal korábban megözvegyült nagynénjéhez költözött.⁹⁰

Családja, melyben valószínûleg délszláv felmenõk is akadtak, éppúgy katolikus, akárcsak a Kuruczok voltak nemzedékeken keresztül.⁹¹ Az anyakönyvekben mind Tóték, mind Kuruczék részérõl többnyire földmûveseket találunk; a puszták jellegzetes vándorait, akik a jobbágyfelszabadítást követõ paraszti migráció során, a telekrendezések, parcellázások miatt többször is költözve, épp ekkor, a századforduló környékén telepedtek meg egy-egy kisbirtokon.⁹²

Tót Anna három gyermeknek adott életet. Mária, a legidõsebb a házasságkötést követõ 10. hónapban, az ifjabb József 1914-ben, történetünk hõse, János 1916-ban született. A püspök látogatásakor azonban már csak János és Mária van életben; József nevû testvérük mindössze 7 hónapot élt, s az ekkor oly gyakori „görcsök”-ben halt meg.

Az utca, ahol Kurucz János szüleivel és gyermektelen nénikéjével lakik, épp a hõsi emlékmû utcája, egyszerû földút; esõs idõben és telente sáros, máskor csupa por. A kerítések mellett egy kis gyalogút vezet föl a domboldalon; az emelkedõ tetején, a „haranglábon” túl áll a kis zsuppos tömésház,⁹³ nem messze a bíróék portájától. Az utca végén van az istálló, melynek helyén valaha pálos kolostor állott. A földbõl itt idõnként csontok kerülnek elõ: az egykori temetõ helye ez. Tovább, a domb aljában egy kis vasút („strekk”) húzódik, amit a világháború alatt – olasz – hadifoglyokkal építtettek, hogy a Zselic értékes erdeibõl a fát
a fûrésztelepre szállíthassák. A tetõrõl el lehet látni a falu fõutcáján, a köves úton túlra,
a Kisszennának nevezett faluvégre is, ahol az Esterházy-hitbizomány mintegy 62 katasztrális holdnyi Pazderjás-erdejét a templomot építõ szerdahelyiek vásárolják majd meg, hogy a birtokukba jutott fát lábon eladják.⁹⁴

Kuruczéktól ellátni a mezõk, a zselici erdõk felé. S innen, a Petõi útnak is nevezett utcáról vezet egy horhos („horhó”) a töröcskei dombok irányába. Somogy vármegye székhelye, Kaposvár mintegy 5 kilométernyire van; oda járnak nap mint nap piacra az asszonyok. Ez Kurucz János eszmélésének színtere; az elsõ tér, amelyre értelme megnyílt, s az elsõ, ami eltûnt szemei elõl.

Horthy leventéje

„Oktató kérdez: Mit tanul Ön most?

Levente válaszol: Azt, amit a katonának tudnia kell.

Oktató: Hát mi a katona?

Levente válaszol: A katona egy olyan férfi, ki hazáját megvédelmezi.”⁹⁵

Kurucz János születésekor az Osztrák–Magyar Monarchia hadban áll. Az év novemberében meghal az agg Ferenc József; utódának két esztendeje sem marad, s a Monarchia megszûnik mint államalakulat. A frontokról visszaözönlõ katonák egy széthullott birodalom pusztulásának tanúi és részesei. A békekonferencia újrarajzolja Közép- és Kelet-Európa térképét; elhintve az ellenségeskedés magvait a térség országaiban.

Kurucz mindössze négyéves a trianoni béke aláírásakor. Életére azonban közvetlenül is hatással lesz a szerzõdés, mely a nagyhatalmak elérhetetlen világában köttetett. Az elemi iskolában nap mint nap õ is imádkozza a Magyar Hiszekegyet, és a harmincas évektõl õ is részt vesz a levente-mozgalomban, mely a katonai elõképzés egyre nyíltabb formája lesz
a két világháború közötti Magyarországon.

Kurucz Somogy vármegye legnépesebb járásába született,⁹⁶ ahol a lélekszám a háborút követõen jelentõs mértékben növekedett. A területet nagyrészt római katolikusok lakták, de voltak népes protestáns községek is. Ilyen például a Szerdahellyel szomszédos és módosabb portáiról nevezetes Szenna is, ahol 1916-ban a református helyettes lelkészt Tildy Zoltánnak hívták.

Szerdahelynek azonban nem volt temploma. Szentmisére csak kevesen jártak a közeli városba, vasárnaponként Herzán Cézár, a tanító tartott litániát az iskolában. Herzánt csendes, igen tekintélyes embernek ismerték.97 Amikor 1928-ban Szigetvárra helyezték, a faluból többen megsiratták.⁹⁸ Még a tanítótól eleinte idegenkedõ új plébános is tisztelettel emlékezett meg róla.⁹⁹ Személyét meghatározónak tarthatjuk a falu és a gyermekek – így Kurucz – életében is. Ugyancsak elmondható ez Hoss József apátplébánosról, aki 1923-ban került a fiókegyházközség élére.¹⁰⁰ Lelkipásztori tevékenységét rögtön azzal kezdte, hogy összehívta a szerdahelyieket és megnyerte õket a templomépítés ügyének. Évek telnek el, mire a templom elkészül, de 1935 szeptemberében sokak örömére és büszkeségére felszentelik az épületet.

A templomépítés a megye különbözõ részeibõl érkezett, különbözõ helyekhez kötõdõ lakosok közös ügye lesz. Az emlékmûvel szemben emelkednek a falak; a falu középpontja így alakul, teljesedik ki, párhuzamosan Kurucz és nemzedéke életével. A lakosok nagy része kiveszi a részét az építkezésbõl, a maguk módján a fiatalok is. 1935-ben az iskolában az új tanító és felesége rendezésében mûkedvelõ elõadásokat tartanak; bemutatják a Piros bugyelláris és a Vén bakancsos és fia, a huszár címû népszínmûveket. A bevételt a templomépítésre a plébánosnak adják.¹⁰¹ Egy évvel késõbb a Falu rosszát és a Túl a Krivánont játsszák,
s mindkét elõadás szereplõi közt ott találjuk Kurucz Jánost. Már 1934-ben, amikor a templomépítéshez szükséges meszet megvásárolják, ott van az önkéntes gödörásók között¹⁰² és találkozunk vele 1936-ban a plébános búcsúztatásakor is, amikor a leventék nevében õ köszön el Hoss apáttól.¹⁰³Az egyik meghatározó élménynek tehát e korai években a falusiak összefogásában megvalósuló templom építése látszik – utólag.

A másiknak a levente-mozgalomban való részvétel. Kurucz 20 esztendõs, amikor tiszte szerint ünnepélyesen elköszön Hosstól; leventeként ekkor a III. korcsoportba tartozik. Eszerint tehát „szakalap-elõképzése” már kétharmadrészt katonai, egyharmadrészt sportfoglalkozást jelent. Korábban õ is elemi képzésben részesülhetett, de 16–18 éves kora között már neki is át kellett esnie az alapkiképzésen.¹⁰⁴

A Szennai Körjegyzõség öt falujából Szennába jártak kiképzésre a fiúk; heti egy alkalommal a szerdahelyiek is, akik a harmincas évek közepéig még helyben gyakorlatoztak. A foglalkozásokon elsõsorban lövészetet tanultak. Az oktatást a tanítók vezették. Egy három hetes tanfolyam elvégzése után az arra érdemesekbõl segédoktatók lehettek, s mint nagyfiúk a kisebbeket oktathatták.¹⁰⁵ Kurucz János 1937-ben segédoktató volt.¹⁰⁶ Ez egyebek közt azt is jelenti, hogy a tanfolyam során a laktanyában lehetõsége volt újabb ismeretségeket kötni. Olyasféle csomópontnak tekinthetõ a segédoktatói-tanfolyam, amely átformálta Kurucz kapcsolatrendszerét.¹⁰⁷ Az sem kizárt, hogy késõbbi katonabarátságai már itt, ekkor elkezdõdtek. Innen a faluba visszatérve azt kellett tanítania a fiatalabbaknak, amit õ maga is megtanult, vagyis az erkölcstan mellett egyebek közt gyakorlati gépismeretet, távbeszélõ és jelzõszolgálatot, turisztikai ismereteket, mentõszolgálatot.¹⁰⁸ Mit is jelenthetett mindez elméletben?

A 12–14 éves leventéknek már határozott fogalommal kellett rendelkezniük az istenfélelemrõl, a bajtársiasságról, a hazaszeretetrõl, a tiszteletrõl, a kegyeletrõl, a köszönési módokról, a zászlók jelentõségérõl, a szobrokkal kapcsolatos magatartásról, a Himnuszról, a Hiszekegyrõl, a hûségrõl, a háláról, a becsületrõl, a közös becsületrõl és az összetartozás tudatáról, a kötelességtudásról, a felelõsségérzésrõl, a következetességrõl, az állhatatosságról, a bátorságról, a vitézségrõl, a szorgalomról, a pontosságról, a rendszeretetrõl, a fegyelemrõl, a takarékosságról, a Levente-tízparancsolatról. A 15–18 éveseknek a hazaszeretetet, az illedelmes viselkedést, az udvariasságot, a szerénységet, az önérzetet, az önzetlenséget,
a tekintély- és a törvénytiszteletet, a tulajdonjogot és a tulajdonjog szentségét kellett megismerniük, s lehetõleg magukévá tenniük.¹⁰⁹ Ehhez persze nem a gyakorlótér volt a legalkalmasabb helyszín, hanem az iskola. Az ismeretterjesztõ elõadások során a leventekiképzésbe vont parasztfiúk nemcsak dicsõ haditettekrõl hallhattak, hanem mezõgazdasági ismeretekrõl is.¹¹⁰ A szellemi nevelés mellett a leventék természetesen különféle sportágakkal is ismerkedtek; ezek közül a lõkiképzés, valamint a támadó és védõsportok voltak a legjelentékenyebbek, úgymint a birkózás, az ökölvívás és a cselgáncs.¹¹¹

Nincs adatom arról, hogy a helyi kiképzés, illetve Kurucz segédoktatói tevékenysége mennyire felelt meg az eredeti elképzelésnek és mennyire volt katonás. Alapjaiban azonban ez is teljes katonai kiképzést nyújtott, s heti egy napon rendszeresen foglalkoztatta
a fiatal fiúkat.

De hogy is élhetett Horthy leventéje a kiképzésen kívül? A heti rendszeres, kötelezõ leventefoglalkozás mellett Kurucz – a többi szerdahelyihez hasonlóan – aratni járt, napszámot, („hetellõ”) erdei munkákat vállalt, majd elszegõdött a falusi téglavetõhöz dolgozni.¹¹² Életét a mezõgazdasági munkák és a nagyrészt egyházi ünnepek ritmusa tagolta.

Magánviszonyai alapvetõen vérségi és szomszédsági kötelékeket jelentenek ekkor, de mint a község életében számottevõ fiatalnak, a közös munkán túl is módja volt igen sok kapcsolatot kialakítani a környezõ településeken. A leventekiképzéseken megismerte a zselici falvak fiataljait. Templomban, bálokon, búcsúkban, az 1936-os tánctanfolyamon¹¹³ és
a mûkedvelõ elõadásokon volt lehetõsége találkozni velük. Járhatott a közeli városba, moziba, színházba, mint a többiek. Számos esküvõn võfélykedett is, mint azt a fennmaradt fényképek tanúsítják. Mintha valami arra rendelte volna, hogy a lassan megszilárduló faluközösség középpontja, aktív szereplõje legyen. A nagyszínpadokról már egy ideje kiszorult, de a falusi mûkedvelõk között még igen népszerû, a stilizált népéletet bemutató népszínmûvekben¹¹⁴ Kurucz többnyire fõszerepet játszik. Mint él-leventének azonban, s nem pusztán a hosszabb-rövidebb idénymunka folytán, lehetõsége volt kimozdulni is az életét keretezõ faluból, ahonnét – feltehetõen 1939 elején – elszólítja majd a behívó.

Katonák

„Mikor az ifjú belép a hadseregbe, koránál fogva

legfogékonyabb a lelke a hivatásából fakadó eszmék befogadására.

A katonaságnál eltöltött évek kitörölhetetlen,

soha el nem enyészõ nyomokat hagynak az ifjú lelkében,

bármilyen ruhát öltsön fel késõbb a polgári életben…”¹¹⁵

1941. április 13-án estig a 10. dandár menete – és velük Kurucz – beérkezik Zombor városába. A bevonulókat délben ünneplés és lelkes fogadtatás várja. Estére befejezõdik a szállásolás. A dandárparancsnok, Peterdy tábornok az állami gimnázium épületében rendezkedik be. 20 óra körül a gimnázium épületének padlásáról, a szomszédos házakról és a belváros felõl élénk pisztoly- és puskatûz kezdõdik. Lövések csapódnak be a gimnázium ablakain keresztül is, mire a dandárparancsnok intézkedik az épület azonnali átkutatásáról: pincétõl padlásig. Körülbelül 20 óra 20 perckor a közvilágítás megszûnik az épületben. A gimnázium udvarán tartózkodó alakulatok az ellenséges tûzre puskával és golyószóróval válaszolnak. A sötétség miatt lehetetlen megállapítani, hol vannak a csetnikek, ezért a dandárparancsnok elrendeli a tüzelés beszüntetését. Negyedóra múltán a katonák abba is hagyják a lövöldözést. A dandárparancsnok jóváhagyja, hogy a csapatok lezárjanak egyes utcákat. Megkezdõdik az ellenséges tüzelõállások felderítése és felszámolása. Mindenki önkéntelenül a nagyobb háztömböket tekinti gyanúsnak, pedig a kis házakban van a legtöbb tûzfészek. A tûzrajtaütés az éjszaka folyamán még kétszer megismétlõdik – azonos módon.¹¹⁶
Ezalatt az Apatin-hídnál tartózkodó fél árkászszázadot 20 óra tájban erõs célzott puska- és piszolytûz éri, mire a század két szakasza fedezékbe vonul a híd két oldalán. A járõrök átkutatják a környezõ házakat és letartóztatnak 10 gyanús személyt. A harctudósítás szerint a század városban maradt szakasza is tüzet kap az éj folyamán: a századparancsnok egy padlásról tüzelõ szerb pénzügyõrt agyonlövet, s négy további személyt bekísérnek. A II. zászlóalj a szálláskörletben pihen a rajtaütés kezdetekor: 21 órakor a századparancsnok azt az utasítást kapja, hogy csapatokat rendeljen ki a városháza védelmére. A zászlóalj járõrei az éjszaka folyamán több belvárosi házat átkutatnak. Elfognak mintegy 20 fõt, kivégeznek négyet. A környék átkutatása 14-én is folyik: a járõrök a túszok összegyûjtése során többször kerülnek közelharcba. A lövöldözést a III. zászlóalj is viszonozza, majd a kutatáskor egy szerb pénzügyõrt kivégeznek és bekísérnek ötven gyanús személyt. Mindkét zászlóalj veszít egy katonát.¹¹⁷

A 6. gyalogezred I. zászlóalját az elhelyezési körletben éri a rajtaütés. A házkutatás során egyetlen fegyveres férfit találnak. Másnap a zászlóalj járõrei több ízben keverednek tûzharcba. A zászlóalj második századát is támadás éri: 13-án este 20 óra 30-kor 3–4 ember ugrik be a körlet udvarára, és azonnal tüzet nyitnak, amit az õrök viszonoznak.

A század több alakulatát éri egy-egy kósza lövedék. Járõrözés közben elszórtan találnak magányos céllövõket, akiket a helyszínen kivégeznek. A 6/II. zászlóalj épp beszállásolását végzi, amikor valaki az egyik udvarra két kézigránátot dob a falon túlról. A legénység három kézigránáttal viszonozza a támadást, majd megindulnak a járõrök. Mint kiderül,
a Sztapár úti házakban 6–8 padlás egybe van építve: ez adott lehetõséget a csetnik akcióra. 22 óra 30 körül a járõr több gyanús egyént fog el, többek közt egy férfit, akinek mindkét karjára halálfej és kilences szám van tetoválva. Az illetõ csetniket azonosítják, majd 14-én reggel kivégzik.¹¹⁸ A többi foglyot az ekkori tervek szerint hamarosan felállítandó Duna-menti internálótáborokba kívánják szállítani mint a „felszabadított területen a közrendre és közbiztonságra veszélyes egyéneket”.¹¹⁹ Néhány nappal a történtek után ugyanis elrendelik, hogy a gyanús és veszélyesnek ítélt elemek (összesen 2000–3000 fõ) részére internáló táborokat állítsanak fel – lehetõleg a Duna mentén – ideiglenesen, majdani kitelepítésükig. Ekkor már a katonai közigazgatás van érvényben (április 17-tõl), és túl vagyunk az április 18-i nagy ünnepségen is, melyet a közös német–olasz–magyar gyõzelem örömére rendeztek.
A 13-ról 14-re virradó éjszaka történt tûzharcról és a rajok küzdelmeirõl további jegyzõkönyvek készülnek május folyamán a békehelyõrségben, a résztvevõk és a szemtanúk vallomása alapján. A kiemelt lövöldözés egyetlen volt csak a Délvidék elfoglalásának konfliktusai közül, mely – ha a magyar hadakra nézve nagy számszerû veszteséggel nem is járt – a katonáktól, így Kurucztól is, folyamatos éberséget és erõszakot követelt.

A tûzharc során és azt követõen is fosztogatásokra került sor a magyarok között: ezek ellen – az eltulajdonított tárgyak beszolgáltatásával – a parancsnokok igyekeztek erélyesen fellépni. Az utasítás ellenére a városban fegyvertelenül és egyedül járó katonákat ugyancsak megbüntetik: április 17-én két gyalogos honvédet 2 órára kiköttetnek.¹²⁰

Miközben tehát folyamatosan irányított erõszak megkövetelt alkalmazásáról van szó,
a fegyelmet a hadvezetés igyekszik helyreállítani a legénység soraiban. Április 23-án már csupán a katonai közigazgatási hatóság illetékes a házkutatások elrendelésére, csapat már nem. A gyanús személyeket is csupán már indokolt esetben kell a hatóságnak átadni. Április 25-tõl a nem járõrözõ legénységnek kiképzésben kell részt vennie. A hadsereg tehát a megszállt területen berendezkedett, s a békeidõkben szokásos napirend szerint irányította tagjait. Sõt már 24-én elõzetes intézkedés történik a IV. hadtest zömének kivonására. A mozgósított magyar csapatok, melyek többsége hiányos fölszereléssel kezdte meg a felvonulást, megkezdi a kivonulást.

A harcjelentésekbõl eközben kirajzolódik a rettenthetetlen magyar honvéd alakja is. „Az ezredben »pánikra való hajlam«-ot nem tapasztaltam; ugyancsak távol áll ezredemtõl az »indokolatlan félelem és rettegés«. Az ezred legénysége most is félreérthetetlen tanújelét adta hagyományos harcratermettségének és harcikedvének. Az alattomos támadás az egyenes lelkületû, becsületes somogyi legénységet mélyen felháborította és dühtõl lángolva várta az alkalmat a megtorlásra.” – olvassuk Vitéz Matláry ezredesnek, a 36. gyalogezred parancsnokának még a 13-i tûzharcról írott sorait.¹²¹ Április 26-án pedig maga a hadtestparancsnok intézi szavait a kivonuló seregtestekhez: „Az õsi magyar, katonaerényekhez méltó mûködésével tiszt, altiszt és honvéd hozzájárult a 3. hds. sikeres harcainak megvívásához, illetve a Duna-Tisza köze gyors megszállásához. Hadseregem sok százezer magyar vérünket szabadította fel az elnyomatásból és újabb értékes területeket kapcsolt vissza a Trianoni-i békében megcsonkított Hazánkhoz. Sikeres hadmûveleteitek szolgáljanak további buzdításul Nagy Magyarország visszaszerzéséhez megvívandó jövõ harcainkhoz!”¹²² Ez hát a honvédek útravalója és egy Délvidék-emlékérem. A hazamasírozó IV. hadtest katonái közt ott találjuk Kurucz Jánost.¹²³

A kiváló minõsítésû levente-segédoktatót, aki épp ezért megkülönböztetett bánásmódban részesül,¹²⁴ a délvidéki akció után rövidesen elõléptetik. 1942 nyarán tizedes, 1943 januárjában már továbbszolgáló szakaszvezetõ; beosztásából adódóan rajparancsnok, esetenként szakaszparancsnok-helyettes is. A megkülönböztetett bánásmód nemcsak a nehezebb, terhesebb, alárendeltebb szolgálati munkák alóli mentességet és a jobb ruházatot jelenthette, hanem azt is, hogy már az újonckiképzés elején 24–26 órára szabadon eltávozhatott.

Így a bevonulással nem szakadnak meg Kurucz hazai kapcsolatai. 1940-es dátummal egy fényképet kap ajándékba az abban az évben bemutatott Ember kell a gátra címû színdarab szerdahelyi szereplõirõl. A kép hátulján „Nagyságos Kurucz János urnak Kaposvár” címzés olvasható, valamint a következõ megjegyzés: „Emlékül Ilonkátol Janinak”. A lány az a 16 éves Csanádi Ilona, akivel két évvel késõbb, 1942. február 1-jén Kurucz házasságot köt.
Az udvarlásról, sõt a házasságról sincsenek emlékek; nem maradtak fenn levelek sem
a békehelyõrségben, sem a frontvonalon eltöltött idõbõl. Fényképek tanúsítják csupán, hogy a võlegény és menyasszony találkozhatott a közös mûkedvelõ elõadásokon, melyeknek egy idõben mindketten résztvevõi voltak.

Az esküvõi fénykép egy katonaruhás,¹²⁵ fehér kesztyûs fiatal férfit és egy félénk tekintetû, karcsú lányt ábrázol, akinek hosszú fátylát a fényképész gondosan elrendezte. A menyasszony, Csanádi Ilona január 9-én töltötte be 18. életévét. Noha édesapja, a református Csanádi János földmívesként szerepel az anyakönyvekben, kádár és zenész is volt emellett, afféle ezermester,¹²⁶ a család felmenõi között hatósági útkaparó és (az egyébként katolikus) anyai ágon kovácsmester is elõfordul. Bár a családi emlékezet szerint Kurucz „felfelé házasodott”,¹²⁷ a hivatalos iratokból mindössze annyi állapítható meg, hogy míg Csanádiék a harmincas években földet vásárolnak, Kuruczék épp ellenkezõleg, földet adnak el.¹²⁸
Az ifjú pár lakhelye Kuruczék portája lesz, ahol nemcsak a võlegény szülei, hanem idõs nénikéje is lakik, összesen tehát öten osztoznak a két szobán. Mézeshetekre azonban nem jut sok idõ, hiszen az ifjú férjet hamarosan újra behívják, amikor a 2. magyar hadsereget 1942 elején a német hadvezetés követelésére mozgósítják. A mozgósításra – az ország összlakosságának és az arányos területi megterhelés elvének figyelembe vételével – február 24-tõl kezdve került sor. A kiválasztottak nagyobbrészt tartalékosok voltak.¹²⁹ A gyalogsági alakulatokat 5–6 héttel a kivonulás elõtt kellett mozgósítani; a kiképzésre hat hetet szántak, ez az idõ azonban szinte minden alakulatnál kitolódott.¹³⁰ Kivonuláskor 3 hónapnyi frontszolgálatot ígértek a katonáknak. A rettenthetetlen magyar honvéd küldetése pedig
a bolsevizmus ellenében a civilizáció terjesztése volt a megszállt területeken – legalábbis
a rendszeresített katolikus imakönyv szerint.¹³¹

A hadsereg élelmezési létszáma a kivonuláskor 207 500 fõ volt. Az elsõ szállítmányok 1942 áprilisában indultak el a hadszíntérre; a további mozgósítás azonban nehézkesen haladt. (A németek a szövetséges erõk zömét saját csapataik felszabadítására, az arcvonal betöltésére használták, s a német szállítmányok mindvégig elõnyt élveztek.) A pécsi IV. hadtest hadosztályainak bevagonírozása végül május 28-án kezdõdött; elõször a kaposvári 10. könnyû hadosztályt és a repülõcsoport földi szerveit szállították ki a frontra. A katonák az áradások miatt az Érsekújvár–Galánta–Zsolna–Jablonkai-hágó–Katowice–Radom–Breszt–Pinszk–Kalinkovicsi–Resica útvonalon, általában hat nap alatt érték el a hadmûveleti területet. Innen a csapatok öthetes menetelés után érkeztek az arcvonalhoz, ahol a német 2. hadsereg-parancsnokság alá rendelték õket.¹³²

A magyar csapatok kiszállítása július 27-ig tartott. Rajtuk kívül olaszok, románok, szlovákok, finnek, spanyolok, horvátok, norvégok, a Vichy Franciaország egy zászlóaljnyi embere, svédek, dánok és belgák vonultak ki a keleti hadszíntérre. Noha a kaposvári 10. könnyû hadosztály alakulatai már május végén elhagyták az országot, nem tudom, hogy maga Kurucz pontosan mikor is került ki a frontra. 1942 júniusában az erõsen lefogyott tizedes még együtt fényképezkedik a biharnagybajomi újoncokkal, alighanem a hathetes kiképzés végeztével.¹³³ Elképzelhetõ azonban, hogy csupán váltásként érkezik majd
a frontra; naplójában – 1943 februárjában – megköszöni Istennek, hogy mellette volt „ebben a borzalmas két hónapban”. A nyári és kora õszi hídfõcsatákban tehát feltehetõen nem volt része. (Ezekben a harcokban a IV. hadtest augusztus 1. és szeptember 15. között 5412 fõt vesztett.¹³⁴) Hamarosan azonban gyökeres változásokra kerül sor a keleti arcvonal déli szakaszán is, amikor Sztálingrádnál a szovjetek nagy erõkkel elõrenyomulnak. Eközben a hónapokon keresztül állóvédelmet folytató, harcokban elcsigázott, lerongyolódott katonáknak csak egy kis hányadát váltja fel a hátországi utánpótlás. Pedig a személyi hiányok pótlására több mint 20 000 embert mozgósítanak. Az õ kiszállításukat november 2-ára tervezik.¹³⁵ Eközben a téli állások kiépítése a hosszú arcvonalon iszonyúan igénybe veszi az amúgy is megviselt embereket. Kurucz egy elgyötört, a fagytól és az ellátás hiányosságaitól szenvedõ seregbe érkezik; feltehetõen 1942 végén.

Magánterület, avagy egy naplóíró mentális világa

„A botnak két vége van.”¹³⁶

„Hogy az élményeimet tisztán megirhassam, úgy visszamenõleg kell irnom. Bõven nem írok, csak úgy, hogy tiszta képet alkothasson róla, hogy milyen is volt a sorsunk a muszkaföldön.” Így kezdõdik a napló 1943. február 12-én. Nem tudni, kinek szólnak a fenti sorok. Egy általános alanyt feltételezni épp annyira lehetséges, mint egy határozott, ám a mondatban nem jelölt címzettet. A kérdésre tehát, hogy kinek szól, nem adhatok egyértelmû választ, ahogy a családi legendáriumban sincs rá felelet. Kurucz azonban láthatóan olvasásra szánta a szöveget, s ez akkor is igaz, ha a napló egyes részleteiben kendõzetlenül ír feletteseirõl, zabrálásairól vagy éppen a németekrõl, oly módon, ahogy azt leveleiben nem tehette volna. Ami a naplóírás idejét illeti, a szakaszvezetõ a doni (urivi) áttörés után egy hónappal fogott hozzá a jegyzeteléshez. Az elsõ mondatban jelölt „visszamenõlegesség” erre a hónapos távolságra utal. Kurucz ugyanakkor nem memoárt készít; néhány mondatos visszaemlékezés után ugyanis áttér a napi, reflektálatlan jegyzetelésre. A megörökítés szándéka azonban felfejthetõ a sorok között. A „tiszta kép” megfogalmazás ezen kívül valami mást is sejtet: bizonytalanságot (gyanakvást?) a „muszkaföldi katonasors” aktuális/otthoni/majdani megítélésében. Ez olyannyira erõs késztetésnek látszik, hogy részben magyarázatul szolgálhat arra, miért is kezdett naplót írni Kurucz a fronton, noha nem tudok róla, hogy korábban naplót vezetett volna, sõt annak sincs nyoma, hogy folytatta a jegyzetelést valamikor e három héten kívül.¹³⁷

De mit is láthatunk e szövegen keresztül? Kurucz elemi népiskolát végzett, olvasott, bár nem túlságosan mûvelt ember lehetett. Olvasmányai valószínûleg a levente- és a ponyvairodalom opusculusaiból és a népszínmûvekbõl kerültek ki, de az sem kizárt, hogy olvasott néhány, a húszas-harmincas években Magyarországon tömegesen megjelent elsõ világháborús regényt vagy naplót. Írása egyébiránt szép, olvasható, a beszélt nyelvi megnyilatkozáshoz közeli. A naplóban nem találkozunk tájszavakkal, bár a „muszka” szó népnyelvi kifejezés, mely inkább az elsõ világháborút idézi; ez azonban ez idõ tájt általános megnevezés a katonák közt – a fennmaradt naplótöredékek szerint. (Kurucz felváltva használja az „orosz”-szal, ahogy a svábot is a némettel.)

A szakaszvezetõ – a napló szerint – szorgalmas levélíró volt. Nem csupán legközelebbi családtagjaival (anya, apa, testvér, feleség), de anyósával, sógorával, unokatestvérével és (legalább) egy bajtársával is levelezett. Sajnos, leveleibõl egyetlenegy sem maradt fenn, így csak következtetni tudok arra, mit is írhatott egymásnak anya és fia, férj és feleség. Kurucz levelei éppúgy, mint bajtársaié, akik a 2. magyar hadsereg zömét alkották, általában hat nap alatt érkeztek el a hátországba. Többnyire az egészségi állapottal, az ismerõs bajtársakkal kapcsolatos hírekkel, az élelemmel foglalkozhattak, majd az otthoni hírekrõl és
a családtagok, ismerõsök hogylétérõl való érdeklõdéssel zárulhattak.¹³⁸ A válaszul küldött levelekben az otthon hírei vegyülhettek a reménykedéssel és az aggodalommal.¹³⁹ A katonák olykor csomagot, olykor egy-egy fényképet is kézhez kaphattak, ahogy erre Kurucz esetében is sor kerülhetett, hiszen az egyik fennmaradt, kéthetes kisfiáról készült fotó hátlapján ez áll: „Megjöttünk, apukám”.

A levélírás tehát a folyamatos kapcsolattartás eszköze, ezért számít majd kemény büntetésnek a levelek megvonása. Míg azonban a levelezésnek ekkor már van valamelyes hagyománya a parasztság között,¹⁴⁰ a napló (eltekintve a gyakori számadáskönyvektõl) a második világháború idején lesz egyre elterjedtebb. Igen sok töredék maradt fenn a világháborúból; ezek legtöbbje évtizedekig lappangott egy-egy család hányódó emlékei közt. Kurucz naplója is családi irattárból került elõ és szintén töredéknek látszik, noha a szöveg eleje nem tûnik hiányosnak, s az utolsó három nap dátuma üres, mintha a szerzõ valóban nem folytatta volna az írást, bár ez szándékában állt. Töredékjellege valójában abban mutatkozik meg, hogy se elõzménye, se folytatása nincs; csupán pillanatfelvétel.

A napló kezdõpontjául választott dátum sokatmondó: „Ma egy hónapja, hogy riadó lett…” – írja az elsõ oldalon, és az említett visszamenõlegesség is január 12-re vonatkozik. Magánidejében tehát a doni áttörés már ekkor kitüntetett szerepet kap. Alátámasztani látszik mindezt az is, hogy Kurucz nem a frontra való kikerülésével (illetve az arra való visszaemlékezéssel) indítja feljegyzéseit; csak imája egy részletébõl derül majd ki, hogy két hónapja kerülhetett az arcvonalba.

Figyelemre méltó körülmény az is, hogy Kurucz mikor is vetette papírra sorait. Nem az erdélyi vagy a délvidéki bevonuláskor, amikor a feszes napirend és az események gyors lefolyása nem is igen adott volna módot a naplóírásra. A bejegyzések abból az idõbõl valók, amikor – az immár – szakaszvezetõ le-lemaradozva alakulatától egyike lett azoknak, akik nem Istenért, nem hazáért, nem a szövetséges haderõk céljaiért, hanem az életükért hátráltak az ellenséges csapatok elõl. Kurucz nem a menetoszloppal haladt – többször letért az útról. Marci nevû barátjával falvakban húzták meg magukat, idõnként a hadsereg szabályait is megszegve. Így joggal számíthatott az esetleges számonkérésre, melyre valóban sor került, még ha enyhe formában is. A naplót tehát alkalmasnak gondolhatta arra is, hogy rögzítse, merre, milyen útvonalon jár, kikkel találkozik.¹⁴¹ A bejegyzések hangvételébõl – és a már említett „tiszta kép” miatt – azonban másra is gondolhatok. Kurucz egynémely indulatos mondata („piszkos sváb anyjával együtt”) minden valószínûség szerint nem kerülte volna el a cenzor figyelmét, ha levélben írja le õket.¹⁴² Ez esetben pedig nyilvánvaló, hogy nem juthattak volna el a címzett(ek)hez. (A naplóírás idejében egyébiránt levelek küldésére éppen nem volt rendszeresen lehetõsége. A januári 12-i támadás után az elsõ leveleket február 23-án ad(hat)ta csak fel, mint az aznapi bejegyzésbõl kiderül, s ez talán nem elhanyagolható körülmény; a rendszeres napi jegyzetelés ez idõ alatt az egyoldalú kommunikáció egyetlen formája lehetett a hátországgal.)

A napló mintha valóban Kurucz gondolatainak legtitkosabb tükre volna. A „bõven nem írok, csak úgy, hogy tiszta képet alkothasson róla, hogy milyen is volt a sorsunk a muszkaföldön” mondat eszerint e kép kendõzetlenségére is utalhat. Mégis nyilvánvaló, hogy a tükör nem mutat meg mindent, ami Kuruczcal történt, különösen, ha egy életrajzíró tekint bele évtizedek utólagos tudásával, az aktuális jelen – törvényszerûen torzító – szemüveglencséin át. A napló, mely töredékjellege ellenére is teljes, önálló világ és mint ilyen „a valóság egyéni birtokbavétele,”¹⁴³ azonban nemcsak azzal informál, mit ír benne tulajdonosa, hanem azzal is, hogy mirõl hallgat. Hiszen nyilvánvaló, hogy „valaminek vagy valamiknek az elhallgatása, a dolgokról való beszéd hiánya szintén információ.”¹⁴⁴ A naplóírók többnyire arról hallgatnak, amit triviálisnak vagy magától értetõdõnek tekintenek, vagy amit szinte reflexszerûen végeznek; mindarról tehát, amit észre sem szokás venni; ezt a logikát követve sem az evés nem triviális, sem a visszavonulás le is jegyzett eseményei, ám a háború maga az. Hiszen Kurucz ír feletteseirõl, németekrõl és olaszokról, zabrálásairól, igen részletesen megemlékezik az ételekrõl – még az anyagcserét sem hagyja ki –, az õt is gyötrõ tetvekrõl, és imádkozik is a napló lapjain. Egy valamirõl azonban nem ír közvetlenül: a körülötte levõ pusztulásról. A háború Kurucz február 28-án lejegyzett imájában tûnik csak fel közvetlenül, mint „irtózatos emberöldöklés”. A részletek elhallgatásának oka lehet persze
e pusztulás „banalitása”, mindennapisága, de lehet szándékosság vagy tudatos elfojtásra irányuló igyekezet is.¹⁴⁵

Kurucz indulatai azonban nem maradnak teljesen rejtve elõttünk; akár a kézi szánkóját elzsákmányoló német altisztekrõl, akár a leveleit visszatartó Csurai õrmesterrõl van szó, nem szépít. Esete egy a számos fegyelemsértõéi közül; lemarad alakulatától, akkor, amikor ezt már igen keményen igyekeznek megtorolni. Nyezsinben ukrán borbélyhoz és piacra is megy, és ezzel egyike azoknak, akik miatt bõ három héttel késõbb a március 18-i szállásparancsnoksági parancs ezt már erélyesen tiltja, ahogy a polgári lakossággal szembeni érintkezést, a piacok látogatását is.¹⁴⁶ Az intézkedést a partizánakciók szaporodó száma indokolja. Kurucz sorai közt azonban nem látni félelmet vagy bizonytalanságot a polgári lakossággal szemben. A napló szerint nem okozott számára gondot az sem, hogy kommunikáljon a más nemzetbeliekkel, akár szlávokról, németekrõl vagy olaszokról volt is szó.

1943 februárjában a szakaszvezetõ afféle törvényen kívüli helyzetben él; Bahmacson ugyan 76 ember parancsnoka lesz, de a vételezés után azonnal szétszéledõ embereket nem tudja és/vagy nem akarja (?) együtt tartani. Pedig Molnár ezredes már hetekkel korábban így intézkedett: „A legkisebb csopaot [sic!] is /:3 ember:/ már pk. alatt kell meneteltetni. Egyenként szállingozó embereket nem tûrök.”¹⁴⁷

Kurucz nem is egyedül van. Barátja, akit zömmel így is említ, s csak néhányszor Marciként, egy ismeretlen katona. Az õ „legfõbb funkciója” a naplóban az, hogy barát és társ legyen a döntések meghozatalánál. Kurucz nem ír konfliktusról kettejük között; a napló szerint megértik egymást, azért is vannak (ketten) együtt. Ha úgy adódik, együtt alszanak, zabrálnak, menekülnek, s a betegségben is osztoznak majd. Ezért lesz érthetõ Kurucz naplóbéli aggodalma barátjáért: e három hét során ez az ismeretlen katona az egyetlen biztos pont az életében.

A napló felölelte idõ egyébiránt a hadsereg rendjének felbomlása utáni átmeneti idõszak, amikor is az ellenség folyamatosan megtöri, zavarja a rendet. A magyar seregben parancsokat osztanak, élelmezést szerveznek, meneteket vezényelnek és postaszolgálatot mûködtetnek, de a kötelékek idõrõl idõre felbomlanak. Mindaz, ami korábban érvényes volt, érvényét veszti. Most látszik, a rend mennyire törékeny; ott van mögötte az egyes ember káosza. Ez idõ alatt sokaknál – Kurucznál is – „…egyszerre fedezzük fel az önfegyelem által közvetített, az egyénre nehezedõ hatalmi kényszerekkel szembeni lojalitást, valamint a velük szemben kivívandó önállóság taktikáit.”¹⁴⁸

Kurucz mint katona általában lojális a hadsereghez, a visszavonulás során azonban mint egyén elfordul tõle; káoszáról a naplóból értesülünk. Az egyébként vallásos és a leventében – többek közt – a magántulajdon szentségérõl is oktatott fiatalember lopni kényszerül; legfõképp azért, hogy a lopott holmit élelemre cserélhesse. A vallási parancsokat meg kell szegnie, ha élni akar. Hite azonban a megpróbáltatások ellenére is megnyilvánul abban az imában, amelyben várandós feleségéért és születendõ gyermekéért is fohászkodik betegsége kezdetén, amikor megkísérti a halálfélelem. A napló elején látható ház rajzában ott az otthon képe, a füstölgõ kéménnyel, a régi-új házzal, amire gondolva talán könnyebb a menetelés. Ugyanennek a naplónak a belsõ oldalán – fejjel lefelé – egy számadást is találunk, ahová Kurucz pontról pontra följegyezte kiadásait. A tételek (így petróleum, rum, bor, sör, harisnya, szabadságolási kérvény és egyebek közt egy Politzer nevû falubéli zsidó szatócsnak fizetett összeg stb.) között a lányok címszó is szerepel. Kettõs mérce látszik itt érvényesülni; a házasság mindenekelõtt élesen elkülönül a szexuális élet egyéb szféráitól. Ezenkívül a petróleum, az alkohol, a ruházat és a lányok mint szükségesek tûnnek elõ e háborús számadásban; jelentõségük így lesz egy tételnyi a könyvelésben. E világon belül végsõ soron egyszerre érvényes(ül) a hit, hûség, a házasság szentsége, a magántulajdon tisztelete, másfelõl a túlélés imperatívusza és a szükség törvényt bont alapján megélt szabadosság. Egyszerre érvényesül, tehát egyszerre oltja ki egymást; mi más a káosz, ha nem ez?

De miféle érzelmek olvashatók ki a naplóból? Mindenekelõtt hiányzik a pátosz; Kurucz imája mélyen bensõséges. Isten és a családja iránti szeretete egyértelmûen megmutatkozik, ahogy bajtársiassága is. Humora, öniróniája még a nyomorúságban sem hagyja cserben. („Már valóságos szarkák lettünk…”) Vajon milyen mindeközben Kurucz viszonya a háborúhoz, az ellenséghez, a hadsereghez, a szövetségesekhez? Kurucz mentális világában ekkor a háború megzabolázott káosz. Irtózatos emberöldöklés, aminek Isten ugyan véget vethet, de a legfõbb feladat megérni ezt a véget. A németeket érezhetõen nem szíveli. Hozzájuk való viszonyulása azonban cseppet sem rendkívüli. A nyári hadmûveletek során, de a visszavonulás közben is több esetben kerültek konfliktusba németek és magyarok. (Így a IV. hadtest élelmezõ oszlopának harci tudósításában találkozunk az alábbiakkal január 16-án: „a visszavonuló németek se Istent, se embert nem vettek figyelembe, hanem rohantak gépkocsikkal, és egy nagy Reichsbah kocsi a konyha kocsinkat beletaszította egy nagy szakadékba.”¹⁴⁹ S utóbb: „Reggel arra ébredünk, hogy a németek eltûntek a városkából. Megvan ezekrõl is a véleményünk. Õk szidnak még bennünket.”¹⁵⁰ Február 6-án maga Heszlényi altábornagy, a hadtestparancsnok ír utasításában a németekkel szembeni magatartásról, figyelmeztetve arra, hogy kerülni kell a veszekedést.) A naplóban említett konfliktus, a német altisztek erõszakoskodása egyetlen csupán a sok közül.

A napló alapján úgy tûnik, Kurucz mint tisztes, még legbensõbb gondolatait lejegyezve, fegyelemsértés közben is megadta a tiszteletet feletteseinek, legalábbis ha azok tisztek voltak.¹⁵¹ Messzemenõ következtetéseket természetesen nem vonhatok le abból, hogy éppen
a „híres” Csurai õrmesterrel szemben gyilkos indulatai támadnak. S bár a levelek állítólagos megvonása olyannyira felingerli Kuruczot, hogy – a naplóban elõször – valaki halálát kívánná, tartós, engesztelhetetlen gyûlöletnek nem látni jeleit.¹⁵² Kurucz a polgári lakossággal szemben sem mutatkozik ellenségesnek, persze érdeke sem indokolná ezt. Ami az ukrán lakodalmon tett (február 12-i) látogatását illeti, a hadtesttörzsnek külön utasítása volt már a nyár folyamán, hogy a lakossággal jó viszonyt kell kiépíteni a partizántevékenység megelõzése érdekében.¹⁵³ A napló írásának idején természetesen sokasodnak az atrocitások, de ennek a szövegben nincs nyoma.

Nyoma van viszont az egyéni döntések sorozatának. Kurucz és barátja szabad akaratából dönt úgy, hogy nem vonul tovább az ezreddel.¹⁵⁴ A döntés következtében elkerülik a fagyhalált (hiszen többet tartózkodnak vonaton és a pihenõt is kettejükhöz igazítják, nem a menethez), elkerülik a szovjet hadsereg és a partizánok – a menetoszlopokkal szemben szinte törvényszerû – támadásait, és esélyük van arra, hogy a falvakban élelemhez jutnak.

A napló végén arról is értesülünk, hogy Kurucz Szabados századossal kíván maradni. Ez a bizalom egyértelmû megnyilvánulása, ami különösen fontos az adott körülmények között, amikor részben éppen a hadsereggel szembeni bizalmatlanság tartotta távol sokáig a kötelékektõl. Míg vándorlása közben számos esetben sodródhatott életveszélybe, Kuruczot támadáskor elkerülték a golyók, visszavonuláskor nem találták el a szovjet repülõk géppuskásai, nem érte bombatalálat és nem került fogságba sem. A fagyást, az éhhalált és a sebesülést el tudta kerülni, a magas lázzal járó betegséggel szemben azonban tehetetlen volt. (Ez ugyan március elején hatalmasodott el rajta, akkor tehát, amikor elvben már rendszeres orvosi ellátást kaphatott, a szövõdmények azonban döntõ hatással lesznek késõbbi életére.)

Kurucz menettõl való elszakadása egyszerre jelentette és feltételezte az önállóságot és a törvényen kívüliséget. Rendkívüli állapot volt ez az egyébként vallásosnak („határozottnak, tisztelettudónak, megbízhatónak”) ismert katona számára. Nem csupán a borzalmas hideg és az éhezés miatt; magát is le kellett gyõznie – kenyeret, öngyújtót, egyebet lopva és olykor felettesei parancsát is megszegve – haza kellett jutnia a frontról. Szabadság és kényszer különös összjátéka ez, s a napló e kettõ közötti küszködés lenyomata.

Hátraarc

Életrajzról lévén szó, „az” események után kutatva most ki kell lépnünk a napló szövegterébõl, szerzõje magánidejébõl, hogy a fennmaradt haditudósításokból, egyes frontnaplók jegyzeteibõl, visszaemlékezésekbõl, mint párhuzamos, önálló elbeszélésekbõl magunk elé képzelhessük 1943 januárját.

Január elejére befejezõdik a felváltásra-érkezõk kiképzése. Ezek általában január 9. és 12. között érkeznek a védõállásokhoz.¹⁵⁵ A január 12-én bekövetkezett orosz offenzíva megakasztja a váltás folytatását. Az urivi hídfõtõl várt támadás 9.45-kor heves pergõtûzzel kezdõdik. 10.30-kor aztán megindul a roham.¹⁵⁶ A szovjetek két hadosztálynyi erõvel és kis harckocsi támogatással támadnak, csupán harcfelderítésrõl lévén szó.¹⁵⁷ Minthogy azonban alakulataik jelentõs sikereket érnek el, már másnap nagyobb erõket vetnek be. A magyar hadsereg, nem rendelkezvén megfelelõ minõségû és mennyiségû páncélelhárító fegyverekkel, nem tudja sokáig visszaverni az ellenséget. A január 13-i ellencsapás kudarcba fullad.
Január 14-én a IV. hadtesttel szomszédos 12. hadosztály ellen indul nagy erejû támadás, majd a nap folyamán a IV. hadtest északi szárnya ellen is. Az átlagosnál hidegebb az idõ, az állásukból visszavert csapatok a községekbe húzódnak.¹⁵⁸ A 10. könnyû hadosztály helyzete január 15-re fordul válságosra.¹⁵⁹ A 36. gyalogezred tartani tudja a frontot, míg
a jobb szárnyon a 12. gyalogezred fokozatosan visszaszorul. Január 16-án válik világossá
a kitartás lehetetlensége. Ugyanezen a napon a 10. könnyû hadosztály élelmezõoszlopának harctudósítója ezt írja: „Rettenetes ágyúdörgés hallatszik. Recseg-ropog minden.”¹⁶⁰

Hogy Kurucz a front mely szakaszán volt ekkoriban, arra következtethetünk a naplóból: „Ma egy hónapja, hogy riadó lett, és teherkocsik odaszálitották a századomat, ahol veszélyes volt a front, hogy a muszka átne törhessen. Sajnos ez már megtörtént mire odaértünk, és igy ellentámadásba vetettek bennünket. Nem sok eredménnyel, mert a muszka tulerõbe volt, és igy nekünk is menekülni kellett, az Orosz páncélosok elõl. De milyen menekülés volt az Istenem, azt nem lehet leirni, csak átérezni. Errõl nem is írok bõvebben, csak hogy mindent eldobáltunk, csak a fegyvereinket nem, és fejvesztetten menekültünk.”¹⁶¹

Kurucz a IV. hadtest 10. könnyû hadosztályához tartozott. Alakulatáról biztosat azonban nem tudok.¹⁶² Kurucz feletteseinek a naplóban késõbb említett neve (Sass fõhadnagy, Csurai õrmester) azt is valószínûsíti – ha nem is bizonyítja –, hogy Kurucz valamiféle kapcsolatban lehetett a „villámcsoport” tagjaival.

Sass fõhadnagy március elején írt jelentése¹⁶³ szerint a villámcsoport megalakulását január 12-én 14 órakor rendelték el a 10. könnyû hadosztály-parancsnokságnál. Az alakulat ekkor Kolbinóba vonul mint hadtesttartalék. Január 13-án a csoport Szoldatszkojeba megy, ott a 7. könnyû hadosztálytól azt az utasítást kapja, hogy haladjon északra, Boldirevka felé, s akadályozza meg a védõállásokból visszaszorulók hátraözönlését és az ellenség Nyugatra törését.¹⁶⁴ Késõbb újabb parancsot kap, hogy a Boldirevkától délre levõ 158-as magaslatra vonulva biztosítsa a Devisza községben levõket, mert ott még nincsenek oroszok. Ez az információ tévesnek bizonyul, mert a magaslaton már ellenséges csapatok vannak. Német támogatással a villámcsoport visszafoglalja a magaslatot, majd a Boldirevkától 4 km-re levõ Feldlagerbe megy, ahol a parancs szerint reggelig kitart. Január 14-én tüzet kap, visszavonul Szoldatszkojetól keletre. Itt belekerül a 7. hadosztály visszavonuló részeibe és nyugatra vonul. A nem a 7. hadosztályhoz tartozók a parancs szerint Beresovoban gyülekeznek. Január 15-én megszakad az összeköttetés a szétvert 7. hadosztály és a villámcsoport maradék részei közt. A katonákat a fõhadnagy Osztrogorzszkba vezeti, ahol idõközben a 10. könnyû hadosztály teljesen felmorzsolódik.¹⁶⁵ Január 17-én Osztrogorzszk-Bugyennij felé tartva az orosz repülõk merészen támadják a várost; egész alacsonyra szállnak le és géppuskáznak. A városból kiérve borzasztó a kép. Emberek, gépkocsik összevisszasága. „Halottak, lóhullák az út mentén, szerelvények szétszórva.”¹⁶⁶ A város közepe táján a németek elzárják az utat és a magyarok közé lõnek – írja az egyik katona.¹⁶⁷ Sötétedéskor engedik csak be az érkezõket. Az oroszok közben körülzárják a várost. Súlyos áldozatok árán sikerül kitörni a gyûrûbõl; az alakulatok teljesen összekeverednek. Az utakon fehér leples német katonák gyújtogatják a házakat. Mindenki menekül. Megfagyott zsidók fekszenek az úton.¹⁶⁸ Ilyen és ehhez hasonló képek kísérik a visszavonulókat ezekben a napokban.

A villámcsoport részei csak január 18-ra csatlakoznak a 10. könnyû hadosztály maradékához,¹⁶⁹ melynek körzete ekkor Mihájkovka, Nyikitovka, Pavlovka, Podviszloje községek.¹⁷⁰ 18-án körülbelül 42–43 fok hideg van. Sorra fagynak be a nehézfegyverek. „A látvány repülõtámadás nyomában szörnyû képet mutat … Az utakon emberi hullák, testrészek, rengeteg anyag. A tömeg még mindig pánikszerûen menekül. A hdt. von. pság kiadta a jelszót: »Itt az orosz!« Ez szörnyû pánikot idézett elõ. Nincs senki, aki megállítja vagy rendezze a tömeget.”¹⁷¹ A pánik mellett ott a félelem is; a tábori csendõrök elkapják
a visszaözönlõket, vagy ami talán még rosszabb, visszaküldik õket harcolni. Egy vezérkari tiszt szerint ez a félelem eredményezhette, hogy a visszavonulók tömegei kerülik az utakat.¹⁷²

A magyar sereg ekkor négyfelé van szakítva;¹⁷³ a részek pedig összekeverednek, miközben a tisztek megpróbálnak rendet teremteni. A szovjetek idõrõl idõre bombázzák a visszavonulókat, s a partizánok is meg-megtámadják a tömeget. Emellett az éhség és a hideg is tizedeli a sereget. 24-én szörnyû hóvihar támad;¹⁷⁴ a hótorlaszok között mind többen maradnak el.

A 10. könnyû hadosztályt január 18–20-ig Bugyennijnél vetik be. Különbözõ csoportok alakulnak a parancsnok neve alatt. A Muzsay-csoport és a Keserû-csoport január 22-én Novij Oszkolba vonul és a Vargyassy-csoporthoz csatlakozik. Itt kezdik meg a csapatok rendezését.¹⁷⁵ A menetre vonatkozóan elrendelik: lehetõleg hajnalban induljanak, s még sötétedés elõtt érjék el a következõ állomást. Félúton elvileg egy óra hosszúpihenõt kell tartani, amikor a katonák meleg italt kaphatnak. Csak menetképtelenek ülhetnek jármûvekre, éjszakázni pedig a menetvonal menti falvakban kell.¹⁷⁶

A IV. hadtest egyes részei tehát január végére az Oszkol folyó völgyébe érnek. A harcképes csapatokat a szovjet erõk feltartására akarják bevetni a németek. A visszamaradt magyarokat (mintegy 12 000 fõt) a Cramer hadtestnek, majd a 2. német hadsereg parancsnokságnak rendelik alá.¹⁷⁷ A többiek – a harcra alkalmatlanok – gyülekeztetésére Bjelgorod körzetében kerül sor.¹⁷⁸ 27-én a rengeteg katonától, a kocsiktól és az aknázástól beszakad az Oszkol jege¹⁷⁹: újabb áldozatok vesznek a jeges vízbe.

A bombázások nem szûnnek; az alakulatok tovább keverednek. Alkalmi parancsnokok vezetik a vonulókat. Bjelgorodban már úgy látszik, hogy a visszavonulók élelmezése csõdöt mond, ám február 1-jén sikerül a németektõl nagy mennyiségû élelmet biztosítani.¹⁸⁰
A február 3-án kiadott Heszlényi-parancs értelmében „zártrendû, fegyelmezõ és csuklógyakorlatok tartandók” a katonák között, és „… eme gyakorlatok úgy állítandók be a foglalkozási tervezetbe, hogy minden ember ébresztõtõl takarodóig, a reggeli, déli és esti étkezési és öltözködési szüneteket kivéve állandóan felügyelet mellett foglalkoztatva legyenek. Cél: legfeszesebb rend és fegyelem helyreállítása.”¹⁸¹ A rend ellen vétõket kikötik, s ha visszaesõk, felkoncolják õket. Lóskay ezredes már január 19-én karhatalmat és kivégzõosztagot szervez, hogy a visszaözönlõket hadrendbe állítsa.¹⁸² Február 3-án Nádas Lajos vezérkari ezredes elrendeli: „Minden menetelõ csoport végén tábori csendõrjárõr legyen beosztva, amely bárminõ kilépést akadályozzon meg. Tapasztaltam, hogy Belgorod területérõl ide menetelõ oszlopoknál tömérdek lemaradozó van, kik az oszlopból kilépve a falvakban, a házakban eltûnnek és azután magukban egyenként folytatják a menetet.”¹⁸³ A széthullott kötelékeket a parancsnokok a legnagyobb szigorral próbálják visszaállítani.

Az idõjárás továbbra is szedi áldozatait. A hófuvások miatt az autókat több helyen úgy kell kiásni. Az útszélen mindenütt lóhullák fekszenek, jelezve a visszavonuló sereg útját.¹⁸⁴ A menetfáradalmak, a fagy és a nem kielégítõ táplálkozás következtében az emberek elfásulnak.¹⁸⁵ Február 5-én a szovjetek bombázzák Szudcsát,¹⁸⁶ mely a IV. hadtest menetvonalán található. A hadtest élelmezõoszlopa február 6-án érkezik Szumiba, jelentésük szerint végig partizános területen – egy erdõséggel fedett völgykatlanon – kellett áthaladniuk.¹⁸⁷ A IV. hadtest élelmezõoszlopa február 13-án vonul be Konotopra, ahol a beérkezõ csapatok élelmiszer-felvételezése folyik 17-ig. Itt találkozunk ismét Kuruczcal.

Kurucz és Marci nevû barátja február 15-én Vorozsbán ugyanis vonatra száll és még aznap Konotopra érkezik. 16-án vonattal mennek tovább Bahmacsra, ahol két német altiszt elveszi Kurucz kéziszánkóját. Ugyanitt lesz egy idõre 76 ember parancsnoka. Az „alakulat” azonban a vételezés után szétszéled. Kurucz és barátja 18-án Baturinba érnek, ahol találkoznak a századukkal. 19-én azonban továbbinduló menetüktõl lemaradnak és megpróbálnak vonatra szállni. 23-án Nyezsinbe érkeznek, ahol – itt gyülekezõ – olaszokkal találkoznak, 27-én gyalog indulnak tovább, 28-án egy olasz szerelvénnyel eljutnak Csernyigovba. A várostól körülbelül 6 kilométerre egy faluban megtalálják az ezredüket – március 1-jén. Öt nap múlva elindul a menet Csernyigovból, a katonák közt a beteg Kuruczcal, aki megszakítja a naplót, bár a következõ három nap dátumát akkurátusan följegyzi. E naptól ismét elvesztjük szem elõl.

A IV. hadtest azonban március 6-án elindul Korosteny felé. 10-én elmarad a 105. tábori kórház, melyet vasúton szállítanak Korostenyba. Nem tudni, Kurucz ott volt-e ekkor a betegek között, de immár nem kellett töprengenie azon, jobbra forduljon-e vagy balra. Lépte egyszerre dobbanhatott a többi lépéssel. Azt tehette, amit a többiek.¹⁸⁸

A menet és az újjászervezés pedig folytatódik, s a fronttól való távolsággal együtt a fegyelem is nõ. Március 11-én a hadtest alakulatai átkelnek a Dnyeperen és Pripjátyon. Ugyanezen a napon adja ki a hadosztályparancsnok intézkedését a kötelékek szétválasztásáról és az alárendeltségi viszonyok újraszabályozásáról. (A 36. gyalogezred III. zászlóaljának parancsnoka Szabados Antal százados lesz; a zászlóalj Vitéz Solymossy vezérõrnagy parancsnoksága alatt kezdi meg a hazautazást.¹⁸⁹) A szállítmányok április 24-én indulnak haza. Az eltetvesedett, fekélyektõl gyötört legénységre a helyõrségekben három hetes karantén vár. Csak a szükséges fertõtlenítés után térhetnek haza a túlélõk; így ér véget a propaganda szerinti „új keresztes hadjárat”.

Nagyítás, avagy egy festmény hátterérõl

„…és lassan kitisztul a kép…”¹⁹⁰

1948. március 15. örömünnep lehetett a szennaiaknak. A forradalom és szabadságharc centenáriumán az egykori helyettes lelkészt, Tildy Zoltán köztársasági elnököt és feleségét Szenna díszpolgárává választották. „E napra a község hõsi emlékmûvét jókarba helyezte” – írja az ünnepségrõl beszámoló körjegyzõ 1948. március 20-án, éppen esedékes félhavi jelentésében.¹⁹¹ Kaposszerdahelyen ugyanezen a napon „a 48-as ifjúság által készített szabadságzászlót” avatták fel. Az évforduló méltó megünneplésére annál a hõsi emlékmûnél került sor, melyet az elsõ világháború halottainak emeltek, csaknem 30 évvel korábban. Az emlékoszlopon nincs ott a második háború áldozatainak neve; más szelek fújnak a politikában.

Már a Szerdahelyre 1944 decemberében bevonuló szovjetek kérdõre vonták Kurucz Józsefet, amiért egy fiatal rohamsisakos katona fényképét találták az egyik szoba falán. A család emlékezete szerint az idõsebb Kurucz csak a hadifogságban szerzett orosztudása révén menekült meg a haláltól.¹⁹² Az egykori doni ellenségbõl megszálló hatalom lett, a magyar katonából pedig „utolsó csatlós”. A falu katonaviseltjeit néhány nap múlva el is vitték munkaszolgálatra; többen sohasem tértek haza közülük.

Szerdahely, ahová bolgár katonákat és a nagybajomi front miatt kitelepített jákóiakat szállásoltak az elhúzódó hadmûveletek során, immár közvetlenül megismerte a háborút. 1945 tavaszától folyamatosan érkeztek haza a túlélõk, akiket valamelyik hadifogolytáborban ért a fegyverszünet. Ám az újraszervezõdõ és idõvel radikalizálódó hatalom más hõsök után nézett.

Az emlékoszlop azonban még mindig a falu középpontjában állt, a leszerelt katonák pedig lassan visszatértek családjaikhoz. A földosztás, mely során Kaposszerdahelyen 750 katasztrális holdat osztottak szét 86 család között,¹⁹³ az 1946-ban kezdõdõ villamosítás,
a pártok egyre hangosabb agitációja,¹⁹⁴ a beszolgáltatási kötelezettség,¹⁹⁵ a különféle okból meghirdetett gyûjtések¹⁹⁶ újrarajzolták a somogyi falu képét. A centenáriumi zászlóavatás ünneplõ közönsége rövid idõ alatt szembesül a közbeszéd radikális megváltozásával, amikor a szennai díszpolgárrá választott köztársasági elnököt néhány hónap múlva lemondatják tisztségérõl.

1948 márciusára egyébiránt az új földbirtokosok telekkönyvezése már megtörtént, és
a jegyzõi jelentés szerint „az új gazdák megerõsödése szépen halad elõre. Legtöbbnek igavonó állatja már van.”¹⁹⁷ A háborút követõ átmeneti évek mintha lassú javulást ígérnének. A centenárium évében 32 esztendõs Kurucz János számára mindenképpen. A háború végét ugyan már 100%-os hadirokkantként érte meg, de a hazai rendszeres táplálkozás következtében ideiglenesen felépült. 1947 októberében lánya is született, aki – az 1944-ben elhunyt nagynéni emlékére – az Éva nevet kapta.

A földosztás során 110 négyszögölnyi szántó kerül Kurucz birtokába az ekkor még Kaposmérõhöz tartozó Tókajon; az 1950-es kataszteri birtokösszesítésben – a falu többi lakosához hasonlóan – 600 négyszögölnyi szántót birtokol feleségével együtt.¹⁹⁸ Szülei 1944-ben az idõs nagynéni halála után 3 holdat örökölnek.¹⁹⁹ 1946-ban apja – akárcsak néhány más falubeli – a tulajdonába jutott (szántó)földön 400 négyszögölnyi szõlõt telepít.²⁰⁰
E megváltozott birtokviszonyokhoz azonban legfõképp testi erõ volna szükséges, aminek a fiatal hadirokkant ekkor már híján van; hivatalosan is munkaképtelen.²⁰¹ A község irataiban 1945 után szereplõ „hivatalos” emberek közt nem fordul elõ. Az egykori levente-segédoktató feltehetõen nem is lett volna szalonképes a megváltozott viszonyok közt. 1942-ben ugyan még a Parasztszövetség helyi szervezetének alapítói és a választmányi tagok közt ott találjuk az akkor ifjú házasembert, ám a Szövetség 1948. október 19-én megszûnik, s a jegyzõkönyv szerint Szerdahelyen nincs is leltár- és iratanyag.²⁰²

Alig telik el tehát hat hónap a szabadságzászló felavatása után, és már belügyminiszteri rendelet írja elõ, hogy ellenõrizzék az egyesületi életet. Szenna is megkapja e leiratot, s erre adott válaszában a jegyzõ közli az alispánnal, hogy a körjegyzõségben nincsenek jelen országosan feloszlatott egyesületek.

Kurucz a politikában nem vett, ekkor már nem is vehetett részt. Ennek ellenére a falu társadalmi életébõl nem tûnik el; színdarabokat tanít be a fiataloknak.²⁰³ Újra ehhez a kis közösséghez tartozik, mely életlehetõségként nem túl sokat kínál egy beteg férfinak, aki nehezebb fizikai munkát végezni nem tud. Szerepe a családon belül ellentmondásosnak tûnik: egyrészt családtag egy terebélyesedõ gazdaságban, másrészt azonban munkaképtelen családfõ is. A háborúban szerzett és lassan elhatalmasodó tüdõgümõkór felemészti. A családi emlékezet szerint korábbi vallásossága valamelyest megkopott, s ha néha katonaélményeirõl mesél, szemei szinte kifordulnak az indulattól, annyira felhergeli magát.²⁰⁴
Megözvegyült nõvére idõsebb gyermekei és néhány fiatal számára egy ideig mégis tekintélynek számít.²⁰⁵ Csaknem egy évvel a centenáriumi ünnepség után Németh József, egy tehetséges, fiatal falubeli festõ elkészíti Kurucz portréját. A késõbb Hódmezõvásárhelyre költözött mûvész képén egy rohamsisakos katona látható; alatta az alábbiak: Emlékül, Németh József, 1949. február 6. A kép hátulján a cím: „szolgálati idõm emlékére”. Ha a festményt tüzetesebben szemügyre vesszük, feltûnik, hogy voltaképp egy évekkel korábbi fekete-fehér katonafotó felnagyítása. Ugyanazé, amiért Kurucz édesapját csaknem felkoncolták a szovjetek. Egy jelentõs, s pusztán emberi, mûvészi gesztusként értelmezhetõ különbség van azonban a kettõ között. Míg a fényképen egy szakaszvezetõ, a festményen egy tiszti galléros katona látható: a két személy mégis ugyanaz.

A katonakép – s még inkább a cím – azt is jelzi, Kurucz életében mennyire meghatározó volt a hadsereg. Fiatalságának legalább öt évét emésztette fel a háború, s a többit, a lehetséges életet a fronton szerzett betegség. A mûtét, amit korábban nem akart vállalni, attól félve, hogy fél tüdõvel nem tud majd dolgozni, már nem segíthetett,²⁰⁶ és Kurucz állapota az ideiglenes javulás ellenére rohamosan romlani kezdett. Hosszú haldoklás várt rá, ennek biztos tudatával. Sokat emlegetett mondata: „Csak annyim lenne, hogy a szégyenem eltakarjam, meg egészségem, nem bánnám”²⁰⁷ – megmaradt a család emlékezetében.²⁰⁸ 1951. március 5-én délután 1 órakor halt meg.

Lector in fabula²⁰⁹

De mit adhat a történelemhez egy ismeretlen élet? Nem pusztán annak a példáját, hogy a hatalommal szemben léteztek technikák, és hogy a szabadságnak még az igen rendkívüli körülmények között is voltak esélyei. Nem is csak azt, hogy a „bûnös hadsereg” katonái közt a nagy szövetséges és a szent háború eszméje egyáltalán nem volt népszerû. Ezek levonható következtetések, ám fontosabb az, hogy a személytelen, elvont ismeretek mögött olykor, ha csak pár pillanatra is, képesek legyünk észrevenni az adott helyen és idõben cselekvõ embert. Azt a valakit, akinek összetett személyisége megismerhetetlen marad ugyan, ám aki (önigazolásul? mentegetõzésképpen? fogódzóként? az elmúlás ellenében?) reménytelenül is tiszta képet akar felmutatni arról, ami vele történt, amiben része volt.

Ez a valaki itt ráadásul egyszerû közkatona: olyasvalaki, aki hosszú ideig nem hallat(hat)ta a hangját, ha a 20. század második, világméretû konfliktusáról került szó, noha annak aktív részese, s maga is egyik elszenvedõje volt, a csattanó és a háború valamennyi – számunkra utólag (át)látható – rémtettének ismerete nélkül.

Bár a második világháború irodalma igen gazdag, a történeti érdeklõdés körébõl kiestek olyan területek, amelyeket ismertnek gondolnánk.²¹⁰ Különösen igaz ez a magyar történetírás vonatkozásában; a náci Németország szövetségeseibõl az egykori keleti blokk részévé lett államokban talán túlságosan sokáig tartott és túlságosan mély volt a történelem csöndje.²¹¹

Nagyapám nemzedékérõl azonban immár folytatható a mese. Ezért idekívánkozik most egy emlékezetben õrzött, archetipikus történet:²¹² Kurucz játszadozó kisfia egy napon megtalálja apja frontról hazahozott, elrejtett fegyvereit. Kis híja, hogy a kézigránát, amit a gyerek püfölni kezd, fel nem robban a kezében. Az apa hihetetlen lélekjelenléttel rábeszéli a makacskodó fiút, hogy a fegyvereket adja át neki, majd a gránátot felrobbantja és pisztolyát a kútba hajítja.

Ki tudja, milyen kutakból merítünk.

Függelék

I.

Frontnapló²¹³

(Megjegyzéseimet az alábbiakban dõlt betûvel jelölöm.)

A forrás leírása:

Átmérõje: 8x13 cm. Négyzetrácsos noteszlapok, fedél nélkül. A kapcsok hiányoznak, csupán rozsdás helyük látható.

1. oldal:

Egy ház rajza: két ablak, füstölgõ kémény, kerítés, a ház két oldalán két fa. Föléje írva tintaceruzával: azokra szolgálni kik jót mondanak

2. oldal: (ceruzával, fejjel lefelé egy számadás: feltételezhetõen a kiadások összegei)

10.00 papír

10.00 kérvény

12.00 bélyeg

20.00 engedély

14.00 jogdij

13.00 pintra²¹⁴ 397.00

48.00 bor 245.50

15.00 -”- ______

13.00 lányok 151.50

2.00 rum

13.00 francia

14.40 bor

3.80 sör

14.40 francia

11.50 solt (?)

6.00 harisnya

9.00 Politzer²¹⁵

4.00 bor

___

245.50 227

9.40 134

254.90 36

397 P.

3. oldal

Napló

Kurucz János szkv.

Elkezdte 1943. II. 12-én

A jó Isten nevében.

Hogy az élményeimet tisztán megirhassam, úgy visszamenõleg kell irnom. Bõven nem írok, csak úgy, hogy tiszta képet alkothasson róla, hogy milyen is volt a sorsunk a muszkaföldön. Ma egy hónapja, hogy riadó lett, és teherkocsik odaszálitották a századomat, ahol veszélyes volt a front, hogy a muszka átne törhessen. Sajnos ez már megtörtént mire odaértünk, és igy ellentámadásba vetettek bennünket. Nem sok eredménnyel, mert a muszka tulerõbe volt, és igy nekünk is menekülni kellett, az Orosz páncélosok elõl. De milyen menekülés volt az Istenem, azt nem lehet leirni, csak átérezni. Errõl nem is írok bõvebben, csak hogy mindent eldobáltunk, csak a fegyvereinket nem, és fejvesztetten menekültünk. Azóta egy hónap telett el, és még most is megyünk, és nem tudjuk, hová. Ami a legborzasztóbb, hogy semmiféle élelmünk nem volt, az orosz meg nem adott, akárhogy is kértünk mert õ magának sem volt. Végül egy nagyobb városba értem, ahol sok ismerõssel találkoztam töbek közt a Szabados százados²¹⁶ urral meg egy ténylegeskori barátommal.²¹⁷ Ha õvele nem találkozom, nem is tudom mi lett volna velem. Azóta õvele rovom ezt a végtelen orosz sikságot, ebben a rettenetes hidegbe. Már valóságos szarkák lettünk, mert amit meglátunk azt már ha lehet ellopjuk. Ma jelenleg egy kis ukrán faluba vagyunk, és keressük az alakulatunkat, hogy hozzácsatlakozzunk. Például az este megszáltunk ugyanebben a faluba, én egy cipészhez mentem a barátom meg a szomszédba a biróhoz. Nagyon jó helyem volt, mert tojást sütöttek szallonnával és igy ezt vissza kellett nekem is hálálni valamivel, hát elloptam ami márkájuk volt mind. Persze míg ottvoltam nem vették észre. Ma meg egy öngyujtóra vetettük ki a hállónkat, hát nem tudom mi lesz. Ma délután egy lakodalomba is voltunk, és ott a válogatott lakodalmas ebédet végig ettük és vodkát ittunk hozzá. Az ételek a következõk voltak. Árpalisztbõl készült krumplis laska, tört krumpli, sült káposzta, savanyó uborka, aludt tej, sült hajma, cukorrépából fött lekvár, és a fõétel a köleskásából készült menyasszonyi torta, a menüt végig ettük azzal ott hagytuk õket.

(ceruzával folytatja)

13-án

Sajnos a kiszemelt öngyujtót nem sikerült ellopni, de helyette a köpenyem zsebjeit megraktam krumplis lepénnyel. Jó helyem volt, orosz vodkát ittunk, ketten a barátommal egy litert. Éjjel fent aludtunk a kemence tetején, de nagyon meleg és sok tetü volt, és igy nem tudtunk aludni. Reggel tovább mentünk egy tiz km.re lévõ kis faluba és ott megszáltunk. Álitólag az utirányunk még 2–300 km. Talpalhatunk eleget. Most jelenleg barátom hagymát süt kolbászal és vajjal. Egy családias tál fõtt krumplit már meggyomrultunk (?), ami ithol majdnem 6–8 fõnyi családnak megfelelne, ez helyettesiti persze a kenyeret.
14-én.

Borzasztó nagy hóvihar volt, és az utat teljesen befujta. Sok helyen 1.50–2 m-es hófuvások voltak. De sajnos mennünk kell tovább. Sajnos a becsületünket itt is itt hagytuk, mert a barátom egy borotfaszappant, én meg egy öngyujtót loptam, mert nem adtak kenyeret, meg enni. Töbek között megtörtént az, hogy elhoztam az egyetlen borotfájukat, hogy a másik háznál tudjam vele megajándékozni, abban a reményben hogy szivesebben ad valami harapni valót. A szerzés után aztán hamar eliszkoltunk, és beértünk egy nagyobb városba, ahol az orosz, ha tiszta idõ volt mindig megbombázta a repülõkkel. Itt nem maradtunk meg, hanem kimentünk egy két km-re lévõ kissebb faluba, ahol rettentõ sok mérgelõdés után végre eltudtunk szállásolni. Most már csak ketten vagyunk a barátommal. Reggel az a szándékunk, hogy be megyünk a városba, fölvételezünk ennivalót, és elmegyünk vonattal. A Jó Isten adná hogy sikerülne mind a kettõ. De egy ujjabb öngyujtóra most meg a barátom vetette a szemét, csak még a terepet kell egy kicsit szemrevételezni.

15-én

Reggel ahogy felébredtünk kértünk a házi asszonytól szappanért tejet de persze nem adott, igy a krumpliért az este megigért márkát sem adtuk oda. Az öreg mondta ám reggel, hogy fizessük ki a hajmát, meg a krumplit amit adott, de erre a barátom csak azt mondta neponyemaj vagyis nem értem. Az öngyujtót nem sikerült elzabrálni, pedig megérdemlette volna. Beértünk Vorozsbára és ott sikerült vonatra szálni, és azzal tovább menni. A fölvételezés nem sikerült, hanem helyette máshol vételeztünk. Beértünk Konotopra, ahol megált a vonatunk, de nem tudtuk mikor indul. Én mondtam a barátomnak, hogy elmegyek és keresek valahol snapszot, még dohányt, mert már az sincs. Elmentem az orosz bakáig denem tudtam mást venni mint egy németh katonától tiz márkáért 50 drb. cigarettát. Megyek vissza az állomásra keresem a vonatot nem találom, teljesen megvoltam rökönyödve. Jó sokáig mérgelõdtem mert a barátomnál volt mindenem vagyis a kis kézi szankóm. Késõbb belenyugodtam, hogy majd csak utolérem. Igen ám, de nem volt semmi kajám, de szerencsémre az egyik vagonba észrevettem hogy a németek kenyeret tartanak és nem õrzi senki. Hát én meglovasitottam belõle hármat. De azonba megtaláltam a barátomat, illetve õ talált meg engem, a helyzet az volt, hogy nem találtam vissza a szerelvényhez. Mindjárt mondom a barátomnak a találmányomat, és õvele is megcsaptunk pár drb. kenyeret, ugyhogy kb. tiz kenyerünk volt. Éjjel ott aludtunk a vagonba, mert nem ment a vonatunk tovább.

16-án.

Hajnalba elindult a vonatunk és beértünk Bakmacsra, ahova lettünk irányitva. Kijöttünk az állomásra hogy majd megszállásolunk, hát elibénk áll ám két német altiszt és elakarják venni a szánkónkat. Az Isten soha ne segitse meg a piszkos sváb anyjával együtt, hát nem elvették, már a pisztojukhoz kapkodtak, de hogy robbanjon föl mikor legtöbben vannak körülötte. Most elszállásoltunk egy háznál, nem valami barátságos hely, de a vagonnál többet ér. Holnap reggel jelentkezünk az irányitóba, és ha kell úgy reggel megyünk tovább.

17-én

Ahol elszállásoltunk, annak az asszonynak adtunk egy kenyeret, hogy fõzzön vacsorát és reggelit. De becsapódtunk, mert csak krumplilevest csinált este is meg reggel is, de azt is keveset. Erre a barátom ellopta ami cérnája volt mind. Aztán reggel bementünk az irányitóba, ahol tovább utasitottak bennünket még 30 km. lévõ Baturinba. 76 fõs csoportnak lettem a parancsnoka, de csak addig míg megkapták az élelmet mert azután mind elszélledt. A 30 km. nem tudtuk egy nap alatt megtenni, mert olyan borzasztó bajba vagyok hogy egy kelés van a nyakamon, de nagy, és igy nem tudok menni mert a köpenygallér állandóan reszeli és nagyon fáj: igy egy kissebb faluba szállásoltunk el, és majd csak reggel megyünk be

Baturinba. A házi asszonyunk már levette a nagy cs[…]-ó krumplit, ami persze a vacsoránk lesz. Most kiráji vacsoránk lesz, mert két fogás lesz. (Kal. áthúzva) Sült kalbász hagymával, és lekváros krumpli, azt hiszem most jó lakom.

18-án.

Tegnap este még egy zászlós megvigasztalt, mert bejön hozzánk és azt mondja mért nem megyünk a 8 km-re lévõ városba ahova lettünk irányitva, mert az ilyen emberek miatt nem indulhat haza a 4-ik hadtest. Ebbõl azt értettem, hogy talán hamar haza segit bennünket a jó Isten. Egyébként pár darab hajmalopás után othagytuk a házigazdánkat, és elmentünk Baturinba, ahol szerencsésen találkoztunk az ezredünkel és a századunkal. Itt találkoztam a Párkányi sógorral²¹⁸ is, meg a többi ismerõsökkel. Álitólag még 200 km. kell gyalogolni. Hát ez azt hiszem borzasztó lesz. Most az egész ezred megszállásolt Baturinba, én most megyek jelentkezni a Sass fõhdgy-urnál²¹⁹, a barátom addig vacsorát készit.

19-én

Elég rendes szállásunk volt, én nagyszerüen aludtam, csak a barátomat sajnáltam, mert õ nem sokat aludt mert fájt szegénynek a foga, de csak egyre. Reggel aztán már félhatkor tovább indultunk, de hogy hová, azt nem tudtuk. Nagyon rossz idõ volt fujt a szél, és esett a hó. A barátommal nagyon egy véleményen vagyunk, vagyis hogy nem megyünk tovább a századdal, mert enni sehogysem adtak, mert mire mi csatlakoztunk, már megtörtént a fölvételezés.

Igy azt gondoltuk jobb lesz ha mi külön megyünk, mert vagy kérünk vagy zabrálunk, de eszünk. Igy lemaradtunk, és megszállásoltunk egy faluba, ahol a barátom már pucolja a krumplit, hogy levest fõzzön cukorborsóval. Az a szándékunk hogy elmegyünk a legközelebbi vasutállomásra, és onan bemegyünk Csernigovba vonattal ahova az ezred megy, ami kb. 150 km. és azt hiszem könyebben kibirjuk vonattal, mint gyalog. A mai nap legnagyobb eseményét majdnem elfeledtem leirni, tudniillik most kaptam 14 drb. levelet, egyet apámtól, Bencs Sándortól,²²⁰ anyósomtól, Tóth Lajostól²²¹, a Mikitõl²²², a Marcsától²²³, az Imrétõl²²⁴, anyámtól, 6 drb. feleségemtõl. Csak én is tudnák irni, hacsak anyit is hogy élek.

20-án

Az éjjeli szállásunkon elég jó helyünk voltunk, adtak enni is. Reggel aztán elindultunk az állomásra ami 9–10 km. Odaértünk egy faluba, bementünk egy házba, ahol mindjárt adtak enni, cukorborsó leves, savanyó husból káposzta, és tört krumpli. Na meg finom étolajba mártogattuk a sült krumplit. A Marci ott maradt, én meg elmentem a faluba csavarogni, hogy talán adnak valamit és venni akartam vodkát. Vettem is féllitert, meg az egyik asszony behivott, hogy ad tejet, megettem egy litert, jó nagy drb. kenyérrel. Erre visszamentem a barátomért, hogy jöjön, mert ott jobb helyünk lesz. A barátom addigra megvágott egy drb. szappant és eljöttünk, itt vettünk mákot, és mákos gombóc lesz a reggelink. A vacsoránk valamiféle leves. A barátom állandóan mérgelõdik, és szid mind a bokrot, mert azt mondja rettenetes büdösseket eresztek az orra alá. Hát ami igaz az oroszt kitudnám vele üldözni a világból.

21-én

Nagyon jó helyünk volt, reggel mákos gombóc, aludtej tört krumplival volt a reggeli, és utána egy bögre forralt tej. Reggeli után aztán bementünk az állomásra, de szerencsétlenül jártunk, mert azon az állomáson nem áltak meg a vonatok, hanem utasitottak bennünket 4 km-re ott van auto masin, ami Nyezsinbe megy. Volt fene katonai autók jártak az országuton azok meg felnem veszik az embert. Egy nagy baj van, a barátom megbetegedett, nem tud menni, csak fekszik a szálláson, hogy mi lesz velünk nem tudom. Irtam haza leveleket, de hogy mikor tudom kézbesiteni, azt nem tudom. Meg a barátommal mi lesz ez aggaszt legjobban.

22-én

A barátom állapota nagyon aggaszt, nagyon rosszúl van, de azért reggel felkelt, és visszamentünk az állomásra, mert többet nem tudott a barátom gyalogolni. Igy egy napot késtünk, és 10 km. potyára mentünk. A vonatunk csak este 4 órakor megy, addig bementünk egy házhoz, ahol mindjárt adtak enni. A barátomnak elég volt, mert beteg, de nekem bizony nem. Igy fogtam magam, és sorbajártam a házakat, abban a reményben, hogy adnak enni, hát nem is csalódtam, mert két háznál is ettem levest, kenyeret, meg az egyiknél még kását is. Most várjuk a vonatot, nem tudom megjöne? A barátom itt is lefeküdt, mert még rosszul van.

23-án

Reggel ahogy felkeltünk bementünk az irányitóba, ahol összeszedtek bennünket, enni adtak, És azt mondták, menjünk be a melegedõbe, majd ha lesz vonat utbainditanak bennünket Nyezsinbe. Este aztán lett is szerelvény, amire fölpakoltunk, és mentünk Nyezsinbe. Az elsõ leveleket a támadás óta ma adtam föl Bakmacson, hogy haza ére nem tudom, de holnap ujra irok. Ide értünk Nyezsinbe éjjel 10 órakor rengeteg a katona magyar, olasz, nagy nehezen szállást találtunk, és lefeküdtünk barátom kicsit könyebben van.

24-én

Az elsõ éjjelünk elég jól tellet el, reggel találkoztam a Messzellõ Miskával,²²⁵ és a tikferkó Jóskával²²⁶ õk is Csernigovba akarnak menni, és azt mondják este 10 órakor megy csak vonat. De a barátom nem jól érezte magát, igy mi még ma nem mentünk tovább, hanem itt maradtunk nyezsinbe. Délelõtt kint voltunk a piacon, volt ott minden, ettem mákos gombócot, tejeskávéval, és utána savanyó uborkát, és tejet. a német othonba ettünk 30 f. levest. A borbélynál megnyiratkoztunk, és borotfálkoztunk, csak azon féltem hogy a tetük a melegen kimásznak a nyakamra, és meglátja a borbély. Este aztán jó nagy meglepetés ért bennünket, mert az orosz repülõ bombázta a várost, és egy bizony talán 100 m.-re esett a házunkhoz, az ablakok kitörtek. Levelet az Ilonkának ma is küldtem, valamelyiket csak megkapja.

25-én

Reggel ahogy felkeltünk, kimentünk az állomásra, ahol egy teherszerelvényre utasitottak bennünket, ahol már csak nyitott vagonok voltak. De a barátommal loptunk egy másik kocsiból kályhát, vonatból szenet deszkát, amelyikkel elkeritettük magunkat és befütöttünk. Igaz lettek mindjárt olasz vendégeink, de azért nem fáztunk, egészen estig. Az olaszok megkináltak bennünket huskonzervval és kétszersültel. Az olaszok nagyon rendes emberek, nem úgy mint a svábok. Barátom kutatásai során talált valami kis bádog skatulyát, gyutacs meg fehér porral volt telle, õ szét bontotta és azt mondta fogjam meg, én meg mint valami gyerek ott ültem a kályha elõtt, és fogtam beöntöttem a kályhába, ott az föllobbant, a láng kivágott, aztán (kibaszott átírva) kilökött a kezemmel, összeégette, borzasztóan fáj. Így elment minden kedvem hogy tovább várjak. Elmentem szállást keresni, találtam is, viszamegyek a barátomért fölszereltünk, de egy olasz pokrócot megcsaptunk. Lefeküdtünk ketten egy ágyban. Éjjel felébredtem, és a kenyérzsákot megraktam hagymával, volt egy drb. kenyér, azt is elcsaptam, meg egy jó nagy zacskó köleskásának néztem a sötétben, aztán repcemag volt most (?) mit csinálunk vele nem tudom. Regelig aztán aludtam, de megmondtam a Marcinak hogyha fölkelünk azzannal pucolni kell.

26-án

Reggel ahogy felkeltünk azzonnal elpucoltunk, de azért a kenyeret észre vették hogy hiányzik, mert a gyerekek kértek kenyeret, ahogy felkeltek. Kimentünk az állomásra, hát jó, hogy nem kint vártunk, mert még most is ottált átmentünk egy másik házba azzal a szándékkal, hogy jó kis kávét fõzünk, akkor vettük észre, hogy nem köles, hanem repce. Ott is voltak olaszok, és az egyik zsákjából megcsaptam egypár zoknit, és 3 tasak gyufát. Onan is eljöttünk, és felültünk a vonatra, és ujra várunk, hogy indulunk. Kilöktek bennünket egy Isten háta mögötti vágányra, és azt mondták, majd csak reggel kapunk mozdonyt. Ujra bementünk egy házhoz, megszállásolni, de a kenyerünket sajnos az utolját ettük meg délután. Egy asszonynak eladtam a pokrócot, egy kenyérért, meg vacsorát, meg reggelit adott. Most aztán nem tudom mit csinálunk. Ha a barátom nem lenne betek gyalog mennénk, de igy nem merek elindulni vele 80 km.

27-én

De reggel mikor felkeltünk, egy kicsit jobban érezte magát, és igy nekiindultunk az utnak gyalog, mert még az a szerelvény még mindig ott ált ahova az este kilökték. Igy gyalog bandikoltunk vagy 20 km-tert, és egy községben elszállásoltunk. Elég jó helyem volt, a barátom 3 márkáért csináltatott mákos gombócot, de sajnos nem igen izlett, mert nem is volt édes a mák, meg úgy veszem észre engem is elkap a barátom baja, mert én sem tudok enni és szédülök. Szemétség???[ Olvashatatlan. ]

28-án

Mielõtt a napi eseményeket leirnám, hálás szivvel mondok köszönetet a jóságos Istennek aki mindnyájunk atyja, hogy ebben a borzalmas két hónapban velem volt, és megsegitett. Köszönöm atyám jóságodat, és egyben kérlek, hogy halgasd meg kérésemet, és légy mellettem és adjál erõt, a további nehézségek és borzalmak elviselésére. Adjad uram, hogy megszünjön ez az irtózatos emberöldöklés, és haza kerülhessek, Ilonkám és szeretteim közé, hogy ezután velük együtt áldassunk téged, hogy kérésemet teljesitetted, és egészségesen haza segitettél. De ha jóságodat ezzel nagyon is kimeriteném, úgy adjál feleteseimnek jó szándékot, hogy legalább kisgyermekünk születésére haza mehessek Ilonkámhoz, és adjál neki erõt a szenvedések elviselésére is hogy kisgyerekünknek életet tudjon adni, az õ élete megröviditése nélkül. Adjál szüleimben is jó szándékot, hogy megértsék feleségemet, veszekedés nélkül. Ahogy felkeltünk már éreztem hogy én is a barátom sorsára jutok, de talán nem is baj, mert az élelmünk nagyon fogytán van. Reggeli után aztán folytattuk sétánkat tovább, de nagyon keservesen ment ma a gyaloglás. Most azt határoztuk hogy a legelsõ állomásra bemegyünk, és megvárjuk a legközelebbi vonatot, ha két nap kell is rá várni, és azzal megyünk tovább. Az állomáson szerencsésen elkaptunk egy olasz teher szerelvényt, amelyikkel aztán szerencsésen megérkeztünk Csernigovba. Bementünk az irányitóba, onan pedig egy laktanyába vezettek bennünket, ahol lefeküdtünk aludni. De én nagyon rosszúl érzem magamat, valósággal beteg vagyok.

Március 1-én.

Másnap reggel minket nem inditottak utba, mert nem tudtak számunkra élelmet felvételezni. Igy még egy napot késtünk, amit én nem is bántam, mert nagyon beteg vagyok. Reggel aztán elindultam kb. 6 km.-re lévõ faluba ahol meg is találtuk az ezredünket. De hogy milyen keserves volt az a 6 km. azt nem is tudom leirni. Egybe vettem az elsejeit és a másodikait, mert elsején nem történt semmi csak feküdtem. Amikor jelentkeztem a hires Csurai õrmesternél²²⁷ hát elkezdett vallatni hogy hol lógtam. Meg vannak nála leveleim, de azt mondja örüljek ha csak azzal büntet hogy nem adja oda a leveleimet. Megis mondtam neki, nem kell, száradjon a lelkén. De azért úgy is agyon lövöm, vagy othol megverem.

3-án

Eseménytelenül telt el a nap mint hogy az állapotom nem javúl, még mindig rosszúl vagyok, és a kezem nagyon fáj. Most beszéltem a Szabados százados urral, mondta menjek el hozzá, majd ad orvosságot. Nagyon rendes ember, ha lehet vele maradok, ha csak kórházba nem küldenek.

4-én

Eseménytelenül tellett el a nap, nem volt semmi különös esemény. Sajnos még mindig roszul vagyok.

5-én

Az egészségem változatlan, sõt most egy ujjabb kelés van a nyakamon, ami most fáj legjobban mert, mert most érik, ami még betegebbé tesz. Semmi különös emlitésre méltó esemény nem történt a szálongó hireken kívûl, azokra pedig már nem tudok halgatni. Álitólag a német csak 15-ig lát el bennünket élelemmel tovább nem, és igy megkellene gyalog tennünk kb. 600 km.

6-án.

Csernyigovból elindultunk gyalog, de még mindig betegen, azt hittem, hogy minden lépésnél összeesek, de akkor mindig arra gondoltam, hogy akkor nem láthatom meg többet Ilonkámat meg születendõ kisgyermekünket.

7-én […]

8-án […]

9-én […]

A 23. oldal üres. A 24. (utolsó) oldalon ez áll:

397.00

254.90

742’10

II.

165./10. kho. szmstr. 43.III. 3. szám

Jelentés a ho. alakulatai legénységének bizottsági orvosi vizsgálatáról²²⁸

/:szmstr.oszt.:/

A ho. összes alakulatainak legénységét orvosi bizottsággal megvizsgáltatta. A vizsgálat eredményérõl az alábbiakat jelentem:

1./ A legénység vizsgálatánál I., II., III. minõsitést alkalmaztunk, melybe az I=a „harcosok”, II=„segédszolgálatosok”, III=„megviseltek”-et osztályoztuk.

2./ A leg. erõállapota:

Az összes kategóriákba tartozó leg-nél egyaránt nagyobbfoku erõállapot csökkenést észleltem. Ez egyes esetekben odáig megy, hogy jól fejlett, eredetileg jól táplált embereknek fõleg hasbõre petyhüdten, ráncosan lelóg, mintha bõ volna a bõrük. Soványabb embereken aszottság képét mutatja. Igy az I. kategóriába sorozott emberek is legalább 50 %-ban kimerült emberek benyomását teszik. A II. és III. kategóriáknál ezek a jelenségek fokozottan tapasztalhatók. A II. kategóriába kellett sorozni az alkati gyengéket, a gyengén fejletteket is, mert ezeknek a száma oly nagy, hogy azoknak korházi leadása lehetetlen volna. Feltünõ volt egyébként, hogy az alkati gyengeséget mutatók nagyrészt nem a ho. eredeti alakulataiból, hanem fõleg a ho-hoz csak Budennij-ben bevonult menetszázadok embereibõl adódtak, amibõl azt a következtetést lehet levonni, hogy ezek a menetszázadok igen selejtes emberanyaggal indultak el s komoly esetben alkalmazva, már csak testi állapotuknál fogva is, alig állták volna meg a helyüket. Az erõállapotot befolyásolja még: az alább még kifejtett nagyfoku elférgesedés is, mely az állandó viszketés miatt, az emberek éjjeli pihenését lehetetlenné teszi.

3./Eü. helyzet:

A legfontosabb jelenség, az összlegénység általános elférgesedése. Ez kivétel nélkül mindenkinél tapasztalható, nagyobb százalékban tetvesség, kisebb százalékban rühösség, illetve mind a kettõ egymás mellett: az állandó vakaródzásból keletkezett bõrsérülések fertõzõdésébõl sebek, fekélyek, furunkulusok és ezekbõl beállott további fertõzések, phlegmonák nagy számmal szerepelnek. Mint elõsegítõ momentum szerepel: a fehérnemü hiánya illetve teljes elrongyolódása; továbbá a szappan hiány, amely nélkül még a melegvizben való mosakodás is teljesen eredménytelen a zsufolt elhelyezés; s az, hogy maguk az elhelyezési körletek is a lakosság által fertõzõdtek.

A betegség elleni küzdelem, a legnagyobb a legnagyobb nehézségekbe ütközik, mert megfelelõ gyógyszer sem áll rendelkezésre; az eü. szeroszlop minden anyagát elvesztette s uj szeroszlop kiküldéséig kellõ anyag nem vételezhetõ fel; de az uj fertõzõdést nem lehet elkerülni, mert a ruházat hiánya miatt, a váltás nem vihetõ keresztül. Szükséges volna, hogy hetenkint legalább egy nap teljesen a tisztálkodás céljaira legyen forditható.

b./ Az ellenálló képességben csökkent emberek nagy számánál lépnek fel meghüléses és influenza szerü hurutos betegségek; ezeknek fokozódására most az olvadással váltakozó hüvös idõjárás mellett, fõleg a lábbelik megviselt állapota miatt különösen (különösen) nagy számban lehet számitani. Ugyancsak a lábak átnedvesedésére vezethetõk vissza, az elég gyakori vesegyulladásos esetek, melyek nagy vizenyõvel járnak, /: a III. kategóriából több eset tartozik ezek közé:/.

c./ A fagyás legsulyosabb esetei valószinüleg már a menetek folyamán kórházba kerültek. Egyes kéz vagy lábujjak lelöködésével, vagy több uj, már sarjadzó javulásával járó fagyásokat a II. kategóriába soroztuk, /:2–3 heti pihenésre szorulók:/.

4./ A legénység psychikus állapota:

A tulnyomó többségnél nyomottságnak és sokaknál lethargiához hasonló állapotnak minõsithetõ, melynek forrása a férgesség és a lerongyoltság.

5./ A ruházat állapota:

A fehérnemü hiányt már a fentebb jelentettem. Az ingek, ahol vannak, rongyokban lógnak az embereken. E téren aránylag a 12.gy.e. legénysége van ellátva a legjobb fehérnemüvel, bár itt is sok a rongyos ing.

A felsõ ruházat is nagyfokban elrongyolódott, -az embereknek a térde, ülepe kilátszik,
a bakancsok elnyüttek, soknak lejár a talpa és igen sok átereszti a vizet, ill. átázik.

6./ A megvizsgált legénység számát, valamint a létszámból: a II. és III. kategóriákra esõ számát az alábbi táblázat tartalmazza:

7./ Esetleges további menet esetén, az általános erõbeli állapot további csökkenésével,
s igy az arány további eltolódásával lehet számolni.

8./ A legénység tisztálkodásának elõmozditása végett saját hatáskörömben elrendeltem, hogy hetenként egy napot a leg. tisztálkodására kell forditani.

Felterjesztem: IV. hdt. pság-nak /:szmstr.:/

Tábori posta: 220/01. 43. III. 3.

vitéz M o l n á r ezds. Sk.

hop.

A másolat hiteles!

43. III. 5.

-aláírás-

ho. szmstr. sgt.

⁷⁰ Hadtörténelmi Levéltár. (a továbbiakban: HL) Magyar Királyi 10. gyalogdandár (a továbbiakban 10. dd.) magyar könnyûhadosztály 1919–1945 anyaga. II. 1471. 29-es doboz/599.

⁷¹ Lásd „Az újoncok megismerése nagyjában a kartoték lapokból történik.” II. 1471. 29-es doboz/599.

⁷² II. 1471. 29-es doboz/599.

⁷³ Arnaldo Momiglianót idézi Levi, Giovanni: Az életrajz használatáról. Korall. Társadalomtörténeti Folyóirat, 2000/Tél. (a továbbiakban: Levi) 81.

⁷⁴ Levi 89.

⁷⁵ Vö. Levi 90.

⁷⁶ Köszönettel tartozom mindenekelõtt Id. Bencs Györgynek, özv. Csanádi Józsefnének, Kurucz Évának, Németh Lászlónak, özv. Párkányi Istvánnénak, néhai Rácz Jánosnak és özv. Simon Ferencnének, akik megtiszteltek bizalmukkal és kutatásaim során segítségemre voltak, valamint ezúton is köszönöm Benda Gyula és Kövér György bátorító és hasznos észrevételeit.

⁷⁷ A rendelkezésemre álló (hozzáférhetõ) forrásanyagon kívül felhasználtam néhány rokon és falubéli ismerõs interjúját és a fennmaradt fényképeket is.

⁷⁸ Imhof, Arthur: Elveszített világok. Hogyan gyûrték le eleink a mindennapokat – és miért boldogulunk mi ezzel oly nehezen… Budapest, 1992. 72.

⁷⁹ Egy 1974-es kérdõív szerint 1920-ban avatták az oszlopot. Dömjén Miklós szerint 1927 után jelentek meg az emlékoszlopok a körjegyzõség községeiben. Lásd: Dömjén Miklós: Somogy megye Trianon után. A szerzõ kiadása, Budapest, é. n. (1930) (a továbbiakban: Dömjén) 206. Minthogy azonban a minden jelentõsebb eseményt megörökítõ plébános nem említi az emlékmûavatást 1923–1927 között, feltételezem, hogy erre valóban 1923 elõtt került sor.

⁸⁰ Dr. Hoss József: A Kaposszerdahelyi Róm. Kath. Fiók-Egyházközség története, házi krónikája 1923. jan. 1. – 1936. szept. Kaposvár, 1937. (a továbbiakban: Hoss) 9.

⁸¹ Az 1922-es helységnévtár szerint pontosan 494-en lakják.

⁸² Szerdahely a Gyõr nemzetség õsi birtoka volt, a nemzetség egyik ága a helységtõl vette a nevét. 1245-ben szerepel elõször oklevélben, ekkor Ders birtokaként. 1335-ben (szerdahelyi) Miklós pálos kolostort alapított Szent László tiszteletére. 1550-ben Dersszerdahelyként nevezik meg.
A 16. századi lajstromokban 2–8 házzal szerepelt. A török kiûzése után a lakóinak száma negyven körül lehetett. A falu 1715-ben az Esterházy-család birtokába kerül, majd több birtokos osztozik rajta. Az egykori oppidum hosszú idõn keresztül Szennához tartozik. Csak 1922. január 1-jétõl önálló község újra. Vö. Hajdú Lászlóné – Dr. Takács Éva: A kaposvári járás községtörténeti lexikona. Somogy Megyei Levéltár, Kaposvár, 1984. (a továbbiakban: Hajdú – Takács) 41–42.

⁸³ A századfordulón már mintegy 600 fõ lakja a pusztát. Az 1925-ös közigazgatási lap szerint 105 házban 515-en laknak. Lásd: Hajdú – Takács 42.

⁸⁴ Az 1923-as házjegyzék szerint 100 háztulajdonos lakik a kisközségben.

⁸⁵ Szilágyi József (Szerk.): Vármegyei mindentudó. Könyvkalauz Somogy vármegyérõl. Kaposvár, 1926. 160. 1926-ban önálló iparosként szerepel Sára József, Gulyás György, Sovány György cipész, Csaplár Ferenc, Mikola Miklós, Hampuk Ferenc kovács, Hivatal Ferenc, Csima Vendel bognár, Varga József, Kelemen István kõmûves, Varga Károly szabó.

⁸⁶ Zselicszentpál, 1888. – Kaposszerdahely, 1957.

⁸⁷ A polgári házasság 1913. január 25-én, Szennán köttetett. Somogy Megyei Levéltár (a továbbiakban: SML) Szenna/Ház. akv. 1913/6.

⁸⁸ Apja, Kurucz Vendel még él 1913-ban, anyja, Egerszegi Katalin azonban már nem. A Kurucz-szülõk 1877-ben kötnek házasságot; a harmincéves férj ekkor mint özvegy katona (!) szerepel a házassági anyakönyvi kivonatban 10 évvel fiatalabb menyasszonya neve mellett. SML Szentbalázsi plébánia /Házassági akv. 1877/81.

⁸⁹ Tót Anna Taranyban született 1894-ben. (SML Taranyi Róm. Kath. Pléb. /Szül. akv. 1894/19.) Alig egyéves, amikor harminckét éves édesapját elviszi a tüdõgyulladás (Tót József gazda, 1863–1895). Rokonaival ekkor költöznek Szerdahely-pusztára, ahol 1964-ben bekövetkezett haláláig élt.

⁹⁰ Hegedüs Vendelné sz. Horvát Éva 1909-ben özvegyül meg. Haláláig (1944) Kurucz Józseffel és Tót Annával él egy háztartásban.

⁹¹ Minderre persze csupán a meglehetõsen gyakori családnevekbõl és a dél-somogyi eredetbõl következtethetek. A Dunántúlon oly gyakori „tót” elnevezéssel illették a 18. század során több hullámban betelepült szláv népesség tagjait, akár horvátok, akár szlovének (vendek), akár szlovákok voltak. Betelepülésükrõl lásd Knézy Judit: Fejezetek Somogy megye néprajzából. Somogy Megyei Levéltár, Kaposvár, 1992. 6. (Iskola és Levéltár 36.)

⁹² A családból senki sem vándorolt ki Amerikába, noha épp ekkor, az új század elsõ évtizedében csaknem 5000 ember vándorol ki Somogyból. Lásd Kanyar József: Somogyi parasztság, somogyi nagybirtok. Budapest, 1957.

⁹³ Özv. Csanádi Józsefné közlése (2000).

⁹⁴ Hoss 8.

⁹⁵ Idézi Gergely Ferenc – Kiss György: Horthy leventéi: A leventeintézmény története. Kossuth Kiadó, Budapest, 1976. (a továbbiakban: Gergely – Kiss) 68.

⁹⁶ Dömjén 185.

⁹⁷ Németh László közlése (2000. március)

⁹⁸ Németh László közlése

⁹⁹ Hoss 3.

¹⁰⁰ Dömjénnél a vármegye jeles alakjait bemutató portrék között egy szemüveges, keskenyarcú, világos hajú férfi képe látható; Hoss apátplébánosé. 1881-ben született, 1906-ban szentelték pappá. Bécsi tanulmányai után a dogmatika tanára Veszprémben, majd innen kerül Kaposvárra 1923-ban. Mint Dömjén írja, Hoss élete „… munkás és tiszta élet”. Nincs okom kételkedni benne.

¹⁰¹ Hoss 25.

¹⁰² „Önkéntes munkásokkal megásattam a két meszes gödröt és azután megoltottuk a meszet. (A Kurucz-család volt elsõ a gödörásók között).” Hoss 18.

¹⁰³ Hoss 33.

¹⁰⁴ Gergely – Kiss 69.

¹⁰⁵ 1938 márciusában Jány vegyesdandár-parancsnok nehezményezi, hogy a segédoktatók (feleslegesen) ugyanolyan kiképzést kapnak, mint maguk az oktatók, mondván, „a segédoktatóknak felügyelet alatt és vezetés mellett kell oktatniok…”, szemben az önállóan ténykedõ oktatókkal. HL II/1471. 31-es doboz. 91. Kt. te. 1938.

¹⁰⁶ Id. Bencs György emlékezése itt egybevág az 1937. évi kimutatással, mely szerint Kaposszerdahelyen egy – 1916-os születésû – segédoktató jutott az összesen 9 alkalmas leventére. Lásd: Szám szerinti kimutatás a kaposvári járás területén lakó testgyakorlás-kötelesekrõl HL II/1471. 29-es doboz.

¹⁰⁷ Vö. Mohay Tamás: Egy parasztgazdaság társadalmi kapcsolatai (1920–1956). In: Mohay Tamás (Szerk.): Közelítések. Néprajzi, történeti, antropológiai tanulmányok Hofer Tamás 60. születésnapjára. Debrecen, 1992. 238.

¹⁰⁸ Gergely – Kiss 90.

¹⁰⁹ HL 143. D. 1928. sz. OTT. III. sz. rendeletét idézi Gergely – Kiss 90.

¹¹⁰ A leventeintézmény 1945 utáni szakirodalma rendre hangsúlyozza a szervezés nehézségeit és a leventékkel szemben egyfolytában alkalmazott erõszakot. Minthogy kötelezõ katonai elõ-kiképzésrõl van szó, ez nyilván fegyelmet követelt, s bármilyen kihágást megtoroltak. Nincs okom azonban azt feltételezni, hogy a militarista szellemû nevelés önmagában a pedagógiai terror kivételes terepévé tette volna Magyarországot a két világháború között.

¹¹¹ Lásd például Kaposvár m. város testnevelési vezetésének kiképzési tervezetét, HL II/1471. 28-as doboz

¹¹² A téglagyár Gönyéék családi vállalkozása volt, a 30-as évektõl mûködött. 1944 elõtt 20 alkalmazottja volt. Lásd: Kanyar József: Somogy megye agrártársadalma az elsõ földreformtól a szocialista mezõgazdaságig (1920–1949). Budapest, 1980. 205.

¹¹³ Az ezt igazoló kép érdekessége, hogy Kurucz kalapot, bõ ujjú, fehér parasztinget, sötét nadrágot, sötét mellényt visel. Két évvel késõbbi portréin már egyszerû szabású öltönyben látható.

¹¹⁴ 1932-ben már „…a drámairodalom lezárt fejezete”-ként emlegetik. Lásd: Tóth Lajos: A magyar népszínmû története. Budapest, 1932. 2.

¹¹⁵ Vitéz Várady Géza Viktor: A magyar katona útmutatója. Hasznos tudnivalók csendõrök, rendõrök, leventék számára. Budapest, 1933. 11.

¹¹⁶ HL 10. dd. II/1471. I. a. 41. IV. 21. sz. harctudósítás

¹¹⁷ Vitéz Matláry harcjelentése HL 10. dd. II/1471. I. a. 41. IV. 18.

¹¹⁸ HL 10. dd. II/1471. I. b. 1941/1–44.895. Iktsz. Harcjelentés 1941. V. 8.

¹¹⁹ HL 10. dd. II/1471. 3. hds. I. b. 41. IV. 21./189. sz. leirat

¹²⁰ HL 10. dd. II/1471. 6. sz. törzsalosztály napiparancsa 1941. április 18-án.

¹²¹ HL 10. dd. II/1471. I. a. 41. IV. 18./52.

¹²² Horváth László altbgy. IV. hdtt. pk. HL 10. dd. II/1471. I. a. 41. IV. 27./107.

¹²³ A megmaradt katonafényképeken Kurucz az emlékérmet az erdélyi mellett viseli a zubbonyán.

¹²⁴ „Azokat az »Ifjúsági lövészeket és levente segédoktatókat«, akik kötelezettségüket mindenkor hiven teljesitették és a vizsgán is megfeleltek, megkülönböztetett bánásmódban kell részesiteni.” Lásd a Kaposváron, 1938. január 30-án a 6. gye. részére kiadott parancsot a katonai szolgálatra bevonult leventék felülvizsgálatáról HL 10. dd. II/1471. 35-ös doboz/30.

¹²⁵ Az egyenruha eltérõ rangjelzése és Id. Bencs György közlése szerint Kurucz egy kölcsönkért kimenõruhában házasodott.

¹²⁶ Özv. Csanádi Józsefné és Kurucz Éva közlése (2000. március)

¹²⁷ Kurucz Éva közlése

¹²⁸ Megfigyelhetõ, hogy míg Kuruczék a harmincas években földet adnak el (1200 négyszögölnyi szántót 1938-ban, illetve maga Kurucz János (társaival) 1942-ben ugyanekkora területtõl válik meg), Csanádiék 1930-ban ténylegesen örökölnek, illetve két ízben is vásárolnak. (1935-ben 761 négyszögölnyi, 1938. júliusban 1700 négyszögölnyi szántót „Szerdahely-Felsõszõlõben.”)

¹²⁹ Szántó Mihály: A 2. magyar hadsereg IV. hadtestének története. Kandidátusi disszertáció. r. v. Magyar Honvédség Tájékoztatási és Médiaközpont, Budapest, 1998. (a továbbiakban: Szántó) 21.

¹³⁰ Szabó Péter: Don-kanyar. A magyar királyi 2. honvéd hadsereg története (1942–1943). Budapest, 1994. (a továbbiakban: Szabó) 54.

¹³¹ Lásd: Ima távol a hazától, messze orosz földön. In: Nagy László m. kir. ezredes: Katolikus Honvéd. Imakönyv katolikus honvéd, csendõr, rendõr, levente és minden magyar férfi számára. Budapest, 1942. 81–82. Idézi Papp Árpád – Szili Ferenc: Kapostól a Donig. Töredék. Kráter Kiadó, Budapest, 1990. (a továbiakban: Papp – Szili) 69.

¹³² Szabó 74.

¹³³ A fénykép hátulján olvasható: „Kurucz János tizedes urnak Emlékül a Hajdu és Bihar megyei ujoncoktol 1942. VI. 22. Petrács Imre, Szegedi János, Barna Sándor, Csigai Gyula”.

¹³⁴ Szántó 46.

¹³⁵ Csima János: Adalékok a Horthy-hadsereg szervezetének és háborús tevékenységének tanulmányozásához (1938–1945). Honvédelmi Minisztérium Irattár, 1961. (a továbbiakban: Csima) 164.

¹³⁶ Fetyukovics mondja védõbeszédében: „De hát a pszichológia, bármennyire mély dolog, uraim, mégis hasonló a bothoz, amelynek két vége van (nevetés a közönség között).” F. M Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek. II. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1976. 522.

¹³⁷ Kurucz Éva közlése szerint Kurucz mélyen vallásos édesanyja, aki gyakran olvasgatta halott fia naplóját, állítólag elégetett belõle néhány, a papokra vonatkozó részletet. Ez azonban legfeljebb abban az esetben képzelhetõ el, ha a háború végén Kurucz más feljegyzéseket is vezetett. Ez a töredék ugyanis „túl” egységesnek tûnik.

¹³⁸ Lásd: Szakály Sándor: Levelek és tábori lapok a háborúból: Mirõl írtak a magyar katonák 1942–43-ban? Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv Kaposvár, 1996. 301–316. (a továbbiakban: Szakály)

¹³⁹ A népi levelekrõl és a cenzúráról lásd: Hanák Péter: Népi levelek az elsõ világháborúból. In: Hanák Péter: A Kert és a Mûhely. Budapest, 1999. (a továbbiakban: Hanák)

¹⁴⁰ A népi írásbeliségrõl, a formulákról lásd: Hanák 178.

¹⁴¹ Máris egy kikezdhetõ megállapítás: nem a racionalitás, a tudatosság talán erõltetett feltételezése ez?

¹⁴² A cenzúráról lásd: Hanák 157–158.

¹⁴³ Niedermüller Pétert idézi K. Horváth Zsolt: Naplók és memoárok mint „lehetséges történelmek”. Az 1848–49-es emlékezések történeti képe és olvasási dilemmái. Alföld, 2000/5. 81–99. (a továbbiakban: KHZS) 93.

¹⁴⁴ Alan Macfarlane egy 17. századi napló kapcsán ebbe a kategóriába sorolja az anyagcsere kérdését, a szexuális életet, az alvási szokásokat, a napszakokhoz fûzõdõ viszonyt, a tér- és idõképzeteket stb. Vö. Gyáni Gábor: Az utca és a szalon. Társadalmi térhasználat Budapesten, 1870–1940. Budapest, 1999. (a továbbiakban: Gyáni) 57.

¹⁴⁵ Gyáni 57.

¹⁴⁶ HL 2. m. hds. 23-as doboz/430. M. kir. IV. hdt. 658-as sz. naplómelléklet

¹⁴⁷ HL 2. m . hds. 24-es doboz/284. 10. hadosztály (a továbbiakban: ho) iratai. I. a. 43. II. 6./50.22. sz. melléklet a 10. könnyû hadosztály pság. 6. sz. harctudósításához

¹⁴⁸ Alf Lüdtke és a mindennapi élet kutatása kapcsán írja Gyáni 20.

¹⁴⁹ HL 2. m. hds. 24-es doboz/189. M. kir. IV. hdt. élelmezõoszlop (a továbbiakban: élmo.) harctudósítása. 2. hds. par. 1943. I. a. oszt.

¹⁵⁰ HL 2. m. hds. 24-es doboz/187. M kir. IV. hdt. élmo. harctudósítása 2. hds. par. 1943. I. a. oszt.

¹⁵¹ Lásd: fõhadnagy „úr”, százados „úr”

¹⁵² Ugyancsak ezt emeli ki Szakály Sándor Györki István hátramaradt leveleit elemezve: „A levélíró nem töpreng, hogy ki az ellenség, vagy hogy miért kell legyõzni, az mit csinál.” Szakály 309–311.

¹⁵³ Csima 171.

¹⁵⁴ 1943. február 19-i bejegyzés: „A barátommal nagyon egy véleményen vagyunk, hogy nem megyünk a századdal, mert enni sehogysem adtak, mert mire mi csatlakoztunk, már megtörtént a fölvételezés. Igy azt gondoltuk, jobb lesz ha mi külön megyünk, mert vagy kérünk vagy zabrálunk, de eszünk.”

¹⁵⁵ Szántó 61. Ugyanakkor egy somogyi közkatona naplója szerint január 5-ig „…a hatosokat felváltották.” Papp Árpád–Szili Ferenc: Töredék. A somogyi bakák doni tragédiája. Módszertani segédanyag. Somogy Megyei Levéltár, 1988. 33.

¹⁵⁶ Szabó 178.

¹⁵⁷ Szabó 178.

¹⁵⁸ Szántó 66. Idézi a hadsereg parancsnokság naplóját január 14-rõl.

¹⁵⁹ Szántó 67.

¹⁶⁰ HL 2. magyar hadsereg anyaga. (a továbbiakban: 2. m. hds.) 10. könnyû hadosztály (a továbbiakban: 10. kho.) élmo. pság. harctudósítása 24-es doboz/346

¹⁶¹ Kiemelés tõlem. A további naplórészleteket is betûhív átírásban közlöm.

¹⁶² Sajnos Kurucz kartotékja nem maradt fenn a HL Központi Irattárában sem, így nem tudni, pontosan melyik alakulatnál szolgált. A naplóban csak a IV. hadtestrõl és „az” ezredrõl, illetve „a” századról beszél; nagy valószínûséggel a 6. gyalogezred jöhet szóba.

¹⁶³ Sass László fõhadnagy harctudósítása 1943. március 2-án. HL 2. m hds. 24-es doboz/352.

¹⁶⁴ Sass László fõhadnagy harctudósítása 1943. március 2-án. HL 2. m hds. 24-es doboz/352.

¹⁶⁵ Lajtos Árpád: Emlékezés a 2. magyar hadseregre 1942–1943. Budapest, 1989. (a továbbiakban: Lajtos) 161.

¹⁶⁶ HL 2. m hds. 24-es doboz/347.

¹⁶⁷ Papp – Szili 85.

¹⁶⁸ Papp – Szili 85.

¹⁶⁹ Sass László fõhadnagy harctudósítása 1943. március 2-án. HL 2. m hds. 24-es doboz/352.

¹⁷⁰ HL 2. m hds. 24-es doboz/348.

¹⁷¹ HL 2. m hds. 24-es doboz/188. M. kir. IV. hdt. élmo. harctudósítása 2. hds. par. 1943. I. a.

¹⁷² Lajtos 164.

¹⁷³ Szántó 69.

¹⁷⁴ HL 2. m hds. 24-es doboz/188. M. kir. IV. hdt. élmo. harctudósítása 2. hds. par. 1943. I. a.

¹⁷⁵ Csima 184.

¹⁷⁶ HL 2. m hds. 24-es doboz/281. Intézkedés a hátramenet folytatására: 20. sz. melléklet a 10. k. hop. 6. sz. harctudósításához

¹⁷⁷ Csima 177.

¹⁷⁸ Csima 177.

¹⁷⁹ Papp – Szili 87.

¹⁸⁰ HL 2. m hds. 24-es doboz/349.

¹⁸¹ HL 2. m hds. 23-as doboz/316. IV. hdt. 568-as sz. naplómelléklet IV. hdt. I. a. 43. II. 3.

¹⁸² Csima 190.

¹⁸³ HL 2 m hds. 23-as doboz/316. IV. hdt. 567. sz. naplómelléklet. IV. hdt. I. a. 3. II. 3.

¹⁸⁴ HL 2. m hds. 24-es doboz/349.

¹⁸⁵ Általános helyzetkép a hadosztály állapotáról. HL 2. m hds. 24-es doboz/263.

¹⁸⁶ HL 2. m hds. 24-es doboz/349.

¹⁸⁷ HL 2. m hds. 24-es doboz/349.

¹⁸⁸ Vö. Dos Passos, John: Három katona. In: Madarász Imre (Szerk.): A Nagy Háború emlékezete. Az elsõ világháború a magyar és világirodalomban. Budapest, 2000. 177. (Eötvös Klasszikusok 37.)

¹⁸⁹ HL 2. m hds. 24-es doboz/304.

¹⁹⁰ Cortázar, Julio: Nagyítás. In: Cortázar, Julio: Nagyítás. Elbeszélések., Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977.

¹⁹¹ SML Szennai Körjegyzõség iratai. Helyzetjelentés. (a továbbiakban: Hj) 124/1948.

¹⁹² Kurucz Éva közlése

¹⁹³ SML Szennai Körjegyzõség iratai V–2/1950. Adatszolgáltatás a Somogyvármegyei Tanács Végrehajtóbizottságának Titkársága számára. 1950. szeptember 19.

¹⁹⁴ Így például az FKgP körzeti pártnapja Szennán 1947. április 4-én Hj. 124/1947.

¹⁹⁵ Fõleg burgonyára és olajos magvakra vonatkozik. Hj. 124/1947.

¹⁹⁶ 1946-ban például a Vöröskereszt és a Népi Kollégiumok javára. Hj. 595/1946.

¹⁹⁷ Hj. 124/1948

¹⁹⁸ SML Kaposszerdahely község kataszteri birtokíveinek összesítése. Készült az 1950. évi 2. számú változási jegyzék alapján. Kaposvár, 1952. 3.

¹⁹⁹ SML 517/1945. sz. I. sz. nyilvántartási jegyzék 1943. évtõl birtokosok személyében beállott változásokról. 7630/1944. Ikv. öröklés.

²⁰⁰ SML II. sz. nyilvántartási jegyzék a községi elöljáróságnál (városi adóhivatalnál) az 1947. év folyamán bejelentett vagy az elöljáróság (adóhivatal) által hivatalból észlelt adótárgy – és mívelési ág változásokról.

²⁰¹ SML Szennai Körjegyzõség iratai. Hatósági bizonyítvány betegápolási költség behajtásának céljára. 632/1949. Itt Kurucz második ellátási csoportba, elsõ járadékos osztályba tartozó 100 %-os hadirokkant.

²⁰² SML Szennai Körjegyzõség iratai 1297/1948. sz.

²⁰³ Id. Bencs György közlése. A szennai körjegyzõség 1946. december 30-án kelt félhavi jelentésében közben ez áll a társadalmi helyzetrõl: „A községekben színdarabok tanulásával foglalkoznak.” SML Szennai Körjegyzõség iratai 595/1946. Illetve 1947. január 30-án: „Elõadások, színdarabok tartása folyik. A Független Ifjúság rádiót szerelt fel otthonába, mely rádió elõzõleg a Levente Egyesületé volt.” SML Szennai Körjegyzõség iratai. 124/1947.

²⁰⁴ Id. Bencs György közlése

²⁰⁵ Id. Bencs György és Németh László közlése

²⁰⁶ Kurucz Éva közlése

²⁰⁷ Íme, „a mindennapi élet illékony szavainak és tetteinek” egy nyoma! Vö. Levi 82.

²⁰⁸ Kurucz Éva közlése

²⁰⁹ „…az önéletrajzszerû forrásból megrajzolandó kép csak a historikus boszorkánykonyhájában válik visszamenõleges »bizonyossággá«, a történész mint szerzõ, mint másodlagos mesélõ és mint olvasó, lector in fabula, teszi valójában kerekké a történetet: így végsõ soron azt is mondhatjuk, hogy az átélõ mûve végül is csak a történész által lesz teljessé.” KHZS, 94.

²¹⁰ Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a rendszerváltást követõen egyre nagyobb számban megjelenõ napló- és visszaemlékezéskötetekrõl, melyek hozzáférhetõvé teszik a háború több évtizedes hallgatásra ítélt „személyes” forrásait.

²¹¹ Vö. Ferro, Marc: L’histoire sous surveillance. Science et conscience de l’histoire. Calmann-Lévy, 1985. 71.

²¹² Id. Bencs György közlése

²¹³ A sárga noteszlapok a tulajdonomban.

²¹⁴ Valószínûleg a szerdahelyi Horváth József.

²¹⁵ Politzer Jenõ: szerdahelyi szatócs; 1944-ben deportálták.

²¹⁶ Szabados Antal százados. A 36. honvéd gyalogezred 6. századánál találkozunk a nevével 1941. május 3-án: mint „psz. tsz. hdgy. szak. pk.” Németh László közlése szerint egykori tanító volt. 1943. március 11-én a 36. gyalogezred III. zászlóaljának parancsnoka lesz. Az 1943-as Honvédségi Közlöny szerint 1943. január 7-i dátummal dícsérõ elismerésben részesült a „hadiszalag és
a kardok egyidejû adományozása mellett”, 1943. augusztus 18-i hatállyal pedig elnyerte a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét „hadiszalagon a kardokkal”.

²¹⁷ Ismeretlen katona. (Néhai Rácz János és Németh László közlése szerint Kurucznak volt egy Zsifkó Márton nevû töröcskei barátja. Nem kizárt, hogy a két személy azonos.)

²¹⁸ Párkányi István; rokon.

²¹⁹ Sass László tart. hadnagy nevét, „a Szovjet elleni hadmûveletek alkalmával az ellenség elõtt teljesített kitûnõ” szolgálatait az 1943-as Honvédségi Közlöny is említi. Utóbb Sass fõhadnagy is az uzmányi hadifogolytáborba kerül. Lásd: Szabó Péter – Szili Ferenc: Somogy megye a II. világháborúban, Kaposvár, 1993. 162.

²²⁰ Falubeli, szintén katona, 1944-ben nyoma veszett.

²²¹ Németh László közlése szerint az 1915-ös születésû töröcskei Tóth Lajosról van szó.

²²² Valószínûleg Bencs Miklós, Kurucz sógora.

²²³ Kurucz nõvére.

²²⁴ Valószínûleg Tóth Imre, Kurucz unokatestvére.

²²⁵ Valószínûleg a szennai Zóka Mihály.

²²⁶ Valószínûleg a szennai Zóka József.

²²⁷ Csurai László ht. õrmester nevével találkozunk Sass fõhadnagy harctudósításában 1943. március 2-án, mint olyannal, aki személyes bátorságával kitûnt társai közül. A Honvédségi Közlöny szerint 1943. május 13-án Csurai László ht. szakaszvezetõ, c. õrmester a Magyar Bronz Vitézségi Érmet is megkapja „…az ellenség elõtt tanusított vitéz magatartásáért”. (Németh László szerint Csurai a háború után hosszú ideig az erdészetnél állt alkalmazásban. Ez közvetve bizonyíték arra, hogy Kurucz sem lõtte le…)

²²⁸ HL 2. m. hds. 10. kho. II. 1453. 24-es doboz. 31. sz. melléklet a 10. k. hop. 6. sz. harctudósításához.

|| e-mail