Tartalomjegyzék

Számunk szerzői

 

Balázs Péter PhD ösztöndíjas, SZTE, Szeged

Bódy Zsombor történész, Miskolci Egyetem

Erős Vilmos történész, DTE, Debrecen

Gángó Gábor történész, SZTE, Szeged

Janowski, Maciej történész, Lengyel Tudományos Akadé-mia Történettudományi Intézete, Varsó

Krasznai Zoltán PhD ösztöndíjas, ELTE, Budapest

Kurunczi Jenő történész, politológus, Tessedik Sámuel Főiskola, Körös Főiskolai Kar, Békéscsaba

Pogány Ágnes történész, BKE, Budapest

Polgár Tamás könyvtáros-levéltáros, Győr-Moson-Sopron megye Soproni Levéltára

Pozsgai Péter történész, BKE, Budapest

Schlumbohm, Jürgen történész, Max-Planck-Institut für Geschichte, Göttingen

Spannenberger Norbert történész, Geisteswissenschaftliches Zentrum, Lipcse

Tusor Péter latintanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Piliscsaba

Várkonyi Gábor történész, ELTE, Budapest

Vasas Géza tanár Budapest

 

A fordításokat Gyáfrás Edit, Novák György, Máthé Tünde
és Petneki Noémi készítette, illetve ellenőrizte.

 

Sajátos paradoxonja a két világháború közötti osztrák és magyar gazdaságpolitikának, hogy éppen a liberális pénzügyi elvekhez (a költségvetési egyensúly megőrzése, a valuta aranyparitásának védelme) való ragaszkodás és az egyszer már átélt inflációtól való félelem indította a kormányokat olyan, ideiglenes mentőintézkedésnek szánt, ám végül hosszú évekre megrögzült, központosított gazdasági intézmények bevezetésére, mint amilyen a kötött devizagazdálkodás is volt. Budapesten és Bécsben meg voltak győződve arról, hogy a leértékelést választó országok a pénzpiac állami befolyásolásának veszélyes talajára léptek, a valutaárfolyamokba és a pénz vásárlóértékébe való hatósági beavatkozással végső soron még súlyosabb válságba taszítják gazdaságukat.

 

Ugrás a lap tetejére

Szeged, 2001.03.21.

|| e-mail