Balázs Péter PhD ösztöndíjas, SZTE, Szeged Bódy Zsombor történész, Miskolci Egyetem Erős Vilmos történész, DTE, Debrecen Gángó Gábor történész, SZTE, Szeged Janowski, Maciej történész, Lengyel Tudományos Akadé-mia Történettudományi Intézete, Varsó Krasznai Zoltán PhD ösztöndíjas, ELTE, Budapest Kurunczi Jenő történész, politológus, Tessedik Sámuel Főiskola, Körös Főiskolai Kar, Békéscsaba Pogány Ágnes történész, BKE, Budapest Polgár Tamás könyvtáros-levéltáros, Győr-Moson-Sopron megye Soproni Levéltára Pozsgai Péter történész, BKE, Budapest Schlumbohm, Jürgen történész, Max-Planck-Institut für Geschichte, Göttingen Spannenberger Norbert történész, Geisteswissenschaftliches Zentrum, Lipcse Tusor Péter latintanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Piliscsaba Várkonyi Gábor történész, ELTE, Budapest Vasas Géza tanár Budapest
A fordításokat Gyáfrás Edit,
Novák György, Máthé Tünde |
Sajátos paradoxonja a két világháború közötti osztrák és magyar gazdaságpolitikának, hogy éppen a liberális pénzügyi elvekhez (a költségvetési egyensúly megőrzése, a valuta aranyparitásának védelme) való ragaszkodás és az egyszer már átélt inflációtól való félelem indította a kormányokat olyan, ideiglenes mentőintézkedésnek szánt, ám végül hosszú évekre megrögzült, központosított gazdasági intézmények bevezetésére, mint amilyen a kötött devizagazdálkodás is volt. Budapesten és Bécsben meg voltak győződve arról, hogy a leértékelést választó országok a pénzpiac állami befolyásolásának veszélyes talajára léptek, a valutaárfolyamokba és a pénz vásárlóértékébe való hatósági beavatkozással végső soron még súlyosabb válságba taszítják gazdaságukat.
Szeged, 2001.03.21.