Képpé vált kísérlet – hangokkal

Kondor Ádám, Vidovszky László és Sári József művei a Vasarely Múzeumban

Szerző: Molnár Szabolcs
Lapszám: 2018 december

A Qaartsiluni Ensemble - mely a jövőben Metrum Ensemble néven folytatja működését - az óbudai Vasarely Múzeum izgalmas pódiumbeszélgetésén működött közre. Az apropót az a tárlat szolgáltatta, mely reprezentatív áttekintéssel szolgál az Egyesült Államokban élő fizikus és műgyűjtő, Grüner György kollekciójáról. Grüner gyűjtőterülete a magyarországi absztrakt, konstruktivista festészet. Érdeklődése az ún. Európai Iskola alkotóitól (Gyarmathy Tihamér, Lossonczy Tamás, Lossonczy Ibolya, Bálint Endre), az 1950-es, '60-as években induló generáción át (Keserü Ilona, Hetey Katalin, Konok Tamás, Maurer Dóra, Gáyor Tibor, Fajó János, Deim Pál, Nádler István, Hencze Tamás, Bak Imre, Harasztÿ István, Birkás Ákos, Rákóczy Gizella) a legutóbbi évtizedben kibontakozó művészekig (Haász Katalin, Bolygó Bálint, Benedek Barna, Kelemen Zénó) terjed. S hogy Grüner kiváló érzékkel, komoly tudással és tévedhetetlennek tűnő szimattal hódol gyűjtőszenvedélyének, arról a Vasarely Múzeumban látható anyag valóban remek áttekintést ad. Amit itt láthatunk, az nemcsak az irányzat, hanem a modern magyar festészet legértékesebb vonulatához tartozik.

Az alkalmi pódiumon a művészettörténész-esztéta Horányi Attila Bak Imrével, Haász Katalinnal és Maurer Dórával beszélgetett. Utóbbi tárgyszerű, racionális, egyenes mondatai, személyiségének lenyűgöző intaktsága számomra mindig élményt jelent. Ezúttal ráadásul - anélkül, hogy ezt akár ő, akár a beszélgetőpartnerek különösebben forszírozták volna - zeneileg is releváns, illetve a komponálás metodológiájához is szorosan kapcsolódó megjegyzésekkel ejtett gondolkodóba. Maurer saját alkotói tapasztalatáról, illetve módszeréről azt mondta, hogy ő elsősorban a képet alkotó elemek kölcsönhatására koncentrál, miközben dolgozik, kizárólag erre figyel. Arra nem gondol, hogy a kép a befogadóban milyen folyamatokat indít el, s hogy műalkotásként fogja-e egyáltalán értelmezni. Elemi színek, elemi formák, elemi viszonyok foglalkoztatják. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az absztrakció nála nem stílusválasztás kérdése, egész egyszerűen csakis ezen a módon tud kapcsolódni a bonyolultnak látszó világhoz. Ez a szemlélet tulajdonképpen magától értődő a szinte kizárólag elemi fenoménekkel operáló zene esetében. Hogy mégsem teljesen értődik magától, annak sok-sok évszázadra visszanyúló, már-már kibogozhatatlanul szövevényes okai vannak. Ám aki csak egy kicsit is ismeri Kondor Ádám, Vidovszky László és Sári József munkásságát, az cseppet sem csodálkozik azon, hogy ebben az igen speciális kontextusban és a falakon kiállított képek alkotta enteriőrben éppen tőlük hallottunk egy-egy kompozíciót.

A rendezvény és jelen beszámoló címe azonos, s talán nem szorul magyarázatra, hogy a kísérlet, a szó természettudományokban meghonosodott értelmében vett experimentum (erre a kapcsolódásra Haász Katalin utalt) mennyiben van jelen a kiválasztott három szerző munkásságában. Hogy az éppen elhangzó darabokban jelen van-e, arra már nem annyira egyértelmű a válasz. A beszélgetés tagolásaként eljátszott Vidovszky-ciklusban (Machaut követése I-III.; énekhangra és három szabadon választható hangszerre) bizonyosan. A zenei anyag - különösen az első darabban - mintha szó szerinti idézeteket is tartalmazna a 14. századi mester valamelyik művéből (vagy műveiből), de ha jól tudom, citátum nem található a darabban. Amolyan pszeudo-Machaut-nak hat, s ha a három tételt hosszabb megszakítás nélkül szólaltatják meg, a ciklus dramaturgiájában a távolodás Machaut-tól narratívára ismertünk volna rá. Az előadás elsősorban azzal a sajátos, a mai fül számára idegenül ható ritmikával maradt adósunk, mely oly jellegzetessé teszi a korszak, illetve Machaut zenei világát. Az apróbb intonációs bizonytalanságok is kevesebb feltűnést keltettek volna, ha a Vidovszky-kompozíció metrikai-ritmikai paraméterei nagyobb magabiztossággal rajzolódnak ki. A darabot Duffek Ildikó (ének), valamint Rákóczy Anna (fuvola), Szász Diána (oboa) és Rozmán Lajos (klarinét) adta elő.

A beszélgetést, illetve a rendezvényt Kondor Ádám Fuvola-klarinét-duója vezette be. A két szólista a múzeumi tér olyan helyén játszott, melyet nem láthattunk; a klarinétos (Rozmán Lajos) akusztikai értelemben kisebb, a fuvolista (Rákóczy Anna) nagyobb takarásban állt. A felhangzó mű, Magic, No. 8 (a műsorlapon valamiért a vonóstrióra írt Magic, No. 9 szerepelt) alcíme (Nur mit Wind, mit Zeit und mit Klang) egy festményre, Anselm Kiefer nagyméretű, 1997-es vásznára utal. Utóbbit a koncert közönsége nem tudhatta, de azt nagyon is hallhatta, hogy a kompozíció lényegében egyetlen vonal, melynek azonban érzékelhető vastagsága van. Hogy e vonal színében ezúttal inkább a klarinét dominált, a fuvola csak amolyan halvány-pasztelles, árnyékszerű segédvonal volt, abban a speciális térbeli viszonyok is szerepet játszhattak, a kottakép alapján ez akár épp fordítva is megtörténhetne. E zene egyébként semmilyen értelemben nem ábrázolja, nem közvetíti, nem kommentálja Kiefer festményét, ugyanakkor érdemes fejben tartani, hogy Kondor és Kiefer művészi világképében, művészi szerepfelfogásában van valami fundamentális azonosság. A darab előadása (a finom hajlítások, a vonal apróbb vastagításai, az érzékeny elhangolások) nagyszerű volt, és mint az igazán erős konstruktivista képek, a Magic, No. 8 is komoly költői potenciállal rendelkezik.

A koncert Sári József Hegedűversenyének ősbemutatójával fejeződött be. A háromtételes darab az Apolog című egytételes ensemble-kompozíció - mely a zeneszerző 80. születésnapját köszöntő hangversenyen hangzott el 2016 januárjában - kiegészítéseként született. Az ünnepi koncertről és a darabról a Muzsikában Tiszta ősz címmel írtam recenziót (2016. március). Egykoron a koncert legkülönlegesebb hangszerelésű darabjának neveztem a szólóhegedűre és öt fafúvósra írt darabot, és az apparátus a Rozmán Lajos ösztönzésére készített átdolgozás és továbbírás során csak egészen kis részben módosult (Sári egy hangszerrel kevesebb fúvóst használ), így a jelenlegi változatról nyugodtak kijelenthetjük, hogy a hegedűverseny-irodalom egyik legkülönlegesebb kompozíciója. A versenyműjelleg - ebben bizonyára közrejátszott Milan Pala szuggesztív és őszintén áthevült játéka - egy pillanatra sem kérdőjeleződött meg, a polifonikusan szervezett, sűrű szövésű kamarazenei anyag tömege pedig már-már szimfonikus hatást keltett. A mű harmóniavilága, hangrendszere hézagmenetesen illeszkedett Sári József tercek láncolatából kialakított műveinek univerzumába, ám ezúttal valami olyasmire is rácsodálkozhattunk, ami ez idáig talán a szerző számára is rejtve volt. Az Apolog tónusában, lelkületében Alban Berg Hegedűversenye rokonának tetszett, s maga a hangzás is sokszor emlékezetünkbe idézte a Berg-partitúra azon lapjait (nem kevés ilyen van), melyen a hegedűszóló rajzos vonalai a fafúvós színekből kikevert háttér előtt válnak igazán beszédessé és érzékivé.

Az egyedi koncerthelyszín, a művészeti ágak interakcióját és a művészekkel való közvetlenebb találkozás lehetőségét kínáló esemény telt házat és sokszínű közönséget vonzott. Csalódottságnak nyomát sem tapasztaltam, az ősbemutatóként megszólaló Hegedűverseny pedig őszinte lelkesedést váltott ki. A Metrum Ensemble koncertje tökéletes bemutatkozás volt. Október 28. - Vasarely Múzeum. Rendező: Qaartsiluni Ensemble }




Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.