Fénytörések hangban és szövegben

Sáry-ősbemutató irodalmi ráadással

Szerző: Eszes Kinga
Lapszám: 2018 október

A részletes műsorfüzet mára szinte nélkülözhetetlen kellékévé vált a klasszikus zenei koncerteknek. Hiába szoktunk azonban hozzá - sőt el is várjuk, hogy mindig rendelkezésre álljon -, időnként felmerül az emberben, hogy valóban szükség van-e rá, nem elegendő-e magában, minden háttér-információ nélkül a zenei élmény. Miért nem hagyjuk, hogy a zene önmagáért beszéljen? A téma messzire vezet, az mindenesetre kétségtelen, hogy a műsorfüzet funkciója és jelentősége sok mindentől - például a hangverseny jellegétől, közönségétől és persze magától a programtól is - függ. Míg egy ifjúsági előadáson nem feltétlenül kell adatokkal és zenetörténeti összefüggésekkel terhelni a hallgatóságot, egy kortárs zenei esten a művek mellé kapott - sokszor a darabok befogadását megkönnyítő, elemző - tájékoztató hasznos mankóként szolgál.

Sáry László Fénytörések című művének ősbemutatóján - rendhagyó módon - a közönség nem papír alapú, hanem hangzó útmutatót kapott az új darabhoz. A kompozíciót előadó Qaartsiluni Ensemble művészeti vezetője, Rozmán Lajos nemcsak karmesterként működött közre, hanem az est házigazdájaként a mikroszkóp alá helyezett kamaradarabról folytatott elemző beszélgetést is moderálta. Bár az ehhez hasonló - az alkotói folyamatba bepillantást engedő, és ezzel a közönséget a darab létrehozásának misztériumába bevonó, közérthető nyelven megfogalmazott és zenei illusztrációkkal tarkított - analízis viszonylag ritka napjaink zenei életében, Sáry zeneszerzői pályáján egyáltalán nem példa nélküli. A komponista az Új Zenei Stúdió tagjaként az 1970-es években hetente vett részt olyan előadásokon, amelyek az aznap este elhangzó műveket - afféle beavatásszerű előhangként - a közönség számára könnyebben befogadhatóvá tették. Rendkívül jelentős pedagógiai módszerét, a Kreatív zenei gyakorlatokat is részben azzal a céllal alkotta meg, hogy a játékos feladatok segítségével a zenei élmény érthetőbbé, jobban megközelíthetővé váljon a hallgató számára. Nem világos, hogy a FUGA-beli est szervezői miért nem elégedtek meg a Sáry-ősbemutató zenei vonatkozásainak kibontásával: bár elméletileg jó ötletnek tűnhetett, hogy Rozmán a komponista mellett - a témához Természetes fény című regényével kapcsolódó - Závada Pált is vendégül lássa, valójában elég hamar bebizonyosodott, hogy az író meghívása tévedés volt.

A hangverseny átgondolt szerkesztési elvet követett: a Fénytörések koncertszerű előadását követően a muzsikusok a darabot alapelemeire szedték, és - a hallgatókat a próbafolyamat kulisszatitkaiba bevonva - megmutatták, milyen elvek szerint épül fel a struktúra, és milyen mozgatórugók működtetik a kompozíciót. A dekonstrukciós eljárással lebontott zenei anyag végül eredeti alakjában ismét felcsendülve teljesen új megvilágításba került. Izgalmas volt megtapasztalni, hogy még egy viszonylag átlátható és követhető zenei folyamat is mennyi belső összefüggést rejt, és - ahogy azt Rozmánék különböző improvizációs játékokkal szemléltették - micsoda előadói koncentrációt és állóképességet igényel. A 9/8-adban zakatoló - ritmikailag egymáshoz komplementer módon viszonyuló - szólamok mozaikszerű együttese leginkább egy olyan szőtteshez hasonlítható, amelyben nem a sokszínű felvetés, hanem a különböző árnyalatú beszövő fonalak egymásutánja teszi változatossá a kelmét. Bár a két fuvolára, két klarinétra, marimbára és zongorára komponált alkotásban az azonos hangokat egyszerre sosem játszó fúvós szólamokból lineáris dallam is kirajzolódik, Sáry hangzó szövetét inkább a hosszanti átmenet jellemzi, azaz folyamatában értelmezhető. A darab kerüli az éles dinamikai és hangszínbeli váltásokat: a hol sűrűbbé, hol áttetszőbbé váló textúra lassú átmenetekkel építkezik, és az egymást kiegészítő szólamok hangzás szempontjából is homogeneitásra törekszenek. A zenei anyag izgalmas kettősségét az adja, hogy miközben fegyelmezett és ritmikus, egyszersmind kiismerhetetlenül változékony és játékosan könnyed. A koncerten egyébként az is kiderült, hogy a mindvégig remekül teljesítő, nemcsak precíz és érzékeny játékával, hanem kreativitásával is elismerést keltő együttes (Rákóczy Anna, Kiss Ágota - fuvola, Chelemen Paula - klarinét, Ablonczy Keve - basszusklarinét, Borbély László - zongora, Tóth Bence - marimba) a jövőben Metrum néven működik tovább.

Az est következő része nem csak a hallgatót ejtette zavarba - láthatóan maga Závada Pál sem értette, hogy azon kívül, hogy az ő regényének címe is tartalmazza a „fény" szót, hogyan kapcsolódik Sáry művészetéhez. A kortárs irodalom és zene eszközhasználata közti kontrasztról beszélt, a komponista zenéjét méltatta, és próbált valamiféle párhuzamot vonni a két művészeti ág fényérzékelése, fénnyel kapcsolatos viszonya között. Tovább fokozta a tanácstalanságunkat, hogy ezután Sáry elővette a tizenkét osztású színkört, és a bemutatott mű hangjai és a hozzájuk társított színek kapcsolatáról, valamint az állandó változatosságot és változatos állandóságot tükröző, vibráló hangfolyam vizuális megjelenítéséről kezdett beszélni. A folyamatszerűség és a rétegzettség képzőművészetbeli reprezentációjáról szóló eszmefuttatásokat hallgatva az emberben felmerült a kérdés, hogy vajon miért nem egy festőt hívtak meg beszélgető partnernek. Ettől függetlenül élvezettel hallgattuk a tanulságos és gondolatébresztő előadás záró számát, Závada kivetített fotókkal illusztrált felolvasását. Szeptember 12. - FUGA. Rendező: FUGA }

 


Felvégi Andrea felvétele



Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.