Névadó ünnepség

A Ligeti Ensemble bemutatkozása

Szerző: Malina János
Lapszám: 2018 szeptember

Budapest Music Center, amely az évek folyamán igen bő keresztmetszetet adott Ligeti György műveiből a szerző születésnapjához időzített hangversenyek nagyszabású sorozata keretében, arra az elhatározásra jutott, hogy „nevet ad a gyereknek", és intézményesíti azt a természetszerűleg rugalmas és változékony, de azért igen világosan körvonalazható előadói kört, amelynek tagjai az életmű kamarazenei és nagyobb ensemble-ra írott, jelentős részét Keller András, illetve Rácz Zoltán irányításával megszólaltatták, s akik elsősorban a Concerto Budapest és az UMZE Kamaraegyüttes soraiból kerültek ki.

Ez a virtuális együttes immár saját identitáshoz jutott és ezáltal valóságossá is vált azáltal, hogy - a család egyetértésével - felvette a Ligeti Ensemble nevet, s ilyenként, Rácz Zoltán vezényletével, május 28-án, Ligeti György születésének 95. évfordulóján be is mutatkozott a BMC-ben.

A koncert műsora három emblematikus számból állt, melyek maximális tömörséggel jelölték ki Ligeti helyét az időben és általában az új zenében: egy 20. századi nagy mester, Ligeti és egy (valamivel) fiatalabb, élő kortárs műveiből. A 20. századi nagy mestert, Stravinskyt a Fúvósszimfóniák képviselte, az élő kortárs pedig Kurtág György volt, aki - Ligeti özvegyéhez hasonlóan - jelen volt a hangversenyen, s akinek mintegy két tucat rövid kamarazenei tétele szólalt meg (főként, de nem kizárólag a Jelek, jtékok, üzenetek darabjai közül), egy teljes félidőt alkotva. Magát Ligetit pedig az életmű egyik csomópontját képező Kamarakoncert képviselte.

A megszólaltatás minősége messzemenően méltónak bizonyult a program kristályszerű tisztaságához. A koncert a Kurtág-darabokkal kezdődött, s már maga a válogatás is végtelen gazdagságú és szívszorítóan gyönyörű volt. A nagyszabású dramaturgia keretei között szabadon váltakoztak a különböző előadó-apparátusra írt kompozíciók. Hangsúlyos szerepet játszottak Csalog Gábor (zongora), a Keller András-Móré László-Szabó Judit (hegedű-brácsa-cselló) vonóstrió, illetve a Kaczander Orsolya (fuvola) által előadott művek. Szalai András (cimbalom) pedig Keller András és Klenyán Csaba (klarinét) partnereként is játszott fontos, többtételes kompozíciókat (az op. 4-es Nyolc duót, illetve a Tre pezzit). A Varga Bálint ligatúráját, ezt a nagyszabású, fenséges tételt Keller, Szabó Judit és Csalog játszotta el gyönyörűen, a félidőnek földöntúli, az égbe libbenő kicsengést adó Ligatura Message to Frances Marie (op. 31b) című darabot pedig Keller András, Berentés Zsuzsanna (hegedű), Szabó Judit, Migróczi Tamás (cselló) és Csalog Gábor (cseleszta) adta elő.

Nehéz egyes darabokat kiemelni ebből az élettelien lüktető organizmusból - mindenképp igazságtalanok leszünk, ugyanis kivétel nélkül mindenki ihletetten és maximális koncentrációval, mintegy kegyelmi állapotban muzsikált. Azért, íme, még néhány különlegesen emlékezetes pillanat: a vonóstrió előadásában a végtelen fájdalmú Ligatura Y, az átütő humorú Pizzicato-keringő és főként az átszellemült és testetlen Virág - Zsigmondy Dénesnek; vagy Kaczander Orsolyától a két Madárnyelven tétel, amelyekben soha nem sejtett hangszíneket, nüanszokat és távlatokat fedezett fel, illetve az örökmozgós darab a maga ellenállhatatlan, szürreális humorával.

Karcolhatatlan tökéllyel hangzott fel a szünet után a Fúvósszimfóniák is: Rácz Zoltán precíz és fegyelmezett irányításával a stravinskys szenvtelenség felszíne és a korlátlanul burjánzó, kimeríthetetlen zeneszerzői fantázia lényege egyaránt és egy időben vált érzékelhetővé és magától értetődővé. Mindez sodró lendülettel és lehengerlően izmos és inas tutti hangzással párosult.

Ha valami, akkor Ligeti Kamarakoncertje még komplexebb feladatot jelent az előadó együttes számára, mint a Fúvósszimfóniák - már csak azért is, mert sokszor az egyes szólamok tartalma és a darab kívülről érzékelhető folyamatai mintegy elszakadnak egymástól, és egészen más szintet, léptéket képviselnek. A III. tételnek például, amelynek izgalmas lefolyása külön-külön motorikusan zakatoló szakaszok szuperpozíciójából születik meg, már a puszta megszólaltatása is hallatlan zenekari virtuozitást követel meg. Ráczék mesteri előadásának hallatán azonban mindez eszünkbe sem jutott: mi a zene tulajdonképpeni tartalmával, a varázslatos effektusokkal, a nagy ívek, formai felületek felépítésével, a sokfajta, nem egyszer romantikus allúzió követésével, a hangszínek, valőrök gazdagságával, vagy - a zárótételben - a hangok eksztatikus kavargásának tetőpontján megszólaló kürtszóló döbbenetes hatásával voltunk elfoglalva.

Ez után a hallatlanul erős kezdés után nem kívánhatunk mást sem a Ligeti Ensemble-nak, sem önmagunknak: csak így tovább! Május 28. - Budapest Music Center. Rendező: BMC }


Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.