Marinitól Haydnig

Malina János születésnapi köszöntése

Szerző: Bali János
Lapszám: 2018 április

 

 

Malina János hetven évvel ezelőtt, 1948. április 7-én született. A Fazekas első, különleges matematikai tehetségek számára létesített, legendás gimnáziumi osztályába járt, majd 1971-ben az ELTE-n diplomázott matematikusként. Gyermekkori barátja, a tragikus balesetben fiatalon elhunyt matematikus, Baranyai Zsolt hatására ő is furulyázni kezdett. Az egyetem elvégzése után a Műegyetemen oktatott matematikát, közben különféle kórusokban és énekegyüttesekben énekelt, sőt oboatanulmányokat is folytatott, de végül nem ebbe az irányba lépett tovább, hanem a Zeneakadémia zenetudományi szakára iratkozott be, ahol 1979-ben diplomázott. Azért fúvós létének folytonossága is megmaradt: furulyákon és más reneszánsz hangszereken játszott a Czidra László vezette Camerata Hungaricában.

Bátor és elhivatott szerepet játszott a hazai demokratikus átalakulásokban: aláírta a Charta '77-et támogató magyar nyilatkozatot, szerzőként és terjesztőként dolgozott az akkor még illegális Beszélőnek, majd az Amnesty International hazai tevékenységének egyik oszlopa volt.

A nyolcvanas évek elején Belgiumban kutatott egy ösztöndíj segítségével. Hazatérése után a Hungaroton, majd a Zeneműkiadó szerkesztője, 1993 és 1996 között főszerkesztője lett. Kutatásai elsősorban a régizenei repertoár egyes részeit tárták fel, illetve a korabeli előadásmód kérdéseit érintették. Egy, a reneszánsz zenei előadói gyakorlatot átfogó (de sajnos végül el nem készült) bibliográfiához gyűjtött anyagot, s nagy szerzők, Alessandro Scarlatti, Agostino Steffani, Georg Philipp Telemann és mások kevéssé ismert kantátáit ásta elő könyvtárak mélyéről; elsősorban ezek a darabok képezték az általa 1984-ben megalapított barokk zenei együttes, az Affetti Musicali repertoárját - a név a 17. századi hegedűművész és zeneszerző Biagio Marini emblematikus opuszának címét őrzi. Az együttes némelyik lemezén ő maga furulyázik is egy-egy kantátában. A legnagyobb barokk furulyaszerzők (Telemann, Marcello, Händel) szonátáinak urtext-kiadását szerkesztette, s zeneiskolások tanulásához állított össze színes antológiákat. A barokk zene historikus előadásmódjával foglalkozó alapvető cikkeket fordított magyarra, a világ vezető előadóművészeivel készített interjúkat, s ő írta az Orfeusz hangzó zenetörténet barokk zenével foglalkozó kötetét is.

Az évtizedek során hatalmas mennyiségű zenekritikai és zenei ismeretterjesztő, a zene és más területek határpontjaival foglalkozó írást publikált; jelenleg a Revizor portál és a Muzsika folyóirat állandó zenekritikusa.

A Soproni Régizenei Napok indulásától kezdve a szerkesztőbizottság tagja volt. 1996 óta a Magyar Haydn Társaság elnöke; s a 2010-ig létező „Haydn Eszterházán" fesztivál művészeti igazgatója volt. 2006-ban kollégáival együtt létrehozta a Nemzetközi Eszterházi Opera-alapítványt, amelynek célja a megsemmisült operaház újjáépítése, eredeti repertoárjának újjáélesztése, s ezen keresztül a korhű operajátszás egy iskolájának megteremtése. 2008 és 2010 között az Európai Régi Zenei Hálózat alelnöke volt, az utóbbi években pedig a Magyar Zenei Tanács elnökségi tagja.

Legjelentősebb kutatásait Haydn fertődi tevékenységével kapcsolatban végezte. Korábban ismeretlen levéltári adatok alapján az operaház színpadtechnikájáról, a hercegi kastélyban rendezett koncertek helyszínéről közölt új, lényeges eredményeket; megtalálta az elveszettnek hitt librettók nagy részét, és sikerrel rekonstruálta másfél évtized operaévadainak pontos műsorát. Ez utóbbiból írta doktori disszertációját is, melyet tavaly védett meg a Zeneakadémián.

Boldog születésnapot, János! }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.