Jeney Zoltán köszöntése

Szerző: Kamp Salamon
Lapszám: 2018 március

Drága Zoli!

Amikor a Reformáció 500. évfordulójának zenei programját igyekeztünk kialakítani, fontosnak tartottam mindjárt a megbeszélés elején leszögezni, hogy ne pályázatot hirdessük egy mű megírására, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy ilyenkor szinte kivétel nélkül fiatal vagy önjelölt zeneszerzők adják be jól vagy többnyire rosszul sikerült kísérleteiket, hanem kérjünk fel egy olyan jelentős mestert, aki súlyában és minőségében is az évfordulóhoz méltó mű megírására képes.

Számomra világos és egyértelmű volt, hogy csak Te jöhetsz szóba, és nem csak azért, mert hallottam Halotti szertartás című művedet, amelyet olyan egységnek tartok, amely egyetlen és összehasonlíthatatlan, hanem azért is, mert egyetemes és általános rendre felépített, autonóm világgal találkoztam. Öntörvényű saját kozmosszal. Önálló sorssal és dramaturgiával, önálló mértékkel, távlattal és renddel, amely csak saját középpontjából látható és élhető organizmus. A Halotti szertartás fundamentális, egyetemes megrázkódtatás.

Ezért nem tud sem a történelemről, sem a stílusváltozások létéről, és a különböző korok kompozíciós technikai eljárásainak alkalmazása ellenére távolról sem historizál, hanem felismeri a zenei anyagban már eleve benne rejlő, az egész zenei folyamatot meghatározó és megváltoztató konfliktusokat.

A stílusok ugyanis akcidentálisak, és semmiképpen sem képviselik a mű esszenciáját. Amikor a mű stilisztikai sajátosságaira összpontosítjuk figyelmünket, akkor azt az akcidenciák vizsgálatára szűkítjük le, semmiképpen sem hatolva odáig, ami a műben magában állandó és lényegi. A kompozícióra úgy kell gondolnunk, mint olyan elrendezésre, amelyet egy adott tartalom logikája határoz meg, s amelyben az elvégzendő, felszínre kívánkozó feladat minőségéhez való folyamatos és tántoríthatatlan hűség van jelen.

Művedben a számsorok, dallamsorok, betű- és hangkódok, skálák egysége olyan rendszert teremt, amely egy magasabb tartalom kibontásának lehetőségét hordja magában, éppen az alapvető egyszerűség és a kimeríthetetlen sokszerűség egybeesése kapcsán. A skálák hangjai nem merő mennyiségek, hanem minőségek is. A számsor és a skála nem a mennyiségek fokozatos rendje csupán, hanem a minőségek hierarchiája is. Az egyes hangok között olyan különbségek vannak, mint az egyes számok között. A számsor az az alapskála, amelyben a mennyiség és a minőség egybeesik. Ezért van az, hogy az egyetemes lét minden mozzanata lefordítható a számok nyelvére, mert a szám mérték, és mint ilyen megfelel valamely szellemi hatalomnak.

A Halotti szertartásban mindezek az eszközök távolról sem a száraz spekuláció eszközei csupán, hanem az egyes elemek és formák, azaz a mérték és a tudatosság személyes megnyilatkozásai. A személyesség és az egyetemesség tökéletes egybeesése, harmóniája, melyben a legközvetlenebbül egyéni az, ami a legáltalánosabb egyetemességben megjelenik.

Nemcsak hallgatóként, hanem előadóként is kapcsolatba kerültem Veled, amikor felkérésemre 1995-ben megírtad nyolctételes, nagyszabású vegyes kari ciklusodat, az Infinitívuszt, melyet a Debreceni Kodály Kórussal mutattunk be a Mátyás-templomban. Hogy a műved rendkívüli nehézségeket támaszt az előadókkal szemben, azt a Rádiókórussal is megtapasztaltuk, akikkel a kompozíciót a Zeneakadémia újranyitásának első nyilvános, ünnepi hangversenyén szólaltathattuk meg. E koncertet most már visszavonhatatlan emlékként őrzöm, hiszen a hangverseny második részében Kocsis Zoltán vezényelte a műveidet. A Halál-tó fölött kezdetű tétel komplexitása, összehasonlíthatatlan drámai ereje, hazugságmentes, kérlelhetetlen hangja ragadott meg, amelyet megírni csak hazugságmentes egzisztencia képes. És a gyönyörű Tandori-korál:

Elfáradtam, Istenem,
hunyd le végre két szemem.
Majd, ha nyílik alkalom,
nyíljon, mint egy tűnt napon
.

A vers és a zene látszólag egy örömtelen világról szól, valójában mégis egy véglegesen kimondott igen, amely a mulandóság minden pillanatát a halhatatlanságból meríti, mert a zenei hang nem más, mint egzisztenciális pillanat.

Lapozgatom magam előtt az Aus tiefer Not kantátád partitúráját és felidézem magamban a próbákat, az együtt töltött órákat és a felejthetetlen előadást.

Átlátszó egzisztencia. Egyetemes tájékozódás. Elementáris drámaiság és erő. Kinyilatkoztatás. Rend és rendszer. Csupa világosság. Az eredeti tisztaságnak magasabb fokon való helyreállítása. Az örökkévalóságnak készült remekmű, amely a tökéletességre való törekvés izzásában született, s amely most felzengeti bennem a mű legfontosabb üzenetét: „Nunc autem manent, fides, spes, caritas..." - „Most még megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet."

Drága Zoli, akit az ég meg akar óvni, azt szeretettel őrizteti és én tudom, hogy Téged szeretettel őriztet. Mindannyiunk szívének szeretetével.

Isten éltessen hetvenötödik születésnapod alkalmából. }


Igaz szeretettel

Salamon


Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.