Több mint Croche

Claude Debussy: Összegyűjtött írások és beszélgetések

Szerző: Eszes Kinga
Lapszám: 2018 február

A Rózsavölgyi és Társa Kiadó tavaly ősszel kiadott Debussy-kötete nemcsak a szakmabeliek számára szolgál értékes forrásanyagul, hanem a zene iránt érdeklődőknek is rendkívül szórakoztató olvasmány. A hazai olvasóközönség nem most találkozik először Debussy írásaival: a szövegek első gyűjteményes kiadása (Monsieur Croche, antidilettante) 1959-ben Fábián László fordításában jelent meg magyarul a Zeneműkiadó gondozásában (Croche úr, a műkedvelők réme). Az 1921-ben publikált eredeti kötet azonban a zeneszerző írásainak csupán a felét tartalmazta, és azokat is csak rövidített formában. A Fazekas Gergely által összeállított, fordított és jegyzetekkel, valamint utószóval ellátott új kiadvány a cikkeket eredeti, teljes alakjukban közli, és a kritikák mellett a Debussyvel készült összes jelenleg ismert interjút is tartalmazza. Bár ez utóbbiak esetében - a kor hagyományának megfelelően - a komponista gondolatait az újságírók saját megfogalmazásukban jegyezték le, közreadásuk mégsem haszontalan, hiszen a közvetettségből adódó torzulások ellenére a szövegek tovább árnyalják a kritikákból kirajzolódó Debussy-portrét.

A korábbi kiadáséhoz képest kissé száraznak hat ugyan a cím (Claude Debussy: Összegyűjtött írások és beszélgetések), a Croche-figurától való elszakadás azonban kétségtelenül megalapozott: a Debussy alteregójaként megjelenő beszélgetőtárs mindössze két kritikában kap komolyabb szerepet, és három további szövegben jelenik csak meg futólag - jelentőségének felnagyítását tehát semmi nem indokolja. Debussy körmönfont módon megfogalmazott, többszörösen összetett mondatai nehéz feladat elé állították a fordítót: a cikkek magyarra való átültetése során Fazekas - elsősorban az érthetőséget szem előtt tartva - a Fábián László-féle kifinomult és fennkölt stílushoz képest köznapibb és egyszerűbb nyelvezetet használt, ugyanakkor igyekezett megőrizni a mondatok eredeti szerkezetét. A két műfaj - a kritika és a beszélgetés - szétválasztása, valamint a kronologikus sorrend használata jól áttekinthetővé és könnyen kezelhetővé teszi a gyűjteményt, a kötet legnagyobb erénye pedig a főszöveget kiegészítő, fantasztikusan gazdag és informatív jegyzetanyag. Ez utóbbi nemcsak a századelő Párizsának koncertéletében meghatározó szerepet játszó - mára nagyrészt feledésbe merült - szerzők és előadók azonosításában nyújt segítséget, hanem a korszak zenetörténeti és társadalmi hátterének megismeréséhez is hasznos adalékul szolgál. Megtudhatjuk például, hogy a körkérdés a kor újságírói gyakorlatának közkedvelt műfaja volt, rácsodálkozhatunk az üreges belsejű, sípként is funkcionáló századfordulós lakáskulcsokban rejlő véleménynyilvánítási potenciálra, és a Pelléas bemutatója kapcsán a komponista és Maeterlinck között kialakult konfliktus valódi okairól is tudomást szerezhetünk.

Debussy a legintenzívebben 1901-ben (La Revue Blanche) és 1903-ban (Gil Blas), valamint 1912 és 1915 között (Société Internationale de Musique, L'Intransigeant) foglalkozott kritikaírással: szövegei a kezdetektől fogva eltértek a hagyományos bírálatoktól - megfogalmazása szerint az előadások kapcsán „az esztétikai önkénytől többé-kevésbé mentes" impresszióit igyekezett megosztani az olvasókkal. Megnyilatkozásai sokkal többet árulnak el magáról a zeneszerzőről, mint a kritika tárgyát képező koncertek műsoráról és előadóiról: az első évek hellyel-közzel zenei elemzéseket is tartalmazó írásaival szemben a későbbiekben inkább vallomásszerű, ars poeticaként is értelmezhető szövegek születtek. A zeneszerző írásmódját rapszodikus, csapongó stílus jellemzi, a könnyed, csipkelődő hangvétel olykor szélsőséges - hol a fölháborodástól, hol a lelkesedéstől fűtött - érzelmi kitörésekkel párosul. Miközben a cikkekből - időnként Monsieur Croche ellenszenves figurájába bújva - egy folyton akadékoskodó, sokszor nyilvánvalóan túlzó és előítéletektől sem mentes megjegyzésekkel vagdalkozó szerzőalak bontakozik ki, azt is látnunk kell, hogy Debussy elismerésre méltó következetességgel áll ki a számára meghatározó zenei és esztétikai elvek mellett, és észrevételei sokszor nagyon is találóak.

A kritikákban felvetett - az aktuális koncertélmények apropóján megfogalmazott, de általánosabb kérdéseket körüljáró - témák (mint például a német zene - különösen Gluck és Wagner - hatása a francia zenére, az operajátszás jövője, a közönségízlés nevelésének kérdései, a szabadtéri zene, vagy a római nagydíj és a Conservatoire kapcsán felmerülő zenei neveléssel kapcsolatos gondolatok) rendre visszatérnek az interjúkban is. Vitriolos hangú bírálatainak kereszttüzében nemcsak a másodvonalbeli, kevésbé ismert muzsikusok állnak - Debussy a jelentősebb zeneszerzőket sem kíméli. Kevés olyan komponista van, akiről kizárólag méltatólag szól: Bach, Rameau és Couperin művészetét különösen nagyra tartja, Muszorgszkijról és Weberről is elismeréssel beszél. Vannak aztán olyanok - többek közt Beethoven, Richard Strauss és Liszt - akiknek csak bizonyos művei előtt hajt fejet, és akadnak olyan szerzők is - köztük Mendelssohn, „a könnyed és elegáns közjegyző", vagy Fauré, a „bájmester" - , akiket csupán egy-egy gúnyos eposzi jelzővel illet. Kétségtelen, hogy Wagner zenéjével a legellentmondásosabb a viszonya: fiatalkori rajongását felváltó heves ellenszenve ellenére elismeri a német operaszerző zsenijét, és a Parsifalt „a zene halhatatlan dicsőségére emelt legszebb hangzó emlékművek egyikének" tartja. Saját zenei nyelvezetével és esztétikai programjával kapcsolatos elmélkedéseinek középpontjában a karrierjében áttörést hozó opera, a Pelléas és Mélisande áll. Ahogy a darab Debussy művészetének az esszenciáját reprezentálja, a kompozícióról vallott gondolataiban is összegződik zeneszerzői attitűdjének lényege.

A kiváló kötet egyetlen fájó hiányossága, hogy az eredeti tervek szerint Kocsis Zoltán által írt előszó végül nem tehette teljessé. }




Claude Debussy


Összegyűjtött írások és beszélgetések


Összeállította és fordította


Fazekas Gergely

Rózsavölgyi és Társa Kiadó, 2017

320 oldal, 3490 Ft


 


Claude Debussy 1908 körül Félix Nadar felvétele

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.