Megválaszolt és megválaszolatlan kérdések a K11-ben

Az Anima Musicae Kamarazenekar és Horváth Balázs koncertje

Szerző: Molnár Szabolcs
Lapszám: 2018 január

Pest legfeldobottabb hangulatú negyedének legzsúfoltabb utcájában működik a K11 Művészeti és Kulturális Központ, a Király utca 11-nél egy kis udvarra betérve találjuk meg a bejáratát. Körgalériás, ilyen-olyan beugrókkal tagolt, kétszintes, üvegtetővel fedett központi tere sok mindenre tűnik alkalmasnak – első pillantásra koncertezésre a legkevésbé. E balsejtelem az Anima Musicae Kamarazenekarkoncertjének kezdetén egyetlen szempillantás alatt vált köddé. Az est Charles Ives még mindig rendkívül frissnek és eredetinek tűnő The Unanswered Question (1908) című darabjával indult. A vonós együttes mintha a szomszédban (talán egy emeleti öltözőben) játszott volna, a láthatatlan trombita a képzeletbeli orgonakarzat felől tette fel enigmatikus kérdéseit, a fafúvós kvartett pedig a színpadon játszott. Az elrendezés tehát tökéletesen megfelelt Ives intencióinak, az ember lelkesültségében még azt is hajlamos volt elhinni, hogy a K11-et ehhez a darabhoz tervezték. A tér a produkció kiemelkedően fontos közreműködőjévé vált, a kompozíció elemeit egyszerre érzékeltük elkülönülőnek és egybecsengőnek.

A koncert karmestere és műsorvezetője, Horváth Balázs Ives után saját darabját vezényelte. A Tektonikus című kompozíció – egy-egy részbemutató után – teljes formájában most hangzott fel első ízben. A darab első szakaszát (Tek) 2009 februárjában egy bécsi koncerten mutatták be; egy további részlet önálló darabként – (Tek)tonikus – a második Új Zenei Fórum zeneszerzőversenyén (2011) volt hallható. A nagyjából harmincperces, rendkívül izgalmas hangzású tétel – anélkül, hogy etűdszerű lenne – a spektrális zene területén szerzett tapasztalatok összefoglalásának is tekinthető. A speciális hangolás, elhangolás révén fantasztikus színezetű, latens regiszterek kapcsolódnak be, a darabban olyasfajta auditív energiák szabadulnak fel, illetve szabadulnak el, mint Georg Friedrich Haas egynémely darabjában. Az Anima Musicae és a THReNSeMBle együttműködésében megvalósuló előadás élvezetes és hű képet adott a zeneszerző kiemelkedő és fontos darabjáról. A tér akusztikai szempontból ezúttal is jelesre vizsgázott, aTektonikus jól érvényesült a csillapítatlan, ugyanakkor kissé kemény és hideg hangzó környezetben.

A koncert második felében elhangzó két darab közös nevezője a jazz volt. Az Anima Musicae előbb George Gershwin Lullaby című tanulmányát adta elő Jeff Manookian vonószenekari átiratában, majd Erwin Schulhoff altszaxofonra és zongorára írt szonátája (Hot-Sonate) következett Horváth Balázs brácsára és kamarazenekarra készített hangszerelésében. Előbbi – kompozícióként éppúgy, mint vonószenekari letétben – le sem tagadhatta volna, hogy ifjúkori zsenge. Utóbbi viszont a felfedezés örömteli pillanatainak sokaságával ajándékozta meg a hallgatót. Schulhoff 1930-as darabja önmagban is remek, nem lep meg, hogy az átiratot ösztönző brácsaművész, Bársony Péter éppúgy rajong érte, mint a jazz-szaxofonos Branford Marsalis. A hangszerelés ötletes és praktikus, s mindenekelőtt: ízléses. Horváth a jazzes elemeket nem hangsúlyozza túl, a jellegzetes ritmusanyagot találékonyan transzformálja, s bár egy komplett dobfelszerelésnek is helyet ad a hangszerelésben, az ütős szólamot pusztán színező funkcióval látja el. Bársony Péter stílusos játékát hallgatva egy pillanatra sem hiányzott a szaxofon jellegzetes tónusa. Azt hiszem, hogy minden szempontból hálás koncertdarab született, sokszor fogunk még találkozni vele. 2017. december 7. – K11 Művészeti és Kulturális Központ. Rendező: Anima Musicae Kamarazenekar }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.