Vékony jégen táncolva

Rafał Blechacz Bach-albuma

Szerző: Eszes Kinga
Lapszám: 2017 november

 

 

 Bach 

Olasz koncert, BWV 971

Két partita, BWV 825, 827

Négy duett, BWV 802-805

a-moll fantázia és fúga, BWV 944

Jesu, meine Freude 

Rafał Blechacz (zongora)

CD 0289 479 5534 4

Deutsche Grammophon 2017

Rafał Blechacz a 2005-ös varsói Nemzetközi Chopin Zongoraversenyen tűnt fel: az akkor húsz esztendős lengyel zongorista nemcsak a fődíjat, hanem a legjobb mazurka, polonaise, szonáta és concerto előadásért járó különdíjat is elnyerte. A művész azóta számos egyéb elismerésben részesült, 2014-ben pedig - többek között Piotr Anderszewski és Kirill Gerstein után - a tekintélyes Gilmore Artist Award győztese lett, és ez a nemzetközi karrierjét is elindította. Összesen nyolc lemeze jelent meg eddig, az első kettőt kivéve mind a Deutsche Grammophonnál: több Chopin-album, egy klasszikus szonátákat tartalmazó, valamint egy Debussy- és Szymanowski-művekből összeállított felvétel után idén egy Bach-válogatással lepte meg a közönséget.

A lemezborítókat egymás mellett szemlélve nem lehet nem észrevenni az előadó és a zeneszerzők nevének betűmérete közti viszony átalakulását: míg az első négy felvétel esetében a lengyel zongoraművész neve jóval nagyobb betűkkel szerepel, mint a komponistáké, a két későbbin már egyforma méretűek, az utolsó két CD-n pedig Blechaczé a kisebb. Amennyiben mindez nem csupán a véletlen műve, hanem tudatos választás eredménye, még akkor sem feltétlenül tükröz művészi koncepciót, mégis elgondolkodtatja az embert. A tendencia egyszerre két - egy általánosabb és egy személyes - folyamatot tükröz. Egyrészt azt a jelenséget igazolja, hogy a lemeziparban a 20. század művészközpontúságát a kétezres években fokozatosan felváltotta a zeneművek dominanciája, másfelől arról az útról is tanúskodik, melyben az ismeretlenségből a versenyen hirtelen reflektorfénybe kerülő, kezdetben a neve által kiváltott érdeklődést felhasználó zongorista egyre inkább a háttérbe húzódva az általa előadott művekre irányítja a figyelmet. Akárhogy is van, a lemez hallgatásakor felmerül a kérdés, hogy a borító által sugallt koncepció tetten érhető-e az előadásban is. A Bach-album esetében a vizuális megjelenítés szinkronban van a hangzó anyaggal: a lemez főszereplője egyértelműen Johann Sebastian Bach, ugyanakkor minden hangot áthat Blechacz muzikalitása és a bachi nyelvezeten át világosan körvonalazódik az előadó személyisége, zenei ízlésvilága.

Már maga a válogatás is igen személyes hangvételű: a pianista nem követi az összkiadás jellegű kiadványok trendjét, és nem egy műfajilag homogén összeállításban gondolkodik: bár a műsor - két kivétellel - a Clavier-Übung különböző köteteiből származik, a darabok között elsősorban nem a zenetörténeti összefüggések vagy a keletkezési körülmények, hanem az előadó személye biztosítja az összetartozást. A felvételen az Olasz koncert (BWV 971) mellett két partita (No. 1 B-dúr, BWV 825 és No. 3 a-moll, BWV 827), a Négy duett (e-moll BWV 802, F-dúr BWV 803, G-dúr BWV 804, a-moll BWV 805), az a-moll fantázia és fúga (BWV 944), valamint a Herz und Mund und Tat und Leben című kantáta záró koráljának Myra Hess-féle, népszerű átirata szerepel. A kísérőfüzetből megtudhatjuk, hogy bár a Bach- interpretációknak számtalan más megközelítésmódja létezik, Blechacz a legfontosabbnak mégis a hangzás tisztaságára és természetességére való törekvést tartja - azért is választott a felvételhez kifejezetten világos, fényes hangszínű versenyzongorát, mert játékával a legkevésbé sem állt szándékában a csembalószerű tónust felidézni. A zongoraművész egy ideig orgonistának készült, nem véletlen tehát, hogy Bach-olvasatát - a hangszer minden lehetőségével és korlátjával - inkább az orgonán való játék inspirálta. A lemezen ez a hatás különösen az a-moll fantázia és fúga előadásán érezhető, melyben a muzsikus a crescendókról és decrescendókról lemondva a teraszos dinamikát alkalmazza, valamint - elmondása szerint - a tempót is tudatosan fogja vissza. A perpetuum mobileszerű, rendíthetetlenül zakatoló tizenhatodokból felépülő fúga a látszólag lecsupaszított és szikár kifejezésmód dacára a lemez egyik legemlékezetesebb produkciója. Blechacz nem akarja elemezni, megfejteni, vagy éppen újraértelmezni a kompozíciót, egyszerűen hátrahúzódik, és hagyja, hogy az - mint egy felhúzható gépezet - magától működjön. A felvétel ehhez hasonló, motorikusabb tételei - mint a B-dúr partita könnyedén szökellő Courante-ja és a sziporkázóan virtuóz Gigue-je - ugyancsak letisztult egyszerűségükkel és mesterkéletlen, felszabadult lendületükkel nyűgözik le a hallgatót.

A kísérőfüzetben arról is olvashatunk, hogy a zongorista mit gondol a bachi lassú tételek előadásmódjával kapcsolatban. Úgy véli, hogy a romantikus szemléletű interpretáció elvetése nem jelenti azt, hogy a zene nem fejezhet ki érzelmeket - csupán arról van szó, hogy ezeket a tételeket nem a chopini értelemben vett, szubjektív világhoz kötődő emóciók, hanem a vallásos, vagy inkább kontemplatív és metafizikai világhoz kapcsolódó érzelmek mozgatják. Ez a kérdéskör egyébként nemcsak a lassú tételeket érinti, hanem az egész albumot áthatja. Végig az az érzése a hallgatónak, hogy Blechacz küzd az ellen, hogy az érzelmei magával ragadják, és - még ha csupán egy lépésnyire is, de - igyekszik távol tartani magát az idővel és a dinamikával szabadabban bánó, romantikus jellegű kifejezésmódtól, időnként azonban mégis átlépi ezt a képzeletbeli határvonalat. Ennek legeklatánsabb példája az Olasz koncert Andante tétele, melyben amellett, hogy elképesztően széles dinamikai tartományt jár be, szabadon szárnyaló, érzékeny formálása helyenként a dallamíveket és a lüktetést is megtöri. A többi esetben inkább csupán pillanatnyi emocionális kontrollvesztésről beszélhetünk: ilyenkor - mint például az e-moll és az F-dúr duettben, vagy az a-moll partita Allemande és Courante tételének néhány pontján - a dinamikai váltások a tempót is kissé megingatják. Az album legnagyobb hatású tétele kétségkívül azt bizonyítja azonban, hogy van értelme kockáztatni és a határokat feszegetni: az a-moll partita mesterien felépített, izgalmas és színes Fantasiája mindenért kárpótolja a fanyalgó kritikust. }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.