Le kell bontanunk a falakat

Marin Alsop karmester

Szerző: Belinszky Anna
Lapszám: 2017 november

 

 

 

- Most vezényli először a Budapesti Fesztiválzenekart. Mikor került kapcsolatba az együttessel, és hogyan jellemezné a közös munkát?

- São Paulóban hallottam őket először, csodálatosan játszottak. Azonnal beleszerettem Fischer Iván művészetébe, annyira fantasztikusan és kreatívan vezette a zenekart. Nagyon megtetszett az együttes szellemisége és az újdonságok felé való nyitottsága, és most ugyanezt tapasztalhattam meg a közös munkában is. Intenzív, de jó hangulatú próbákon vagyunk túl együtt.

- Hogyan kezdi az első próbát, mikor egy új zenekarral dolgozik együtt?

- A zenekartól függ. Akárcsak egy első randin, erre sincsenek biztos receptek. Általában sok munkával kezdünk - a zene szolgálatába állítva -, ez mindig megéri.

- A Baltimore Szimfonikus Zenekar zeneigazgatójaként jelenleg 2021-ig szól a szerződése. Milyen tervei vannak az együttessel a következő néhány évre?

- Ó, te jó ég! Nem tudom. A vezénylés számomra olyan, mint egy térkép nélküli utazás. Soha nem tudom igazán előre, mikor hol leszek. Mindig azzal foglalkozom, ami épp a legjobban érdekel, korábban soha nem gondoltam volna például, hogy Brazíliában fogok vezényelni. Vendégkarmesterként érkeztem a São Pauló-i zenekarhoz, beleszerettem az együttesbe, és hamar kiderült, hogy ez a vonzalom kölcsönös. Soha nem tudhatom, milyen lehetőségeket sodor elém az élet.

- Mi az, amit a legjobban szeret a São Pauló-iakban?

- Nagyon melegszívűek és közvetlenek. Nem fogják vissza az érzelmeiket, mindig adni és adni akarnak, és nagyon jók akarnak lenni. Ez nem rossz hozzáállás...

- Miért tartja fontosnak, hogy karmesterként a koncertek előtt szóban is kommunikáljon a közönségével?

- Le kell bontanunk azt a falat, amely a közönségtől elválaszt minket. Míg a zenészeknek legalább minimális kapcsolatuk van a hallgatókkal, én karmesterként mindig háttal állok a közönségnek. Ha szembe fordulok velük, és megosztom a gondolataimat a zenéről, máris közelebb kerülhetünk egymáshoz. Például a Fesztiválzenekarral közös Midnight Music koncertünkön is szólok majd pár szót.

- Mitől lesz egy karmester hatékony vezető?

- A jó vezetők olyan emberek, akiknek határozott víziójuk van, hatékonyan tudják közvetíteni ezt a víziót, és meg tudják győzni a csapatukat arról, hogy minden tőlük telhetőt megtegyenek a közös cél érdekében. Ez igaz a karmesterre is. Ugyanakkor én elsősorban mindig a zeneszerzőnek tartozom felelősséggel, az ő akaratának érvényesítése az a cél, amelyet a zenészekkel együtt szolgálnunk kell.

- Leonard Bernsteinre hivatkozva egyszer úgy fogalmazott, hogy a zenészeknek belső kötelességük, hogy a világnak jó állampolgárai legyenek. Mit jelent az ön számára a jó állampolgárság?

- Úgy hiszem, hogy ha valaki olyan szerencsés, hogy abból élhet, amit igazán szeret, az tartozik ezért cserébe annyival a világnak, hogy jó állampolgár legyen - akár a klasszikus zene követeként, akár tanárként vagy más szerepben teszi ezt. Bernstein például nagyon jó állampolgár volt: mindig kiállt azért, amiben hitt, és harcolt az igazáért. Akár egyetértettem vele, akár nem, mindig csodáltam ezért.

- Mi az a legfontosabb dolog, amit a vezénylésről, a karmesterségről tanult tőle?

- Mindig arra bátorított, hogy önmagam legyek. Nagyon jól tud esni, amikor egy ilyen nagy ember elismeri, hogy van mit adnod a világnak. Ő tanított meg a történetmesélés fontosságára is, arra, hogy mindig az adott zenemű történetét kell közvetítenünk. Minden zenének fontos üzenete van, akár egy Mozart- vagy egy Sosztakovics-szimfóniáról van szó, és ez az üzenet az, ami meg tudja szólítani az embereket.

- A 2018-as év Bernstein-centenárium. Milyen programokkal készül erre az évre?

- Nagyon sűrű évem lesz, már most novemberben elindul a Bernstein-események sora a Londoni Szimfonikusokkal közös Bernstein-Mahler programunkkal. De nagyszabású Bernstein-koncertekre készülünk a Chicagói Szimfonikusokkal is, hat koncertet adunk jövőre a Bernstein-centenárium apropóján.

- 2002-ben indította útjára női karmestereknek szóló Taki Concordia című ösztöndíj-programját. Mesélne a kezdeményezés eddigi tapasztalatairól és eredményeiről?

- A projekt célja, hogy lehetőséget biztosítsunk a női karmestereknek, akik nagyon kis arányban vannak csak jelen a zenei életben. Boldog vagyok, hogy befogadóként több férfi kollégám is csatlakozott a kezdeményezéshez. Eddig tizenegy ösztöndíjasunk volt, most hirdethettük ki a tizenkettedik nyertesünket. Az ösztöndíjasaink közül ma öten zeneigazgatók, négyen nagy zenekarok asszisztens karmesterei, ketten saját zenekart vezetnek, tehát mindannyian dolgoznak és sikeresek. Az egyik legcsodálatosabb dolog az egészben az, hogy ezek a nők mindig ott vannak egymásnak, tartják egymással a kapcsolatot, sokat beszélgetnek egymással. Most egyébként egy karmesternőkről szóló dokumentumfilmen is dolgozom, néhány hete kezdtük a forgatást. Szerepel a filmben az új ösztöndíjasunk, a kolumbiai Lina González-Granados és egy korábbi támogatottunk, Alexandra Arrieche is Brazíliából. Mindketten Baltimore-ba jöttek a filmforgatás kedvéért, és jó volt látni, milyen jó barátok lettek és mennyit beszélgetnek egymással. A film kedvéért visszautazom majd Luzernbe is, ahol találkoztam a nyolcvanas éveiben járó Sylvia Caduff-fal, az első női karmesterrel, aki a Berlini és a New York-i Filharmonikusokat vezényelte. Elképesztő, hogy soha nem hallottam róla korábban. 1966-ban Bernstein asszisztense volt, mégsem ismertem a nevét. Megdöbbentem, mikor először találkoztunk, és megtudtam, kivel állok szemben. Azonnal tudtam, hogy filmre kell őt vennem. Nem vezényel mostanában, de azt hiszem, csak azért nem, mert nem keresik. Tervezem, hogy meghívom őt vendégkarmesterként - hiába múlt nyolcvan, egyáltalán nem tűnik öregnek. És a férfiak amúgy is vezényelhetnek kilencvenévesen is, nem igaz?

- Zeneigazgatóként OrchKids névvel oktatási programot is működtet Baltimore-ban. Mi az, amiért ilyen erősen hisz a zeneoktatás erejében?

- Az oktatásra minden téren nagy szükség van. Azért kezdtem el Baltimore-ban ezt a programot, mert azt tapasztaltam, hogy a hátrányosabb helyzetű gyerekeknek nincsenek meg ugyanazok a lehetőségeik a zenetanulásra, mint a középosztálybeli társaiknak. Én pedig nagyon erősen hiszek abban, hogy mindenkinek meg kell adnunk ugyanazokat a lehetőségeket. 2008-ban harminc gyerekkel indítottuk el a programot, ma több mint tizenkétezer gyerekkel dolgozunk együtt. Hihetetlenül tehetségesek, nekünk pedig ez is egy lehetőség, hogy valamit visszaadhassuk a közösségnek. Az OrchKids kapcsolatot teremt a zenekar és a közösség között, segít relevánssá tenni a zenekart a hétköznapokban és lehetőséget teremt a fiataloknak. Ugyanakkor a jövő közönségét is neveli, hiszen azok a gyerekek, akik hangszeren játszhatnak, érdeklődni kezdenek a klasszikus zene iránt. Számtalan érv szól a program mellett.

- Hogyan képzeli el az ideális közönséget?

- Minden közönséget kedvelek. Szeretem persze, ha telt ház van, amikor minden széken ülnek, de a legfontosabb az, hogy elkötelezett, a zene iránt érdeklődő közönségünk legyen. Mindig lehet érezni, hogy valaki bevonódik és a szék szélén ülve figyel, vagy hátradőlve végig cukorkát bontogat a koncert alatt. Nagy különbség. De ha a közönség összetételéről van szó, a minél változatosabb hallgatóságot szeretem. Ilyet pedig nehéz találni, hiszen a fiatalok nem szeretnek az idősebbekkel együtt járni koncertekre, ez természetes. De néhány alkalommal, például a londoni Proms eseményeken jelen tud lenni ez a sokszínűség az életkor tekintetében és etnikailag is, és ez mindig nagy öröm számomra.

- Mit gondol, mi kell ahhoz, hogy a klasszikus zene ma is érdekes és releváns legyen?

- A fiatalok számára mindig az új zene az, ami releváns. A legjobb útja tehát a fiatalok megszólításának az, ha az ő koruk zenéjét játsszuk. A kortárs zene hangzásvilága, hangereje sokkal közelebb áll hozzájuk ma, mint Beethoven világa, amit gyakran nagyon nehéz közel hozni hozzájuk. Fontosnak tartom, hogy kortárs zenét is játsszunk, beszéljünk róla, és ezzel hidat építsünk a zenei korok között. De az is lehet persze, hogy a klasszikus zene akkor válik relevánssá valaki számára, ha már gyerekkorában találkozik vele, és így visszatérhet hozzá idősebb korában. Olyan ez, mint a bor: húszévesen még nem annyira érdekelnek a puccos, előkelő borok, sokkal jobban érdekel, hogy részeg legyél. Sosem szabad elfelejtenünk, milyen nagy koncentrációt igényel a befogadótól egy klasszikus zenei koncert végighallgatása. Általában nem elég csak beülni egy koncertre és relaxálni, rengeteg erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy élvezzük a zenét. Fontos, hogy legyenek olyan előadások, amelyek szórakoztatóbbak és elérhetőbbek - Baltimore-ban gyakran rendezünk is ilyen koncerteket.

- Láttam a videóját arról, milyen sokat utazik egy évben. Hogyan tudja kihasználni ezt a rengeteg utazással töltött időt?

- Nagyon szeretem, hogy a repülőn sem telefon, sem internet sincs. Senki nem tud zavarni, így rengeteg időm jut a tartalmas munkára. De legtöbbször egyébként alszom a repülőn, sokat utazom éjszakai járatokkal Brazíliába. Este 10-kor száll fel a gép és reggel 8-kor érünk földet, így tulajdonképpen több időt tölthetek alvással, mintha otthon lennék.

- Most jár először Budapesten. Milyen benyomásai vannak a városról?

- Még nem sokat láttam belőle, de szombaton egy teljes napom lesz csak városnézésre. Szeretem azokat a helyeket, ahol minden sarkon van egy izgalmas épület, amit szemügyre vehetek, és úgy látom, hogy Budapest is ezek közé az izgalmas helyek közé tartozik. Nagyon tetszik az építészete, és az emberek is barátságosnak tűnnek, ráadásul még angolul is sokan beszélnek. Ez nagyon fontos, mert a magyar nyelv nem kevés kihívást tartogat számomra, gyakorlatilag egyetlen szava sincs, amely ismerősen hangzana... }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.