Tanár, kísérő, bíró

Gábor József halálára

Szerző: Kovács Lóránt
Lapszám: 2017 október

Gábor József tanár úrral egy hete még a mesterkurzusomról beszélgettünk, hányan jelentkeztek, és ki mit játszik 29-én, a Nádor-teremben, ám két nappal ezelőtt már a László kórházból hívott, hogy lemondja közreműködését. Elmondta, kivizsgálásra fekszik be, és reménykedve várja az orvosi segítséget. Másnap pedig már halálhírét kaptuk, amit döbbent értetlenséggel fogadtunk, hiszen maga volt a kirobbanó élet és a művészi hivatástudat. Fellépett csellistákkal, és más hangszeresekkel, de az énekesektől szárnyalni tudott. Jól ismerte a hatalmas dalirodalom legszebb műveit, és boldogan lelkesítette énekes partnereit. Éneklő zongorahangját is alighanem a dalirodalom inspirálta.

Az énekhanghoz a fuvoláé áll a legközelebb, s talán ennek is köszönhetjük mi, fuvolások, hogy az 1990-es évek elején elvállalta osztályunk zongorakíséretét. Akkoriban még a győri főiskola igazgatója is volt, sőt a zongora tanszakon is tanított. Éjjel-nappal dolgozott, gyakorolt, tanított, sőt NB III-as futballbíró is volt. Letette a szükséges vizsgákat, és a hétvégéken rohangált és fújta a sípot. Fejből tudta a hazai és külföldi bajnoki eredményeket. Egy alkalommal München felé autóztunk, és a közeli Unterhaching mellett haladva elmondta a városka csapatának előző napi eredményét. Minden érdekelte, és mindenre emlékezett.

A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyik egyedülálló erőssége világviszonylatban is, hogy a hallgatók felkészülését főállású zongoraművész-tanárok segítik. Gábor József ezt a feladatot végezte a lehető legmagasabb szinten. A legnehezebb fuvolaszonáták és a szinte lejátszhatatlan 20. századi művek kíséretét is megtanulta, hogy figyelmét maximálisan a tehetséges gyerekekre fordíthassa. Együtt lélegzett velük, együtt szárnyaltak, csodálatosan inspirálta, valósággal hipnotizálta őket. Kíméletlen, már-már kérlelhetetlen volt minden hibával, a csúnya hangokkal, vagy a legkisebb zenei félreértésekkel szemben, amiben ő és én nagyon egymásra találtunk. Gábor tanár úr érzékeny zeneiségével mindenkiből kihozta a maximumot. Életem legszebb évei voltak, amikor egy-egy jól felkészített művészpalántánk, nagy nemzetközi versenyek győzteseként tért haza, dicsőséget hozva Zeneakadémiánknak.

A nagy nemzetközi versenyek minden jelentkező számára biztosítanak zongorakíséretet, egyetlen egy próbalehetőséggel, ami szinte lehetetlen helyzetbe hozza a résztvevőket. Gábor tanár úr ennek soha nem akarta kitenni legjobban felkészült gyerekeinket, és amikor csak tehette, velük utazott. Néha még a szállását és útiköltségét is maga fizette. Szülői szeretettel gondoskodott tanítványainkról, amivel nagyban hozzájárult sikerükhöz. Több alkalommal is a zsűriben ültem, ami egyáltalán nem túl hálás feladat, amikor saját növendékek is versenyeznek, de így legalább hallhattam azt a fantasztikus zongorázást, amivel fiataljainkat a csúcsokra, a legfényesebb érmek elnyeréséhez juttatta.

Hosszú tanári pályámon nem ismertem hozzá hasonló, szeretetet sugárzó embert. Soha nem bántott meg senkit, sőt még a leglehetetlenebb helyzetekben is igyekezett valami jót feltárni. Soha nem engedett a színvonalból, de tudta, hogy a zeneművészet az egyetlen, ahol a zeneszerző nem lehet meg előadó nélkül, akinek viszont hozzá kell adnia a saját lelkivilágát. Csak így lehetünk sikeresek, csak így valósíthatjuk meg elhivatottságunkat, mondogatta gyakran. A facebook nyilvánosságának köszönhetően látom, hogy az egész zenésztársadalom fejet hajt előtte, és csöndes bánatban idézi fel a vele töltött sok-sok felülmúlhatatlan élményt.

Fájdalommal búcsúzunk tőled, Jóska! }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.