Gonda János 85 éves

Jazz-zongoraművész, zeneszerző, zenetörténész, zenepedagógus. 1932. január 11-én született Budapesten. Tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte. 1953 és 1958 között azenetudományi szakon Szabolcsi Bence és Bartha Dénes, 1956-tól 1961-ig zongora szakon Solymos Péter és Horusitzky Zoltán növendéke. 1961-1964: a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat zenei rendezője. Jazz-zongoraművészként szólóban és számos formációban játszott és felvételeket is készített. 1962-ben indította el a nyolclemezesre bővült Modern Jazz lemezsorozatot. Koncertezett Németországban, Franciaországban, Belgiumban, Svájcban, Lengyelországban, Svédországban, Jugoszláviában és Ausztráliában.

1965-ben megszervezte és 1998-ig vezette a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Jazz Tanszakát, amely 1990-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Intézetének tanszéke, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszéke lett. 1993-ban megalapította és 2000-ig vezette a tatabányai Nemzetközi Kreatív Zenepedagógiai Intézetet. Rendszeresen tart kurzusokat és elő­adásokat külföldi egyetemeken. 1972 és 1984 között a Nemzetközi Jazz Föderáció alelnöke, majd 1984-től vezetőségi tagja. A Magyar Zeneművészek Szövetségének elnökségi tagja, illetve jazz-szakosztályának vezetője volt. Az 1990-ben megalakult Magyar Jazz Szövetség tiszteletbeli elnöke. Művei: jazzdarabok, filmzenék, színházi kísérőzenék, musicalek, dalok, táncjátékok. Rendszeresen publikál, két évtizeden keresztül szerkesztette a Jazz című szaklapot. Fontosabb könyvei: Jazz - történet, elmélet, gyakorlat (1965), Mi a jazz? (1982). Széchényi- és Erkel-díjas, a Pro Arte Budapest-, a Szabó Gábor-, Weiner Leó-, Pernye András- és Budapestért-díj, valamint a MAOE Alkotói Nagydíj kitüntetettje; megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend közép- és tisztikeresztjét.

Lázár Eszter 80 éves 

 Zenei szerkesztő. Budapesten született 1937. január 22-én. Tanulmányait 1955 és 1958 között a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán ének-magyar, 1958-tól 1961-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán ének-zene tanári és karvezető szakon végezte, utóbbin Vásárhelyi Zoltán növendéke volt. 1961-től 2008-ig szerkesztőként a Magyar Rádió munkatársa, főmunkatársa, majd nyugdíjas munkatársa. A csaknem fél évszázad alatt megszámlálhatatlan zenei tárgyú műsort, stúdiókoncertet, hangversenyciklust, hangfelvételt tervezett és szerkesztett. Különleges jelentőségű a kortárs zenéért, s ezen belül is a magyar kortárs zeneszerzésért végzett sokrétű munkája. Az 1973-ban indult Hangversenyciklus századunk zenéjéből című sorozata 35 évadot ért meg. 1996-tól a Fészek Művészklub programszerkesztője, ahol 1998 óta az Új Magyar Művek Hangversenyciklusa című sorozat gazdája. E két hangversenyfolyamban több száz kortárs magyar zenemű ősbemutatója hangzott el. Rádióműsoraival Brnóban, Barcelonában, Innsbruckban és Kantonban nemzetközi díjakat nyert. Zenei tárgyú írásai hetilapokban és a Muzsikában is megjelentek. Erkel- és Lajtha-díjas, a MÚOSZ Aranytoll-életműdíjas újságírója.

Matuz István 70 éves

Fuvolaművész. Nagykőrösön született 1947. január 21-én. Tanulmányait 1966 és 1970 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola fuvola szakán végezte Hartai Ferenc és Kovács Lóránt tanítványaként. 1971-1972-ben a brüsszeli Conservatoire Supérieur tanársegédje, 1972-1974 között a liège-i Opéra de Wallonie szólófuvolása. Több nemzetközi fuvolaverseny sikeres résztvevője, Brüsszelben és La Rochelle-ben első díjat nyert. 1978-tól az Országos Filharmónia szólistája. 1978-ban és 1980-81-ben a párizsi Institut de Recherche et de Coordination Acoustique-Musique (IRCAM) ösztöndíjasa. Tanított többek között Párizsban, Brüsszelben, Gentben, Amszterdamban, Szalonikiban, São Paulóban, Madridban, Münchenben, Frankfurtban, Londonban és Helsinkiben. 1975-től AZeneművészeti Főiskola debreceni tagozatának adjunktusa, docense majd professzora. 1998-tól az aveirói egyetem vendégprofesszora Portugáliában.

Fellépett Európa csaknem összes országában, Amerikában és Japánban. Megújította a fuvolajáték technikáját, új hangszínek és akkordok létrehozására alkalmas játékmódot (permutáción alapuló ujjrendet) fejlesztett ki; továbbá megteremtette a játék alatti folyamatos levegővétel technikáját. Fő feladatának tartja a kortárs - és a kortárs magyar - zene megszólaltatását, számos zeneszerző írt számára műveket (Dubrovay László, Eötvös Péter, Kocsár Miklós, Nagy Ákos, Sáry László). Fuvolajátékáról sok rádió- és lemezfelvétel készült. Kossuth- és Liszt-díjas, Kiváló és Érdemes Művész, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjének kitüntetettje.