Kezében pálcával

Szerző: Kovács Géza
Lapszám: 2016 december

Helyénvalónak találnám, ha Kocsis Zoltán emlékét és felbecsülhetetlen szellemi hagyatékát egy erre szakosodott intézet vagy archívum gondozná a jövőben. Szerteágazó és gazdag művészi örökségének egyik meghatározó eleme - páratlan zongoraművészi hagyatéka mellett - karmesteri, zenekarvezetői tevékenysége, mely immár, tragikusan korán lezárulván, tudományos feldolgozásra is vár. E szerény néhány sor temetése másnapján íródik, így érthető módon inkább fájdalmasan és rapszodikusan feltörő emlékekből fakad, és minden tekintetben alkalmatlan egy tudományos elemzés kiindulási pontjaként tetszelegni. Ám miután élete utolsó harmadában szorosan együttműködve vettük ki részünket a Nemzeti Filharmonikusok irányításából, valamit a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége elnökeként közvetlenül értesültem a hazai zenekarokkal folytatott együttműködéséről, most megpróbálom megfogalmazni azt a néhány mondatot, mely szándéka szerint rávilágít Kocsis Zoltánra, mint karmesterre.

  

Kocsis Zoltán - Felvégi Andrea felvétele 

Mindenekelőtt le kell szögeznünk: nem vezénylésre született, hanem zseninek. E zsenialitás űzte őt fenomenálisan uralt hangszere, a zongora lehetőségeinek végső határáig, hogy aztán már húszas éveiben kisebb-nagyobb formációk élére álljon. Kimondva-kimondatlan ebben példaképe a zeneakadémistaként megismert Simon Albert (Jumi) volt. Példaképe egy-egy zenekari vagy oratorikus mű tökéletes megszólaltatásának igényével, s egyben azzal a gyakran nyers türelmetlenséggel, mely oly sok muzsikusnak okozott keservet és sérelmet. Ám nem lehetett mit tenni, zenei elképzelései áttörtek minden gátat, és utólag mindig őt igazolták. Igaz volt ez a türelmetlenség a Berlini Filharmonikusokkal való együttműködése során, és igaz a volt ÁHZ, majd a Nemzeti Filharmonikusok fő-zeneigazgatójaként eltöltött két évtizedben. Türelmetlensége és elégedetlensége, a Bartók-zongoraversenyek majdani vele való lemezfelvételére alkalmas együttes iránti igénye nyitotta meg az utat a nyolcvanas évek elején egy alkalmi „elit alakulat" létrehozására, mely zenekar névadója születésekor, az első Budapesti Tavaszi Fesztiválon, 1983-ban mutatkozott be. A Budapesti Fesztiválzenekarnál végzett munkája is zenetörténeti jelentőségű, ám 1997-ben az ÁHZ-hoz kerülvén úgyszólván minden korlát nélkül valósíthatta meg nagy zenei apparátust igénylő álmait. Együttműködésünk korábban kezdődött, mint zeneigazgatói ténykedése. Még 1996-ban azzal keresett meg, hogy szövetkezzünk Schönberg Gurre-Liederjének bemutatására, mert „botrány", hogy ez a grandiózus mű még nem hangzott el magyar pódiumon. ( Végül 1998 márciusában, már mint zeneigazgató dirigálta e gyönyörű darabot a Tavaszi Fesztiválon.) 1996-os „szövetségünk" nem csupán azért volt nagy jelentőségű, mert megalapozta a későbbi két évtized együttműködését, hanem mert egyben kijelölte karmesteri munkája egyik fő irányát: a zenei adósságok törlesztését, a méltatlanul mellőzött szerzők és művek felmutatását.

Szinte minden hazai zenekarral szívesen működött együtt. Ez üzleti szempontból általában nem szerencsés, hiszen „koptatja" a karmester fényét, ezért sokan nem is követik ezt a gyakorlatot, ám Kocsis Zoltán esetében e szempont fel sem merült. Boldogan fogadta el, ha hívták bármely fővárosi vagy vidéki zenekarhoz. Vele egész hangversenyévadot lehetett eladni, tőle igényességet, fegyelmet, a zenekari játék tökéletesre csiszolásának kérlelhetetlen igényét lehetett tanulni.

Nem volt pálcamatador. Nála sokkal elegánsabb mozgású, kifejezőbb, gazdagabb gesztusrepertoárral rendelkező karmesterek róják útjaikat zenekarról zenekarra. E tekintetben nem Toscanini, Bernstein, vagy Ferencsik volt előképe, hanem talán inkább Furtwängler, Mengelberg, a kései Klemperer. Talán ez is lehetett egyik oka annak, hogy nemzetközi karmesteri sikerei elmaradtak káprázatos pianistapályája sikereitől. Ő sok próbával, gyakran a zongorán mutatva meg egy-egy műrészlet megoldási kulcsát, zene- és szellemtörténeti összefüggésekre rámutatva juttatta el az együttest a többnyire lemezkész előadáshoz. Ezt külföldön nem tudták neki biztosítani.

Amikor átvette az ÁHZ zenei irányítását, Kroó György az írta: „Amikor vele találkozik a zenekar, egy muzsikus óriással találkozik, akinek hallása kijátszhatatlan, akinek műismerete elementárisan lenyűgöző. [...] Hogy művészi hajthatatlansága milyen fajta technikai és zenei esetlegességek zátonyán feneklik majd meg, ha ő egyáltalán hajlandó kompromisszumra, s hogy az együttes hogy viseli egy ilyen fajta zenei autoritás perzselő közelét, a jövő titka. Egyelőre rendkívüli a perspektíva." Az elmúlt húsz év általa vezényelt koncertjei, a Bartók Új Sorozat eddig elkészült lemezei bizonyítják: Kocsis Zoltán perzselő közelétől sokan kaptunk kisebb-nagyobb égési sérüléseket, de ezeket büszkén viselve mondhatjuk, egy korszakos zsenivel dolgozhattunk. És most siratjuk, mint az árván maradt gyerekek. }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.