Kocsis Zoltán halálára

Szerző: Vikárius László
Lapszám: 2016 december

(Il est mort...) Más is leírta, ami a hír hallatán nekem is eszembe villant, Bartókkal egyidősen halt meg. Bartókot persze - talán az idő távolából, talán a korszakok olyannyira eltérő külsőségekben ismegnyilvánuló szokásai miatt - idősnek érzem, míg Kocsis Zoltánt nem éreztem annak. Föl sem merült a gondolat, az egymást követő súlyos, fenyegető betegségek ismeretében sem, hogy az lenne. Zoli maga említette egyszer így - a Bartók Új Sorozat munkálatai kapcsán zeneszerzői kéziratokat tanulmányozott egy felvételhez a Bartók Archívumban -, hogy „csak" azt szeretné, ha „az öreg" elégedett lenne azzal, ahogy eljátsszák a műveit. Kicsit meg is ütköztem ezen „az öreg"-en. Persze ennek is már több éve, de az évek száma már akkor sem indokolta. Bartók is túl korán halt meg. És mégis érthető volt, hogy abban a helyzetben, azon a váratlanul elfogódott hangon, melyet se azelőtt, se azután nem hallottam szájából, így kellett hangzania.

Azzal, hogy Kocsis Zoltán annyi más, a klasszikus repertoártól a kortárs zenéig terjedő zenei feladata közt egyik legfőbb missziójának tekintette Bartók zenéjének előadását, azzal, hogy „ügyet csinált" Bartók zenéjének hiteles megszólaltatásából, a következő nemzedékek számára tette egyszerre megkerülhetetlenné és meghódítandóvá ezt az oly kivételesen becses zongora-életművet. Az „autentikus" Bartók-játék igényét Bartók valamennyi ismert hangfelvételének Somfai Lászlóval és Sebestyén Jánossal közös közreadása hitelesítette. S hitelesítette persze még ennél is inkább zongorázása, melyben a tempók éskarakterek, a hangütés, a ritmus, a rubato-játék terén annyi sajátosságot szívott fel Bartók egyéni zongorázásából, s használta mégis mindezt szuverén módon, saját zeneiségének részeként, páratlan zenei koncentrációval. Szinte természetes, hogy Bartók-összest készített a zongoraművekből, mely nemcsak egészében, de részleteiben is, a legkisebb daraboktól a legnagyobbakig azóta is feltétlenül mintaértékűnek számít. És végül, már több mint egy évtizede dolgozott a teljes Bartók-életmű hangfelvételén. Egyedülálló tehetségét és megkérdőjelezhetetlen zenei autoritását állítva Bartók életművének szolgálatába, utánozhatatlan zongora-, majd ezekkel egyenértékű - újabb és újabb váratlan felfedezést jelentő - zenekari, sőt legújabban kórusprodukciókkal állított lenyűgöző, felkavaró zenei emléket. Egyúttal azonban a szellem embere is volt, aki nyilatkozataiban, zenei írásaiban is tudott szólni Bartók zenéjének előadásáról, például a népzene, a zeneszerző által tanulmányozott sokféle népzene szerepének fontosságáról e zenei nyelvben és interpretációjában.

Hogy a mai Bartók-értés mennyire elképzelhetetlen Kocsis Zoltán Bartók-játéka nélkül, jól jellemzi egy külföldi recenzens megjegyzése egy másik (külföldi) zongorista kiváló és - joggal - lelkesen fogadott Bartók-felvételeiről: A „Hajsza" - úgymond - legföljebb Kocsis Zoltán előadásában hat még ennél is kérlelhetetlenebbül. Egyetlen alkalommal Kocsis-felvételekről írt recenziómban (a Mikrokosmos Philips-féle felvételéről volt szó), azt kellett írnom, mert a felvételek részletekbe menő tanulmányozása közben meghökkenéssel tapasztaltam, hogy játékában pontosan hallom, mikor szerepel a kottában dolce utasítás. Nem véletlen persze, hogy éppen e hihetetlen energiájú játékban kellett még a dolce jelenlétére is rácsodálkoznom.

Hogy a Bartók CD-sorozat reveláció, aligha kell külön magyarázni, annak, aki például meghallgatta a szerző által félretett Kossuth szimfóniai költemény Kocsis vezényelte felvételét, melyben a mű teljes ifjúkori vitalitása, a verbunkos stílus elemeinek friss és tökéletesen meggyőző, alkotó fölhasználása hihetetlen eleganciával párosul. De már a sorozatot mintegy beköszöntő lemez, a Concerto felvétele iselementáris erővel hatott és hat ma is. S mindez a részletek kristálytiszta pontossága mellett. Ez az elementáris hatás ugyanis, mint az igyekvő elemzőnek megint csak nem várt módon és mértékben kell felismernie a mikroszkopikus laboratóriumi összehasonlító vizsgálatok során, máshol nem tapasztalt precizitásra épül. Részleteiben is, egészében is ilyen pontosan ismerte, tudta a művet, melyet más partitúrákhoz hasonlóan, ám karmesterektől szokatlan módon fejből vezényelt. Zoli pedig a Concerto új felvételét is tervezte. „Azóta már sokkal jobban tudjuk" - mondta egy alkalommal. Ez sem fog már elkészülni. Csak remélhetjük, hogy a koncertfelvételek valamit megőriznek a Concerto későbbi elő­adásaiban megnyilatkozó új felismerésekből éppúgy, mint a tökéletessé csiszolt, felvételre már nem került nagy művek, A kékszakállú herceg vára, A csodálatos mandarin, a Cantata profana megcsodált, megrendítő hangversenytermi előadásaiból. Ő maga azonban már nem fogja visszahallgatva kíméletlen kritikával válogatni a legtökéletesebb pillanatokat. (Meghalt...) }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.