Dalok a rejtekből

Szerző: Mikusi Eszter
Lapszám: 2016 november

„Nem tudom elviselni, ha a háziasszony ... a már asztalon illatozó jó kis pirogról elmondja: »millió pud vaj, ötszáz tojás, egy egész veteményre való káposzta, 150 és egynegyed hal...« Az ember eszi apirogot, ízlik is, de amint a konyháról hall, rögtön a mindig piszkos szakácsnőt ... látja maga előtt, egy levágott kappanfejet a lócán, felbontott halat a másikon... De leggyakrabban a zsíros kötény ejt kétségbe, amibe még orrot is fújnak, és amivel aztán megtörlik a pirogos tál szélét... na, a pirog kevésbé fog ízleni. Az érett művészi alkotásokban van valami olyanfajta szűzi tisztaság, ami - ha koszos manccsal beleturkálnak - förtelmessé válik."

Mint a levélrészletből kitűnik, a harminchárom esztendős Muszorgszkij ab ovo otromba betolakodóknak tételezte a műhelytitkait kutató kortársakat és utódaikat - akik elégtételül rögvest homlokára is égették a „zseniális dilettáns" máig nehezen halványuló bélyegét. Muszorgszkij dalai című könyvében Papp Márta sikerrel bizonyítja mindkét előítélet megalapozatlanságát: egyfelől olyan finom - és habtisztára súrolt - kézzel érinti vizsgálódása tárgyait, hogy az ellen talán még a szemérmetes mesternek sem lenne kifogása; másrészt alapos és érzékeny elemzései meggyőzően bizonyítják, hogy a más és az érvényes nem egymást kizáró fogalmak.

Épp ez a másság, a műfajon belüli szigetjelleg adja a Muszorgszkij-dalok izgalmát és egyben értelmezésük nehézségét. Hiszen miközben a gondosan felépített - tan- és kézikönyvként egyaránt jól használható - kötet sorra elszámol az orosz románc, dal, parasztzene, mű- és népköltészet termékenyítő hatásaival, összegzésként mégis arra jut, hogy a komponista daltermése „jórészt előzmény és következmény nélküli" zárványa az európai dalirodalomnak (283.). A kitárulkozó-túláradó romantika századában erre predesztinálja szerzője „rejtőzködő, s rejtekhelyéről éles szemmel figyelő-megfigyelő alkotói magatartása" (51.); ugyanakkor épp ennek az attitűdnek köszönhetően képes megteremteni azt a közeget, amelyben „a figura és a szituáció a dal műfajában addig elképzelhetetlen módon reálissá ésmegfoghatóvá válik, [s] az alkotó szinte eltűnik a dal főszereplője mögött" (77.).

A napfény nélküli rejtekből szemlélődve azután sok olyasmit is észrevenni, amit a promenádon korzózva kevéssé: parasztokat, jobbágyokat, a társadalom peremén tébláboló figurákat, visszásságukban ismegindító vagy tréfás-kesernyés jeleneteket; és legfőképp a főállású szemlélők, vagyis a gyerekek abszolút hasonlíthatatlan, külön bejáratú világát (az utóbbi körbe sorolható dalok elemzései a kötet legjobbjai közé tartoznak). „A szokatlan válik természetessé" - idézhetnénk ide Papp Márta éles szemű-fülű megfigyelését (124.), amelyet ugyan A gézengúz című dal bemutatásában olvashatunk, de témaválasztás tekintetében rávetíthetjük Muszorgszkij számos más dalára is. Ehhez kapcsolódik a kötet egyik legizgalmasabb felvetése, az úgynevezett „karneváli világszemlélet" érvényesülése Muszorgszkij - jellemzően saját szövegre írott - dalaiban. A Dosztojevszkij-kutatásból Bojti János kölcsönözte ki a zenetudomány számára ezt a termékeny szempontot (többek között a Szávisna, lelkem című megrendítő dal kapcsán, amelyben egy önnön vakmerőségétől megrémült és megrészegült félkegyelmű hadarva-motyogva vall szerelmet egy fiatal lánynak): „a karnevál hatályon kívül helyezi a hierarchikus felépítést ésa hozzá kapcsolódó félelem, áhítatos és mélységes tisztelet, etikett stb. formáit, vagyis mindazokat a formákat, amelyek az emberek társadalmi-hierarchikus és minden más ... egyenlőtlenségét demonstrálják. Hatályon kívül helyeződik bármiféle distancia az emberek között, és érvénybe lép a különleges karneváli kategória - az emberek közötti szabad, familiáris kapcsolat"(78.).

E forgatagot átlátni nem könnyű feladat. Muszorgszkij lankadatlan kísérletező kedve, „stílusának meghökkentő változásai" (9.) ugyanis szinte dalról dalra, ciklusról ciklusra a startvonalhoz kényszerítik vissza a 66 dalból álló műcsoport mindenkori elemzőjét, akinek az egyes dalok különféle verzióival is el kell számolnia. Emellett a harmóniai folyamatok leírása is igényel némi kreativitást, hiszen Muszorgszkij mind messzebbre tolja magától a tonális-funkciós rend évszázadokon át oly megbízhatóan szolgáló építőkockáit, s műveit immár főként modális-distanciális alapon szervezi, „akkordikus folyamatai ... jórészt horizontális jellegűek, lényegében melodikus folyamatok" (297.), ezek pedig a kései stílus „vékony szálon összefüggő, ide-oda bóklászó akkordjaiig" vezetnek (266.).

Az efféle, líraiságukban is pontos megfigyelésekben bővelkedő kötet szerzőjének nagy erénye, hogy a minuciózus elemzések szükséges szigorát jó arányban oldja „olvasmányosabb" epizódokkal, a korabeli orosz intelligencia társasági életéből vett színes mozzanatokkal, kultúrtörténeti adalékokkal, levélrészletekkel - és minden olyan eszközzel, amelyet rádiós ismeretterjesztői tevékenységének áldásos évtizedei alatt kelléktárába gyűjtött (jó példa erre többek között A papnövendék című dal elemzése). Ugyanakkor a kötet megkérdőjelezhető pontjai is e harmóniai elemzések körébe tartoznak. Így például kissé következetlennek érzem a „Muszorgszkij-akkordváltás/-akkordkapcsolat", illetve „Muszorgszkij-akkord" fogalmak használatát: ha itt egy olyan dominánsszeptim-fordításról van szó, amely épp jellegzetesen és következetesen rendhagyó „oldása" révén érdemel figyelmet, akkor a „Muszorgszkij-akkord" kifejezés önmagában való használata némileg félrevezető. Más szempontból, de ugyancsak oldása okán szorul kiigazításra a 182. oldalon a desz-f-asz-h akkord bővített kvintszext helyett mellékdominánsként való értelmezése, valamint a 44. oldalon a cesz-esz-f-bebé harmónia bővített terckvartnak aposztrofálása (hangzásában valóban az, alakilag viszont nem). Mindezek mellett a következő kiadásban éppúgy kerülném a redundáns „II. fokú váltódomináns" megjelölést (62.), mint modális anyagban a IV. fok „szubdominánsként" való értelmezését (60.); s érdemes lenne elsimítani néhány érdes-döcögős nyelvi fordulatot is - például „bemutatásra került" (66.); „artisztikus formába van rendezve" (96.) stb.

A fent említett apróságok ugyanakkor nyomban eltörpülnek, ha a kötet gyakorlati jelentőségét tesszük a recenzensi mérleg másik serpenyőjébe. Hiszen a magyar énekművészek immár nemcsak a dalok pontos fordításaihoz - Bojti János igényes munkáihoz - juthatnak könnyűszerrel hozzá, hanem a helyes kottaszöveghez is, Papp Márta ugyanis gondosan korrigálja az egyes kiadások sajtóhibáit. Kitér azongorakísérőnek a megszokottnál előrébb tolt állásaira is, mivel sűrűn előfordul, hogy „az énekszólam ... csak az egyik, s ... nem is a legfontosabb szólam a zenei szövetben" (291.); „az érzelmeket elrejtő szöveg, illetve énekszólam helyett a zongora mondja el a súlyos élethelyzetet" (38.). Legfőképp pedig előzékenyen felhívja olvasója figyelmét az egyes művek interpretációs nehézségeire, értelmezési buktatóira is, különösen óva a „túlzottan átfűtött tolmácsolás" veszélyeitől (311.) és a vontatott tempóktól. A Csajkovszkijon edzett énekesek számára megvilágító módon rögzíti a Muszorgszkij-interpretáció sajátos alapjait, hangsúlyozván, hogy Muszorgszkijnak „nem volt elsődleges célja szép, formás, emlékezetes melódiák létrehozása. ... Az orosz románc hírhedten fülbemászó melodikája ... nem foglalkoztatta. ... E muzsikától ... teljességgel idegen az érzelmek gáttalan kiáradása" (286.; 287.).

Látjuk: e repertoár az előadó és a hallgató számára is vonakodóbban fedi fel magát, mint az édes-bús háromnegyedben tovasodró orosz dalok és románcok. Nem véletlen tehát, hogy „Muszorgszkij dalaival kapcsolatosan előadói gyakorlatról beszélni meglehetős eufemizmus, és lehetetlen nem kritikával illetni a kialakult tradíciókat" (307.). Az énekes azonban, aki veszi magának a fáradságot, hogy Muszorgszkij mellé húzódva, csendes szemlélődéssel és kitartó kísérletezéssel megismerje és belakja ezt a különleges közeget, egyszersmind a túltelített lemezipar egyik tátongó piaci résében találja magát. Ennek fényében tehát nem pusztán szellemi, de akár üzleti megfontolásból is érdemes lehet lapozgatni Papp Márta hiánypótló munkáját. Csak tessék előtte kezet mosni. }


Papp Márta: 
Muszorgszkij 
dalai

Editio Musica Budapest, 2015

320 oldal, 3900 Ft

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.