Tavaszi hangok

Impressziók a II. Nemzetközi Marton Éva Énekversenyről

Szerző: Bozó Péter
Lapszám: 2016 november

Fehérorosz basszista, Alekszander Roszlavec nyerte a II. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny fődíját és közönségdíját, míg a dobogós helyeken a mongol Ankhbayar Enkhbold (bariton), a magyar Horti Lilla (szoprán) és a lengyel Lucyna Jarząbek (szoprán) osztozott, ebben a sorrendben. Mindjárt hozzátehetjük, hogy végig a mesés Kelet dominált, hiszen a versenyzők névsorában az orosz és dél-koreai résztvevők jelentették a legszámosabb tényezőt, s csupán elvétve találkozhattunk egy-egy nyugat-európai ország, illetve az amerikai kontinens szülötteivel. Utóbbiak közül ráadásul egyetlen versenyző sem jutott be a döntőbe. Mindez persze az egyéni teljesítményen túl nyilván annak is betudható, hogy már a válogatón is számbeli fölényben voltak a keletről érkezők.

Mindenesetre kétségtelen, hogy Liszt, akinek dalai az elődöntőben kötelező versenyszámként szerepeltek, Kelet rózsái iránt is érdeklődést mutatott. Daltermésében ugyan elsősorban a francia, német, olasz proletárok dominálnak (mindenekelőtt a németek), de orosz szerzők: Mecserszkij herceg, Pavlova asszony, Lermontov és Alekszej Tolsztoj egy-egy versét is megzenésítette, igaz, többnyire nem oroszul. Bármilyen hihetetlen, még két „azeri" dala is van. Egyik ismerőse, a jeles német orientalista, költő és fordító, Friedrich von Bodenstedt ugyanis Die Lieder des Mirza Schaffy (Mirza Safi dalai) címmel adott ki verseket, amelyekről sokáig azt hitték, hogy egy azeri férfiú, Mirza Safi Vazeh költeményeinek fordításai. Bodenstedt Tausend und ein Tag im Orient (Ezeregy nap Keleten) című munkájából ugyan kiderül, hogy tbiliszi tartózkodása idején a költő valóban megismerkedett Mirzával, aki szerényen a Kelet legnagyobb bölcsének tartotta magát, sőt perzsa és tatár nyelvre is tanította. Több száz kiadást és számos fordítást megért verseskötetének 1874-es folytatásában, amely az Aus dem Nachlasse Mirza Schaffys. Neues Liederbuch (Mirza Safi hagyatékából. Új daloskönyv) címet kapta, azonban a német költő szükségét érezte leszögezni, hogy a költemények saját munkái. Liszt utóbbi kötetből két verset is megzenésített ‒ egyikük, az aforisztikus Einst (Hajdanán) időskori daltermésének egyik legszebb darabja. Miért mondom el mindezt? Az énekverseny elődöntőjének műsorát tanulmányozva feltűnt, hogy a versenyzők csupa olyan Liszt-dalt választottak, amelyet a muzsikus korai, illetve weimari dalszerző periódusában komponált, s egyetlen mű sem hangzott el időskori dalai közül. Én ugyan kedvelem a Loreleyt, különösen 1856-os, revideált megfogalmazását, de például a mester O lieb, so lang du lieben kannst (Szeress, amíg csak szeretni tudsz) kezdetű Freiligrath-megzenésítésénél érdekesebbnek tartom másik, kései Freiligrath-dalát, az Und wir dachten der Totent (S eszünkbe jutottak a holtak). Őszinte elismeréssel adózom tehát az orosz mezzoszoprán Krisztina Breznoszovának, akinek egyedüliként volt mersze kései Liszt-dalt, a német Adolph Wilbrandt szövegére írt Der Glückliche (A boldog) című kompozíciót műsorszámnak választani.

De térjünk vissza a mesés Kelethez. Roszlaveccel kapcsolatban szeretnék különvéleményemnek hangot adni. Bár kétségkívül megvan benne egy majdani nagy énekes ígérete, őszintén szólva meglepett az amár-már tombolónak nevezhető lelkesedés, amellyel a fődíjas basszista produkcióit fogadta a közönség. A fehérorosz művész vitathatatlanul nagy hanggal és jó fizikummal rendelkezik, mégis az volt abenyomásom, hogy a megmérettetést elsősorban sportteljesítményként fogta fel: elsöprő magabiztossággal, katonás fegyelemmel, ugyanakkor kevés finomsággal szólaltatta meg énekszámait. Aszerepértelmezéssel is akadtak problémái: a középdöntőben Verdi Macbethjének Banco-áriáját („Come dal ciel precipita...") úgy adta elő, mintha maga készülne meggyilkolni valakit, holott ez a zeneszám Banco saját halálsejtelméről szól, s elhangzását követően éppen hogy őt ölik meg. A döntőben kétségkívül egyéniségéhez illőbb zeneszámra talált Roszlavec, amikor az aranyborjúról szóló Mefisztó-áriát énekelte Gounod Faustjából („Le veau d'or est vainqueur..."). A démoni hatás érdekében még olyan külsődleges eszközt is bevetett, mint szemöldökének ördögire pingálása. Persze nem ő volt az egyetlen, aki különleges módon igyekezett hatást kelteni: a dél-koreai Kim Eunhee-től a döntőben olyan szívettépő előadásban hallhattuk Cso-cso-szán második felvonásbeli áriáját („Un bel dì vedremo..."), hogy kis híján magam is sírva fakadtam. A gálára szerencsére sikerült kihevernie Pinkerton hűtlenségét.

A verseny nagy részének helyt adó Zenekadémiának mindenesetre nincs oka szégyenkezni: ének tanszakának egyik neveltje, Horti Lilla igazán szép teljesítményt nyújtott, s mind a döntőben, mind azoperaházi gálán igen megnyerően tolmácsolta Leonóra áriáját („Tacea la notte placida...") Verdi Il trovatoréjából. Személyes ranglistámon mind ő, mind pedig a dobogó harmadik helyét elnyerő Jarząbek előkelőbb helyezést ért el, mint akár Roszlavec, akár Ankhbayar. A verseny nagy vesztesének tartom a ciprusi Theodora Raftiszt. A hajlékony koloratúrszoprán hanggal megáldott énekesnő a középdöntőben varázslatosan érzékeny hangon tolmácsolta Giulietta áriáját Bellini I Capuleti e i Montecchijéből, úgyhogy ez a zeneszám a verseny egyik legkellemesebb pillanata volt számomra. Sajnos nem sikerült megvalósítania ugyanezt a döntőben Richard Strauss Arabellájának jódlizós zeneszámában, a Fiakermilli áriájában („Die Wiener Herrn verstehn sich..."). A döntő egyúttal azt is megmutatta, hogy más típusú kihívást jelent egy-egy zeneszám zongorakísérettel, illetve zenekarral történő megszólaltatása, s utóbbi feladat teljesítésére Roszlavec hangjának volumene vitathatatlanul alkalmasabbnak bizonyult, mint Raftiszé. S ha már a kíséretnél tartunk, említést érdemelnek az elő- és középdöntő versenyszámainak segítőkész zongorakísérői: Alter Katalin, Baja Mónika, Gyökér Gabriella és Sándor Szabolcs, valamint aMagyar Állami Operaház zenekara, amelyet Kocsár Balázs vezényelt.

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.