Hét szó

Classicus Quartet

Szerző: Eszes Kinga
Lapszám: 2016 május

Haydn 1787-ben az andalúziai Cádiz városának kanonokjától egy igen különös, és minden részletre kiterjedő megrendelést kapott: a zeneszerzőnek a nagyheti szertartáshoz olyan zenekari művet kellett komponálnia, mely Jézus utolsó hét szavát dolgozza fel. A katedrálisban ezúttal nem a megszokott húsvéti oratóriumot adták elő, hanem egy olyan többtételes ciklusra tartottak igényt, mely az utolsó hét szóhoz fűzött püspöki elmélkedéseket folytatva és kiegészítve, egyfajta szöveg nélküli imádságként strukturálja a meditatív rítust. A megrendelő által megszabott tempók és terjedelmi keretek - kizárólag lassú, nagyjából tíz perces tételekből kellett állnia a kompozíciónak - komoly kihívás elé állították Haydnt, akinek ennek ellenére sikerült a monotonitást elkerülve változatos és ötletgazdag sorozatot alkotnia. Azt, hogy a hét szonátából, egy azokat megelőző bevezetőből és a kereszthalál utáni földrengést ábrázoló zárótételből álló Krisztus hét szava a keresztfán a komponista számára is fontos és kivételes opusz volt, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy vonósnégyes, majd oratórium átiratot, valamint zongora-kivonatot is készített belőle. Amellett, hogy a koncerttermekben megszakítás nélkül is játsszák a művet, az eredeti, szertartásba ágyazott előadásmód analógiájára nemcsak prédikációkkal, hanem más irodalmi szövegekkel társítva is gyakran hallható. Két éve például Dubóczky Gergely kezdeményezésére Esterházy Péter szövegeivel hangzott el a darab a bmc-ben. A kompozíció szerkezete, szándékolt „nyitottsága" arra islehetőséget ad, hogy a tételek közé zeneszámok illeszkedjenek. A Frans Brüggen vezette Tizennyolcadik Század Zenekara például a holland-amerikai zeneszerzőt, Ron Fordot kérte fel arra, hogy intermezzókat írjon a Haydn-tételek közé, a Julliard Quartet felvételén az oratórium-verzióból vett kórusrészletek egészítik ki a vonósnégyes játékát, a Leipzig String Quartet előadásában pedig egy jazz duó improvizációi fűzik össze a ciklus tételeit. A Haydn-mű vonósnégyes változatának effajta átdolgozására vállalkoztak a CentriFuga Kortárs Zenei Műhely tagjai is. A darab kortárs szerzők reflexióival való kibővítésének ötlete 2010-re nyúlik vissza: egy egyetemi szervezésű projekt keretében, az osztrák Stadler Quartet tolmácsolásában Szegeden került sor a különleges bemutatóra, melyben Balogh Máté és Tornyai Péter már részt vett egy-egy tétellel. A mostani FUGA-beli előadáson rajtuk kívül öt másik szerző - Horváth Márton Levente, Dargay Marcell, Kedves Csanád, Sándor László és Laczkó Bálint - csatlakozott az izgalmas és különleges elképzelés újbóli megvalósításához.

A Krisztus hét szava a keresztfán már önmagában rendkívüli, minden szempontból eredeti ciklus, mely a szenvedéstörténet részleteit nem a drámai megjelenítés és az érzelmi reakciók felől közelíti meg, hanem egyszerű és csendes meditációval reflektál rájuk - egyedül a záró Terremoto („Földrengés") és a Sitio(„Szomjúhozom") tételekben tölt be illusztratív szerepet a zene. A kortárs kommentárokkal kiegészített, Hét szó címet viselő kompiláció számos érdekes kérdést felvet: többek közt azt, hogy milyen módon kapcsolódik, hogyan viszonyul egy fiatal zeneszerző egy közel 230 évvel ezelőtt született zenei szöveghez, és hogy ez a különös, metatextuális viszonyrendszerre épülő, komplex alkotás vajon össze tud-e állni koherens egésszé. Az első kérdés tekintetében elmondhatjuk, hogy mind a hét komponista más-más aspektusát ragadta meg az általa választott tételnek - a ritmikai, motivikai, harmóniai és hangvételbeli analógiákra, illetve kontrasztokra épülő kompozíciók mellett olyan darabokat is hallhattunk, melyekben a szonátához kapcsolódó latin mottó szolgált kiindulópontul.

A lassú bevezetést és az első szonátát („Pater, dimitte illis, quia nesciunt, quid faciunt" / „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek") Horváth Márton Levente Dimitte illis című, tömörsége ellenére megrendítő erejű, kétrészes miniatűrje követte, mely a Haydn-tételnek hangulatában ésgesztusaiban is az ellentétét képezte. Az első szakaszban a cselló kérlelhetetlenül ismétlődő, durva akkordjaihoz csatlakozó, kezdetben attól eltérő kifejezőeszközöket használó többi szólam egyre inkább hasonult az ostinátóhoz, mígnem eggyé nem vált vele. A nyomasztó, feszült légkört a második rész rövid, kérlelő motívumokból felépülő mozaikja sem tudta oldani. Dargay Marcell reflexiója (Hodie mecum eris) - a többiekétől eltérően - megelőzte a kommentálni kívánt tételt („Hodie mecum eris in Paradiso" / „Még ma velem leszel a paradicsomban"). Az elképesztő dramaturgiai érzékkel felépített, rendkívül szuggesztív kompozíciót hallgatva végigkövethettük a folyamatot, melynek során a kiinduláskor strukturálatlan masszaként szétterülő, folyamatos, hol sűrűbb, hol ritkább szövetet képező - kissé a harmonika hangjára emlékeztető - hangfolyam differenciáltabb és tagoltabb zenei anyaggá alakul. Az egyre határozottabban körvonalazódó tematikus motívumokból azonban a második hegedű tartott hangjának csúcspontja után csupán szertefoszlott illúzió maradt. A szendvicsszerű elrendezést helyrebillentendő, kivételesen két szonátát hallhattunk egymás után, melyek közül az utóbbihoz („Mulier ecce filius tuus; et tu, ecce mater tua!" / „Asszony, íme, a te Fiad; Íme a te anyád!") kapcsolódóan Kedves Csanád Look at me című darabja következett, mely bizonyos tekintetben a két korábbi kortárs alkotást ellenpontozta. Kifejezésmódjában a többi vonóstól különböző, majd azok nyelvezetéhez egyre inkább alkalmazkodó cselló szólam Horváth művével, a rövid, egymástól elkülönülő gesztusokból való építkezést fokozatosan felváltó sűrűbb, összefüggőbb, és érzelmileg egyre intenzívebbé váló írásmód pedig Dargay szerkesztési technikájával kontrasztált. A negyedik szonátához („Deus meus, Deus meus, utquid dereliquisti me?" / „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?") Sándor László írt reflexiót („4 szó - Éli, Éli, lemá szabaktáni?"). A hangszerek között stafétaszerűen továbbadott egyszólamúsággal, mely az elmagányosodás kifejezésének egyszerű és rendkívül érzékletes eszközének bizonyult, Sándor egy megrázóan sivár, kiüresedett világot tárt elénk. A lassan, bizonytalanul tapogatózó dallamtöredékek egymásutánjában tájékozódási képességét vesztett hallgató számára feltehetően ennek a terjedelmesebb tételnek a befogadása jelenthette a legnagyobb kihívást. A szünet után - talán a két félidő kiegyenlítésének szándékával, vagy mert az oratóriumhoz készült gyönyörű fúvós tételt kár lett volna kihagyni, a második rész bevezetőjének (vonósnégyes változatban nem szereplő) átiratával folyatódott a koncert. Laczkó Bálint 5. szonátára („Sitio" / „Szomjúhozom") reagáló művét (Sitio) „a halál körüli percek testi és lelki történései inspirálták". Ennek megfelelően különleges hangképzési módokkal, valamint speciális vonókezelési technikákkal létrehozott effektusokban gazdag, különleges hangzásvilág jellemezte a darabot. A „Consummatum est" / „Beteljesedett" mottót viselő szonátához illeszkedő C-o-n-s-u-m-m-a-t-u-m e-s-t tételbenBalogh Máté a latin szöveget alakította át zenévé, méghozzá a magánhangzókhoz zenei hangokat, a mássalhangzókhoz pedig különböző zajokat rendelve. Az egyféle hangmagasság kizárólagos használata lehetővé tette a textus tagolódásának megőrzését, az absztrakció ezen letisztult kifejezési formája által ugyanakkor a szövegnek nemcsak hangzó tulajdonságai, hanem jelentése is tökéletesen leképeződött a zenében. Tornyai Péter ...über die letzten Worte von J. H. című kompozíciója zárta a kortárs reflexiók sorát. Az utolsó szonátát („In manus tuas Domine, commendo spiritum meum" / „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet") követő, bizonyos tekintetben összegző, „a tételek záróakkordjaiból álló harmóniasorra épülő" alkotás a ciklus speciális keresztmetszetét adta, és egyúttal különös, 21. századi optikán keresztül láttatta a Haydn-opuszt. A figyelmet mindvégig fenntartó, elképesztően izgalmas és gondolatébresztő zenei utazás a földrengést megjelenítő Il terremoto tétellel zárult. A korábban felvetett kérdésre, hogy a Krisztus hét szava a keresztfán eredeti módon újragondolt és gazdagított verziója vajon jól működik-e teljes egészként, határozott igen a felelet. A fiatal komponisták nemcsak az ihletet adó Haydn-művel, hanem egymás zenei nyelvével is igyekeztek kapcsolódási pontokat találni. Amellett, hogy a darabok a közvetlen zenei kontextusaikhoz szervesen illeszkedtek, a mű egészét átszövő, rejtett analógiák mentén is összetartoztak. A produkció kitörő sikerében nem kis része volt a végig remek teljesítményt nyújtó Classicus Quartetnek: a 2015 eleje óta együtt dolgozó, ezúttal nem mindennapi feladat elé állított vonósnégyes (Rácz József, Baksai Réka, Tornyai Péter és Zétényi Tamás) fantasztikus energiával, értőn és színesen muzsikált, játékuk nemcsak az együttesen belüli egymásra figyelésről és hatékony közös munkáról, hanem azeneszerzőkkel való szoros és gyümölcsöző együttműködésről is tanúskodott. Március 13. - Fuga. Rendező: Fuga }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.