A beszéd polifóniája és a Mese zenéje

mustMeet composers – Eötvös Péterrel és Molnár Piroskával

Szerző: Szitha Tünde
Lapszám: 2016 május

Műhelytitkokat magától a szerzőtől a legjobb hallani; a hangsúlyok, a megfogalmazás módjai vagy a csak mellékesen elhangzó kommentárok néha többet mondanak a legkörültekintőbb zenetudományi analízisnél is. A Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány immár második éve zajló rendezvényeinek címe ésüzenete tehát nagyon is jogos: olykor nem elég csak a műveket hallgatni és a kottákat tanulmányozni, hanem személyesen is találkozni kell a zeneszerzőkkel. Április 4-én Eötvös Péter maga ült korábbi estek külföldi vendégeinek helyére, s első hangszalag-kompozíciójáról, a majdnem fél évszázaddal ezelőtt készült Meséről beszélt. Emlékei felidézéséhez Molnár Piroska színésznőt, a mű egykori közreműködőjét hívta segítségül. Beszélgetésük közben a Budapest Music Center könyvtárát zsúfolásig megtöltő közönség nemcsak a mű titkaiba nyert beavatást, hanem hallhatott Eötvös pályakezdéséről, azokról ahatásokról is, melyek a Mese létrejöttében közrejátszottak. Az este során a jelenleg két CD-n - sztereó és 5.1-es minőségben egyaránt meghallgatható - mű is elhangzott. Aki most hallotta először, a szerző szép és tárgyszerű ismertetőjének segítségével könnyebben tájékozódott a 12 percnyi hangfolyamban, aki viszont már ismerte, a beszélgetés és a vetített dokumentumok segítségével olyan hangi jelenségekre is felfigyelhetett, melyeket korábban nem vett észre.

1967-68-ban, a Mese komponálásakor az elektronikus zene művészi és a technikai feltételeihez még nem lehetett hozzáférni Magyarországon. A műfaj itthoni úttörőinek külföldön kellett megszerezniük az alapismereteket, s első műveik realizálására is csak külföldi stúdiókban volt módjuk. (Pongrácz Zoltán például ötvenhárom éves fejjel Utrechtben végezte elektronikus zenei tanulmányait, s csak 1974-től, a Magyar Rádió Elektronikus Zenei Stúdiójának megalapítása után tudott itthoni stúdióban dolgozni.) Eötvös is külföldön kapta az első valódi inspirációkat. Miközben 1966-68 között DAAD-ösztöndíjjal a Kölni Zeneművészeti Főiskola karmesterképző szakán tanult, kereste azokat a lehetőségeket is, melyekre elsősorban zeneszerzői továbblépéséhez volt szüksége. Eszében sem volt megfogadni zeneakadémiai zeneszerzéstanára, Szabó Ferenc útravalóul adott tanácsát, mely szerint messze el kellett volna kerülnie Karlheinz Stockhausen köreit, s egy hirdetésre jelentkezve már 1966 őszén Stockhausen kottamásolója, majd 1968-tól együttesének tagja lett, később pedig (de ez már 1971-79 között zajlott) az általa vezetett Kölni Rádió (WDR) Elektronikus Stúdiójának munkatársa volt. A Stockhausen mellett szerzett tapasztalatok első, kompozícióként összefoglalt eredménye volt az 1968-ban rögzített Mese, mely azonban messze túlmutatott az elektronikus zene lehetőségeit próbálgató tehetséges tanítvány munkáján.

A 24 éves Eötvös valójában azoknak a művészi tapasztalatoknak keresett új formát, melyek már korábban is foglalkoztatták. Zeneakadémiai tanulmányai mellett 1961-65 között a Vígszínház zenei vezetője volt, s kísérőzenék egész sorát komponálta. Mint más nyilatkozataiban többször is hangsúlyozta, avígszínházi próbákat érezte igazi iskolájának. A korszak legjelentősebb színészeit látta itt dolgozni, s életre szóló élmény maradt számára, ahogyan például Sulyok Mária, Bulla Elma, Latinovits Zoltán, Páger Antal, Tomanek Nándor, Darvas Iván a rendezői instrukciók nyomán különböző hangsúlyokkal éstempókkal, más-más hanglejtéssel és más gesztusokkal formálta és ismételgette a mondatokat. Eötvös nemcsak arra jött rá ekkoriban, hogy a beszéd dallama, ritmusa és végtelenül sok hangszínárnyalata önmagában is zene lehet, hanem arra is, hogy a szöveg ismétléseiben - tágabb értelemben: az azonos gondolatok és események felidézésében, újabb és újabb interpretációjában - hatalmas dramaturgiai erők és feszültségek rejlenek. (Mindezek az élmények nemcsak a Mese születésében játszottak fontos szerepet, hanem megjelentek a zeneakadémiai években írt Három madrigálban, majd későbbi operáiban is.) Amikor tehát Stockhausen mellett először kapott lehetőséget önálló hangszalag-darab komponálására, szinte magától értetődő volt számára, hogy alapanyaga az emberi beszéd lesz. Olyan színészt keresett, aki pontosan képes érzékeltetni a magánhangzók sokféle hangmagasság- és felhangtartományát, illetve meg tudja formálni a régi magyar nyelvben és a tájszólásokban még mindig létező, különböző szájállással létrehozott magánhangzókat. Babarczy László ajánlása nyomán talált rá (az akkoriban még színművészeti főiskolás) Molnár Piroskára.

A színésznő emlékei szerint1967-ben a Mese szövegének összeállítása hosszabb munka volt. Eötvös kérésére Ortutay Gyula népmesegyűjteményéből (Magyar népmesék, I-III., Budapest, 1960)felolvasta az előre kiválogatott meséket. Végül nem egyetlen történetet lett az alapanyag, hanem egy 12 percbe tömörített fiktív szöveg, melyet - népmeséink jellegzetes dramaturgiáját követve - a zeneszerző állított össze a jellegzetes mondatokból, szófordulatokból, nyelvi zörejekként ismételgetett magán- és mássalhangzókból. Ezt az Eötvös által hyper-mesének nevezett szöveget Budapesten rögzítették, hangszigetelt stúdió híján egyetlen mikrofonnal, a zeneszerző akkori lakásában, egy János-hegyi kis faházban.

Molnár Piroska felolvasta ezt az alapanyagot is. Mivel korábban már ismertem az eredeti gépiratot, bevallom, hogy számomra talán ez volt az este leginkább várt szakasza. Bár a színésznő hangjának színe némileg változhatott az eltelt évtizedek alatt, előadása most is magával ragadó volt. Dallamos recitativójából archaikus hangulat áradt, árnyaltan képzett, felhangokban is dús magánhangzói (melyeket egyébként Eötvös kérésére előtte külön-külön is bemutatott) és tisztán ejtett mássalhangzói önmagukban is teljes zenei élményt adtak.

A tényleges kompozíciós munkára már a kölni rádió elektronikus stúdiójában került sor a következő évben. A háromsávos hangtechnikának köszönhetően a mese egyidejűleg három sebességgel (eredeti tempóban, lassítva és gyorsítva), tehát három idősíkon - előhangként, jelen időként, és utócsengésként - hangzik fel. Molnár Piroska ízes magyar beszéde folyamatos metamorfózison megy át; a szavak és szókapcsolatok beszédfoszlányokká, valódi zenei hangokká és zörejekké válnak, elveszítik eredeti jelentésüket, és kiszámíthatatlan eseményekkel teli, irracionális világot hoznak létre. A történet eseményeit, azaz abevezetést, a szereplők felsorolását, a konfliktust, a sárkánnyal vívott harcot és a megnyugtató befejezést nem az értelmünkkel, hanem az érzékeinkkel követjük, s elmerülünk- mint Eötvös fogalmazott - a „szavak polifóniájában".

Valószínűleg megkereshetnénk a párhuzamokat a Mese és Stockhausen Gesang der Jünglinge (1955-56) című hangszalag-kompozíciója között (melyet Eötvös 1968-ban már jól ismert), vagy találhatnánk közös pontokat Luciano Berio szöveg ihlette elektronikus műveivel (melyeket viszont ekkoriban még nem hallott), de a zeneszerző ismertetője nyomán most inkább a különbségek rajzolódtak ki. Eötvös valójában nem zeneműként, hanem a korabeli rádiójátékok rokonaként jellemezte darabját, a szerkezet és a nyelvválasztás pedig arra utal, hogy az elektronikus stúdióban végzett munka számára egyáltalán nem jelentett elszakadást budapesti gyökereitől. Mivel a művet külföldre szánta (a bemutatót 1968 őszén tartották Darmstadtban), a magyar nyelvnek elsősorban egzotikus hatású alapanyagként szánt szerepet. Arra számított, hogy a magyarul nem tudó hallgató figyelmét nem a szavak jelentése, hanem különleges hangzása köti majd le. Ebben nyilvánvalóan igaza volt, számunkra azonban ez a mű nagyon is erős impulzusokkal hordozza népmeséink hangulatát. Vagy talán ennél többet is? Amikor a hangszóróból olyan szófordulatokra ismerünk, mint „hetedhét országon is túl", „csörgő csikó", „elbujdosott a királyfi", „kacsalábon forgó vár" vagy „a Küküllőn leereszkedtek", régi meseélményeink visszhangzanak a fülünkben. Ezekben a pillanatokban Molnár Piroska elmosódó hangjaiban a már csak emlékeinkben létező, egykor ágyunk mellett mesélő szüleink és nagyszüleink kedves hangjára is ráismerünk - távolról, ahogyan azt félig elalvóban hallottuk gyermekkorunkban. }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.