A kezdet vége

Káel Csaba

Szerző: Petrányi Judit
Lapszám: 2016 április

A komolyzene számos kiválóságával várja közönségét a most kezdődő évadban is a Müpa. Külföldi vendégei között lesz Antonio Pappano és a római Santa Cecilia Akadémia Zenekara, Valerij Gergijev, Alan Gilbert és a New Yorki Filharmonikusok, Cameron Carpenter és a St. Martin in the Fields Kamarazenekar, Marcelo Álvarez, William Christie és a Les ArtsFlorissants, Helmuth Rilling és CeciliaBartoli. Az új szezon indulásával egyidejűleg azonban megkezdődik egy másik időszámítás is: márciusban újabb öt évre bizalmat kapott Káel Csaba, a Müpa vezér­igazgatója.

- Egy rendezőt edzőcipőben, farmernadrágban képzel el az ember, nem így, csúcsvezetői öltözékben: ingben és öltönyben. De a Müpa 190 alkalmazottal működő nagyvállalat, amely bohém művész helyett komoly, fegyelmezett menedzser irányítását igényli. Öt év alatt sikerült-e megszokni a váltást?

- Nem kellett váltanom. A film- és televíziórendezői mellett van egy szerkezetépítő mérnöki diplomám is. Mindkét szakmában, akárcsak ebben a pozícióban, rendszerekben kell gondolkodni. Ehhez járul aharmadik énem: a marketing- és reklámszakemberé. Ez utóbbiba belekényszerültem. Amikor 1989-ben befejeztem a filmrendezői szakot, mi voltunk az első olyan osztály, akik nem kerültünk automatikusan valamelyik nagy filmstúdióba. A legtöbbünk reklámfilmezéssel kezdett foglalkozni. A Müpában ennek a tapasztalatnak is nagy hasznát veszem.

- Sikerült-e megvalósítani a kitűzött célokat az első öt év alatt, vagy maradtak befejezetlen feladatok?

- A kezdet végére sikerült pontot tenni. Elődöm, Kiss Imre a Müpával egy brandet kezdett felépíteni. A kultúra kapcsán ez ritkán kerül szóba. Pedig a Met is egy brand, a Covent Garden Opera is az. Azelmúlt tizenegy évben mi olyan brandet hoztunk létre, amely egy Forbes felmérés szerint Magyarország hetedik legértékesebb márkája. Nem csak a kulturális márkák, hanem az összes létező magyar márka közül.

- Mi ennek a brandnek a lényege?

- A legfontosabb vonása az, hogy egy fedél alatt különböző művészeti ágak jelennek meg és kapcsolódnak egymáshoz. A kapcsolódás nagyon fontos: a háznak az a legszebb állapota, amikor ezek ténylegesen segítik is egymást. Például amikor a Ludwig Múzeum segítségével zenei gondolatokat képzőművészeti elképzelésekkel tudunk körülvenni, amire leginkább a Tavaszi Fesztiválon vagy a CAFén nyílik lehetőség. Az ilyen izgalmas intellektuális kalandok adják azt a többletet, amiből kiderül, hogy a Müpa nem csak egy kultúrház, amelyik a pénzétől függő­en sztárokat tud idehozni. Az ugyanis csak pénz és kapcsolatok kérdése. A mi brandünk nem erről szól.

- Változtak-e a súlypontok? Az utóbbi években hallani olyan hangokat, hogy a Müpa mintha egyre inkább befogadná a népszerűbb, a könnyebben emészthető programokat.

- Megítélés kérdése, hogy mi népszerűbb, hogy mondjuk Mozart Kis éji zenéje melyik kategóriába tartozik. De a lényeg az, hogy mi a minőségi kultúrát képviseljük. Ebben nem változott a helyzet, sőt, akultúra egyre több rétege kerül egymás mellé. Van Budapesten egy tradicionális komolyzenét kedvelő és értő közeg. Ők nagyon értékesek számunkra, tehát az ő hagyományos igényeiket, elképzeléseiket mindenképpen figyelembe kell vennünk. De mellettük itt a következő generáció, a fiatalok, akiket be akarunk vonni a zene világába, szeretnénk elérni, hogy nekik ez fontos legyen. Közben meg rengeteget változott körülöttünk a világ. A tömegmédia a könnyűt képviseli. Nem nagyon engedi be már a minőségi kultúrát sem, hiába van benne könnyű is. A minőségit az internetről is kiszorítja a tömegmédia-tartalom. Nekünk azokat a réseket kell megtalálni, ahol mégis bejutunk. Közben azzal is számolni kell, hogy Budapesten komoly a koncertkínálat, aminek egyébként mi nagyon örülünk.

- Mindez azt jelenti, hogy egyre nehezebb a közönséget behozni?

- Ezt talán azért nem érezzük, mert a közönség egyszerű megnyerése helyett mi inkább közösséget építettünk. Aki a Müpába jár, az szinte mind hangsúlyozza, hogy mennyire szeret ide jönni. Hogy az életének milyen fontos perceit, óráit tölti itt. A fellépő művészek és a program mellett ebben szerepet játszanak azok, akik a tartalmat megteremtik, vagyis az itt dolgozók, és persze az ide érkező nézők, maga aközönség, amely így alakulhatott közösséggé. Ezt a közösséget kell nekünk ügyesen terelgetni, és állandó vérfrissítéssel, új gondolatokkal életben tartani.

- Mennyiben követi és mennyiben alakítja a Müpa a közönség­igényt?

- Én a dialógus fontosságában hiszek. A közönséget is arra késztetjük, hogy elmondja a véleményét, és arra mi nagyon figyelünk. A fellépők mindig megjegyzik, hogy ilyen csodálatos közönség nincs másutt. Anápolyi San Carlo intendánsa például azt mondta, hogy ő még ilyen csendet Nápolyban soha nem hallott. Ilyen feszült figyelmet. Ahogy sok száz ember nem köhög, pedig influenzajárvány van, nem mocorog, pedig hosszú a darab. És azért nevezem én ezt a kezdet végének, vagy az új kezdet első fázisának, mert mostanra sikerült úgy átszervezni a cégstruktúrát, hogy a dialógusban kikristályosodott szempontokat figyelembe vehessük. Csendben, robogó mozdonyon, feltűnés nélkül cserélve kereket, sikerült a műszaki-technikai lehetőségeinket úgy megújítani, a gazdasági hátterünket is úgy egyengetni, hogy ne kelljen ugyanazon a szinten megrekednünk. Nem voltunk anyagiakkal elhalmozva az elmúlt időszakban. A következő öt évre azonban nagyon reméljük - ezt gyorsan lekopogom - úgy állt össze a rendszer, hogy bátran tudunk tervezni. A világsztárok és a koprodukciók miatt ez nálunk minimum három évre való előre tervezést jelent. Ebben a bajnokok ligájában, ahol mi focizunk, ez másképp nem megy.

- A Müpa részben piaci szereplő: költségvetésének mekkora hányadát termeli meg, és mennyi az állami támogatás?

- Egyharmad a támogatás, kétharmad, amit megkeresünk.

- Ez mindig így volt?

- Nem, amikor Kiss Imre elkezdte, éppen fordított volt az arány. Az állami támogatás mértéke az akkori reálérték egyharmadára esett vissza. Most, amikor a pályázatot a második öt évre megnyertem, biztatást kaptam arra vonatkozóan, hogy talán sikerül az állami támogatást növelni. Félreértés ne essék, nem az üzemeltetésünkre kell a többlet, hanem arra, hogy hosszú távú terveinket, koprodukcióinkat komolyan lehessen venni. Hogy a fenntartható fejlődés humán oldalát képviselni tudjuk. Ezen azt értem, hogy a jövő generációja olyan örökséget kapjon, amivel boldogabban tudja élni a hétköznapjait.

- Magyarul: minőségi kultúrát elérhető áron biztosítani?

- Igen, azt is. Hogy ide tudjuk hozni a klasszikus zenei előadóművészet krémjét, létre tudjunk hozni olyan produkciókat, amelyekkel a magyar művészeket helyzetbe hozzuk, és tudjuk folytatni a közönség közösséggé építését. Egyébként felnőtt közöttünk egy gyerekközösség is. Ők már nem úgy járnak a Müpába, mint valami szentélybe, hanem otthonosan mozognak nálunk. Nekik, kicsiknek, nagyobbaknak, sőt a családok számára is indítunk most újabb sorozatokat és bérleteket. Együtt szeretnénk élményhez juttatni gyereket, szülőt, nagyszülőt, mert ez a közös élmény nagyon meghatározó. Itt van ezen kívül az asok tízezer egyetemista a környékünkön, akikből nemsokára a fiatal felnőttek új generációja lesz. Velük aktív párbeszédbe kezdtünk. Nem egyszerűen koncertre hívtuk őket, hanem bevontuk őket a munkába, a profiljukba illő feladatokat adtunk nekik. Egyre több egyetem csatlakozik hozzánk, és ennek a kapcsolatrendszernek a révén megduplázódott a Müpa iránti érdeklődés.

- Mi az a seniorok évada?

- Szeretnénk az idősebbeket is megszólítani,olcsóbb bérletekkel könnyítjük meg számukra, hogy koncertre járhassanak. Ez egyfajta társadalmi felelősségvállalás, vagy, ahogy ezt mostanában mondják, akulturális alapszolgáltatás része.

- A fontosnak nevezett tovább célok közül átsiklottunk a magyar művészek helyzetbe hozása felett. Pedig erre az idei szezon programja is számos példát kínál. Az Évad Művésze az a Kossuth-díjas Baráti Kristóf, aki a Müpában évek óta rendszeresen lép fel, és most, mint rezidens, csillogó tehetségének több oldalát is megmutathatja. Az Évad Együttese pedig a Müpában szintén sokat szerepelt Szegedi Kortárs Balett, amely a tavalyi sikeres Richard Strauss-balett, a József után új bemutatóval jelentkezik. De a magyar művészek helyzetbe hozásának talán legizgalmasabb példája ebben az évadban a Müpa megjelenése a Salzburgi Ünnepi Játékokon. Volt már valaha ilyen?

- Sanghajban már vendégeskedtünk, de Salzburgban még valóban nem. Eötvös Péter Esterházy Péter szövegére írt oratóriumát a Bécsi Filharmonikusokkal korábban kötött együttműködési megállapodásunk alapján koprodukciós szervezésben mutatjuk be. Ahhoz, hogy Salzburg vagy a Wiener Philharmoniker erre nyitott legyen, nekünk ezt a korábban emlegetett minőségi kultúrát kellett éveken át képviselnünk. Ez hitelesített minket, hogy partnerként komolyan vegyenek. Másrészt ehhez kell az a bizonyos pénzügyi háttér, hogy be tudjunk kapcsolódni. Hiába lenne a remek ötlet, Esterházy és Eötvös összeházasítása - ha ebbe nem tudunk anyagilag is beszállni, akkor azt mondják, köszönik szépen, majd mással, mást csinálnak. Vétek lenne ezért az ilyen lehetőséget elmulasztani. Hogy a világ legelis­mertebb helyszínén egy magyar zeneszerző és egy magyar író művét egy magyar kórus a világ legjobb zenekarával adja elő. A kórus egyébként a Rádió énekkara. - Miért nem a Bécsi Operaház kórusa? - kérdezték partnereink. De sikerült meg-
győzni őket. Kell ennél jobb országimázs?

- Korábban brandnek nevezte a Müpát. Ha az előttünk álló évekre gondolunk, milyen irányba fejlődhet ez az értékes brand? Összekapaszkodhat további partnerekkel?

- Hogyne. A Müpa máris a fővárosi kulturális turizmus zászlóshajója, de a többi kulturális intézménnyel összefogva rengeteget tehet és tesz is azért, hogy Budapest valóban a minőségi kultúra fővárosa legyen. A lehetőségeket jól mutatja a Tavaszi Fesztivállal és az őszi CAFéval megvalósult, mindkét esetben prémium össz­művészeti fesztivált eredményező összefogás. Most új távlatok nyílnak előttünk. Néhány éven belül ugyanis átalakul a közvetlen környezetünk. Kivételes helyen vagyunk. Itt, „a város peremén" harsant fel a vonatfütty, amit megénekelt József Attila, aki itt élt. És most itt épül mellettünk egy nagy kongresszusi központ, ahol megfordul majd a világ szellemi elitje. Szemben a Nemzeti Színház, a másik oldalon egyetemek és innovációs központok. Különleges szellemi atmoszférába csöppen, aki ide látogat. Mi már most arra készülünk, hogy amikor a 21. század Budapestje felépül körülöttünk, annak meghatározó szellemi ereje legyünk. }

 

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.