Egy emigráció története

Dohnányi amerikai évei / Kusz Veronika monográfiája

Szerző: Komlós Katalin
Lapszám: 2016 március

 

KUSZ VERONIKA

DOHNÁNYI AMERIKAI ÉVEI

Rózsavölgyi és Társa, 2015

360 oldal, 3990 Ft

A Rózsavölgyi Kiadó Musica Scientia sorozata régi hiányt pótol, amikor a magyar zenetudomány értékes produktumait hozza nyilvánosságra ízléses kiállítású, igényes szerkesztői munkával gondozott köteteivel. Igazi öröm, hogy az idősebb generáció mellett a szakma sokoldalúan képzett ifjabb képviselői is bemutatkozhatnak nemzetközi rangú munkáikkal.

Kusz Veronika monográfiája Dohnányi Ernő életének és munkásságának bő utolsó évtizedéről (1949-1960) ad teljes képet. A könyvben, amely a szerző doktori disszertációjának átdolgozott változata, egyforma súllyal szerepelnek az életrajzi vonatkozások, Dohnányi előadói és tanári működésének részletei, és a korszak zeneszerzői termésével kapcsolatos elemzések és értékelések.

Az utóbbi néhány évtized örvendetes fellendülést hozott a nagy adósságokkal terhelt Dohnányi-kutatás területén, magyar és külföldi szakemberek jóvoltából egyaránt. Előbbiek sorában Gombos László, Kovács Ilona, Kiszely-Papp Deborah, Kelemen Éva és a jelen könyv írója a zászlóvivők; a főként amerikai illetőségű nem magyar muzikológusok közt James A. Grymes teljesítménye tűnik alegjelentősebbnek. Fontos momentum volt az életmű dokumentációs feldolgozásának szempontjából a budapesti Dohnányi Archívum 2002-es megalapítása, és a megjelent Dohnányi Év­könyvek sorozata.

Kusz Veronika az utóbbi mintegy tizenkét esztendőben számos tudományos előadással és publikációval hívta fel a figyelmet elmélyült kutatói munkájának eredményeire. Analitikus vizsgálódásainak központjában Dohnányi, a zeneszerző variációs technikája állt (Dohnányi Évkönyv; Studia Musicologica; Magyar Zene). Kiemelten fontos, primer helyszíni kutatásait 2005/2006-ban egy Fulbright-ösztöndíj tette lehetővé, amelynek segítségével csaknem egy évet töltött a floridai Tallahassee-ben, Dohnányi élete utolsó korszakának színhelyén, ahol aktívan részt vett a Florida State University könyvtárában őrzött Dohnányi-gyűjtemény feldolgozásában. Ennek a munkának a hozadéka, a friss kutatásoknak köszönhető archivális anyag Kusz Veronika könyvének különleges értéke. (Időközben, 2014-ben Budapestre, nevezetesen az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetébe került a Dohnányi-hagyaték nagy része, melyet a „Lendület" 20-21. Századi Magyar Zenei Archívum és Kutató­csoport gondoz.)

A Dohnányi amerikai évei monográfia két nagy részből áll: az első az „Amerikai évek", a második az „Amerikai művek" főcímet viseli. Az életrajzi rész a letelepedés körülményeinek leírásán túl külön foglalkozik a tanár, az előadóművész és a zeneszerző Dohnányi tevékenységével, kötelezettségeivel, mindennapjaival. Ami az érzékletes elbeszélésekből, sokatmondó dokumentumokból kirajzolódik, az egy rendkívül pozitív gondolkodású, és idős kora ellenére a körülményekhez rugalmasan alkalmazkodni tudó ember portréja, aki elfogadja a provinciális floridai kisváros legfeljebb közepes színvonalú egyetemének oktatói állását, és tudomásul veszi, hogy koncertjei hasonlóan periférikus egyetemi campusokon, a magas kultúra központjaitól távol eső településeken fognak elhangozni. Több mint fél évszázad fényes karrierje, ragyogó pozíciói, nagypolgári európai életvitele után nem lehetett könnyű ezzel megbékélni.

A rendkívül részletesen és pontosan annotált, ám olvasmányos jellegüket mégis megtartó fejezetek során megismerhetjük Dohnányi egyetemi órabeosztását, hangversenyeinek repertoárját és visszhangját, kompozícióinak keletkezési körülményeit. Megtudhatjuk, hogy zongoratanítása eredményesebbnek tűnt, mint zeneszerzés-oktatása, és hogy az ellene emelt politikai vádak mennyiben magyarázzák a hozzá méltó koncertmeghívások elmaradását. Mindezt rendkívül gazdag, remekül válogatott fényképanyag illusztrálja, ami a családi vonatkozású felvételeken kívül az idős mester kollégáit, tanítványait, kamarapartnereit, koncerthelyszíneit is bemutatja.

A könyv II. része az analízisé, amelyben a szerző a következő műveket  tárgyalja: „Reprezentatív darabok" (Stabat Mater; Amerikai rapszódia); „Független kompozíciók zongorára és fuvolára" (Three Singular Pieces, op. 44; Aria fuvolára és zongorára, op. 48/1; Passacaglia szóló fuvolára, op. 48/2); „Két versenymű - két történet" (2. hegedűverseny, op. 43; Concertino hárfára és kamarazenekarra, op. 45). Szisztematikusan, szemléletes kottapéldákkal vezeti végig Kusz Veronika az olvasót a darabok formai, harmóniai, szövésmódbeli világában: sok irányból, de sohasem dogmatikusan közelít a struktúra olykor cseppet sem egyszerű áttekintéséhez. Mintaszerűnek érzem „A Stabat Mater lehetséges formai értelmezései" feliratú táblát a 159. oldalon, amely minden részletre kiterjedve, mégis tömören mutatja be négy különböző interpretáció - triós forma; szonátaforma; rondó; kettős variáció - egyformán érvényes szerkezeti modelljét. Ugyanilyen telitalálat a fuvolára írt Passa­-
caglia analízise, kezdve a téma 12 hangú sort képező, fogantatásában mégis tonális gyökerű alapötletétől a különböző variációtípusokon át a mű teljes geneziséig. A témavisszatéréssel együtt 20 variáció karakterbeli gazdagsága valamiféle nagyforma kontúrjainak megrajzolására indítja a szerzőt. Ehhez ismét két alternatívát ajánl: egy quasi négytételes ciklus, illetve egy hídformára emlékeztető „szimmetrikus forma" elképzelését.

Fontosnak érzem, hogy Kusz Veronika az európai zenetörténet tradícióit mindenkor őrző Dohnányi késői műveit is ebben a kontextusban helyezi el. Meghallja a Perpetuum mobile zongoradarabban Schumann C-dúr Toccatáját; a Hárfa-concertinóban Mendelssohn tündérzenéjét; a Stabat Mater részleteiben Pergolesi, Verdi, Poulenc, Dvořák emlékét. Ha nem hangzásában, úgy fogantatásában és üzenetében előzményről árulkodik az amerikai népdalokat felhasználó, zenekarra írt Amerikai rapszódia is: nevezetesen Dvořák „Újvilág"-szimfóniáját idézi fel.

Külön kell szólni a gazdag kottapéldaanyag sokféleségéről, és példás kivitelezéséről. Meglehetősen ismeretlen repertoárról lévén szó, fontosak az idézetek és illusztrációk; ezeknél sokatmondóbbak azonban a különböző műveket, különböző szerzőket összehasonlító kollációk. A változatos textúrájú és funkciójú példák között szakszerűen készített kivonatokat is találunk: ezek hasznos módon emelik ki a teljes partitúra egy-egy szóban forgó részletét. Kitűnő a Stabat Mater és a Hárfa-concertino idézeteinek harmóniai és modulációs kivonata (186., illetve 304. oldal), vagy a szólóhangszer és a zenekar drámai dialógusainak bemutatása aHegedűverseny megfelelő passzusaiban (285-287.).


A fejezetek során sok szó esik Dohnányi konzervatív beállítottságáról, ami lényegében utolsó alkotói periódusában sem változott, és ami olykor az amerikai recepcióban is hangot kapott. A szerző józanul mérlegeli a néha talán kiúttalanságot érző, élete végén már visszafordulni képtelen szerző helyzetét, aki végül mindig ugyanaz a muzsikus maradt, akinek egykor Johannes Brahms megismerte. A Zárszóban így fogalmaz Kusz Veronika:

Műveiből ... kiolvasható, hogy [Dohná­nyi] amerikai érvényesülésének nehézségei, elszigeteltsége, s talán még életkora is az általa járt út helyességének újragondolására késztette. A kompozíciókban alegkülönbözőbb módokon kifejezésre jutó válasz lényegében mindig hasonló: habár megkísérelhet új kifejezésmódokat, harmóniai elemeket, kompozíciós stratégiákat és inspirációs forrásokat bevonni stílusába, számára nincs más módja az alkotásnak. A kétely és a végső soron nagyon is határozott állásfoglalás kettőssége miatt az amerikai korszakot a Dohnányi-élet­mű egyik legizgalmasabb fejezetének, segyben a 20. századi zenetörténet figyelemre méltó jelenségének tekinthetjük.

A kötetet kiegészítő Függelék tudományos teljességgel összeállított listákban közli Dohnányi amerikai éveinek életrajzi eseményeit; összes ottani hangversenyének dátumát, helyszínét és műsorát; valamint mindezen koncertek teljes repertoárját. Kusz Veronika gazdag tartalmú monográfiája jelentős tétellel gyarapítja a magyar zenetörténeti kutatások eredményeit. }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.