Zsigerzene

Szerző: Varga Bálint András
Lapszám: 2016 február

Kurtág nagyon nagy zeneszerző. Örülök, hogy ezt leírhatom, mint ahogy örültem, amikor évekkel ezelőtt a szemébe is mondhattam; azt hiszem, nem is egyszer. Legyintett, de talán jólesett neki; alighanem ő is tudja, hogy ez az igazság.

Talán elég, ha csak annyit írok róla: nagy zeneszerző, mert ez még többet jelent. Miért érzem így? Azért, mert zenét ír, olyan zenét, amely számomra a fogalmat maradéktalanul kielégíti. Ezzel mindjárt megállapításom szubjektivitását is elismerem.

Szemben az elmúlt évtizedek nagyjaival, Kurtág nem gyártott elméleteket, nem újított, nem fordított hátat semminek, nem csatlakozott iskolákhoz és maga sem gyűjtött maga köré tanítványokat. Nem írt tanulmányokat, kiáltványokat, amelyeket idézni, amelyekre évek múltán hivatkozni lehet.

Ő annyit mond: „Ide még kell valami". Aztán vagy megtalálja, vagy nem. Lehet, hogy egy darab arról szól, hogy keresi a megoldást. Nem ír új zenét, nem ír hagyományos zenét - megint csak azt tudom mondani, zenét ír.

Zsigerzenét, amit nem az eszemmel, hanem teljes lényemmel hallgatok. Végtelenül gyengéd, végtelenül erőteljes, végtelenül egyszerű, végtelenül bonyolult, szelíd, őrült, hajszolt, megrendítő és megrendült, mélyen emberi zenét.

És mélységes alázattal fordul nagy elődeihez, akiktől talán a mai napig tanul. Egy, a közelmúltban készült videón feleségével, Mártával, Bachot játszik. Látni, hallani, hogy valójában Bachhal társalog. Ezt ő is elismerte. Nem egy mű előadása, nem „interpretáció" - társalgás. Ez is zsigeri élmény volt.

Drága Gyuri, köszönöm, hogy vagy. }

Felvégi Andrea felvétele

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.