Nők a pódiumon

28. Mini Fesztivál, második nap

Szerző: Eszes Kinga
Lapszám: 2015 december

A Magyar Zeneművészeti Társaság által 1989-ben útjára indított kortárs zenei koncertsorozatot, a Mini Fesztivált idén a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében rendezték meg. A négy hangversenyt magában foglaló rendezvénynek ezúttal a Várkert Bazár többfunkciós terme adott otthont. A sorozat második, október 12-ei koncertjén jártam.

Csak utólag döbbentem rá, hogy milyen kivételes élményben volt részem a 28. Mini Fesztivál második estjén: az ott elhangzó művek fele ugyanis női szerzőtől származott. Nem tudom, hogy ez aműsorszerkesztési koncepció volt-e, vagy csak véletlenül alakult így, mindenesetre örömteli volt látni, hogy a négy zeneszerzőnő közül hárman még előadóként is részt vettek a hangversenyen. A műsor Horváth Barnabás hárfázni tanulók számára írt Hangsorok című kompozíciójával kezdődött, melynek minden tétele más hangsorra, illetve hangközmodellre épült. A Bábel Klára által érzékenyen megformált, öt rövid, etűdszerű részből álló ciklus változatos tempóival és eltalált karaktereivel többnek tűnt egy egyszerű, pedagógiai célokra készült darabnál. A macedón Jana Andreevska magyarországi bemutatóként elhangzottScattered Blues című zongoradarabja egy apró összetevőire bontott, majd töredékesen újjáépített blues benyomását keltette. A pontszerű dallamfoszlányok között a jazzes ritmika teremtett kapcsolatot, ahiányzó láncszemek pótlását pedig az előadó és a hallgató fantáziájára bízta a szerző. A különleges hangulatú, a műfaj improvizatív jellegét rendhagyó módon megteremtő alkotást Lajkó István tolmácsolásában hallhattuk. Dragony Tímea a Fesztivál felkérésére, hegedűre és zongorára komponált Rhiannon című műve a walesi holdistennő egy napjának történéseit mutatta be. Akinek nem sikerült pontosan követnie azenében, hogy a kelta mitológiai alak mikor varázsol, lovagol vagy éppen harcol, azt is magával ragadta a két hangszeres szólamának ellentmondásos viszonyára épülő zenei szövet sodrása: a hegedű és a zongora hol egységet alkotva, egymást felerősítve, hol pedig önállóan, egymástól függetlenedni próbálva járta az útját. A karakterekben és tempóváltásokban gazdag, szenvedélyesen hullámzó kompozíció sikeres fogadtatásáért a zeneszerző és Varga Oszkár játékát is elismerés illeti. A szerb Ivan Brkljačić nevéhez is egy magyarországi bemutató fűződik: Kuvada című, kettős kis terclépésre épülő, ritmikájában a jazzt idéző triója a párjukkal a terhességben részt vállalni kívánó, pszichoszomatikus tüneteket produkáló apák betegsége, a Couvade-szindróma megjelenítésére vállalkozott. A gyors-lassú-gyors részekre tagolódó, jó arányérzékkel megírt, könnyen befogadható darabot hegedűn Tfirst Péter, klarinéton Varga Gábor, zongorán Marczi Mariann szólaltatta meg. A szünet után Varga Judit Barcarolle pour Frédéric et Georgecímű karakterdarabja következett a szerző tolmácsolásában. A különös atmoszférájú, a múltat és jelent ízléssel ötvöző, Frédéric Chopinnek és George Sand-nak emléket állító gondoladal - Varga nagyszerű zongorajátékának is köszönhetően - az est legerősebb produkciója volt. A női szerzők sorát Dobszay-Meskó Ilona zárta, akinek Una cartollina illustrata di Ungheria címet viselő hegedű-zongora-duója magyar népdalokat feldolgozva igyekezett - a kísérőfüzet szerint - „a magyar lelkiállapotok zenei ábrázolásait" összegezni. A komponista (zongora) és Szecsődi Ferenc (hegedű) által megszólaltatott „hangzó képeslap" nem volt híján a zenei ötleteknek, azok elrendezése azonban időnként véletlenszerűnek hatott. Decsényi János saját verseire komponált három metaforáját, a Kottalapokat Nagy Bertalan énekelte, és a bőgősLukácsházi Istvánnal kiegészülő Somogyi Vonósnégyes játszotta. Sajnos az előadás központi figurája, a tenorista igen gyenge teljesítménye miatt a háromtételes kompozícióról csupán felszínes benyomást szereztem, értékei javarészt rejtve maradtak előttem. A koncertet záró kamaramű, Dubrovay László A Duna folyása című, tárogatóra és vonósnégyesre írt darabja először hangzott el a hazai közönség előtt. ABartókhoz nem csupán címében kapcsolódó, lassú-friss karakterpárt felelevenítő kompozícióban a szerző a vízcseppektől kiinduló, csörgedező patakon át széles folyóvá duzzadó Duna zenei ábrázolását azüveghangokon cikázó vonósokra bízta. A tárogató által bemutatott, majd a szólamok között vándorló népdalszerű téma múltba révedő, nosztalgikus hangulata után a rondó formájú, lendületes tánctétel - miután alassú tétel más karaktert magára öltő témáját még egyszer felidézte - féktelen kódával zárult. A Somogyi Vonósnégyes kiváló játékát a tárogatón közreműködő Kiss Gy. László 2. tételbeli bizonytalan intonációja sem homályosította el. Október 12. - Várkert Bazár. Rendező: CAFe Buda­pest, Magyar Zeneművészeti Társaság }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.