Vizsgadrukk és szabadság

Nemzetközi karmesterkurzus

Szerző: Ozsvárt Viktória és Eszes Kinga
Lapszám: 2015 november

{ OZSVÁRT VIKTÓRIA

Nemzetközi karmesterkurzus

Harmadik alkalommal adott otthont a Budapest Music Center az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány és a németországi Villa Musica közös szervezésében megrendezett nemzetközi karmesterkurzusnak. Akurzusra összesen tizenkét országból érkezett jelentkezés. Végül kilenc karmester vehetett részt aktívan a munkafolyamatban, közülük a budapesti zárókoncerten hatan kaptak fellépési lehetőséget.

Az este programján azonos apparátust foglalkoztató kamaraegyüttesre írt kompozíciók szerepeltek. Az Ensemble Schloss-Engers hangszeresei működtek közre, kiegészülve a Concerto Budapest ütőhangszeres művészével, Fábry Boglár­ká­val. Elsőként a kolozsvári Matei Pop vezetésével adta elő az együttes Pierre Boulez 1984-ben komponált Dérive I című művét. Pop vezénylési stílusa magabiztos. Gazdaságos mozdulatokkal irányította a zenészeket, azonban - talán épp emiatt - színpadi jelenlétéből egy hajszállal több expresszivitást hiányoltam. Nem annyira a mozdulataiban olykor tetten érhető merevség, mint inkább a Boulez-mű differenciált hangulatainak differenciálatlan fizikai kivetülése zavart.

Karmester és együttes közös munkáját dicséri, hogy az együttjáték szempontjából elképesztően nehéz zenei anyagot pontos intonációval, kifogástalan precizitással adták elő. Ugyanez igaz az estén felhangzó további műsorszámokra is: kivétel nélkül magas színvonalú interpretációk hangzottak el. A kurzust záró koncert hangulata, a fellépő művészek teljesítménye minden esetben zenei élményt nyújtott, nem valamiféle kellemetlen vizsgaszituációt idézett. A tehetséges karmesterek kiválogatása és magas színvonalú felkészítése a kurzust vezető professzorok, Eötvös Péter és Nagy Zsolt érdeme.

Tornyai Péter a kurzust szervező két alapítvány felkérésére idén komponálta Sprechgesang című darabját. Mint azt a szerző az előadást megelőző néhány perces beszélgetésben elmondta, a kompozíció létrejöttében Eötvös Péter egyfajta mentorszerepet töltött be. A címadás a Schönberg által kifejlesztett speciális énekbeszéd technikájára utal. Egyrészt az alapvetően vokális technikát Tornyai ezúttal instrumentális szólamokra ültette át, másrészt ezek a szólamok hangsúlyozottan beszédszerűek. A kompozíció során a hangszeresek a maguk útját járják, a karmester szerepe ezt a hat individuumot tömeggé egybeolvasztani. A mű bővelkedik izgalmas zenei gondolatokban. A hangszerek szimultán felhangzó, mégis teljesen más alaplüktetésű ritmikai alakzatai egymástól nyomasztóan elidegenedett személyiségek hatását keltették. A kompozíció talán legmegrendítőbb pillanata, ahogyan a záró szakasz látszólag nyugalomra és békére talált lírai harmóniája szinte észrevétlenül, pillanatok alatt szétcsúszik, és a darab végkicsengéseként reményvesztett disszonanciákban veszik el. Arnaud Arbet impulzív karmesteri jelenléttel, lendületes, ugyanakkor mindvégig franciásan elegáns karmozdulatokkal tette lehetővé a mű megszületését.

Az olasz avantgárd meghatározó alakjának, Franco Donatoni-nak Arpège (1986) című kompozíciója következett a műsoron. Az est egyetlen női karmestere, a lengyel Marta Gardolińska talán korából fakadóan még kissé kiforratlan hatást keltett. Technikai tudása és rátermettsége azonban megkérdőjelezhetetlen.

A szünet után Schönberg Pierrot lunaire-jének előadása alatt mégiscsak diszkrét vizsgahangulat kezdte belengeni a BMC koncerttermét. Három karmester és három énekes mutatkozott be, hét-hét dalt adtak elő. Bár maga a ciklus is hármasával tagolódik, a cserélődő előadógárda menthetetlenül megtörte a zenei folyamatot. Nem lehet ugyanonnan és ugyanúgy folytatni, ahol és ahogyan az előző páros abbahagyta. Az állandó tényező továbbra is az egész este során maximálisan felkészült és lelkes Ensemble Scloss-Engers volt. Tagjai: Maximilian Randlinger (fuvola), Christian Claus (klarinét), Keisuke Tsushima(hegedű), Joel Siepmann (cselló), Cornelia Weiss és Nadezda Philippova (zongora). A közreműködő énekeseket Salomé Haller válogatta ki márciusi mesterkurzusán. Elsőként Tomás Luis Nésa és Ramina Abdulla-Zade lépett színpadra. A groteszkséget kiemelő, színgazdag interpretáció után jóval halványabbnak hatott Josep Plannels Schiaffino és Sara Gouzy előadásában a ciklus második szakasza. VégülShoji Haraguchi és Estelle Lefort ugyan nem érte el az első páros előadóinak szuggesztivitását, kidolgozott és muzikális produkciójuk mégis méltó befejezése volt a mesterkurzus záróhangversenyének.Október 2. - BMC }

{ ESZES KINGA

Csalog, Klenyán

Csalog Gábor vasárnap délutánonként tartott koncertjeinek legújabb sorozata különös kamaraesttel kezdődött szeptember végén. A műsorváltozás önmagában nem rendhagyó körülmény, és szóra sem méltatnám, ha nem lett volna hatással az előadásra. Az eredeti tervek szerint a zongoraművész Klenyán Csabával közös repertoárjuk egyik alapművét, Kondor Ádám nekik komponált, nagyszabású Variations of a Double című kompozícióját adta volna elő. Úgy alakult azonban, hogy erre mégsem kerülhetett sor, így a koncert első felében Brahms két Klarinét-zongora-szonátáját (op. 120/1, 2), a szünet után Kondor Incremental Drift című zongoraművét, majd a tervezett variációs tétel körül „bolygóként keringő" négy fúga közül kettőt (A, C) hallhattunk.

Az f-moll Brahms-szonáta első tételének - főként Csalog játékában érezhető - zaklatottsága egyértelműen a műsor átszervezésének számlájára volt írható: a két - egyébként tökéletesen kézben lévő - szonáta feltehetően csak az utolsó pillanatban került a programba. A nyitó tétel végére mindebből már mit sem éreztünk: az utolsó témaindítástól kezdődő záró szakasz átszellemült megformálása az utolsó zongoradarabokat is átitató, kései Brahms-stílusra jellemző intimitást sugárzott. Bizonyára ez a sajátos, a tartózkodás és a szenvedély kettősségéből táplálkozó, rendkívüli telítettségű írásmód az, ami ezt a két művet a hegedű-, vagy a csellószonátáknál nehezebben befogadhatóvá teszi - Csalog és Klenyán előadásában azonban szinte érzékelhetetlenné vált ez a különbség. Játékuk a komplex formákat és a belső tematikus összefüggéseket átláthatóbbá tette, az egyes tételek - sokszor változó - karakterét világosan és rendkívül árnyaltan jelenítette meg. Kiváltképpen emlékezetes maradt az f-moll szonáta lassú tételének különleges atmoszférájú, áttetsző, puha szövete, az ezt követő Allegretto grazioso népies táncbetétének jóleső nyersesége, az Esz-dúr szonáta első tételének rajzos dallamvezetése, vagy a második tétel szenvedélyes főtémájának és himnusszerű középrészének kontrasztja.

A szünet után felcsendülő, magyarországi bemutatóként beharangozott Incremental Drift valójában 2014. december 10-én, az Új magyar művek 17. hangversenyciklusa keretében, Borbély László tolmácsolásában hangzott el először. A sajátos hangvételű kompozícióban izgalmas volt megfigyelni, ahogy - Csalog Gábor avatott keze alatt - a kezdetben véletlenszerűnek tűnő, egymástól elkülönülő zenei történések a köztük húzódó határok fokozatos átalakulásával egyre folyamatosabb felületeket kezdenek alkotni. A mindent magába olvasztó pedál valamiféle kozmikus lebegés-érzetet kölcsönzött a darabnak. Míg a brahmsi kamararepertoár utolsó művei két - egymást tökéletesen kiegészítő, de saját karakterét megőrző, önálló - hangszer párbeszédére épülnek, Kondor duójában a zongora és a klarinét kétarcú Janusként, eggyé válva beszéli el monológját. A négy fúga által alkotott ciklusból elhangzó Fuga A tételben a két hangszer viszonya imitatív, a Fuga C-ben pedig komplementer jellegű. A színpadon tökéletes szimbiózist alkotó művészek embert próbáló teljesítményét a legnagyobb elismerés illeti. A koncert elején kissé ad hocnak tűnő, kényszerű programváltozás végül kiválóan szerkesztett, lenyűgöző estet eredményezett. Szeptember 27. - BMC. Rendező: BMC }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.