A megismerés határain túl

Kurtág György BBVA Fronteras del Conocimiento-díja

Szerző: Szitha Tünde
Lapszám: 2015 augusztus

Bár a nemzetközi díjak rangját gyakran azonosítják a mögöttük lévő pénzösszegekkel, valós értékeiket mégis inkább az általuk képviselt elvek, a hozzájuk kötődő hagyományok és a velük honorált alkotói eredmények jelentik. A Banco Bilbao Vizcaya Argentaria (BBVA) multinacionális bankhálózat alapítványának 2008-ban alapított díjai nem rendelkeznek még patinás tradíciókkal, mégis a legrangosabb nemzetközi elismerések között emlegetik őket. Jelentőségüket többek között az is jelzi, hogy az eddigi díjazottak közül többen nem sokkal később a Nobel-díjat is megkapták. Az alapítvány által felkért, nemzetközi szakértőkből álló, tudományterületekként különböző és háromévenként változó összetételű bizottságok nemcsak konkrét kutatási eredményeket, hanem alkotói életműveket is jutalmaznak. Adíjazottak körébe azok kerülhetnek be, akik az emberiség legaktuálisabb gondjaira keresik a megoldásokat, akik merész kérdésfeltevéseikkel és úttörő jelentőségű válaszaikkal új távlatokat nyitnak a világ megismerésében, és kutatási eredményeikkel gyarapítják az emberiség szellemi-fizikai környezetének, jólétének megőrzéséhez szükséges szellemi bázist. Jelöléseket csak intézmények kezdeményezhetnek,Kurtág Györgyöt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Széchenyi Művészeti Akadémia terjesztette fel a díjra.

A díjazott tudományágak nem változtak az eltelt évek során, s indokolt esetben, mint idén is, az egyes területek (egyenként 400 000 eurós) díjait olykor megosztva adják ki. Az alaptudományok (matematika, fizika, kémia), az orvosbiológia, az ökológia és természetvédelmi biológia, az informatika és kommunikációtechnológia, a közgazdaság-pénzügy-vezetéselmélet, a klímaváltozás-kutatás, és a nemzetközi fejlesztési együttműködés (értsd: a föld gazdaságilag elmaradott területei­nek és népeinek felzárkóztatásáért dolgozó szervezetek tevékenysége) mellett egyetlen művészeti ág kapott helyet: a kortárs zene. A díj alapítónak döntése csak első látásra meghökkentő, hiszen a zene a barokk korszak végéig maga is tudomány volt, a hét alapvető ókori tudományág (septem artes liberales) közé tartozott. Ez azonban csak azegyik magyarázat, mert az alapítvány filozófiája szerint a fordítottja is igaz: valójában a tudósok is olyan művészek, akik az elődöktől tanult ismereteken túllépve képesek újat létrehozni - átlépve azokon ahatárokon, melyek megkülönböztetik a jó szakembert a valódi alkotóktól. Mindemellett az alapítók a kortárs zenét a leginnovatívabb művészetként tartják számon. Mint Francisco González, az alapítvány elnöke az idei díjakról kiadott évkönyvben megfogalmazta, „A kultúra birodalmában [...] a kortárs zene képviseli leginkább az új területek felfedezésének igényét és az elmúlt évszázadok hatalmas örökségéből induló továbblépés szükségszerűségét." (Nem tudom megállni, hogy hozzá ne fűzzem: bárcsak megjelenne ez a meggyőződés a nagyzenekarok és operaházak műsorpolitikájában, s képviselnék azenei intézményrendszer más ízlésformáló szereplői is!) A korábbi évek zenei díjazottjainak életművében is az újító vonásokat ismerték el, de Cristóbal Halffter, Helmut Lachenmann, Salvatore Sciarrino, Pierre Boulez, Steve Reich és az idei díjazott, Kurtág György művészetében a díj indoklásakor nem csak az újításokat, hanem az egyéni hang jelentőségét is hangsúlyozták. E zeneszerzői életművekben a személyes és aktuális művészi közlendő pontosan tükrözi a 20-21. század fordulójának sokszínűségét, mely - a zsűri hite szerint is - ugyanolyan hagyománnyá válik majd a következő generációk számára, mint a korábbi évszázadok legjelentősebb alkotóinak életművei.

A díjakat június 23-án adták át az Alapítvány (angol nevén BBVA Foundation Frontiers of Knowledge) madridi székházában, az egykori Salamanca-palotában. A díjazottakat (Stephen L. Buchwald - kémia;Tony Hunter, Joseph Schlessinger és Charles L. Sawyers - orvosbiológia; David Tilman - ökológia és természetvédelmi biológia; Leonard Kleinrock - informatika és kommunikáció-technológia; Richard Blundell és David Card - közgazdaság; Richard Alley - klímaváltozás-kutatás; Kurtág György - kortárs zene; a Helen Keller International civil szervezet képviseletében Kathy Spahn elnök - nemzetközi fejlesztési együttműködés) államfőknek kijáró tisztelettel vették körül a szervezők. Mindez - nem beszélve a különlegesen gondos szervezésről - nyilvánvalóan mindenki számára megkönnyítette az eseményt övező zsúfolt programot, a kutatói és alkotói életmódtól meglehetősen idegen protokollt, az interjúkat, fogadásokat, sajtótájékoztatókat. A ceremónia minden eleme két nyelven zajlott, s erre nemcsak az alapítvány hagyományai adtak okot, hanem az is, hogy az idei díjazottak, Kurtág kivételével, mindannyian az angol és amerikai tudományos élet nagy tekintélyű szereplői. Az Editio Musica Budapest - Kurtág műveinek fő kiadója - képviseletében megtiszteltetés és büszkeség volt jelen lenni az ünnepségeken.

Az átadást övező látványos reprezentáció természetesen nemcsak a díjazottakról, hanem magukról a díjakról is szólt. Arról, hogy a BBVA díjai a humánus életszemléletet képviselik, s a velük honorált eredmények folyamatos és mindannyiunk életét befolyásoló kapcsolatot teremtenek a világ távoli pontjai között is éppúgy, ahogyan Blanca Muñoz műalkotásában (az alapítvány művészi jelképében) azösszekapcsolódó fémszálak ívei érintkeznek egymással. E gondolat köré szőtték a díjátadási ceremóniát megelőző délelőttön filmre vett kerekasztal-beszélgetést is, de közben a moderátor arról is kérdezte adíjazottakat, hogy valóban megmentheti-e a tudomány az emberiséget az egyre erősebben fenyegető humanitárius és ökológiai katasztrófáktól, megvédhet-e betegségektől, a munkanélküliségtől, milyen mértékben járulhat hozzá a tudomány a társadalmi esélyegyenlőség megteremtéséhez, a népek békés egymás mellett éléséhez. Azaz: valóban hasznára tudja-e fordítani a nyugati társadalom a felfedezéseket, sha igen, ki tudja-e ezt terjeszteni az egész emberiség életére. Arról is szó esett, hogy enyhíthetik-e tudósok az ember (és a természet) szenvedését azáltal, hogy feltárják, beszélnek róla, és megoldásokat kínálnak. Kurtág, amikor a szó hozzá került, egy költői hitvallásnak is beillő Michelangelo-idézettel válaszolt: „I' piango, i' ardo, i' mi consumo, e 'l core / di questo si nutrisce. O dolce sorte! /chi è che viva sol della suo morte, / come fo io d'affanni e di dolore?" E válasz megértéséhez persze a műveit is hallgatni és faggatni kell, hiszen zenéje az emberi szenvedés számtalan indítékának és árnyalatának kifejezésére képes. Hangjaiban nemcsak az ő gondolatai jelennek meg, hanem saját félelmeinkkel és fájdalmainkkal is szembesülhetünk, önmagunkról is többet megtudhatunk.

Kurtágot megkülönböztetett figyelem övezte e két nap során. Ő volt a rang­idős, nemzetközi ismertsége mellett (ami művészek némileg igazságtalan kiváltsága a tudósokkal szemben) nyilvánvalóan erősebben irányult rá a reflektorfény azáltal is, hogy a díjátadás előestéjén rendezett hangversenyen a zenéje is megszólalt. Az Euskadi [Baszkföldi] Szimfonikus Zenekar és karmestere, Jun Märkl a brácsára és zenekarra komponált Movementet választotta ki erre az alkalomra, mellette Ravel bal kézre írt Zongoraversenye és Berlioz Fantasztikus szimfóniája szerepelt a programon. (A zongoraverseny szólistája Joaquín Achúcarro volt, a Movement brácsaszólamát Philip Dukes játszotta.) A Teatro Realt zsúfolásig megtöltő koncert exkluzív közönsége - a diplomáciai testületek tagjai, az alapítvány és a vele együttműködő Spanyol Nemzeti Kutatási Tanács (CSIC) tagjai és vendégei - a műsorfüzetből értesülhettek róla, hogy a Movement (1954) fiatalkori mű, a Kurtág zeneakadémiai tanulmányait lezáró Brácsaverseny egyedüli tétele, melyet a zeneszerző ma is életműve részének tekint. Rácsodálkozhattak arra is: a 38 éves zeneszerző a darab megírása után öt évvel bekövetkezett nagy váltás, az „igazi" Kurtág-stílus kialakulása előtt isszuverén és mély benyomást keltő zenét írt, melynek alapgesztusai mögött felsejlenek a Truszova-dalciklus, a ...quasi una fantasia ... és a Sztélé alkotójának vonásai. Talán már önmagában a Movement-et meghallgatva is könnyű megszeretni ezeket a vonásokat, s megérteni, hogy Kurtág miért keresi mindenáron a személyeset és egyedit, miért nem tűri az előre rögzített szabályokat, miért olyan nehéz ésküzdelmes (és nem ritkán kockázatos)
folyamat számára a komponálás.

Bár a díjátadási ceremónia során meglehetősen szigorú formai kereteket jelöltek ki a rövid köszönőbeszédre, ő volt az egyetlen, aki némileg változtatott ezen a renden. A hivatalos angol megszólítás előttpéldául - Ferenc pápa nyomán - egyszerű Buona serával köszöntötte az alapítvány elnökét, a magas rangú vendégeket és a közönséget. Majd azonnal elmagyarázta: számára ez a közvetlenség a szerény egyszerűség és szeretetteli emberség példája - s egyúttal valamiképpen programot adó modell is. Hozzátehetjük: az általa hangsúlyozott szeretetteli emberség a legszembetűnőbb vonása az ő idős­kori zenéjének is.

Kurtág György nemrégiben egy időre viss­za­költözött Budapestre, innen in­dul­tunk és ide tértünk vissza az uta­zásokkal együtt négy napra nyúlt fárasztó program után. Ötödik éve dolgozik operáján, mely több lesz, mint ars poetica: életművének összegzése az őt sok évtizede inspiráló Samuel Beckett egyik fő műve alapján. A most elnyert BBVA Megismerés Határai-díj biztonságos és nyugodt körülményeket teremt majd a befejezéshez. Reméljük, a kilencvenedik születésnapjához közeledő zeneszerző még sokáig ebben a városban marad velünk, és a Fin de partie utolsó ütemei után a Budapest szó előzi meg majd partitúra lezárását jelző dátumot. }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.