Egész királyság és egész lány

Tallér Zsófia: Leánder és Lenszirom / Bemutató az Erkel Színházban

Szerző: Ozsvárt Viktória
Lapszám: 2015 június

Az Erkel Színházban 2015. április 11-én délelőtt 11 órakor - a beharangozó kifejezését idézve - zenetörténeti eseményre került sor. Zsótér Sándor rendezésében Tallér Zsófia, Szilágyi Andor és Szöllősi Barnabás Leánder és Lenszirom című családi meseoperájának ősbemutatója szerepelt a műsoron. Magam az április ١٨-i előadást láttam.

Szöllősi Barnabás librettója Szilágyi Andor 1993-as mesejátékának alapján íródott. A címszereplők egymásra találásának tündérmeséje a színházzal és az operaműfajjal ismerkedő gyerekeknek izgalmas látni- és hallgatnivaló, de a felnőtt nézőnek is szórakoztató lehet. Leándert, önsajnálatba merült, megkeseredett agglegényként ismerjük meg a nyitójelenetben. Hasztalan kesergése már a két minden-lében-kanál vészmadarat, Csíjjegős és Csújjogós bőregeret is elmondhatatlanul untatja. A mese végére megtörik a gonosz bűbáj, és a kobold visszanyeri emberi alakját. Lenszirom királykisasszony, akit gyerekesen önző kamaszlányként ismerünk meg, akkor válik méltóvá Leánder tiszta szerelmére, amikor hajlandó szeme helyett a szívével látni, és áldozatot hozni. Tipikus tündérmesei alakok vonulnak fel a színpadon: azelvarázsolt királyfi és örökvidám szolgálója, a királykisasszony és cserfes szolgálóleánya, a királykisasszony jómódú, de sekélyes kérője és a gonosz tündérkirálynő. A mese végén persze minden jóra fordul, akirálylány apja, Bölömbér király hármas esküvőt rendez palotájában. És - bár erről közelebbi információval nem rendelkezünk - a szereplők alighanem boldogan élnek, míg meg nem halnak. Mint a mesében. Egy ezzel párhuzamos olvasatban a párosok az ember személyiségének három dimenzióját jelenítik meg, egymás alteregóiról van szó.

Benedek Mari jelmezei egyszerűen, ugyan­akkor beszédesen emelték ki a szereplők egy-egy alapvető jellemvonását: minden szereplőhöz jellegzetes színt rendelt. A színek és általuk a szereplők a négy elemnek feleltethetőek meg. Leánder piros bőrdzsekije, piros kobold-haja a tüzet jelképezheti, mely kezdetben egyedül őt emészti, később a szerelem lángjává alakul át. Bogyót zöld melegítője a földi elemhez teszi hasonlatossá. A föld számára nélkülözhetetlen a víz: ezt Csibecsőr jeleníti meg kék színű szolgálólány ruhájában. Semmiképpen sem állóvíz, sokkal inkább csobogó, fürge kis patak. Lenszirom királylányt ezüstös-kék ruhája a levegő elemhez teszi hasonlatossá. Ezt az érzést erősíti az, hogy az első felvonás tekintélyes részét egy magasan felfüggesztett kalitkában, egy hintán ülve töltötte. Fogságban tengődő énekesmadár, várva a királyfit, aki majd kiszabadítja.

A jelenetek párhuzamosan, két külön világban játszódnak. A színpadkép ennek megfelelően hol Bölömbér király kastélyának egy termét, hol pedig az elvarázsolt világ őserdőszerűen sűrű növényzetű vidékeit ábrázolta, melyet tündérek, koboldok, különféle furcsa teremtények népesítenek be. A tündérek tánckarának folyondárszerű mozgása elmosni igyekezett a határokat élő és élettelen világ között. E birodalom valóban fura urát Vak Nadály személyében tisztelhettük. A dísz­let éppen annyira volt látványos, hogy segítse a történet befogadását. Szép szabálytalansága, kuszasága egyszerre tudta fenntartani a figyelmet - agyerekekét is -, de közben díszlet funkcióját is megőrizte, nem vált öncélúvá.

Bár az előadás minden korosztály számára izgalmas és tanulságos, elsődleges célcsoportja mégis a gyerekek. Kifejezetten gyerekeknek szóló magyar meseopera Ránki György Pomádé királya óta (1953) nem született, de legalábbis nem tudott tartósan megmaradni az operaszínpadon. A Leánder és Lenszirom esetében tehát valóban hiánypótló alkotásról van szó. Emiatt különösen értékelendő az Operaház megrendelése. Telitalálat a zeneszerző személye is: a színház a remek dramaturgiai érzékű Tallér Zsófiát kérte fel, akinek zenéje híven szolgálta a színpadi történéseket. Hogy az operából egy majdani „Leánder-szvit" a hangverseny-repertoár részévé váljon, nem tartom valószínűnek. Ám ezt nem tartom bajnak. A gyerekek nem csak a zenéért jönnek operába, legalább annyira megfogja őket a történet, aszínpadi látvány, a szereplők érdekes öltözéke, - az meg csak ráadás, hogy zene is szól. Ráadásul milyen jó! A közönség a klasszikus zene hagyományain alapuló fordulatokra ismerhet: felhangzik fuvolával kísért szoprán ária; az operának mint műfajnak a nagyközönség számára védjegynek számító koloratúrák; Papageno és Papagena kettősét idéző játékos, rövid duett. A muzsika kellemes emléket hagy ahallgatóban. A feladatot tökéletesen oldotta meg a zeneszerző. A mű könnyen érthető, zenéje egyaránt elkerüli a lapos közhelyesség és a szándékoltan harsány vicceskedés csapdáit. Ha a gyerekek ilyen ésehhez hasonló színvonalú előadásokon nőnek fel, talán felnőttként is rendszeres operalátogatók maradnak. A Leánder és Lenszirom A varázsfuvola mellett ideális első operaélmény.

Az énekesek összességében véve kiegyenlített színvonalú alakításokkal járultak hozzá az előadás létrejöttéhez. Látszott és hallatszott a gondos szereplőválogatás eredménye, kisebb-nagyobb hiányosságoktól eltekintve mindenki hihetően jelenítette meg a maga karakterét. A Leándert alakító Bakonyi Marcell kissé fátyolos orgánuma adekvátan jelenítette meg a címszereplő melankolikus lelkiállapotait a darab elején, illetve a második felvonásbeli eltúlzott szerelmi csalódásának alkalmával. Meglehetősen zavaró hiányossága volt azonban, hogy a mű folyamán egyszer sem lépett ki ebből a hangulatkörből. Sem hangja, sem színészi játéka nem érzékeltette a kellő mértékben Leánder magányának feloldódását, személyiségének kiteljesedését. Átváltozását, az átok megtörését csak abban lehetett tetten érni, hogy a nagy kobold-fülek és piros haj helyett immár ember-formában, jólfésülten jelent meg a színpadon.

Molnár Ágnes lírai szopránja nagyszerűen illett Lenszirom légies alakjához. Színészi játéka a darab folyamán közvetítette a karakter személyiségének fejlődését. Az önző gyereklányból a történet végére érve határozott, felnőtt nővé vált. Azonban amikor „csak" énekelni kellett, és a megnyilvánulásokat nem segítette a színpadi játék lendülete, megszólalásait kissé távolságtartónak éreztem. Például az első felvonás második jelenetében, amikor a királylány tizenhetedik születésnapjának éjszakáját egyedül, egy felfüggesztett kalitka hintájában ülve kénytelen tölteni, különösen zavaró volt ez a személytelenség. Tallér Zsófia lírai, áttetszően hangszerelt zenéje ezen a ponton jóval bensőségesebb megszólalást tett volna lehetővé. A zeneszerző leleményét dicséri Lenszirom áriájának átvezetése, a Leánderrel való első találkozás megkomponálása. A királylány szólamában először csak utalásképpen, később a két címszereplő szerelmének bimbózását jelző vezérmotívumként tér vissza az „Egyszer egy királyfi" dallama. A mű számos pontján megjelenik ez a dallam, olykor talán kissé szájbarágósnak is érezhetnénk, de az ismert népdal alkalmazása mindenképpen segített a gyerekeknek megérteni a történet lényegét.

 Wierdl Eszter és Molnár Ágnes - Nagy Attila felvétele/Opera

Töndér Negéd szerepében Cserna Ildikó alakítása nyújtotta a délelőtt kétségtelenül legkiemelkedőbb énekesi teljesítményét. Lenszirmot és szolgáló lányát, Csibecsőrt Illem-, Kellem-, Jellem- és Bájkirálynő titulusához illő, olykor szándékoltan finomkodó, és mindvégig mesterien kidolgozott hangon okította. Biztos regiszterváltások, a dinamika és a hangszínek kifogástalan kontrolláltsága jellemezte megszólalásait. Hangjának fölényes kezelésével igazi tündérkirálynőhöz illően bájolt el mindenkit. Nem csoda, hogy miatta Mar-Szúr herceg hűségében megingott, és végül lemondott Lenszirom kezéről.

Vak Nadály különös lényét a búvárruhába bújt kontratenor Daragó Zoltán kidolgozott, szép énekléssel és plasztikus mozdulatokkal jelenítette meg.

Gradsach Zoltán színészi alakításának üdítő vitalitásával idézte meg a kedvesen izgága Bogyó karakterét. Énekes megszólalásai alapvetően kielégítőek voltak, alakításának színvonalát egyedül a magasabb regiszterbeli fojtottság, kissé szorított hangképzés rontotta.

A további szerepekben Wierdl Eszter (Csibecsőr), Meláth Andrea (Bölömbér kiályné), Hábetler András (Bölömbér király), Vajda Júlia (Csíjjegős bőregér), Rozsos István (Csújjogós bőregér), Boncsér Gergely (Mar-Szúr herceg), Herczeg Ferenc és Fátrai János (a két Horkoláb) biztos szereptudással, kiegyensúlyozott énekléssel járult hozzá az előadás színvonalához.

A zenekar Bogányi Tibor vezényletével tisztes teljesítményt nyújtott, csak néhány helyen éreztem apróbb ritmikai bizonytalankodásokat. A kivételes technikai virtuozitást nem igénylő zenei anyag hálás feladatot kínált előadóinak. Egyszerű eszközökkel, hangszerszerű gesztusokkal, érthető dallamalkotással festette alá és emelte ki az opera cselekményét.

Az előadás végi taps visszafogott volt, pedig a mű és az előadók egyaránt megérdemelték az elismerést, és meg is kapták. Igaz, nem tapsorkán és vastaps, hanem a gyerekközönség két órán át kitartó, csöndes figyelmének formájában. Kell-e ennél őszintébb elismerés? }

 

Tallér Zsófia-Szilágyi Andor-Szöllősi Barnabás

Leánder
és Lenszirom

Erkel Színház, 2015. április 18.

Leánder Bakonyi Marcell

Lenszirom Molnár Ágnes

Mar-Szúr herceg Boncsér Gergely

Csibecsőr Wierdl Eszter

Bölömbér kerál Hábetler András

Bölömbér kerálné Meláth Andrea

Töndér Negéd Cserna Ildikó

Vak Nadály Daragó Zoltán

Bogyó Gradsach Zoltán

Csíjjegős bőregér Vajda Júlia

Csújjogós bőregér Rozsos István

I. Horkoláb Herczeg Ferenc

II. Horkoláb Fátrai János

Karmester Bogányi Tibor

A gyermekkar vezetője Gupcsó 
Gyöngyvér

Karigazgató Strausz Kálmán

Koreográfus Ladányi Andrea

Díszlet Ambrus Mária

Jelmez Benedek Mari

Rendező Zsótér Sándor

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.