Keseregni lehet, de nem érdemes

Véget ért a Kodály Vonósnégyes Beethoven-ciklusa

Szerző: Petrányi Judit
Lapszám: 2014 május

 

A Kodály Vonósnégyes: Fejérvári János, Éder György, Falvay Attila és Tóth Erika

- Kaunitz Tamás felvétele 

Az Erdődy-palotában megrendezett hat koncert kivétel nélkül telt házas közönségsiker volt. Nem előzte meg őket hangos csinnadratta, és nem követte különösebb hullámverés. Ennek a csendes, intim műfajnak a képviselői, a kamaramuzsikusok már megszokták ezt. A lényeggel, a zenével foglalkoznak. De nem törődnek bele a műfaj mostoha helyzetébe sem, ha kell, megszervezik a saját koncertjeiket. Ahogy most, Falvay Attila vezetésével aKodály Vonósnégyes tette. A kvartett primáriusa az elmúlt hónapokban akkor sem tudott volna kedvenc passziójának, a vitorlázásnak hódolni („Jaj, már alig várom", mondja), ha valami csoda folytán a Balatonon kitört volna a nyár. Nyilván teljes embert (bocsánat, muzsikust) követel főállása is, hiszen cseppet sem mellesleg a Nemzeti Filharmonikus Zenekar hangversenymestere. De a Beethoven-ciklus nagyon sok energiát emésztett fel. Az elmúlt év novemberében indult, azonban már jóval korábban kiderült, koncertszervezőnek lenni sem egyszerű dolog: egy-egy szóba jöhető hangversenyterem gazdája, meg az ügyvéd, könyvelő, grafikus, nyomda - egy muzsikus életében csupa új szereplő. Nem beszélve az új feladatokról - a beszélgetésünk előtti napon éppen a sorozat utolsó koncertjének jegyeit vágta fel. Nem probléma, ezt is el kell végezni, mondja. De milyen öröm, amikor végre a zenével lehet foglalkozni! Kamarazenével mostanában a szokásosnál egy kicsit többet, pedig a szokásos sem kevés.

Falvay Attila ötéves kora óta hegedül (igaz, trombitálni szeretett volna, de a szülei attól féltek, az túl hangos lesz) és tizenhét évesen kezdte el a Zeneakadémiát. Csodagyerek? Á, dehogy, mondja nevetve. Répássy Györgyi hetedikes korában felvette a Bartók Szakiskolába, attól kezdve görgette tovább a négyévnyi előnyt. Konzisként második lett egy ifjúsági versenyen, ez meglepte és elgondolkoztatta: lehet, hogy van keresnivalója ezen a pályán? 1979-ben aztán második lett a Szigeti-versenyen, majd 1980-ban megnyerte a Hubay-versenyt. Még ugyanebben az évben a Kodály Kvartett tagja lett. Pedig nyitva állt előtte a világ.

„Ugyanazon a héten, amikor Fias Gábor megkeresett, hogy a kvartettben van egy üresedés, kaptam egy ösztöndíjat a Juilliard Schoolba. Egy héten belül kellett dönteni, és én hosszas gondolkodás után a vonósnégyest választottam. Azóta is úgy gondolom, hogy jól döntöttem."

Vajon miért kötelezte el magát a kamarazene mellett? Hatottak rá remek tanárai - Mihály András, Kurtág György - és a műfaj irodalma. De mindenekelőtt maga a műfaj. „Állítom, hogy ez az egyik legjobb dolog a világon. Leül négy különböző alkatú, gondolkodású muzsikus, és a beszélgetésükből létrejön egy olyan elegy, amely egységes egészként szólal meg, miközben mindegyikük megőrzi a saját egyéniségét. Jó sokáig tart, mire ezt a vonósnégyes-hangzást sikerül megtalálni. De az időt nem lehet megspórolni. Tátrai Vilmos mondta nagyon találóan, hogy létezik csodahegedűs, csodazongorista, de csoda-vonósnégyes nincs. Az utat könyörtelenül végig kell járni. Az Amadeus Kvartett csellistájának híres mondása szerint egy vonósnégyesnek »csak« az első tizenöt éve nagyon nehéz, utána már egy kicsit könnyebb." (A mondás pesszimista változata persze, hogy csak addig nehéz, mert utána még nehezebb!)

A Kodály Vonósnégyes negyvennyolc éve, 1966-ban alakult, akkori zeneakadémistákból. Kevés a világban az ennyi ideje működő kamaraegyüttes, még akkor is, ha a tagok nem ugyanazok. Lehet azt is mondani, hogy a muzsikusok kicserélődésekor egy másik vonósnégyes jött létre, csak a név maradt azonos. „Amikor én bekerültem, Szabó Tamás, Fias Gábor és Devich János voltak az együttes tagjai. Fias és Devich az Operában dolgoztak, és hoztak magukkal egy igen erős operai gondolkodásmódot. A klasszikus repertoárban, Haydn- vagy Mozart-műveknél gyakran felvetődött, hogy ezt vagy azt hogy fogalmazná meg egy énekes. Úgy gondolom, hogy a zenei gondolkodásnak nagyon jót tesz a természetes éneklésnek ez az attitűdje. Aztán, amikor korábbi kollégáim megváltak az együttestől, először Éder György váltott a csellóban, majd nemsokára Fejérvári János a brácsában, míg Tóth Erika viszi a második hegedű szólamát. Erika és Gyuri sokat dolgoztak Székely Zoltánnal, a Magyar Vonósnégyes vezetőjével. Ez jelentősen befolyásolta a kvartett fejlődését. Úgy gondolom, ma már egységes, közös úton járunk."

Így érthető, hogy arra a kérdésre, mitől más a Kodály, mint bármelyik másik kvartett, Falvay Attila tömören azt mondja, tőlük más. Előfordulnak-e nagy viták? „Állandó viták vannak." Mi a kvartett specialitása? „Mindent szeretünk játszani."

Ezen belül? Haydn vonósnégyesei különösen fontosak számukra. „Mindegyik komoly kihívás. Elsőre nem tűnnek komplikáltnak, de egyszerűségüket mindig meg kell fejteni. Ahogy az ember elkezd velük foglalkozni, egyre nagyobb feladatok és tágabb terek nyílnak ki. Haydn folyton kísérletezett, rengeteg ötlet, karakter vár kibontásra ezekben a látszólag egyszerű művekben. Egy elsőhegedűs számára ez maga a tejjel-mézzel folyó Kánaán. Itt mindent ki kell találni, meg kell tervezni és meg kell beszélni. És mire ebből az egységes hangzás megszületik, ismét elmúlt néhány hét, néhány hónap az életünkből."

Az összes Haydn-vonósnégyes felvétele tehát nagy iskola volt. Ezt követte az összes Schubert- és az összes Beethoven-opusz. Ebből az utóbbiból most koncertsorozat lett. Van, aki azt mondja, ezek a művek a kamarairodalom legfontosabb darabjai. „A csúcs. Az abszolút csúcs. Annál szebb, gyönyörűbb foglalatosságot nem tudok elképzelni, mint hogy az ember Beethoven vonósnégyeseit próbálhatja, játszhatja." De hiszen a múlt század összes nagy kvartettje előadta már ezeket a műveket. Lehet-e még róluk újat mondani? „Az új csak annyi, ahogy mi játsszuk őket. Haydnnál és Mozartnál van egy-egy dallam, annak kísérete, és az egész könnyen követhető. Beethovennél ez sokkal összetettebb. Ott néha annyira bonyolult a zenei szövet, hogy mindenekelőtt ki kell bogozni, aztán megnézni, hogyan harmonizál ezzel a kíséret. Intonációt, dinamikát kell egyeztetni, és így tovább. Nem egyszerű."

A Beethoven-ciklus szerkezete érdekes mintát mutat. Minden hangversenyen szerepel egy a korai, egy a középső korszakból való és egy a késői művek közül. A műsorösszeállítás a Székely Zoltán-féle sorrendet követi. Falvay Attila szerint nagyon érdekes azt látni, hogy már a korai periódusban is vannak egészen késői gondolatok és a késői kompozíciókban is visszaköszönnek a korai művek bizonyos vonatkozásai.

A hat koncertnek köszönhetően egyben, illetve ívében látni a beethoveni életpálya kamarazenei vonulatát: kivételes élmény. A muzsikusnak gyönyörűség. „Már az csodálatos érzés, hogy egy egész szezonon keresztül ezek a darabok néznek velem szembe a kottatartóról reggelente, és lehetőségem van foglalkozni velük. Ami a közönséget illeti, turnékon, hosszú, unalmas utazásokon gyakran visszatérő gondolatom, hogy vajon egy koncerten elhangzó dallam, frázis, az egész mű, vagy netán egész ciklus milyen nyomot hagy az előadókban és a közönség egyes tagjaiban, és ez hogyan és meddig él tovább? Változik-e tőle valami? Meggyőződésem, hogy igen. De a lényeg: ezeket a műveket nem lehet »csak úgy« hallgatni. Maguk a zeneszerzők egy letisztult műfaj darabjaiként kezelték őket. Előadásukban aktívan részt kell vennie a hallgatónak is, várni a nagy pillanatokat, együtt élni a fokozással és annak megoldásával. Hogy ez a műfaj élvezhető legyen, ahhoz ismerni kell a darabokat. Hallgatni, újra meghallgatni. Ehhez viszont játszani kell őket."

Van egy hely a világon, ahol ez megtörténik: a teljes ciklus minden évben megszólal. Az amerikai Frederic és Alice Slee hagyatéka az ötvenes években a New York állambeli Buffalóban Beethoven összes vonósnégyesének előadására koncertsorozatot finanszírozott. Érdekes, hogy a ciklust először a Budapest Vonósnégyes adta elő 1955-ben és '65-ig minden évben ők ismételték meg. Azóta több mint 47 együttes fordult meg Buffalóban, közte a Juilliard, az Amadeus, a Guarneri és a Takács Kvartett. „Ez egy fantasztikus dolog, aminek köszönhetően Buffalo az amerikai vonósnégyes-kultúra fontos helyszíne lett. Amiről nekem az is eszembe jut, hogy van olyan Beethoven-kvartett, amelyik Budapesten tizenöt éve nem hangzott el. Szerintem ez nem megengedhető. Miután, nem győzöm ismételni, ezeket a műveket hallgatni, játszani kell."

Ezért vágott bele a Kodály Kvartett saját szervezésben a ciklus megvalósításába. „Több éve szerettem volna ezt a sorozatot létrehozni, de egyetlen hangversenyrendező cég sem vállalta el. Hat koncert, ugyanavval az előadóval, közreműködő nélkül - ezt nem tartották elég érdekesnek. Márpedig mi elhatároztuk, hogy ezt a sorozatot, ha törik, ha szakad, megvalósítjuk."

Ezért hozták létre a Kodály Vonósnégyes Alapítványt, tulajdonképpen azzal a céllal, hogy pályázatokon indulhasson az együttes, és így találja meg a terv megvalósításához szükséges anyagi forrásokat. Miután pályázatot nem nyertek, és egyetlen szponzort sem találtak (a szégyenlista elég hosszú), úgy döntöttek, az alapítvány önállóan szervezi meg a ciklust. Ha a szervezők attól féltek, hogy ezekre a koncertekre nem jön be a közönség, akkor alaposan tévedtek, az Erdődy-palota száznegyven fős terme minden alkalommal megtelt, és az utolsó, áprilisi koncertre is már február végén elfogyott a jegyek zöme.

„Kimondhatatlanul nagy örömmel tölt el, hogy ennek a műfajnak igenis van közönsége, amelyik igényli, hogy ezek a darabok megszólaljanak. Ebben a városban nem olyan régen még négy­-öt vonósnégyes-koncertet tartottak havonta, jó részüket a Zeneakadémián. Most négy-öt sincs egy egész évadban. Ezen változtatni kell, és mi akarunk változtatni. Most erre volt lehetőségünk, és én nagyon örülök, hogy nem kis áldozat és munka árán ez a ciklus létrejött. A következő szezonra is tervezünk sorozatot, és vannak további terveink is. Keseregni lehet, de nem érdemes." }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.