Agymenés

Mozart összes operája rövidítve, fiataloknak

Szerző: Bóka Gábor
Lapszám: 2014 április

Ha opera és Uránia, akkor Metropolitan! Az elmúlt években olyan magától értetődővé vált ez a képzettársítás, hogy február 22-én délelőtt többször is figyelmeztetnem kellett magam: nem pusztán a közönség lesz más, mint egyébkor, ha az Urániába látogatok (hiszen kifejezetten fiataloknak szóló előadásra szólt az invitálás), de ebben az Operaházéval vetekedő szépségű belső térben végre élő muzsikát is hallhatok. S ha mindehhez hozzávesszük, hogy a program Mozart összes operájának egyszerre történő megszólaltatását ígérte, aligha kell magyarázni, miért is vártam különös érdeklődéssel a szóban forgó szombat délelőttöt.

Ígéretesnek tűnt az alkotói gárda is: Philipp György neve karmesterként, rendezőként és fordító-átdolgozóként nem egy ifjúsági előadás plakátján tűnt már föl, és általában pozitív benyomásokkal távozhattam az ilyesfajta bemutatókról (legyen elég egy pár évvel ezelőtti Bastien és Bastienne-feldolgozást említeni, ahol a két ifjú szerelmes a mozarti szellemmel teljesen összeegyeztethető módon illett össze, mint két kicsi legó). A túlzás nélkül operai polihisztornak is nevezhető Philipp pihentagyúságára már az előzetesen kiosztott műsorlap is figyelmeztette a gyanútlanul betévedőket: az egyik oldalon egy „10 dolog, amit az operáról tudni kell" címet viselő „használati utasítás" igyekezett megismertetni a közkeletű operai toposzokkal a kiskorú publikumot, egyszerre tartva görbe tükröt a műfaj és az azt távolságtartással, meg nem értő módon bírálók elé. A másik oldalon egy, immár a kritikusok számára is új információkat tartalmazó lista volt olvasható arról, mely darabokból mely számok kerültek bele a rövidesen megkezdődő összeállításba. Ám mielőtt felocsúdhattunk volna abbéli meglepetésünkből, miszerint „Nyitány - minden opera így kezdődik, a miénket Mozart sok operájából vágtuk össze, hogy mindegyikből legyen egy kicsi", a színpadon helyet foglaló (és mindvégig kifogástalanul játszó) Anima Musicae Kamarazenekar máris rázendített az ily módon beharangozott számra. Ekkor még csak formálódott bennem az a későbbiekben mindinkább megerősödő benyomás, hogy amit hallok és látok, az egy kicsit sok. Jelen esetben túl sokat dolgozott az olló és a ragasztó: feleennyi fülsértő illesztés még belefért volna a poén kategóriába - így egyszerűen csak fárasztóvá vált egy idő után. A zenei humor természetesen fontos eszköze a gyermekek nevelésének, azonban ez sem szabad, hogy teljesen mellőzze a forma iránti érzékenységet, sőt célszerű lenne, hogy segítsen rávezetni a fiatalokat a különböző zenei formák (nem feltétlenül tudatos) élvezetére. Philipp György, tartok tőle, éppen ellenkező hatást ért el ezzel a nyitány-összeállítással.

Ami ezután következett, nem egy tanárkollégámból váltott ki őszinte felháborodást: hogyan lehet ilyesmit egyáltalán színpadra állítani, és pláne gyerekeknek? Magam ugyan nem távoztam dühösen az előadást követően, és kíváncsi voltam a közönségtalálkozóra is (ahol azonban nem elsősorban a miértekre, mint inkább a hogyanokra érkeztek válaszok), de tény, hogy főként az újonnan létrejött opera első egyharmada nekem sem volt egészen ízlésem szerint való. Philipp ugyanis három téma köré csoportosította a nyitány után felcsendülő tizenegy Mozart-operarészletet: másodszorra X-faktor- és/vagy Megasztár-paródiát láttunk-hallottunk, harmadszorra A gyűrűk ura került reflektorfénybe - és az oly reménytelenül hosszúnak tűnő első húsz percben a rendező agymenésének köszönhetően egy másik testrészünk menése volt a központi téma. Nem gondolom, hogy ne lenne bármi megengedhető a színpadon, ha annak értelme van. Jelen esetben azonban nem sikerült más értelmet találnom az altesti humor e nem túl ízléses, ráadásul túldimenzionált alkalmazása mögött, mint az olcsó poénok által elérhető olcsó siker hajhászását (lásd még különböző szórakoztató tévéműsorok hasonló irányultságú humorbonbonjait). Elfogadom, sőt támogatom, hogy egy nevelő, ismeretterjesztő célú gyerekműsornak nem szabad karót nyelt szereplőket prezentálnia a színpadon (és kifejezetten humorosnak találtam az erre utaló rövid paródiát: ilyen a hagyományos operajátszás...). De biztos, hogy a lazulás egyetlen lehetséges módja az ízléstelenség irányába tett ilyen fokú engedékenység?

Az első rész átvészelése után azonban a kritikusnak már nem volt min háborognia: a Philipptől megszokott módon profin, olajozottan mozgott az előadás motorja, S a másik két téma határozottan rejtett magában olyan lehetőségeket, melyek ízlésficam nélkül kelthették fel a gyerekek érdeklődését egy különös műfaj iránt - amiben példának okáért úgy lehet fergeteges paródiát elővezetni Soma mamagésáról, hogy eközben a zenei színvonal a megszokottnál valamivel magasabban van. Utóbbit Murányi Mártának köszönhettük, akinél színészi alkat és hangi adottságok ritka szerencsésen találkoztak össze e felejthetetlen magánszám megvalósításához. Szakács Ildikó magától értetődő természetességgel birkózott meg az Éj királynőjének áriájával („a Mozart-slágerlistát ez vezeti!"). Varga Donát hangját sokkal kiműveltebbnek éreztem most, mint néhány éve a már említett Bastien-előadáson: szerencsétlenségére erre aligha figyelt oda bárki is, aki meglátta őt Batman-jelmezben... Hasonló módon járt a mindig megbízhatóan teljesítő Mikecz Kornél is, aki A gyűrűk ura Gollumjaként riasztgatta a nagyérdeműt. Najbauer Lóránt kellemes lírai baritonja és színészi játéka még a más szempontból inkább feledni való pillanatokat is képes volt pozitív színezettel megtölteni.

Tanulság? Hiába a részleges fiaskó, minden aktuális ellenérzésünk dacára legközelebb is szívesen bízunk meg Philipp György sokoldalúságában és elhivatottságában. Mert lehet, hogy néha elragadja őt az agymenés - ám végignézve a hazai operaéleten: ki mástól láttunk az elmúlt években érdemleges kísérletet a közönségnevelésre? Február 22. - Uránia Nemzeti Filmszínház. Rendező: Filharmónia Magyarország Nkft. }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.