Művek bontakozóban

Tornyai Péter idő- és térsíkjai

Szerző: Hollós Máté
Lapszám: 2014 február

Még csak 26 éves, de neve már nem cseng ismeretlenül a mai magyar zeneéletben. Először szerepel a rovatban, megkértem, mutatkozzon be.

- Szegedről származom, ott kezdtem hatévesen hegedülni tanulni. Első zeneszerzői „gesztusaim" házi muzsikálásokhoz köthetők, minthogy a családban sok a zenész. Amint ez kezdett komolyabbá válni, Huszár Lajostól vettem magánórákat - középfokon nem volt zeneszerzés-oktatás a városban. A zeneművészeti szakközépiskola második két évét már Budapesten, a Bartókban végeztem Fekete Győr Istvánnál, azután a Zeneakadémián Jeney Zoltán növendéke lettem. Másfél éve diplomáztam, majd négy hónapig a római Conservatorio Santa Cecilia ösztöndíjasa voltam, jelenleg a Zeneakadémia doktoriskolájában tanulok. A Zeneakadémián a hegedű szakot is elvégeztem, s fontos a számomra, hogy zeneszerzőnek és kamarazenésznek tartom magam. Vonósnégyesekben és különféle kamaraegyüttesekben játszom, nem csupán kortárs zenét.

- Zeneszerzői munkádat befolyásolja hangszeres mivoltod?

- Biztosan. Eddigi darabjaim többsége is hangszeres kamarazene: ebben érzem magam leginkább otthon, sőt a zenetörténetből is legizgalmasabbak számomra a kamarakompozíciók. Korábban kevesebbet írtam vonósokra, főleg hegedűre, mert nem akartam a hangszeres tapasztalat hatása alá kerülni, de az utóbbi időben rátaláltam, mit kezdjek ezzel.

- Két kamaraműved „bontakozik", egyikben sincs hegedű, gitár azonban mindkettőben.

- Az egyiket énekesre, gitárra és csellóra írom. Előzménye az, hogy 2008-ban három barátom, Bodrogi Éva, Koltai Kata és Rohmann Ditta az időről szóló darabot kért tőlem - címe is ez volt: ...about time -, most egy az elmúlásról, emlékezésről, felejtésről szóló koncertet terveznek, s ehhez megint komponálásra biztattak. Az idő és síkjai mindig is izgatnak: milyen szimbólumokat hordoznak, miként építenek fel valamit. Az élő elektronikát is foglalkoztató darab szerkezete egyszerűen elmondható. A zenészek énekelnek-játszanak valamit, amit a berendezés felvesz. Azt visszajátsszák, de közben már a zenészek mást szólaltatnak meg. A gép ezt is veszi, a visszajátszott réteggel együtt, s végül kilencszeres, körkörös ismétlődés jön létre. Ennek számomra filozofikus és akusztikai jelentősége is van. Minden, ami jelen volt, múlttá válik, az idősíkok multiplikálódnak. A korábbi rétegek a visszajátszások rögzítése során egyre halványulnak. A szoprán García Márquez Száz év magányából énekel egy mondatot, amely így hangzik: „Ennyi maradt a múltból, amely nem bírt tökéletesen elenyészni, mert egyre csak enyészett, végtelenül önmagát emésztve, és úgy múlt el minden egyes pillanatban, hogy az elmúlása sohasem lett mulandó." Épp akkor forgattam a könyvet, amikor ezt a megbízást kaptam, s rögtön megéreztem, ez való oda. A szavak különböző idősíkokban kerülnek bele, így az egész szöveg akkor lesz hallható, amikor már minden réteg egymásra került.

- Spanyolul éneklik a szöveget?

- Nem, magyarul. Annak a hangzását, szó-összefüggéseit éreztem koncepciómhoz jobban illőnek.

- Az újabb rétegek reflektálnak valamiképp a már rögzítettekre?

- Sokféle lehetőséget használok ki. Az egymásra épülő szólamokból harmóniakapcsolatok épülhetnek fel: a horizontális sík összeadódhat vertikálissá. Másutt a visszajátszottra reagálva alakul a következő motívum. Szabadságot is hagyok az előadóknak: bizonyos határozott időkön belül a hangot, a gesztust rájuk bízom. Viszont a visszajátszásnál már ehhez alkalmazkodva kell folytatniuk: a véletlenség rögzítése igazodási ponttá válik. A kompozíció címe, ezzel a különös leírásmóddal: [Sic?] transit.

- Miért nem a végére teszed a kérdőjelet?

- Egyrészt azért, mert a sic szó után felkiáltójelet szoktak írni, másrészt mert nem a tényre, hanem az elmúlás módjára kérdezek rá.

- Másik készülő műved is trió.

- Címe: da camera. Piccolóra és altfuvolára váltó fuvolára, harsonára és gitárra írom.

 - Köze van Kurtág A kis csáva című darabjához?

- Igen. Tagja vagyok a Ludium Együttesnek, amely Kurtággal foglalkozik, az egyik koncerten szerepelt A kis csáva is, aminek nyomán érdeklődés ébredt fiatal szerzőkben, hogy e különleges összeállításra komponáljanak. Az én darabom színpadi elemeket is tartalmaz. Három jelenetből áll, s a színpadon fontos szerep jut egy paravánnak. A három hangszer akusztikus viszonya foglalkoztatott, hiszen a harsona agyonnyomhatná a gitárt. Ezért a gitárost a színpad közepére ültettem az első tételben, a fuvolást ugyanabban az akusztikai térben a paraván mögé állítottam, míg a harsonát már a színfalak mögé. A hangszeresek mozognak is, például a fuvolás időnként az előtérben sétál, a harsonás körben forog - mindennek vizuális és akusztikai jelentősége is van. Színpadi zenét - mondjuk, operát - még nem írtam, s egyelőre nincs is szándékomban, de hangszeres zenémben szívesen használok szcenikus elemeket, ezek a hangzó tartalomhoz társított adalékot képviselnek, s a koncert amúgy is meglévő vizualitását erősítik.

- A da camera cím a musica da camera asszociációján túl is jelent valamit?

- Igen, hiszen a musica szó nélkül annyit jelent: a szobából, s ez a színpadi megjelenítéssel kapcsolatos áthallásra utal.

- Szakmai életed „színpadán" pedig Ovidiust látom közeledni...

- Brüsszeli, firenzei római és krakkói zene- és színiakadémiákkal, zágrábi és bukaresti színészekkel együttműködésben Ovidius Metamorfózisaiból vett történetekből készítünk produkciót, amelyben nyolc zeneszerző - Magyarországról Balogh Máté Gergely és én - vesz részt. Minden zeneszerzőnek öttagú hangszeres együttes és két színész áll majd rendelkezésére. Angol nyelven használjuk föl Ovidius szövegét, s noha a számomra eddig idegen zenés színpadi világba kell ezzel beletanulnom, szerencsére nem hagyományos operát kell írnom. A színészek prózában szólalnak meg, amit zene vesz körül.

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.