Credo

Bársony Péter brácsaművész

Szerző: Mikes Éva
Lapszám: 2013 július

 

 

A Liszt-díjas művésszel április végén, amerikai turnéja előtt beszélgettem, azóta nagy sikerrel debütált szólistaként a Carnegie Hallban - a hangversenyt Starker János emlékének ajánlották. Ez fő témánk, de rendkívül szerteágazó pályájába és speciális érdeklődési területébe is bepillantást nyerhetünk.

- Annyit dolgozik külföldön, hogy felmerül a kérdés: Budapesten él?

- Igen. Kell is, mert tanítok a Zeneakadémián.

- De nemcsak itthon.

- Nem, Connecticutban is, a Hotchkiss Summer Portals nyári zenei táborában, ahol 12-től 17 éves korig tanítjuk a gyerekeket, akik később a Curtis Institute-ba vagy a Juilliard Schoolba mennek tovább.

- Vagyis afféle előkészítő.

- Igen, különleges tehetségeknek. A rezidens tanári kar tagja vagyok három évig. Jönnek vonósnégyesek is vendégnek, koncerteket is adunk, komplex munka folyik.

- Nagy ugrás: most próbáról érkezett, Kelemen Barnabással koncerteznek május 2-án a Carnegie Hall-ban. Arra készültek?

- Igen. De már előtte adunk egy jótékonysági koncertet a Közép-európai Egyetem javára a New York-i magyar konzulátuson, aztán a Carnegie Hall, majd a washingtoni nagykövetségen egy kamarazenei koncert következik Melvin Chennel, a Yale zongora tanszakának a vezetőjével.

- Bevallom, igazán a Carnegie Hall-beli koncert érdekel, rendkívül érdekes programja miatt is, ami belevág abba a vonulatba, ami erősen jellemzi Önt: ez az elfeledett szerzők életműve. Hogyan született a meghívás, ki állította össze a programot és mit lehet tudni a karmesterről, Leon Botsteinről?

- Ő a Bard College rektora; nagy tudású és műveltségű karmester és zenetudós. Sokat foglalkozik a kelet-közép- európai térséggel, többek között Magyarországgal is. Kultúránk naprakész és kiváló ismerője, az American Symphony Orchestra vezető karnagya. (Botstein 2011. szeptemberében adott interjút a Muzsikának, utolsó budapesti fellépéséről lapunk 2011. augusztusi száma tudósított. - A szerk.) Az együttest Leopold Stokowski alapította 50 éve. 2011-ben tartottam kurzust a Bard College-on, amit koncert is követett. Utána beszélgettünk, kikérdezett, mi mindennel foglalkozom. Soroltam. Koncertezem, kamaramuzsikálok, tanítok, elfeledett műveket, szerzőket keresek, a brácsairodalmat kutatom, akkor fejeztem be a doktori disszertációmat.

- A holokausztban elpusztított zeneszerzők volt a témája.

- A címe: A vészkorszak magyar muzsikus áldozatai. Ez nagyon felkeltette az érdeklődését, mert elfeledett vagy soha nem ismert szerzőket akart bemutatni, valamilyen tematikához csatlakozó műsorral. Meséltem pár dolgot, nagyon tetszett neki, és azonnal azt javasolta, hogy csináljunk ebből közösen koncertet, de nem akárhol, hanem a Carnegie Hallban. Fantasztikus érzés volt. Közösen kezdtünk el gondolkodni, milyen szál mentén építsük fel a programot. Sokféle szempontot kell ilyenkor figyelembe venni. Az óriási megtiszteltetés mellett ugyanakkora felelősséget is jelentett, hogy összeállíthattam a műsort. Megpróbáltam kitalálni, mi lehet érdekes az amerikai közönségnek. Ekkor támadt az az ötletem, hogy épüljön premierekre.

- Ez sikerült is: két amerikai és két ősbemutató: Pártos Ödön, Weiner László, Nádor Mihály, Gyopár László és Dohnányi egy-egy műve hangzik el. Kérem, mondjon a szerzőkről és a művekről is pár szót.

- Pártos Ödön Hubay és Kodály növendéke volt, a háború előtt közvetlenül Bronisław Huberman, a Palesztin Zenekar (ma Izraeli Filharmonikusok) alapítójának meghívására Palesztinába ment, a zenekar szólóbrácsása lett, majd Vincze Laszló csellistával megalapította a Samuel Rubin Zeneakadémiát (ma Buchmann-Mehta Zeneakadémia), aminek igazgatója volt évekig. Az izraeli zenei élet egyik alapító atyja, és Izrael legnagyobb és legfontosabb zeneszerzői között tartják számon, miközben itthon a nevét is alig ismerik. 2007-ben, születése századik évfordulóján szerveztem egy emléktábla-avatást és feljátszottam két darabját Hungaroton-CD-re. Akkoriban többször is játszottam kompozícióit, így próbáltam őt népszerűsíteni. Addig itthon nem adták elő műveit. Utánanéztem, hány magyar brácsás játszott előttem szólistaként a Carnegie Hallban 120 év alatt. Kettő. Az első maga Pártos volt, és azt a darabját játszotta, a Dicsőítő éneket, amelyet világpremierként lemezre vettem. Fogalmam sem volt erről, amikor a műsor elejére az ő Yizkor című művét tettem. Emblematikus darabnak tartom, mert közvetlenül a háború után, az áldozatok emlékére íródott, szólóbrácsára és zenekarra.

- A következő Weiner László Nyitánya.

- Weiner Kodály-növendék volt, szombathelyi fiatalember, nagy tehetség, 1944-ben munkaszolgálatban halt meg, 28 évesen,. Ezt a művét egyetlenegyszer adták elő, a Zeneakadémián, Rajter Lajos dirigálásával. Azóta sehol nem játszották, vagyis a mostani csaknem világpremier. Nádor Mihály Hegedűversenye a következő. Filmzene- és operettszerzőként, továbbá kupléi révén a kabaré világában nagyon ismert figura volt, de komolyzenei munkásságát nem ismerték. Ez fiatalkori műve, aminek első verziójában csak az első tételt írta meg. Hegedűs és brácsás is volt, de nem tudta lejátszani. Később megszületett a háromtételes verzió, amit halála előtt két évvel, 1942-ben fejezett be. Sosem adták elő, az ősbemutatón Kelemen Barnabás játssza majd. Olyan korban íródott, amikor magyar hegedűversenyek nemigen születtek, ezért is fontos. Én is érdeklődve várom, mert még soha nem hallottam.

- Gyopár László?

- Ő is Kodály-tanítvány volt. Tőle egy mise Credóját válogattam be a műsorba. Az külön megrázó, hogy egy üldözött, és végül megölt szerző misét írjon. Ez volt a legfontosabb műve. A munkaszolgálatban barátjára, Anhalt István zeneszerzőre bízta kéziratát. Barátja megmenekült és Kanadába emigrált, ott őrizte meg a kéziratot. Gyopár (és családja) ugyanazt tette, mint Radnóti: jóval a háború előtt megkeresztelkedett - de ugyanaz lett a sorsuk. Az ukrán fronton volt, teljesen legyengülve kiesett a menetoszlopból, és egy magyar katona tarkón lőtte. Magyar sors valamennyiüké. Mindegy, hogy zsidókról beszélünk vagy katolikusokról, mert mindenki hatalmas veszteségeket szenvedett. Célom, hogy a műsor a magyar kultúráról szóljon, a magyar értékekről és a magyar veszteségekről.

- Mi fordította a téma felé, hogyan bukkant rá?

- Teljesen véletlenül. Az említett Pártos Ödön-megemlékezés után Batta András rektor úr ajánlott a Music in Exile (Zene száműzetésben) című koncertsorozat szervezőinek. Az egyik koncertre össze kellett állítanom egy műsort üldözött magyar zenészek műveiből. A többi koncerten nemcsak magyar, de német, lengyel, angol és más szerzők alkotásai is szerepeltek. Ekkor kezdtem utána nézni a témának, ami elég gazdag volt, mert Magyarországon szinte minden zeneszerzőt üldöztek valamikor. Megtaláltam Molnár Antal egy cikkét, amiben felsorol pár, a háborúban eltűnt, megölt zenészt, zeneszerzőt. Elkezdtem kutatni. Ráleltem könyvekre, cikkekre - és ennyi volt. Kiderült, hogy - sajnos - ennél azért jóval nagyobb az anyag. A doktori disszertációmban több száz megölt művésznek állítok emléket, köztük 22 zeneszerzőnek. Sok fotót találtam, életműveket, de van, akiről egyetlen sort csupán. De nem vagyok zenetudós, sem kutató, csak brácsaművész, úgyhogy a témát igazából nem nekem kellett volna feldolgozni, és nem a 21. században.

- Nagy adóssága ez a magyar zenetörténetnek.

- Ráadásul fogynak a tanúk. Én még csináltam interjúkat túlélőkkel, de az ő számuk sajnos egyre apad.

 - Személyes érintettsége is van a témában.

- Igen, a dédszüleimet megölték. Nagymamám, amikor rájuk emlékezett, a legjobban azt fájlalta, hogy gyakorlatilag nyomtalanul tűntek el. Egyetlen fénykép maradt utánuk bizonyítéknak, hogy éltek. Egy zeneszerző szerencsésebb, az életműve fennmarad, az utókor felelőssége, hogy ne felejtse el. Sajnos ezeknél a szerzőknél még odáig sem jutottunk el, hogy arról beszéljünk, melyik jó darab vagy kevésbé az, egyszerűen megfeledkeztek róluk, darabok százai, ezrei kallódnak. Pedig ez hozzá tartozik a közös kultúrkincshez. Nemcsak Bartók, Kodály, Dohnányi létezik. Szerencsés nép vagyunk, annyi a tehetségünk. Csak meg is kellene becsülnünk őket. Más nemzetek a kisebb szerzőiket is számon tartják, örülnek nekik.

- Van egy másik életmű is, amibe beleásta magát, Hubay Jenőé, akinek valamennyi, brácsára írott művét lemezre vette, és ez nagy nemzetközi hírverést kapott.

- Őt nem kutattam, megkaptam a kottáit, amikor felkértek a felvételre. Hubay más nemzedék, mint Bartókék, és még azt a bélyeget is rásütötték, hogy konzervatív és magyarkodó. Hozzátenném, hogy azon daraboknak egy része, amit felvettem, akkor készült, amikor Brahms és Csajkovszkij írta Hegedűversenyeit. Hubay 1884-ben szerezte Brácsaversenyét. Nem is tudtam, hogy van Brácsaversenye, annyira unikum. Romantikus nagy brácsa-versenymű nincs is az irodalomban ezen kívül, ezt meg nem ismeri senki. Háromtételes nagy concerto kadenciával, igazán nagyívű. Hubay életművének az volt a „hibája", hogy a szerző sokáig élt. 1937-ben halt meg, és átívelt a romantikán túlhaladó korba, amikor fintorogtak, hogy korszerűtlen. Ugyanakkor ő írta az első magyar operát, amit bemutattak a tengerentúlon.

- Édesapja Bársony László brácsaművész, gondolom nem is volt kérdés, hogy ne lépjen a nyomdokaiba.

- Annak idején eltanácsoltak, mondván, nem leszek jó muzsikus, mert nem foglalkoztam eleget a hangszerrel.

- Mivel foglalkozott?

- Leginkább focival és biciklizéssel. De aztán hatodikban bekerültem egy remek tanárnőhöz, Ilmi nénihez, vagyis Wambach Ferencnéhez, aki a VI. kerületi zeneiskolában tanított hegedűt. Az ő segítségével tudtam felkészülni a felvételire. A Konziban Balogh Ferenchez kerültem, nála a hiányaimat is sikerült bepótolnom, egész életemben hálával gondolok a vele eltöltött időre. A Zeneakadémián többek között Rados Ferenc és Konrád György voltak a mestereim.

- Utána nem volt megállás, nézzük a zanzásított pályaképet: a párizsi Conservatoire ösztöndíjasa volt, számos versenygyőzelem és különdíj mellett nagy nemzetközi fesztiválokon is részt vett. Alapító tagja az Akadémia és a Somogyi Vonósnégyesnek, 1999-ben a Keller Vonósnégyes tagja, 2000-től a Concerto Budapest szólóbrácsása. Rendszeresen tanít, mesterkurzusokat tart Európában, az USA-ban, Kinában, itthon majdnem minden rangos zenekarral fellépett már, lemezeket készít, Liszt-díjas. A magyar kortárs zene elkötelezett híve. Évente többször mutat be vagy rendel új művet. Több zeneszerző ajánlott Önnek darabot. Dolgozott Kurtág Györggyel, Eötvös Péterrel, Szofia Gubajdulinával, Fabiano Panisellóval és Steve Reichhel. Rendszeresen hívják vendégként szólamvezetőnek világhírű együttesek, mint a Budapesti Fesztiválzenekar, vagy az Osaka Century Orchestra. 2004-05-ben Fischer Annie-ösztöndíjas. 2007 óta tagja az UMZE Kamaraegyüttesnek. Carl Stamitz duóit tartalmazó dupla lemezes felvételét Szabadi Vilmos partnereként a legnagyobb francia zenei szaklap, a Musique de la Monde 2006-ban a legjobb kategóriának kijáró öt csillagos minősítéssel díjazta. Joseph Haydn hegedű-brácsa duóit a Strad magazinban is méltatták. 2007-ben jelent meg Pártos Ödön brácsaversenyeit tartalmazó lemeze a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar (jelenlegi nevén Concerto Budapest) és Ligeti András közreműködésével. 2010-ben látott napvilágot említett Hubay-lemeze. Ez a felvétel is felkeltette a nemzetközi vonós szaklap kritikusának figyelmét. Doktori diplomakoncertjét a Zenei botlatókövek című sorozat részeként tartotta. Hogy győz ennyi mindent?

- Szeretek sok mindent csinálni, és ezek mind kiegészítik egymást, egészen másfajta agytevékenységet igényelnek. Most éppen nagyon élvezem a tanítást, mert úgy érzem, hogy olyan korban vagyok, amikor szükségem van arra, hogy megtanuljak kommunikálni és kifejezni magam, átadni, amit tudok. A kamarazenélést nagyon szeretem, és néha szólófeladatok is megtalálnak, mint most. Igyekszem sokfelé osztani a figyelmemet.

- Mi vár Önre a Carnegie Hall után?

- Hazajövök egy hónapra, aztán megyek vissza a Hotchkiss-ra tanítani. Utána harmadszor rendezzük meg Baráti Kristóf és Várdai István barátaimmal augusztusban a Pécsi Zenei Napokat, egy nyári mesterkurzust. Fiatal művészekkel dolgozunk, tavaly Bogányi Gergellyel, idén Farkas Gábor, Fenyő László és Ittzés Gergely társaságában, így igazán fiatalos, közvetlen a hangulat. }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.