Művek bontakozóban

Soproni József prelúdium és fúga- ciklusa

Szerző: Hollós Máté
Lapszám: 2013 április

Soproni József -Felvégi Andrea felvétele

- Soproni József vonzódását Bach zenéjéhez jól ismerjük műveiből. A nemrég keletkezett 12 prelúdium és fúga komponálásakor időszerűnek érezted e műfajpárt?

- Nekem volt időszerű. De a világba kitekintve is azt látom, az emberek - akusztikai értelemben is - fogódzókat keresnek. Föl akarják ismerni a zenei anyagok helyét, irányát, épülését, tágulását-szűkülését: hallás és koncentráció szempontjából követhető matériákat keresnek. Olyanokat, amelyekből ráismerhetnek az elmúlt évszázadokra is. De nem azért, hogy visszaemlékezzenek, hanem érdekelheti őket, hogy egy mai szerző milyen viszonyban állhat a múlttal. S azon belül Bachhal, mindannyiunk „apjával", az európai zenetörténet  legmeghatározóbb alakjával, aki a polifóniában, az ellenpontozásban felülmúlhatatlan tökélyt alkotott. S olyan távlatot nyitott, amelyre nehéz szavakat találni: a végtelenbe nyúlik az általa hangokba öntött világ.

- Saját prelúdiumaid és fúgáid, tudjuk, stilárisan nem, de kötődnek-e más módon a bachi hagyományhoz?

- Főleg az expozíciók pillanatában kötődnek: a téma és a válasz megjelenésekor. A további témabelépések már nem feltétlenül követik a klasszikus hangnemi rendet. Tágabban értelmezem a tonalitást. Nem teszek alapvető különbséget dúr és moll között. Helyenként hallani, hogy dúr vagy moll világban vagyunk, de szabad az átjárás köztük, sőt távolabbi hangnemekbe is. Nem maradok a kvintkör szűkebb szeleténél, elkalandozom a tercrokonságba, ami már a romantika jellemző hangnemi gesztusa.

- A tizenkét darab - nem lévén külön dúr és moll - már a teljesség?

- Igen, ez a teljes ciklus. A mai tonális világban retrográdnak érezném a dúr és moll hangnem szembeállítását.

- Nem is nyitnak a témák alapvetően a domináns felé?

- Van néhány fúga, amelynek témája a domináns felé vezet, de a válasz nem biztos, hogy ott következik be. Vagy másutt az expozíciós terület - három-négy témabelépés - után olyan zárlatra érkezünk, amely toni­ka-domináns viszonyban áll az alaphangnemmel. De a formaszakaszok mindenképpen kadenciálisnak nevezhető záradékolással érnek véget, tagolódik a matéria, s újabb és újabb témabelépésekkel épül tovább.

- Mi vonzott jobban: a prelúdium vagy a fúga?

- Mindkettő. A prelúdiumokban helyenként karakterdarabszerű indításokat is megengedtem magamnak, de később igyekeztem zártabb formai rendszerben gondolkodni. Előfordulnak jellegzetesen barokk ritmikai elemek, például a nyújtott ritmus ütemeken keresztüli konzekvens jelenléte. Ilyenkor alighanem barokk tánctételek visszhangoztak bennem. Nem mechanikusak a prelúdiumok, bár abból a világból is keveredhettek bele egyes elemek.

- A fúgák hány szólamúak?

- Három vagy négy. Gondolkodtam, hogy kétszólamút is írjak, de mivel ritka jelenség, elvetettem. Egyes fúgák záró szakasza szinte homofonná alakul, a liszti B-A-C- H fantázia és fúga akkordmeneteinek szellemében.

- Nem kacérkodtál a B-A-C-H „vízjellel"?

- Dehogynem! A B hangnemű darab fúgatémája ez. Voltaképp olyan atonális mag, amelyből bármerre fordulhatok.

- Mennyire aszketikusan viszonyulsz a fúgához? Szikár struktúrát állítasz fel, vagy viszel bele érzelmet?

- Viszek. Szikár struktúrát nem teremtek, de azt éreznem kell, mikor érkezhet egy következő belépés vagy válasz. A téma megjelenései vonzzák egymást, s távoli hangnemi pillanatokban is előállhatnak.

- Hogy aktuálisnak tartod a fúga műfaját, igazolják e művek. Nem nehezedtek rád az elődök fúgáról alkotott képei?

- Magamnak írtam e darabokat. Szembe akartam kerülni a kérdéssel: hogyan fogalmaznám meg a fúgát? Egy-két oratorikus művemben már írtam fúgaszerűen exponáló területeket, de egy idő után homofon folyamatba oldottam ezeket. Itt szigorúbban állítottam magam a feladat elé. Nem engedtem meg magamnak olyan szabadságot, mint Liszt a B-A-C-H-jában. Az foglalkoztatott, mit írhatok az előzőleg elhangzott szakaszra válaszul, ami logikus, zeneileg folyamatos, s amit költői - nem pedig „szerkesztői" - szempontból el tudok képzelni.

- Ezzel a sorozattal kiírtad magadból a műfajt?

- Nem hiszem, hogy fogok még fúgát írni. Annyira feldolgoztam most ezt magamban, hogy még vonós kamarában sem tervezem újbóli elővételét. Én, persze, eljátszottam, de arra vágyom, hogy mástól halljam - hármat már sikerült Baráth András jóvoltából, egyelőre magunk közt. Jó érzés, hogy azt hallottam, amit szerettem volna.

- Egészben vagy kisebb csoportokban ajánlod játszani?

- 5-6 percesek a darabok, fárasztó volna az egész sorozatot hallgatni. A FUGÁ-ban nyáron talán hármat ad elő András, az lesz az első részleges bemutató.

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.