Lemezkiadás – másképp

Johannes Neubert és Sugár Gergely a Bécsi Szimfonikusok új vállalkozásáról

Szerző: J.Gyõri László
Lapszám: 2013 január

 

 

 

- Sajtótájékoztatójukon bejelentették, hogy a Bécsi Szimfonikusok önálló hanglemezcéget alapít, amely a zenekar felvételeit adja ki. Hasonló vállalkozása egy sor más zenekarnak is van: a chicagóiaktól a Concertgebouw-ig és a Londoni Szimfonikus Zenekarig. Mások az internet eszközeit használják felvételeik terjesztésére, a BFZ például élő közvetítést ad koncertjeiről és bepillantást enged a próbáiba, a Berlini Filharmonikusok is újításokkal próbálja intenzívebbé tenni közönségkapcsolatait.

- A cég létrehozása mögött az a meggondolás áll, hogy a hanghordozó-piacon az elmúlt évtizedekben végbement változások ellenére a legkülönbözőbb formákban terjesztett hangfelvételek változatlanul fontosak egy-egy zenekar imázsa szempontjából. Természetesen eddig is sok CD-t készítettünk, ám ezek között egyre kevesebb volt az olyan, amely a zenekar repertoárját képviselte. Ez a fő oka, hogy most megindítottuk saját kiadásunkat is. Cégen belül korlátlan művészi szabadságunk van, miénk a döntés, hogy mit jelentessünk meg. Hiszünk abban, hogy a Bécsi Szimfonikus Zenekar felvételeinek változatlanul  megvan a piaca, annál is inkább, mert a termék minősége rendkívül jó. A vállalkozás sajátossága, hogy közös: joint venture formájában működik. Tulajdonosai a zenekar és a muzsikusok. Ezért is van, hogy ketten állunk az élén, Sugár Gergely a muzsikusok képviseletében, én pedig a zenekar igazgatójaként. A céggel kapcsolatos valamennyi művészi és gazdasági döntést közösen hozzuk meg.

- A CD-piac rendkívül telített, ráadásul itt a letöltés, ami szintén nem kedvez a CD-nek. Nehéz elképzelni, hogy a teljességgel megváltozott környezetben nagy anyagi sikerrel akarjon betörni egy új cég erre a piacra.

- Ez egy platform, amely lehetőséget ad arra, hogy különböző célokkal adjunk ki felvételeket. Elképzelhető, hogy újakat készítsünk olyan művekből, amelyek nagy repertoárértéket képviselnek, tehát olyasmit, ami nem kapható még CD-n, vagy csak néhány előadásban, de az új felvételek többsége az alaprepertoárból készül majd, mint például most megjelent első lemezünk: Mahler 1. szimfóniája Fabio Luisi vezényletével.  Biztosak vagyunk benne, hogy ez a darab nagyon sok embernek megvan lemezen, sőt sokaknak több felvétele is van belőle, de ezek az emberek úgy érzik, érdemes megvásárolniuk ezt az előadást is, mert érdekli őket a karmester és a zenekar interpretációja. Nekünk, a zenekarnak és a művészeknek pedig fontos, hogy ezzel a termékünkkel jelen legyünk a nemzetközi piacon. Egy ilyen lemez tulajdonképpen egy kicsit a turnét is helyettesíti, hiszen mindenhová elviszi a hírünket. Ami pedig a terjesztést illeti, az könnyebb, mint bármikor korábban. Ez a lemez október 8. óta 58 országban kapható. Aki pedig nem olyan szerencsés, hogy az 58 ország valamelyikében éljen, megrendelheti az interneten vagy letöltheti. Nekünk meggyőződésünk, hogy azoknak, akik ezt a műfajt szeretik, érdekes lehet a jól ismert, sokat játszott műnek egy új interpretációja. Az archív felvételek pedig zene- és előadás-történeti jelentőségük miatt lehetnek kapósak. Ezek a hozzáértők és gyűjtők szemében képviselnek értéket. Nem a megszólaló művek miatt veszik meg, hanem az előadók neve miatt. Tegnap kaptuk meg az első példányokat második lemezünkből, amelyen Brahms 1. szimfóniájának Sergiu Celibidache vezényelte előadása hallható 1952-ből.

- Egy százegynéhány éves, élvonalbeli zenekarnak alighanem jelentős archívuma van. Erre támaszkodva nagyvonalú terveket készíthetnek, annál is inkább, mert az előadások jogáról nem kell önmagukkal alkudniuk. Milyen ez az archívum, és elkészültek-e már a nagyvonalú tervek?

- Több mint négyszáz digitalizált koncertfelvételünk van, ebből valamennyi egészen biztosan megjelenik, de ezen túl is rengeteg anyagunk van, amit végig kell hallgatnunk és ki kell válogatnunk. A kiadói terveinkben egyaránt szerepelnek új és archív felvételek.  Az új felvételek egyébként ugyancsak koncerteken készülnek, némi utólagos korrekcióval. Ez lesz kiadói politikánk két fő vonala. A harmadik lemezünk Mahler 6. szimfóniájából készül, ugyancsak Luisi vezényletével.

- Sokat dolgoztak olyan, a maguk idején legendásnak számító karmesterekkel, mint Böhm vagy Karajan.

- Említhetnénk Kleibert, Giulinit is, és tényleg egy sor más nagyságot, de korai lenne elmondanom, hogy mi mindent szándékozunk kiadni. Egyelőre a jövő év közepéig vannak meg a terveink. Biztosan lesz egy lemez Philippe Jordannal, aki 2014-ben átveszi Fabio Luisitól az irányítást, de értse meg, nem árulhatok el többet, nem szeretnénk ellőni a puskaporunkat.

- Újdonság, hogy visszatérnek egy olyan hanghordozóhoz, amely az elmúlt időszakban megint egyre népszerűbb, de az igazi gyűjtők, főleg a hifi-megszállottak körében egy percre sem ment ki a divatból: LP-n, vinillemezen is kiadják a felvételeiket. Nyilván alaposan felmérték az igényeket. Mekkora a kereslet erre a régi-új formátumra?

- A vinillemezzel kapcsolatos tapasztalataimat én is mindenekelőtt Sugár Gergelytől szereztem. Az LP-ről mindenki azt gondolta, hogy halott, ám az utóbbi években látványos feltámadásának vagyunk tanúi, az Egyesült Államokban és Európában is létezik egy kicsi, de annál igényesebb gyűjtőkör, amely ezt a médiumot gyűjti, főként azért a hangért lelkesednek, amit az analóg keveréssel lehet elérni. Rettentő drága készülékekkel játsszák le a lemezeiket, a felszerelésük értéke meghaladja egy felső kategóriás autó árát. Ezek az emberek nagyon hálásak, ha nem csak a CD előtti időkben készült lemezeket hallgathatják. Ezért aztán a masterről még egy analóg matricát készíttetünk, és ebből préselik a vinillemezt. Közvetlenül a matricáról, nagyon jó minőségben.

- Mennyire tud kifizetődni egy ilyen tevékenység? A világon ma már sehol sem számít olyan lukratív üzletnek a komolyzenei lemezkiadás, mint amilyen például a sztereózás hajnalán, vagy mondjuk a CD megjelenése után volt, amikor a teljes repertoárt újra ki lehetett adni.

- Ma már én is inkább csak idézőjelben használnám a lukratív szót. Azzal az igénnyel fogtunk bele, hogy nem termelünk veszteséget. Jelentős nyereségre nem számítunk, de azt várjuk, hogy a bevételekből fedezni tudjuk a lemezkiadást. Sziklaszilárd meggyőződésünk, hogy ez lehetséges.

- Miközben a kulturális kiadásokat világszerte csökkentik, úgy tűnik, Bécsbe nem nagyon gyűrűzött be a válság, az önök életére sem hatott eddig. 

- Valóban nagyon szerencsések vagyunk, koncertjeink látogatottságán nem érződik semmilyen válság hatása. A közpénzekből befolyó támogatások összege persze nem a régi, ott valóban érezzük a nehézségeket. Az eladósodás miatt legfontosabb támogatónk, Bécs városa a jövőben nyilvánvalóan nem lesz képes szinten tartani a támogatást, itt nehézségekre számítunk. Ami azonban a hangversenyeinket illeti, azok többnyire teltházasak.

- Az imént - mielőtt elkezdtük felvenni a beszélgetésünket - említette nekem, hogy Jenában született, Lipcsében járt Zeneakadémiára, egy ideje pedig Bécsben él és dolgozik. Ily módon több nagy hagyománnyal is kapcsolatba került. Ezt a zenekart Bécs város hangversenyzenekaraként 1900-ban alapították, és mindig is jelentős szerepet játszott az itteni zenei életben. Egy olyan időszakban, amikor a bécsi zenei ízlés alapvető változáson ment keresztül - konzervatív ízlésű város a kortárs zene egyik jelentős központjává lett - hogyan viszonyul a zenekar a sajátos bécsi hagyományokhoz? 

- A hagyomány nagy és fontos érték, amelyet folytatni kell és meg kell őrizni a jövő számára, ez azonban nem jelenti, hogy mindennek változatlanul olyannak kell lennie, mint régen. Fiatal koromban Lipcsében, Drezdában és Kelet-Berlinben megismerkedhettem néhány zenekar tradícióival, Bécsben pedig aztán igazán jelentős és élő hagyományokat ismertem meg. Itt igen jellegzetes hangzáskultúrával találkozik az ember, amely a zenekarok identitásának elidegeníthetetlen része. Ezért is választottuk bemutatkozásképpen, első lemezünk műsorául Mahler 1. szimfóniáját.

- Amit persze Budapesten mutattak be...

- Igen, de mi a Blumine-tétel elhagyása utáni, négytételes, későbbi változatot vettük fel, amelynek négy évvel a zenekarunk megalapítása előtt volt a bemutatója. Tehát szándékosan egy olyan művel indítottunk, amelyben saját történetünket reflektáljuk, és amely erősen kötődik a Monarchia közös kultúrkincséhez.

- A Bécsi Szimfonikusok a Theater an der Wien zenekara is. Új szín ez az önök munkájában. Egzisztenciálisan és művészileg is fontos.

- 2006 óta dolgozunk a színházban. Korábban is játszottunk operát a Bregenzi Fesztiválon. Egy hangversenyzenekar számára nagyon tanulságos feladat a zenekari árokban is muzsikálni. A Theater an der Wien nem repertoárszínház, itt projektekben veszünk részt. A zenekari művészek olyan műveket játszhatnak, amelyekkel koncertpódiumon sosem találkozhatnának.

Sugár Gergely kürtművész,
a zenekari társaság elnöke

 

 

- Milyen előzményei vannak az új lemezkiadó cégnek?

- A működési forma régi múltra tekint vissza: a zenekar tagjai 1948-ban kivásárolták az előadói jogaikat, a Konzerthausban felépítettek egy 220 négyzetméteres stúdiót, és létrehoztak egy saját, Symphonia-Wiener Symphoniker Tonaufnahme GmbH nevű céget, amely mindmáig létezik. Ebben a zenekari művészek a tulajdonosok. Ehhez alakult egy támogató testület, az Un­ter­stüt­zungsverein der Wiener Symphoniker, amely meglehetősen széles kört fog össze. Ez a cég és ez a testület áll a lemezkiadó mögött. A lemezkiadó ötlete három évvel ezelőtt merült fel először, nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy elnökként tető alá hozhattam.

- A korlátolt felelősségű társaság annak idején mire jött létre?

- A muzsikusok kivásárolták az előadói jogaikat Bécs városától, valamint  jogot szereztek arra is, hogy saját kezdeményezésükre készíthessenek felvételeket. Ez azt jelentette, hogy szolgálatban nem készülhetett sem lemez, sem film- vagy tévéfelvétel a muzsikusok beleegyezése nélkül.

- Ez munkaszervezési és keresetoptimalizálási trükk volt?

- A városvezetés akkoriban nem látta, hogy ebben mekkora üzleti lehetőség rejlik. A zenészek összedobták a pénzt, és azt mondták, szívesen segítenek a városnak azzal, hogy anyagilag is részt vállalnak a zenekar működésében. A város megörült, mert ez elég szép összeg volt. Ugyancsak jó ötlet volt a Konzerthausban felépített stúdió, ahol bérmunkában jobbnál jobb lemezek készültek, hogy csak egy kiragadott példát említsek, a Philips lemezcégnek vett fel itt Sawallisch nagyszerű lemezeket. Van egy régi fotó, amelyen Sawallisch vezényel, a csellószólamban pedig ott ül Harnoncourt. Ez a régi cég önálló lemezkiadással nem foglalkozott, csak a hátteret biztosította a lemezfelvételekhez. A Symphonia-Wiener Symphoniker Tonaufnahme GmbH-t szerződés kötötte a DG-hez, a Philipshez és a Deccához is. Ez a bérmunka ma is folyik. Ami az alakuláskor nagyon új volt, az az, hogy a zenekar tagjai a kezükbe vették az üzletnek azt a részét, amelyben a jövőt látták. A lemezkiadóval mi ezt a szellemet és hagyományt folytatjuk. Ez túlmutat azon, hogy a Bécsi Szimfonikusok játsszák a legtöbb koncertet Bécsben, azon, hogy a zenekar világszerte rengeteget turnézik, hogy gyakorlatilag mi vagyunk a Theater an der Wien zenekara, hogy játszunk a Bregenzi Ünnepi Játékokon.

- Ez egy nagyszerű együttes, de a bécsi zenekarok óriási tehertétele, hogy egy városban működnek a Filharmonikusokkal. Tudom, más a feladatkörük, mások a működésük keretei, de mégis, ha Bécs, ha zenekar, akkor az embereknek ők jutnak az eszükbe.

- Az összehasonlítás elkerülhetetlen, de mi ezt nem éljük meg ennyire tragikusan, a jelszavunk: „Wir sind anders..." „Mi másmilyenek vagyunk" ... A zenekar legutóbbi nagy lemezsikere a Fabio Luisi vezényelte Bellini: Rómeó és Júlia, az I Capuleti e i Montecchi volt. Elképesztően magas példányszámban fogyott, és ragyogó volt a visszhangja. De ha megnézi például az Amazonon, hogy milyen lemezeink vannak, meg fog lepődni. Legalább tíz-tizennégy olyan lemezt talál, amely a legkényesebb gyűjtői igényeket is kielégíti. Ezek eddig a Philips, a Denon és más cégek kiadásában jelentek meg. Piacképes és elérhető felvételek. Azzal voltam elégedetlen, hogy hat-nyolc különböző lemezcégnél vannak a produkciók, a jogok. Ésszerűbb, ha saját kiadóval dolgozunk, és saját kezünkbe vesszük a felvételeink sorsát. Tehát készítsünk új felvételeket és használjuk ki az archívumunkban őrzött sok száz felvétel adta lehetőségeket. Amikor két éve hivatalba léptem, megszüntettem a kapcsolatot a kisebb cégekkel, amelyek sorra jelentették meg archív felvételeinket. Az, hogy ők folyamatosan megjelentették a lemezeinket, már önmagában is megerősíthet minket abban a hitünkben, hogy amit nyújtunk, piacképes, hiszen ha például Japánban néhány ezer példányban elkelnek ezek a régi felvételek, akkor miért ne mi keressünk a saját munkánkon? Kétéves munkával most sikerült beindítanunk a kiadást. Harmadik társunk Hubert Haas, aki Münchenből menedzseli a céget. Az összes, a kiadóval kapcsolatos döntést, legyen az művészi vagy anyagi természetű, Neubert úrral közösen hozzuk meg. Ezt „Vier-Augen-Prinzip"-nek nevezi a szerződés. Neubert úrral ragyogóan tudunk együtt dolgozni, rendkívül építő vitákat folytatunk egymással.

- Megpróbáltam már tőle is megtudni néhány olyan címet, amelyet kiadnak. Meg kell értenem és tudomásul kell vennem, hogy nem akarnak idő előtt kirukkolni a részletekkel. Mindenesetre amit tudunk, abból nyilvánvalón látszik már két irány: új felvételek a mostani, illetve a leendő vezető karnaggyal, illetve az archívum kincsei. Mahlerrel és Brahmsszal indítottak. Két Bécshez erősen kapcsolódó szerzővel. Mindazonáltal olyan művekkel, amelyek finoman szólva sem számítanak ritkaságnak a lemezboltokban.

- Minden zenekarnak vannak kivételes erősségei. Ahogy a Nemzeti Filharmonikusok Bartók-felvételei, a Fesztiválzenekar jobbnál jobb sorozatai mind-mind repertoárjuk legerősebb, legfajsúlyosabb részét állítják előtérbe, mi sem törekszünk másra. A Bécsi Szimfonikus Zenekar törzsrepertoárjában a Beethoventől Richard Straussig terjedő nagy klasszikusok között Mahlernek megkülönböztetett szerep jut. Nyilvánvaló, hogy az ő darabjaival jelen kell lennünk. Az is nyilvánvaló, hogy a zenekarhoz sok szálon, nagyon erősen kötődő daraboknak okvetlenül ott kell lenniük a kínálatunkban. Ez volt az a zenekar, amely a 20. század első évtizedeiben a munkáskoncerteken Schönberget, Zemlinskyt, Egon Welleszt és Hans Gált bemutatta. Új zenét játszott akkoriban. Olyan komponisták műveit, akiket később üldöztek és emigrációba kényszerítettek. Szerintem ez nagyon fontos pillére lesz a repertoárunknak: visszanyúlunk a gyökereinkhez. Egy idő után pedig majd ki is tekinthetünk a mostani keretekből, és kortárs műveket is megszólaltathatunk, hiszen, hogy csak néhány komponistát említsek, HK Gruber (Heinz Karl Gruber 1943-ban született osztrák zeneszerző, karmester, nagybőgőjátékos és énekes, aki keresztnevei helyett HK rövidítést használja - a szerk.), Rainer Bischof, vagy Kurt Schwertsik Bécsben ma már klasszikusnak számít és szinte megkerülhetetlen. Ami a Mahler-szimfóniákat illeti, nem tervezünk teljes szimfóniaciklust, de az 1. szimfónia nagyon tudatos döntés volt. Ezt a darabot a zenekar néhány évvel az ősbemutató után játszani kezdte, és ez volt az a mű, amelyet a Bécsi Szimfonikusok száztizenkét éves történetük során valószínűleg a legtöbbet játszottak. Három olyan vezető karmesterünk is volt, Giulini, Prêtre és Frühbeck de Burgos, akik különösen szerették, és rendszeresen, minden évben többször is műsorra tűzték. A zenekarnak hatalmas tradíciója alakult ki a darabbal kapcsolatban, ami a lemezünkön is hallható. Ez tehát az egyik ok. A másik, hogy egy lemezcéget egy erős állítással kell elindítani. Márpedig ez a felvétel technikailag, zeneileg, interpretáció tekintetében és hangzásában egyaránt megfelel ennek az elvárásnak. A zenekar leteszi vele a névjegyét, ahogy Fabio Luisi is, aki elődeihez hasonlóan ugyancsak nagy Mahler-rajongó. Ezzel a lemezzel pozicionáljuk magunkat a piacon.

Martina Draper felvételei

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.