A Magyar Zenei Tanács első teadélutánján

Beszámoló a Zeneakadémiáról

Szerző: Petrányi Judit
Lapszám: 2012 december

   

Zimányi Zsófia   / Kállai Márton felvétele

Teadélutánra szólt a meghívó. A Magyar Zenei Tanács első teadélutánjára, a meghitten elegáns Rózsavölgyi Szalonba. A Tanács új elnöke, Zimányi Zsófia örömmel köszöntötte a meghívottakat, és öröme nemcsak a megjelentek nagy számának szólt. Elmondta, hogy miután a nyáron megtörtént az őrségváltás, szinte az összes tagszervezet képviselőjével találkozott, és akivel csak beszélt, mindenki azt mondta, hogy a Tanácsra igenis szükség van. „Engem roppantul megerősít és lelkesít ez a pozitív vélemény" - mondta.

Ismeretes, hogy a Tanács elmúlt éveit nagyfokú kínlódás jellemezte. A szakma legnagyobb hazai szervezete anyagilag ellehetetlenült, tevékenységét pedig azok miatt a falak miatt nem tudta igazán ellátni, amelyekbe manapság a legtöbb civil szervezet ütközik. Victor Máté mandátumának lejárta után az elnökválasztás sem ment könnyen. Ne titkoljuk, az első két körben a posztra nem akadt vállalkozó. Érthető megkönnyebbülés és öröm fogadta a harmadik körben Zimányi Zsófia jelölését és megválasztását. Tizenkilencből tizenhatan rá szavaztak.

Tudatában van annak, hogy nehéz feladatra vállalkozott. De ez számára nem újdonság. „Amikor 1989-ben megalakítottam Kelet-Közép Európa első magántulajdonban levő művészeti ügynökségét, az is nagyon kérdéses, új dolog volt, és jól sikerült. Amikor a később Európa-díjjal elismert Tavaszi Fesztivál vezetője lettem, akkor éppen a Fesztiválnak sem volt könnyű, tehát hozzá vagyok szokva a nehéz helyzetekhez. Most úgy gondolom, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. A Zenei Tanács helyzete olyan már nem lesz, mint valaha volt. Akkor viszont ki kell neki találni egy más arculatot. Ha bizonyos utak bezárultak, mások talán járhatók." Amikor elképzeléseit a tagszervezetek képviselőivel megbeszélte, többen hangoztatták, hogy keveset tudnak egymásról, és ha sűrűbben találkoznának, talán könnyebben lehetne közös célokat is kialakítani. „Erre találtuk ki a teadélutánt. Kiderült az is, hogy vannak témák, amelyek kivétel nélkül mindenkit érdekelnek, mint például amit a legtöbben első helyen említettek: a Zeneakadémia rekonstrukciója."

Így lett az első teadélután meghívott vendége az intézmény rektora, dr. Batta András, akit elkísért a hatalmas projekt egyik kulcsembere, Lakatos Gergely, a Zeneakadémia főmérnöke és Csonka András, aki a Művészetek Palotája vezérigazgató-helyettesi posztjáról távozva, október eleje óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kulturális igazgatója.

 

Batta András  

Schiller Kata felvétele

Batta András életének elmúlt tíz éve a Zeneakadémia felújításának jegyében telt el. „Hálás is vagyok érte a sorsnak, hogy rám esett a Mindenható választása, hogy ezt a projektet elkezdhettem és, Isten segítségével, remélem, hogy sikeresen be is fejezzük."

A projekt tehát 2003-ban indult. De volt előtörténete is. A Zeneakadémia felújításának gondolata felmerült már korábban is, és az ügynek komoly szószólója volt Solti György özvegye, Lady Valerie Solti, aki minden lehetséges fórumon hangoztatta, hogy egy ilyen világhírű intézménynek méltó keretek között kell működnie. Az ő segítségével 2000 körül elkezdődött egy mozgalom, amelyhez nagyon nagy emberek csatlakoztak. „Ki sem merem mondani, hogy az angol arisztokráciából ki mindenki mozdult meg, abban az illúzióban, hogy ezt a hatalmas vállalkozást nyugati típusú fundraising tevékenységgel meg lehet valósítani. Elegáns koncerteket adtak Londonban, amelyek hoztak is bizonyos bevételt, de utólag már látjuk, hogy ez kicsinyke töredéke volt annak, amibe az egész kerül. Erőfeszítéseik azonban egy gondolkodásmódhoz adtak mintát, és hálásak lehetünk azért, hogy ilyen személyiségeknek és ilyen köröknek ennyire fontos volt a budapesti Zeneakadémia."

Az előzményeknek is voltak előzményei. A Liszt Ferenc téri épületet a háború gyakorlatilag megkímélte. Olyan jó állapotban volt, hogy a népbírósági pereket ott bonyolították le. Nem nagy büszkeség, de tény, hogy a zene e szentélyének falai között ítélték halálra Szálasit. Az évek során igen sok átalakítás, javítás történt a Zeneakadémián, de egyre aktuálisabbá vált a századfordulóra már néhány év híján száz éves műemléképület teljes rendbe tétele. A költségeket akkor hat milliárd forintra becsülték. Mint kiderült, nagyon alábecsülték.

2003-ban végre kiírtak egy meghívásos tervpályázatot, amelyet a Pazár Béla - Magyari Éva - Potzner Ferenc trió nyert meg. Három kiváló építész, egyben három igazi zenekedvelő, akik szinte minden estéjüket a hangversenyteremben töltötték. Nyilván ennek is szerepe volt abban, hogy kitűnő terv született. Olyan terv, amely megóv és visszaállít eredeti állapotába minden régi értéket, miközben, kihasználva addig parlagon heverő, beépíthető területeket, felépít egy új Zeneakadémiát. Pontosabban kettőt.

A Wesselényi utcai épület szükségessége első perctől látszott. Elkerülhetetlen volt a Liszt Ferenc téri palota mellé egy másik ingatlant használatba venni. A gyönyörű műemléképület ugyanis már annyi funkciót látott el, hogy ezek, a főmérnök szerint, szinte szétfeszítették a falakat. „Képletesen azt szoktuk mondani, hogy egy épületbe, főleg egy műemléképületbe hiába fújunk be levegőt, attól az nem lesz két és félszer akkora." Az új létesítmény ideiglenes menedéknek indult az építkezés idejére, de az állam által a fővárostól megvásárolt volt ruhaipari szakközépiskola helyén, a homlokzat meghagyásával újonnan felépített házból - Batta András szerint „végtelen ravaszsággal" végül állandó otthon lett. Hangszigetelt  gyakorlófülkékkel, hangszeres oktatóteremmel és különleges hangstúdióval felszerelve, ez lett az elméleti oktatás bázisa, és ide került valamennyi irodai funkció. Ez persze már köztudott, hiszen a Ligeti György nevét viselő, az eredeti Fessl-homlokzat mögötti hipermodern oktatási intézmény éppen egy évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit. De előreugrottunk az időben.

Batta András 2004-ben foglalta el a rektori széket, és mint ő mondja, „botcsinálta" kommunikátorként egyszemélyes kampányba kezdett. Azért fordult a nyilvánossághoz, mert úgy érezte, messze nem használja ki és nem juttatja el a közönséghez a Zeneakadémia mindazt a tudást és értéket, amivel rendelkezik. „A Zeneakadémiát könnyű eladni, mert jó. De ehhez is kell valaki, egy arc, egy hang. Tehát én ezt megpróbáltam építgetni az idők folyamán." Hogy sikerrel, annak alátámasztására talán elég az Alma Mater-koncerteket említeni. Mindenesetre ez a hároméves munka 2007-ben hozta meg gyümölcsét, amikor az akkori kormány egymilliárd forint önrész mellett egy több mint tízmilliárd forintos EU-támogatást különített el a Zeneakadémia számára.  „2008. október 22-én, Liszt Ferenc születésnapján írtuk alá a szerződést. 2009 őszén elkö­szön­tünk az épülettől, 2010 nyarán ki­köl­töztünk. 2011 nyarán lezárult minden közbeszerzés, augusztus 20-án aláírtuk a szer­ződést, megjelentek a kivitelezők, és azonnal el is kezdtek dolgozni. Idén nyáron megvolt a bokrétaünnep, az épület szerkezetkész. Jövő ilyenkor, ha találkozunk, már túl leszünk az első koncerteken. Itt tartunk most."

Hű, de egyszerűnek hangzik! Pedig minden volt, csak nem egyszerű. A Rektor úr ugyan többé-kevésbé megkímélte hallgatóit az engedélyezések és közbeszerzések műemlékvédelmi szempontokkal és bürokratikus akadályokkal súlyosan megterhelt útvesztőiben való bolyongás részleteitől, de nyilvánvaló, hogy nem volt könnyű. A vállalkozás pedig gigantikus. Tehát hol tartunk most?

A szerkezet kész, jelenleg a szakipari munkák zajlanak. Most helyezik el azokat a gépészeti, illetve villamos vezetékeket, amelyek majd az épület működését biztosítják. Elkészültek a restaurátori tervek, elkezdődött a Róth Miksa-féle ablakok egy részének a restaurálása, levédték a Zsolnay-burkolatokat, készen vannak a díszítő festések tervei. „Tulajdonképpen jól állunk" - mondja Lakatos Gergely.

Mi változik? Hála a tervezői zsenialitásnak, rejtett terek szabadultak fel. Funkciót kap a pince, ahol korábban kihasználatlan volt a zongoraműhely, a gondnoki lakás, a teljesen lepusztult kazán. Az épületen kívülre kerül a gépészet, a hűtés, fűtés. (Légkondicionált lesz az egész épület!) Ennek köszönhetően a hátsó traktust most elfoglalhatja a komoly színpad- és stúdiótechnika,  jelentősen, mintegy ezerhétszáz négyzetméterrel bővültek a hangversenyekhez kapcsolódó kiszolgáló területek, a korszerűvé, széppé varázsolt művészszobák mellett felépült négy szólistaöltöző, és mintegy hatszáz négyzetméterrel bővült az úgynevezett közönségforgalmi terület. Ez utóbbi egyébként korábban azért volt annyira alulméretezett, mert Korb Flóris és Giergl Kálmán eredeti terve a Körútig húzódó teljes telekre készült, aminek végül csak egy részén épülhetett fel a Zeneakadémia. A tervezők annak idején mindkét hangversenytermet az első emeleten helyezték el, a földszintre óriási előcsarnokot képzeltek, hatalmas ruhatárral. Komoly kompromisszum eredménye lett a megvalósult épület, ahol, tudjuk, sokszor tapasztaltuk, a szünetekben egymás sarkát taposta és hosszú sorokban állt a büfé és a mosdók előtt a tisztelt publikum. Mindez most megoldódik: egy légudvar földszint alatti teljes lefedésével helyet kap egy jókora büfé, hosszú pulttal. A zongoraműhely és a díszlépcsőházból lefele vezető sarok felhasználásával pedig a mosdók - persze szépek, újak és kellő mennyiségűek - az alagsorba kerülnek. A koncertlátogatóknak azt is nyilván meg kell majd szokni, hogy a földszinten elválik egymástól a közönség- és művészforgalom. A publikum számára ezen túl kizárólag a Liszt Ferenc téri főbejárat áll rendelkezésre, a Király utcai kiskapun csak a mozgássérültek közlekedhetnek. Az úgynevezett művészfolyosó most már valóban csak a művészeké lesz, külön művészbüfével, és létesül két nagyméretű csoportos öltöző, amelyekkel már egy oratorikus koncert kiszolgálása is megvalósítható. (Magyarul, az énekeseknek nem kell többé erre kijelölt tantermekben öltözni koncert előtt és után.) Megszűnnek, mert fölöslegesnek bizonyultak az emeleti ruhatárak, ezáltal jóval tágasabb, levegősebb lesz a fenti előcsarnok.

A kisterem mellett még egy új, multimédiás előadóteremnek is sikerült helyet találni, itt a hangversenyek előtt ismeretterjesztő előadásokat is lehet majd tartani. A Kisteremben visszakerül helyére a harmincas években megszüntetett zenekari árok, és az első két széksor kiemelhető lesz. Ez a változás azt jelenti, hogy a terem kamaraoperák előadására is alkalmassá válik, és ezzel a magyarországi operajátszás új játszóhellyel gazdagodik! Tűzrendészeti előírások miatt itt egy tömbbe kerül a nézőtér, a középső járás megszűnik.  Megnőnek a széktávolságok és szélességek itt is, és a Nagyteremben is, ahol, bár a régi székeket nem cserélik ki (a háttámlákat és ülőlapokat megtartják, csak a köztes összekötő elemeket váltják le újakra), az ülőhelyek mégis a korábbiaknál lényegesen kényelmesebbek lesznek. A földszinti széksorok továbbra sem fognak emelkedni: itt sajnos az adottságok béklyójából nem lehetett kilépni.

Egyébként a Nagyteremben a földszinti széksorok mind eltávolíthatók (ami lehetetlen lenne, ha a pincében nem alakítottak volna ki egy széktárolót), és ezzel többfunkciósan is használhatóvá válik a terem. Nem elsősorban bankettekre kell gondolni, hanem arra, hogy kortárs zenei produkciók esetén például, fordított elrendezéssel, a nézőtéren lehet elhelyezni egy nagyobb létszámú együttest, amelyet a közönség körbevesz. Az átalakítás a földszinten kétszáz szék elvesztését jelenti. A pódiumülések számát a korábbi százhúsz helyett most nyolcvanban korlátozták. Mintegy húsz férőhellyel csökken a korábbi orgonaülések száma is, amiből a színpad nyer, hiszen összesen egy méterrel mélyebb lett. Nyilvánvaló, hogy a muzsikusok számára ez aranyat ér. A diákoknak megmarad a második emelet, de újdonság, hogy megszűnik az oldalerkélyeken sűrű sorokban való ácsorgás, miután a hangversenyre csak érvényes (ingyen)jeggyel lehet belépni. A Nagyterem restaurátori kutatásainak eredményeképpen helyreáll az eredeti színvilág: a melegbarna faburkolat gazdag aranyozással és elefántcsont színű díszítő festéssel. Érdekes, hogy eddig sok zöld színt láttunk a nagyteremben, pedig itt zöld eredetileg sehol nem volt, a betétmezők az erkélyen inkább olajszürkék, illetve rozsdavörösek voltak.  A mennyezeten a felújított aranylevél borítás nem változik, de mögé visszakerül az idők folyamán eltűnt mélykék felület.

A szakértők csapata úgy döntött, hogy az akusztikához nem szabad hozzányúlni. Lakatos Gergely azt mondja, egy kivétellel: a csellók és bőgők rezgéstartományában, valószínűleg egy korábbi átalakítás eredményeként, a színpad egy kicsit elnyeli a hangot, ezt igyekeztek kiküszöbölni, de ezen túlmenően semmit nem változtatnak. Jelentősen növelik viszont az összes nyílászáró hanggátlását. „Mindannyian emlékszünk arra a kellemetlen momentumra, amikor a kávédaráló elindult az előcsarnokban, és zúgását a teremben szinte az előadással azonos értékben lehetett élvezni." Ennek kiküszöbölésére az eredeti műemlék ajtókat hosszában kettévágják, és a két lap közé ólomlemezt illesztenek, így az ajtók változatlan külső mellett megvastagodnak és kiszűrik a kinti zajt. Igaz, ennek eredményeként valamelyest felerősödhetnek a szerkezeten keresztül bejövő kinti zajok, például a körúti villamosé, amelynek jelenléte azelőtt is érzékelhető volt. Ezen nemigen lehet segíteni.

A felújítás egyik legnagyobb gyönyörűsége a Nagyterem eredeti Voit und Söhne orgonájának helyreállítása. A sípok túlnyomó részét sikerült megtalálni, és létezik még néhány olyan cég, amelyik ezekből rekonstruálni tudja az eredetit. A hangszer csak a 2014-15-ös tanévre készül el, de a jövő évi nyitásra már beépül a homlokzat, egyelőre néma sípokkal. Az orgona eredetileg nem is volt a projekt része, volt is aggodalom, honnan lesz rá pénz. A kormánytól kapott 800 millió forintos külön támogatás eredményeként sikerül megépíttetni.

A különtámogatást, valamint a projekt továbbfejlesztésére kapott 2 milliárd forintot Batta András jelképes gesztusnak is tekinti. „Hálásak vagyunk érte, hogy miként az előző, úgy ez a kormány is támogatja a Liszt Akadémia és a magyar zene ügyét. Ez biztosítja, hogy a projekt diadalmasan fog befejeződni. Ez teszi lehetővé, hogy a felújítással, amely egyben tartalmi elemeket is hordozó fejlesztés, ez az épület egy csodává váljon - huszadik és egyben huszonegyedik századi csodává! Ez pedig az egész magyar zenei élet és Magyarország sikere." 

Mert a Zeneakadémia, vagy legyünk pontosak, a Liszt Ferenc Zeneművészeti és Zenetudományi Egyetem és Művészeti Központ nem csak egy gyönyörű épület, és nem csak egyetem, hanem hangversenyközpont, amelynek saját kulturális tevékenysége most meghatározó szerepet kap. Ezért alakult meg kulturális igazgatósága, amelynek frissen kinevezett vezetőjét, Csonka Andrást a Rektor úr úgy mutatta be, mint a jövő emberét.

Mik hát a jövő tartalmi tervei? Bezárása előtt a Zeneakadémia a hallgatói hangversenyeken, illetve a nagy búcsúfesztiválon kívül saját koncertszervezést nem végzett. Ez most megváltozik. Csonka András elmondta, hogy az intézménynek lesz saját műsorpolitikája, saját programja, amelyhez létrejön egy korszerű koncertmenedzsment. A program egyik alapja az, amivel a Zeneakadémia alapvetően rendelkezik: saját tehetséges tanárai és hallgatói. A vizsgakoncertek egy része alacsony áron a közönség számára is nyilvánossá válik majd.

A másik fontos elem, hogy a Zeneakadémiának lesz egy profi rezidens zenekara, a Concerto Budapest, Keller András vezetésével. Erről jelenleg folynak az egyeztetések. Ez a zenekar játszik majd bérleti és speciális koncerteken, emellett afféle „inkubátor zenekarként" segíti az oktatást. A hivatásos zenész maghoz csatlakoznak tanulmányaiktól függően cserélődve a hallgatók a különböző szólamokban, vagy éppen a karmesteri dobogón.

A programnak van egy harmadik pillére is. „Szeretnénk mi magunk is koncerteket létrehozni úgy, hogy meghívunk művészeket. Nem elsősorban nagy nemzetközi zenekarokat próbálunk majd ide csábítani, maradjon ez a Müpa profilja, mi inkább egy-egy nagy művészegyéniségre vagy kamaraformációkra koncentrálunk. Lesznek majd olyan operák is, amelyek kényelmesen elférnek ebben a környezetben. Speciális projekteket szeretnénk létrehozni, sok magyar közreműködővel. A szimfonikus jelenlétet biztosítja a magyar zenekarok zöme -  beleértve a Budapesti Fesztiválzenekart és a Nemzeti Filharmonikusokat is -  akik már jelezték, hogy visszatérnek koncertjeikkel a Zeneakadémiára. Ez nem jelenti azt, hogy a Müpában nem lesznek jelen ezek a zenekarok."

Nyilvánvaló, hogy az új helyszín megjelenésével több koncert lesz Budapesten. Jövőre megnyílik a Vigadó és a BMC új zenepalotája is. Ebben a helyzetben kérdés lehet az is, hogy a saját koncertszervezésnek van-e értelme, lehet-e ezt a versenyt bírni, hiszen általános tapasztalat, hogy egyre nehezebb a koncertjegyeket eladni. Csonka András szerint ez az egyik legfontosabb kérdés. Ezért az új koncertmenedzsmentnek nagyon nagy hangsúlyt kell fektetnie a közönséggel való folyamatos kapcsolattartásra és a kommunikációra. „Meggyőződésünk, hogy nem a komolyzene iránti érdeklődés esett vissza, egyszerűen csak kevesebb pénzük van az embereknek, és talán kevesebb idejük is. De ez a tendencia megfordulhat. Másrészt meg kell találni a megfelelő közönséget, és kialakítani azt az árat, amiért még eljönnek az emberek egy koncertre. Reméljük, ezt sikerrel tudjuk megtenni. És mindezt úgy, hogy nem konkurálni szeretnénk a partnereinkkel, így az Operaházzal, vagy a Müpával, hanem inkább együttműködni. Nagyon figyelni kell majd egymásra."

 

 

 

 

 

 

 

 

Schiller Kata felvétele

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.