Művek bontakozóban

Vidovszky László: Le piano et ses doubles

Szerző: Hollós Máté
Lapszám: 2012 november
 

- Újabb nagy kompozíció áll készen - már csak „technikai és szépészeti beavatkozásokra" várva - Vidovszky László műhelyében.

- A címe: Le piano et ses doubles. Húsz éve írtam már egy hasonló című darabot, de ott még csak son double állt a kotta élén. A cím elsősorban Antonin Artaud „Le théâtre et son double"-jára utal, s zongorára, valamint gépzongorára vagy két gépzongorára komponáltam - akkoriban az foglalkoztatott intenzíven. Néhány tételt készítettem el, de nem találtam meggyőzőnek, így félretettem. Azt Kocsis Zoltán 40. születésnapjára szántam. A téma idén, a 60. alkalmából újból „aktuálissá vált", s most végül megírtam a darabot.

- Hogyan lett son double-ból többes számban ses doubles?

- Onnan kapott lendületet a terv, hogy a 72 fokú skála lehetőségeivel kezdtem foglalkozni. Különféle scordaturák és skálák már korábban is mozgatták a fantáziámat, de kétségtelen, hogy legtöbbjük instrumentálisan megold(hat)atlan maradt. Már a negyedhangos zongora is „agyrém", de annál is sűrűbb osztásokat végképp lehetetlen kivitelezni. A változtatható hangolású elektronikus billentyűs hangszerekkel azonban már üzembiztosan megvalósítható ez az elképzelés. Mindenki hagyományos billentyűzeten játszhat, rendkívüli ujjgyakorlatok nélkül, a létrejövő akusztikus anyagban azonban már világosan meg lehet különböztetni a püthagoraszi tercet az akusztikustól. Ebben a hangrendszerben a természetes felhangsornak sokkal jobb leképezése valósulhat meg, mint hagyományos temperatúrában. Ennek következtében a zongorának nem egy mása lett, hanem öt - innen a címbeli többes szám.

- Hat billentyűzeten szólal meg tehát a mű.

- Igen, egy tizenketted hanggal vannak egymástól elhangolva, minthogy a nagy sze­­kundot osztjuk 12 részre.

- Az említett terc-megkülönböztetéseknek mi  a jelentőségük?

- A modern hangolás egyik feloldatlan kérdése, hogy akusztikus - nevezzük így: tiszta - nagy terc, ez a mély hangköz nincs a zongorán, amint valójában egyetlen tiszta hangköz sincs a temperálásban. De ez nem akkora baj, némi feszültséget is kölcsönöz a hangzásnak, a tisztán akusztikus hangzás mozdulatlan és mozdíthatatlan. Mégis, a zene végső igazsága nem alapulhat máson, mint az abszolút harmónián - ezt pedig legjobban a tiszta hangközök közvetíthetik számunkra. A didümoszi - más néven szintonikus - komma az egymásra mért négy kvint (C-G-D-A-E) és az akusztikus nagy terc (C-E) közti különbség. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy mindkét tercnek megvan a létjogosultsága. Az akusztikus szeptim - jóllehet harmonikusabb, mint például a nagyszekund - még kényesebb hangköz, de ebben a hangrendszerben ez is megjeleníthető.

- A struktúrába való betekintés után immár meg kell kérdeznem: mi fog szólni, hogyan rendezed el a hangokat?

- 72 hang egy oktávon belül nagyon sok, s a zongora teljes billentyűsorára vetítve ez több mint félezer hang. A felhang-soron szabadon tudok mozogni, sőt modulálni is, ha megválogatom azokat a játékosokat, akiknek épp a megfelelő hangok állnak birtokukban. Hiszen egyik játékos sem rendelkezik a teljes hangkészlettel, csak annak rá vonatkozó szegmensével. A hat előadó kamarazenéje a legkülönfélébb harmóniák megszólaltatását teszi lehetővé. Van heterofon tétel a hangszeresek hozzávetőleges együttjátékával, amilyen mondjuk egy parasztbanda lehet. Benne van a rendszerben a negyedhangúság, a hatodhangúság, nyolcadhangok nincsenek, tizenkettedhangok igen. Voltaképp modusokat állítok elő, csak nem 12, hanem 72 hangból, ami több számolgatással jár, de a lényeget tekintve ugyanaz a munka.

- Elképzelve a darabot heterofóniát hallok magamban, s lebegő hangzást. Valóban ez szól?

- Időnként. Máskor meg éppen statikus a hangzás.

- Amikor az egyik hangszer mintegy szólózik?

- Nem. Amikor egyedül marad egy ti­zen­kétfokú zongorahang, ebben a környezetben olyan, mintha magában keringene a világűrben. Széles spektrális hanghalmazból szűrök ki szeleteket. Ahol nagyon sok hangból álló akkordokat szólaltatok meg, kiállásaik végén a legharmonikusabbak maradnak hátra. Így egy szinte zajszerű sűrűségből visszajuthatunk az akusztikus akkordokig.

- A hat billentyűs azonos típusú hangszeren játszik?

- Nem feltétlenül. Egy nagy hangversenyzongora principale szerepet tölt be hangereje, prolongációs pedálja okán, s ezt kisebb hangszerek veszik körül. Még nincs tapasz­talatom a megvalósítás lehetőségei­ről, lehet, hogy több változatot is érdemes kipróbálni, de legkönnyebben elektromos hangszerekkel oldható meg a kis különbségű elhangolás. Ha hagyományos zongorákat alkalmaznánk, egyrészt hangolók seregeit kellene mozgósítani, másrészt a hagyományos hangszer az elhangolásból órák alatt „visszamászik a helyére". Ha mégis akusztikus hangszerekben gondolkodnék, akkor az egyik talán pianínó, a másik valamilyen rövid zongora volna és így tovább. De nem elsősorban a hangszínkülönbségekre, sokkal inkább a hangszínazonosságokra építek. A kottát is úgy szerkesztettem meg, hogy a piano conduttore játéka domináljon, s azt a többiek inkább kövessék. A nagy akkordikus részeken túl nincsenek is komoly szinkronizációs követelmények, sőt a heterofónia meg is kívánja a hangok közötti interferenciát.

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.