Két karmester, egy igazgató, egy zenekar

Honnan hová, MÁV Szimfonikusok,

Szerző: Petrányi Judit
Lapszám: 2012 október
 

Amikor megkezdődött a szezon, akkor  vált világossá, ami a színfalak mögött már régen  lezajlott: művészetivezető-váltás történt a MÁV Szimfonikus Ze­nekar élén. Az internetes portálokon megjelent hír szerint az első karmester, Takács-Nagy Gábor szerződést „bontott" az együttessel. Ez azonban így nem igaz. Nem „bontott", hanem jó előre szólt, hogy amikor kétéves szerződése lejár, nem fogja megújítani, mert úgy döntött, elfogadja a Budapesti Fesztiválzenekar meghívását: legyen az ő állandó vendégkarmesterük.

A bejelentés, nem egészen fél évvel az után, hogy Takács-Nagy Gábor az együttessel dolgozni kezdett, mindenkit meglepett, de valószínűleg senkit sem jobban, mint a MÁV Zenekar igazgatóját, Lendvai Györgyöt, aki persze megérti, hogy mit jelent egy világhírű együtteshez való csatlakozás lehetősége. „Azért sajnálom, hogy nem tudtam lebeszélni róla. Pedig voltak érveim."

Lendvai György többek között azzal érvelt, hogy Takács-Nagy Gábor, bár nemzetközi hírű hegedűművész és kvartettvezető, nem olyan régóta dirigál, a MÁV Zenekar pedig szerinte a lehető legjobb terepet kínálta ahhoz, hogy igazán beletanuljon a karmesterségbe. „Jó zenekar vagyunk. És mindent játszunk, a barokktól a kortárs zenéig, van, amit harmincfős együttessel, van, amit százhúsz tagúval, itt bármit meg lehet tanulni, repertoárt lehet felépíteni. Egy nagyon híres együttessel sokkal nehezebb dolga lesz, ott mély vízbe ugrik."

Takács-Nagy Gábor szerint ez igaz, de az ő esetében van azért egy fontos tényező. „Én családtag voltam és vagyok a Budapesti Fesztiválzenekarnál. 1982-ben, még a BFZ megalakulása előtti évben, Fischer Iván eljött hozzánk, meghallgatta a Takács Kvartett néhány próbáját, és meghívott, hogy mi legyünk a szólamvezetők, illetve én legyek a koncertmester a Fesztiválzenekarnál. Mi akkoriban rengeteget utaztunk, tehát ez nem ment, de 1993-tól 2001-ig - az összes akkori felvételen is - én voltam a BFZ egyik koncertmestere. Rengeteget turnéztunk együtt, és a zenekar nagy részével azóta is baráti kapcsolatban vagyok. Most két éve dolgozom velük, tehát nincs már számomra ismeretlen terep. Mély víz, valóban, de pontosan tudom, hogy ebben a mély vízben milyenek és hogy úsznak a halak. Ennek ellenére nagyon nehéz döntés volt, mert tartalmas és szép volt a MÁV Zenekarral az elmúlt két év. Gyönyörű koncerteket vezényelhettem, miközben magam is sokat tanultam, kiváló muzsikusokat ismertem meg, sok új barátot szereztem, és közülük Lendvai György személyében egy nagy­szerű igazgatóval dolgozhattam."

Nem szakad meg teljesen ez a kapcsolat. Fischer Iván ajánlatának feltétele volt, hogy Takács-Nagy Magyarországon más zenekart ne vezényeljen. Lendvai szerint a kívánság érthető. „Iván azt szeretné, hogy az ő zenekarához olyan nevek kötődjenek, amelyek minőséget, világhírt jelentenek, és ezek a nevek másutt ne jelenjenek meg. Gábornak végül mégis sikerült elérni, hogy évi három koncertet vezényelhet itthon, de csak nálunk."

Ez az engedmény annak a két szempontnak egyike, amelyek Takács-Nagy Gábor számára az amúgy nagyon nehéz döntést valamelyest megkönnyítették. „A MÁV Zenekarral remek munkakapcsolat alakult ki, és gyönyörű fejlődést értünk el. Nehéz lett volna tőlük végképp megválni. Másrészt jót tett a lelkiismeretemnek, hogy Csaba Péter személyében világszínvonalú, kiváló muzsikus került a zenekar élére. Biztos vagyok benne, hogy az ő vezetésével tovább fog emelkedni az együttes már meglevő, magas színvonala."

Takács-Nagy Gábor

 

A Franciaországban élő Csaba Péter a világ legnagyobb zenekaraival, illetve azok élén, több mint nyolcvan országban muzsikált, és vagy ötven lemeze jelent meg. Hegedűs szólistaként annak idején többek között a Paganini Versenyen ért el rangos helyezést. Végigjátszotta a kamarazenei repertoárt, és tizenöt-húsz éven át rengeteget komponált.  A zeneirodalomnak, a különféle hangszereknek, színeknek, stílusoknak, játékmódoknak alapos ismeretére támaszkodva kezdett vezényelni. Tizenöt-húsz éve szinte kizárólag dirigál, és karmesterként ma már ugyanolyan elismert, mint hegedűművészként. Több zenekart alapított, közülük a leghíresebb talán a Solistes de Lyon és a Virtuosi di Kuhmo kamarazenekar. Az évek folyamán a svédországi Musica Vitae zenekar és a Lappföldi Művészeti Fesztivál vezetője és karmestere, valamint a Besançoni Szimfonikus Zenekar és a Ravel Festival Académie művészeti vezetője és karmestere volt. A Lyoni Zeneművészeti Főiskola zenekari osztályát irányítja, és több mint tíz éve az általa alapított Santanderi Művészeti Fesztivál és Akadémia művészeti vezetője. Művészi teljesítményéért a Svéd Királyi Akadémia rendes tagjává választotta.

Csaba Péter

Az ötlet, hogy Csaba Pétert kellene megnyerni, Lendvai Györgytől származott „Magyar karmestert kerestünk. Ugyanis fenntartónknak, a MÁV-nak ez határozott kérése volt már évekkel ezelőtt is, amikor Gál Tamás után kellett utódot találni. Ugyanakkor a kuratórium azt is kinyilvánította, hogy jót tenne a zenekarnak, ha olyan karmestert tudnánk szerződtetni, aki külföldi tapasztalatokkal rendelkezik. Takács-Nagy Gáborra is így esett a választás annak idején. Tehát amikor az utódját kerestem, hozzá hasonló kvalitású és habitusú karmestert próbáltam szerezni. És ez nem volt könnyű, mert Takács-Nagy Gáborból nem sok rohangál a világban, főleg olyan, akit meg tudunk fizetni."

Nyilvánvaló, hogy anyagilag kecsegtető ajánlattételről álmodni sem lehetett. Itt csakis érzelmi döntésben lehetett reménykedni. Abban, hogy az évtizedek óta külföldön élő muzsikusnak vonzerő lehet, hogy ismét bekerülhet a pesti zenei élet vérkeringésébe, és itt valami fontosat hozhat létre. Lendvai György azt mondja, elment a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok egyik koncertjére, amelyet Csaba Péter vezényelt a Tudományos Akadémián. „Az öltöző ott a sarokszobában van, a színpad mögött. És Péter, amikor kijött, azt mondta: tudod, ahogy vettem át a nadrágomat, azt láttam, hogy a lábam előtt ott hömpölyög a Duna, szemben a Mátyás-templom és a Lánchíd. Abban a pillanatban harminc százalékkal felment az ajánlatod értéke."

Persze, hogy érzelmi döntés volt, és persze, hogy a felkérés váratlanul érte. „Elvégre én már több mint harminc éve Franciaországban élek. Ide Svédországból, illetve Finnországból jöttem. Kialakult az életem rendje. Járom a világot, sok helyen fellépek, számos intézményben vezető szerepem van és tanítok a Lyoni Zeneakadémián. Engem a budapesti közönség valamikor, jó negyven éve, mint hegedűművészt ismert. Aztán vezényeltem itt egy-egy koncertet a '80-as évek végén, '90-es évek elején, de nem volt ez rendszeres. Ugyanakkor sok rokonom, tíz unokatestvérem él itt. És én, mint Kolozsváron született, erdélyi muzsikus, mindig felnéztem Magyarországra. Szeretem Budapestet, és amikor itt vagyok, erősen érzem, hogy ide köt a nyelv, ide kötnek az emberek. És persze a zene is. Már gyerekkoromban, Kolozsváron a Muzsika rendszeres olvasója voltam. Mindig is fontos volt nekem a magyarságom, és amikor jött ez az ajánlat, úgy éreztem, ezt most el kell fogadnom, mert ha most nem, akkor soha többé nem lesz rá lehetőségem, hogy Magyarországgal szorosabbra fűzzem a kapcsolatomat. Abban a korban vagyok, amikor egy ilyen lépést nem lehet halogatni. Hetven vagy nyolcvan éves korában az ember már nem vághat bele egy komoly tervbe. Hát így alakult."

Csaba Péter sem lépett teljesen ismeretlen terepre. Lendvai György azt mondja, a MÁV volt az első szimfonikus zenekar, amelyik őt annak idején Magyarországra meghívta vezényelni. Dirigálta őket a '90-es évek végén egy Brahms-fesztiválon is, és az idén júniusban, amikor egy nagyon különleges és sikeres spanyol estet vezényelt. Felmérhette hát, hol tartanak a MÁV Szimfonikusok. „Ez jó zenekar, amelyet talán még nem ismernek el kellőképpen Magyarországon. Pedig időnként nagyszerű előadásokra képes. A Takács-Nagy Gáborral megkezdett munka is nagyon jót tett, ő még jobban rávezette a zenekart arra, mire kell odafigyelni, és mit kell fejleszteni. Minden zenekart lehet fejleszteni, mindegyikkel lehet továbblépni. Még a legeslegjobbak, még egy Berlini Filharmonikus Zenekar sem szól mindig ugyanúgy. Hallottam én már őket is közepesen muzsikálni. Ezért sem kellene a MÁV Zenekart másokhoz hasonlítgatni, különösen olyanokhoz, amelyeknek az anyagiaktól a próbaterem minőségén át egészen a hangszerállományig minden téren sokkal jobb a helyzetük. Nekem az a tapasztalatom, hogy ebben a zenekarban nagyon sok a lehetőség, csak észre kell venni, hogy mi benne az egyéni és mi a jó. Meghallani a pozitívumokat, nem csak azt, ami még nincs ott, vagy nem sikerült."

Lendvai György - Felvégi Andrea felvételei

Ide kívánkozik Takács-Nagy Gábor keserűsége. „Nekem az egy kicsit fáj, hogy a kritikusok, amikor dicsérnek, és leírják, hogy valamelyik hangversenyünk milyen magas színvonalú volt, a végére szinte minden alkalommal odatesznek egy-két mondatot, amivel elrontják az ember örömét. Olyan ez, mintha azt mondanám a feleségemnek, hogy jaj, milyen csinos vagy, milyen jól áll rajtad ez a ruha, gyönyörű vagy, bár tegnap azért láttam egy nőt, aki sokkal szebb volt nálad! Ez nekem mindig fájt, és mindig úgy éreztem, hogy nem fair a zenekarral szemben. A másik fájó pont, hogy a zenészek fizetése szerintem méltánytalanul alacsony, nincs arányban a munkájuk minőségével, és nagyon sajnálom, hogy az én két évem alatt ebben nem tudtam előbbre lépni."

Mit sikerült elérni ez alatt az idő alatt? „Azt remélem, hogy a kamarazenei egymásra hallgatást sikerült erősíteni, és azt gondolom, hogy főleg a vonósoknál tudtam eredményt elérni: többfajta hangszínt, a vonós játéknak több változatát tudtam előcsalni belőlük. A vonókezelésben, a hangszínekben és az árnyalatokban került egyértelműen magasabb szintre a játékmód, és a fúvósok is azt mondják, ha szebb a vonószenekari játék, akkor ők is többszínűen tudnak játszani. És még valami. Sok koncertünk örömzene volt. Többször kaptam olyan visszajelzést, hogy különösen tetszett, hogy a zenekar mert örömből játszani. Ez nem azt jelenti, hogy soha azelőtt nem tettek ilyet, de szerintem ebben a kérdésben előbbre léptünk."

Csaba Péter szeretne ebben az irányban tovább menni.

„Úgy érzem, bizonyos dolgokban a zenekar nem tud eléggé szabad lenni. Nem alapok, törvények és kötöttségek nélküli szabadságra gondolok. Be kell tartani mindent, amit a szerző megkíván, de azon felül száz százalékig szabadnak kell lenni. Bizonyos zenék megkívánják ezt a kötetlenebb, rubatósabb, fantáziadúsabb zenélési módot, ami más, mint ahogy a klasszikus szerzők műveit előadjuk. Nyilvánvaló, hogy Magyarországon a zenekarok sokkal több Beethovent, Mozartot, Csajkovszkijt, vagy Brahmsot játszanak, mint más fajta zenéket és másféle stílusokat. Én azt szeretném, hogy eljussunk oda, hogy anyanyelvi szinten játsszák nem csak ezeket, hanem Stravinskyt, Debussyt, Ravelt, Brittent, Mahlert vagy akár Ligetit is. Hogy otthonossá váljanak a különféle repertoárokban, amelyek mindegyike más és más játékmódot és hangzást követel. És még valami: szeretném kialakítani a zenekar saját hangját. Ahogy egy hegedűsnek, csellistának vagy akár zongoristának megvan az általa teremtett hangzása, ugyanígy egy zenekarnak is, amelyet egy hatalmas, bonyolult hangszerként képzelek el. Amikor egy zenekarral rendszeresen dolgozom, általában az első, amit észrevesznek az, hogy a hangzás más lett. És erre büszke vagyok. Nekem ez elsődleges dolog."

Takács-Nagy Gábor hogyan látja, más lesz-e az új évad, mint ha ő tervezte volna meg? Azt mondja, teljesen más, de neki nagyon tetszik. „Az én szezonjaimban a klasszikus repertoár volt túlsúlyban: Haydn, Schubert, Beethoven, Mozart, Brahms. Péter ehhez képest egészen újszerű programokat állított össze, nagyon érdekes, színes repertoárt. Mert ugye a Brahms- és Beethoven-szimfóniák gyönyörű zenék, de ha az ember elkalandozik új területekre, onnan frissességet kaphat. Olyan lehet ez egy zenekarnak, mint egy vérátömlesztés."

A MÁV Zenekar programjában a 2012/13-as évadban valóban valamivel kevésbé van jelen Beethoven, Brahms vagy Mozart. Nagyobb mértékben bekerült viszont a 20. század: játszanak Enescut, Mahlert, Debussyt, Ravelt, Bartókot, utóbbit a Bartók Maratonon a Művészetek Palotájában február elején. Lesz francia est, és rögtön nyitókoncertként Muszorgszkij-hangverseny. A műsorra kerülő darabok közül sok újdonság lesz a magyar közönségnek, mint például Chausson szimfóniája, vagy ismert, de szokatlan formában megszólaló mű, mint Muszorgszkij Éj a kopár hegyen című darabja, amelynek nálunk is a Rimszkij-Korszakov által átírt, lerövidített, finomított változatát szokták játszani. Csaba Péter most előveszi az eredeti, sokkal vadabb, „barbárabb" verziót.

Ez persze csak néhány kiragadott példa a teljes műsorból, amelyet Csaba Péter szerint érdemes végigböngészni.  „Én azt mondanám, kövessék a műsort. Ne csak az legyen, hogy valaki eljön egyszer egy koncertre, és akkor azt mondja, hogy a MÁV évada ilyen vagy olyan. A MÁV évada az egyik koncerten ilyen, a másikon meg olyan, attól függően, hogy olyasmit hallanak, ami esetleg kevésbé, vagy ami jobban tetszik. Hallgassák meg azt is, mi történik két héttel, egy hónappal és három hónappal később. Csak így lehet képet alkotni. A lényeg, hogy megtartva mindazt, ami jó, mindig próbálunk egy lépéssel tovább menni, és mindig valami újat is felmutatni. Szerintem a gazdagítás nemcsak abból áll, hogy eljátsszuk huszonötödször ugyanazt a szimfóniát, esetleg jobban vagy kevésbé jól, hanem abból is, hogy újdonságokkal szolgálunk. És én remélem, hogy a közönség megszokja, hogy nálunk mindig lesz valami váratlan, valami új, valami érdekes, amiért érdemes minket meghallgatni."

Van még egy szereplő, akinek ebben a beszámolóban meg kell szólalnia, hogy a kép teljes legyen. A cikk megírásával egy időben tartott közös sajtótájékoztatót a MÁV és a zenekar vezetése. Itt Pignitzky Ágota, a MÁV Kommunikációs Igazgatóságának menedzsere hangsúlyozta, hogy a zenekar alapítója és kezdetektől fenntartója továbbra is elkötelezett az együttes mellett. Az évek során kialakult támogatási rendszer fennmarad, ami azt jelenti, hogy a zenekar költségvetésének közel háromnegyed részét a MÁV fedezi. Az anyagiakon túl is nyújtanak támogatást, szakmai segítséget kínálva a reklám, marketing és a kommunikáció területén. „Mindent megteszünk azért is, hogy segítsük az együttest több lábon állni."

Lendvai György tehát nyugodt a jövőt illetően? „Ezt azért nem mondanám. De kétségtelenül nagy dolog, és ezért kellőképpen hálásak is vagyunk, hogy az idei évet anyagilag biztosítottnak látom, és művészileg a zenekar jó kezekben van. Kívánhat-e zenekari igazgató ennél többet a szezon elején?" Svájcban Takács-Nagy Gábor már most fél éjszakákat ébren van, hogy beleássa magát Mozart Requiemjébe, amit a MÁV zenekarral november 2-án játszanak majd.
„A lel­kesedésem töretlen, a kapcsolatunkban semmi nem változott, évi három alkalommal ugyanúgy fogok dolgozni velük, mint eddig."

Franciaországban Csaba Péter már lefoglalt négy repülőjegyet: magának, francia feleségének és a két lányának. A nagyobbik kivesz két nap szabadságot, a kisebbiket kikérik az iskolából, hogy eljöhessenek Budapestre, megnézni, hogy vezényel otthon a papa. Ha ők is beleszeretnek Budapestbe, talán még magyarul is megtanulnak. 

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.