„Kornél”

Zempléni Kornél köszöntése 90. születésnapján

Szerző: Szirányi János
Lapszám: 2012 szeptember
   

Közel évtizede már, hogy oly erőt adón vigasztaló, szép sorokat írtál  Apu elmenetelekor Édesanyámnak: egyaránt felemlítve közös „Dohnányi-gyökereiteket" és bensőséges muzsikusbarátságotokat.

Lám, máris felfedtem, hogy bár soha nem lehettem tanítványod, családjaink összetartozása révén - zene, bridzs, színes társasági élet - már kisfiúként megérintett nem csak muzsikusként varázslatos személyiséged. E meghitt körben rendre ugyanolyan ámulattal hallgathattam színes úti beszámolóidat, magasröptű irodalmi értekezéseidet, s élvezhettem vitriolosan fanyar humorodat, mint briliáns zongorázásodat vagy sziporkázó jazz-improvizációidat. Hogy aztán izgatottan készüljünk a számodra soha nem múlóan kihívást, számunkra mindannyiszor emlékezetes ünnepet jelentő hangversenyeidre.

„Zempléni a »beugrás« ellenére olyan magával ragadó virtuozitással játszotta az igen nehéz szólamot, és olyan általános meleg sikere volt, hogy reméljük, ezután érdeme szerint ível majd fel a művész pályája" - írta kritikusod, Péterfi István 1958 októberében, Bartók 1. zongoraversenyének még nagyon is ritkaságszámba menő előadása után. Joggal, hiszen a Debrecenből jött, majd Dohnányi mesteriskolájában itthon utolsóként megmártózott pianista zenei „érdemei" már a negyvenes évek derekától egyértelműek voltak: feltűnést keltő koncertprogramok, rangos díj az 1948-as Bartók-versenyen, nemzetközi siker a világifjúsági találkozón.

Zenei históriánk bizonysága szerint azonban akkortájt a pódiumfellépés lehetőségét nem csupán a tehetség és érdemek alapján osztották - így koncertező pályád is mintha akadozott volna. Olyannyira, hogy a titkos „zuhanyhírek" már arról szóltak, Cziffra Gyurihoz hasonlóan Te is elszegődni készülsz bárzongoristának. Persze lehet, hogy ez csak türelmetlen barátaid pletykája volt, mindenesetre ezután mintha a hivatalosságok is kezdtek volna jobban becsülni: 1954-ben jött az első Liszt-díj, évre rá pedig egy hathetes, talán túlontúl is egzotikus kínai turné... A folytatás azonban lényegében nemigen változott: a bezártság, a szűkös lehetőségek és az irányított kultúrpolitika még a hatvanas években sem igen segítették a művészi kiteljesülést. Azonban a „prés" alatt is szabadon szárnyaló szellemed, elmélyült, mindig a lényegre törő zenei talentumod - mintegy a Dohányi-iskola folytatójaként is - maradandó nyomot hagyott a magyar zene 20. századi történetében. Művész és tanár mivoltodban egyaránt. Debussy prelűdjeinek áttetszően finom, mégis oly férfias tolmácsolása, Dohnányi Gyermekdal-variációinak humorral teli előadása, vagy éppen Beethoven C-dúr koncertjének játékosan könnyed, virtuóz megszólaltatása emlékeimben máig etalonként élnek, pompás Kodály- és Bartók-lemezeid pedig hangzó valójukban bizonyító erejű, kivételes zenei pillanatok.

Pályád zeneisége azonban legalább ily mértékben öltött testet tanári hivatásodban: előbb a Zenede, majd a Konzi, végül 1964-től a Zeneakadémia professzoraként. Mindenütt  iskolateremtő jelentőséggel - tanítványaid révén máig hatóan. S mert emberi közvetlenséged (a gyermekkori „Öcsi-ből" a barátok, de még a tanítványok számára is egyszerű természetességgel lettél csak „Kornél"), zenei hitelességed, pedagógiai következetességed és mélyreható elemző tudásod vonzotta is a tehetséges tanítványokat, iskoládban hamar nagy dolgok születtek.

Például 1961 tavaszán, amikor a még szakiskolás „nagy triászod" - Körmendi Klári, Agonás Gyuri és Nádor Gyuri - főiskolásokat lepipáló színvonalon adták elő egy estén Liszt mindhárom zongoraversenyét, amikor Rohmann Imre sorra aratta nemzetközi sikereit, vagy éppen amikor '79-ben Nagy Péter megnyerte a Rádió zongoraversenyét. De hosszasan lehetne folytatni jeles tanítványaid sorát, koncertező pianistákat, kamaramuzsikusokat és kitűnő pedagógusokat, akik közül többen - például Duffek Mihály a Debreceni, Kerek Ferenc a Szegedi Főiskola vezetőjeként - nemcsak zeneiséged követői, hanem generációkon átívelő módon gyakorlati éltetői is az immár Liszt-Thomán-Dohnányi-Zempléni hagyományoknak.

A 90 esztendő súlya azonban mára visszavonulásra késztetett. Több mint évtizede nem hallhatunk a pódiumon, vége a nagy bridzsversenyeknek (csak megjegyzem, e nagyszerű szellemi sportot első osztályú professzionalizmussal játszottad, ebben is méltó utódjaként Lisztnek és Thománnak - akik a krónikák szerint rendszeresen whistpartikkal múlatták idejüket -, s tagjaként a Ferenczy György, Kadosa Pál, Bächer Mihály, vagy éppen Gabos Gábor fémjelezte rangos muzsikus bridzstársaságoknak), s már zeneakadémiai munkásságodat Japánban folytató útjaid is elfogytak.

Mégis, a születésnap jóleső alkalom a szép és bensőséges emlékek felidézésére: elképzelve a debreceni kisfiút, ahogy tizenévesen nyaranként operetteket komponál családtagjainak, majd felidézve a fiatal művészt, aki, mint egy regényhős, romantikus szenvedélyekkel teli sorsában egyaránt megjárja a mennyek boldogságát és poklok szenvedését, s akinek két gyermeke is - Mária és Tamás - ragyogó muzsikusként élteti tovább a tehetség és zenei alázat soha nem múló örökségét.

Drága Kornél!

Csak remélni merem, hogy egészséged a tizedik évtizeded kapujában is megengedi, hogy megérintsen tanítványaid, barátaid, tisztelőid őszinte szeretete, hogy még legalább a százig mondhassuk és írhassuk: Isten éltessen sokáig!

Fogadd ez ünnepen is tisztelő köszöntésemet és szeretetteljes ölelésemet

Szirányi János

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.