Nyitott füllel, nyitott szemmel

Koltai Tamás 70 éves

Szerző: Bóka Gábor
Lapszám: 2012 szeptember
 

   Koltai Tamás

 

A színikritikus nem darabokról, hanem előadásokról ír. Az opera kritikus pedig nem operákról, hanem opera-előadásokról.

Három évtizede e közhelynek számító mondatok korántsem hangzottak ilyen maguktól értetődően. (Nota bene: manapság, idehaza vajon annak hangzanak?...) A „műről vagy az előadásról?" örök dilemmája az operaműfaj esetében nagyjából a hetvenes évek végéig a művet részesítette előnyben; az aktuális előadás bírálata a díszlet és a jelmezek értékelésén túl főképp a zenei megvalósítás jellemzésére terjedt ki. Amíg az operajátszás világszerte egy iskolát követett, amíg tudni lehetett, hogy a műveket hogyan „kell" előadni, ez helyénvaló is volt. Míg az előadások főszereplői a közönséget magukkal ragadó énekes egyéniségek és karmesterzsenik voltak, a kritikusnak nem volt feladata a látottak rögzítése: a vele egy színházkultúrán nevelkedett olvasó tudta, mit látott a kritikus - a bírálatból csak az érdekelte, hogy mit hallott.

E színházkultúra szétesése szükségessé tette a magyarázatot az ítéleteiben elbizonytalanodó néző-olvasó számára. Különleges helyzet, hogy idehaza zenei szaklap, a Muzsika vállalta fel elsőként, hogy - a nyolcvanas évek elejétől - az operaelőadásokat hangsúlyozottan színházi produktumként tárgyalja, s e törekvéséhez a legjobb erőket állítsa csatasorba. Fodor Géza ekkor induló kritikafolyama mellett az ekkor már bő évtizede elismert színikritikus, Koltai Tamás hét éven át közölt interjúsorozata nyitott kaput a korszerű operajátszás fejleményeitől jószerivel teljesen elzárt magyar közönség számára e változások megismerésére. Nem csak a hazai zenés színház prominenseit szólaltatta meg e kérdésben rendezőktől karmesterekig, énekesektől zeneszerzőkig, de olyan korszakalkotó külföldi operarendezőket is, mint Harry Kupfer, Götz Friedrich, Wolfgang Wagner, Jean-Pierre Ponnelle - vagy éppen a kritikusi szemléletét nagymértékben meghatározó Peter Brook, akinek korábban monográfiával is adózott. Az opera-per címmel később kötetben is megjelent interjúk sora nem csak Koltai Tamás ügyszeretetét (több írásából is tudhatjuk: gyermekkora óta operarajongó) és mélyen megalapozott szakmai tudását bizonyítja: rendkívül inspiratív beszélgetőpartnernek is mutatkozik e könyv lapjain, aki saját gondolataival a legnagyobbakat is továbbgondolkodásra készteti. Évtizedek távlatából olvasva a kötetet nem az idő múlása, a benne megjelenő esztétikai nézetek esetleges megfáradása, hanem a folyamatosan vibráló szellemi izgalom lesz az elsődleges élményünk.

  Az opera-perrel természetesen korántsem zárult le Koltai Tamás operával kapcsolatos írásainak sora. Már a kezdetekkor sorra írja külföldi beszámolóit a Muzsikába; később, miután 1990-ben átvette a Színház című folyóirat szerkesztését, végre ott is elfoglalhatta helyét az opera műfaja - salzburgi, bayreuthi írásait minden ősszel izgatottan várják a tájékozódni vágyók. Az Élet és Irodalomban állandó helyen, az utolsó előtti oldalon, egyhasábnyi terjedelemben közölt színikritikák között is fel-feltünedeznek az operaélmények. Mindhárom lapban időről időre megfogalmazza szókimondó véleményét a hazai operajátszás általános állapotával kapcsolatban is - nézeteit éppen a számtalan látott előadás és a színházi megközelítés biztosította megalapozottság teszi hitelessé. A Muzsika olvasóit legújabban a Metropolitan-közvetítések bírálatával örvendezteti meg, a rá jellemző érzékenységgel formálva véleményt a látottak viszonyáról a világ vezetői operaszínházaiban gyűjtött tapasztalataihoz képest (ezek nem azonosak a vezető operaházakkal) - olvasmányos, gördülékeny, fanyar iróniával átszőtt, de kellően súlyos mondatokban megfogalmazva.

Kritikákat, interjúkat, publicisztikákat ír, lapot szerkeszt, tanít, aktívan részt vesz a kulturális közéletben: ennyi tevékenység hallatán, ha tudjuk is, mégsem hisszük, hogy az emlegetett évtizedek valóban ilyen számban sorakoznak mögötte. Mégis: Koltai Tamás hetven esztendős. Isten éltesse!

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.