Elfogulatlanság és értékelvűség

Feuer Mária 80 éves

Szerző: Muzsika Szerkesztősége
Lapszám: 2012 augusztus
 

 

Feuer Mária - Felvégi Andrea felvétele  

 

Fő­szer­kesz­tő­jét kö­szön­ti a Mu­zsi­ka kol­lek­tí­vá­ja. Ki­hasz­nál­va nyá­ri tá­vol­­lét­ét, mun­ka­tár­sai most meg­te­he­tik, amit az ün­ne­pelt ko­ráb­ban mind a 70., mind a 75. szü­le­tés­nap ide­jén meg­aka­dá­lyo­zott: a lap ve­ze­tő­jét mél­tat­hat­ják a Mu­­­zsi­ká­ban. Vál­lal­juk, hogy olyas­mit te­szünk ez­zel, ami el­tér Feuer Má­ria íz­lé­sé­től, úgy érez­zük ugyan­is, éle­te oly­an­­nyi­ra ös­­sze­forrt a Mu­zsi­ká­val, te­vékeny­sé­gét és el­kép­ze­lé­se­it oly­an­­nyi­ra a szer­kesz­tő­sé­gi mun­ka kö­ve­tel­mé­nye­i­hez iga­zí­tot­ta év­ti­ze­de­ken át, hogy ép­pen ezért he­lyes, ha mind­er­ről egy­szer a lap ha­sáb­ja­in esik szó.

Bu­da­pes­ten szü­le­tett, ér­tel­mi­sé­gi csa­lád­ban. Élet­fel­fo­gá­sá­nak ala­ku­lá­sát, mű­vé­sze­tek­ről és er­kölcs­ről, dik­ta­tú­rá­ról és elő­í­té­le­tek­ről val­lott né­ze­te­it dön­tőn be­fo­lyá­sol­ta pol­gári ne­vel­te­té­se, ba­rá­ti kö­re és al­kal­ma­zott gra­fi­ká­val fog­lal­ko­zó fér­je. 1950-től, mi­vel zon­go­ra­ta­nul­má­nya­it nem foly­tat­hat­ta, a bu­da­pes­ti Apá­czai Cse­re Já­nos Pe­da­gó­gi­ai fő­is­ko­lán ta­nul - itt sze­rez 1953-ban kö­­­zép­is­ko­lai ének-ma­gyar sza­kos ta­ná­ri dip­lo­mát. Ám sor­sá­ról nem ma­ga dönt, vá­laszt­hat a fa­lu­si pe­da­gó­gus­pá­lya és a mi­nisz­­té­ri­u­mi hi­va­tal­nok­lét kö­zött: az öt­ve­nes évek ele­jén há­rom éven át a Nép­mű­ve­lé­si Mi­­nisz­té­ri­um­ban dol­go­zik. Vis­­sza­em­lé­ke­zé­sei eb­ből az idő­ből nem­csak a Ré­vai-kor­szak der­mesz­tő lég­kör­ét idé­zik, fel­sej­lik egy szű­kebb kö­zös­ség hu­má­nus mik­ro­klí­má­ja is: a mi­nisz­té­ri­u­mi szo­bá­ban gyak­ran négy­ke­ze­sez­he­tett Ujfalussy Jó­zsef­fel, aki ké­sőbb - ha­lá­lá­ig - a Mu­zsi­ka párt­fo­gó mun­ka­tár­sa ma­radt.

A mi­nisz­té­ri­um­ból a for­ra­da­lom után el­tá­vo­lí­tot­ták, s egy­éves mun­ka­nél­kü­li­ség vé­gén, 1958-ban, ala­pí­tá­sa­kor ke­rült a Mu­zsi­ká­hoz. Elő­ször bel­ső mun­ka­társ, 1967-től ol­­va­só­szer­kesz­tő. No­ha a több­nyi­re kö­te­le­ző párt­tag­sá­got mind­vé­gig si­ke­rült el­ke­rül­nie, 1970-ben - az ala­pí­tó szer­kesz­tő, Asz­ta­los Sán­dor ha­lá­la után - ő ve­szi át az or­gá­num irá­nyí­tá­sát. Ek­kor a lap még a ré­gi, kis for­má­tu­mú ki­ad­vány, fe­ke­te-fe­hér bo­rí­tó­val. Feuer el­kép­ze­lé­sei nyo­mán né­hány év alatt át­ala­kul: 1983-tól a fü­ze­tek na­gyobb mé­re­tű­ek, a több szö­veg fo­lyó­irat­sze­rűbb pro­fil le­he­tő­sé­gét te­rem­ti meg, ké­sőbb - im­már a ki­lenc­ve­nes évek vé­gé­től - szí­nes bo­rí­tók­kal. De a kül­alak csak kí­sé­rő­je­len­ség: a dön­tő a tar­ta­lom mo­der­ni­zá­ló­dá­sa. Köz­ben a fő­szer­kesz­tő a Mu­zsi­ka ber­ke­in kí­vül is részt vesz a ze­ne­élet­ben: köny­vet ír (Rim­sz­kij-Kor­sza­kov, 1966) és for­dít (Pjati­gor­szkij: csel­ló­val a vi­lág kö­rül, 1970) kö­te­te­ket ál­lít ös­­sze az Élet és Iro­da­lom­ban meg­je­­le­nő in­ter­jú­i­ból (1972: 88 mu­zsi­kus mű­­he­lyé­ben; 1976: 50 mu­zsi­kus mű­he­lyé­ben; 1978: Pil­la­nat­fel­vé­tel), ze­ne­szo­ci­o­ló­gi­ai ta­nul­má­nyo­kat pub­li­kál (1970: Ki­nek kell a mo­dern ze­ne?). A la­pot sem csu­pán szer­kesz­ti: kül­föl­di fesz­ti­vál­beszámolói szé­le­sí­tik az ol­va­sói ho­­ri­zon­­tot egy, a ma­i­nál sok­kal zár­tabb kor­ban, s a ze­nei köz­élet té­ma­kör­ében is szám­ta­lan in­for­ma­tív be­szél­ge­tést ké­szít.

Pá­lyá­já­nak sors­dön­tő for­du­la­ta a rend­szer­vál­tás. Amit más meg­pró­bál­ta­tás­ként élt meg: a paternalizmus he­lyett a pi­a­ci vi­szo­nyok ki­ala­ku­lá­sa ki­hí­vás szá­má­ra. Át­se­gí­ti lap­ját a (jó pár köl­tö­zés­sel já­ró) önál­ló­su­lás zök­ke­nő­in, út­já­ra in­dít­ja és ma is szer­kesz­ti a bu­da­pes­ti hang­ver­seny­élet leg­fon­to­sabb in­gye­nes ki­ad­vá­nyát, a Kon­cert­Ka­­len­dáriumot, lét­re­hoz­za a Mu­­zsi­ka és a KK kö­zös, új ki­adó­ját, a Pro Mu­sica Ala­pít­ványt. Va­gyis ké­pes meg­újul­ni: túl a hat­va­non a Lap­ki­adó Vál­la­lat ko­ráb­bi fő­szer­kesz­tő­jé­ből egy füg­get­len ze­nei fo­lyó­irat me­­ne­dzser-fő­szer­kesz­tő­jé­vé vá­lik. Meg­te­rem­­ti a Mu­­­zsi­ka (és a Ka­len­dá­ri­um) in­­ter­netes vál­­to­za­tát, 2007-ben, a lap fél­év­szá­za­dos ju­­bi­le­u­mán a Mű­vé­sze­tek Pa­­lo­tá­já­ban kon­cer­tet szer­vez: a leg­je­len­tő­sebb ma­gyar mű­vé­szek tisz­te­leg­nek já­té­kuk­kal a Mu­zsi­­ka előtt. Fon­tos szá­má­ra, hogy sok és sok­fé­le szer­ző ír­jon a Mu­­zsi­ká­ba: kri­­­ti­kus, új­ság­író, ze­ne­tu­dós - kü­­lön­fé­le íz­lé­sek kép­vi­­se­lői. Két szem­pont ál­lan­dó: el­fo­gu­lat­lan­ság és ér­ték­el­vű­ség. Feuer Má­ria ve­ze­té­sé­vel a Mu­zsi­ka a rend­szer­vál­tás óta el­telt évek­ben min­den po­li­ti­kai tá­bor­tól egyen­lő tá­vol­sá­got tar­tott - a kva­li­tá­sos mű­ve­ket és elő­adá­so­kat azon­ban rend­re igye­ke­zett be­mu­tat­ni.

Mint a leg­több je­len­tős pá­lyát, az övét is el­­is­me­ré­sek kí­sé­rik: 1980-ban Er­kel-dí­jat ka­­pott, 1994-ben át­ve­het­te az Aka­dé­mi­ai Új­­­­ság­írói Dí­jat, 2002-ben a Ma­gyar Köz­tár­­sa­sá­gi Ér­dem­rend tisztikeresztjével tün­tet­ték ki, 2011-ben pe­dig az új­ság­író szak­ma leg­be­cse­sebb ki­tün­te­té­sét, a Pulitzer-em­­lék­díj élet­mű-dí­ját kap­ta meg. Ke­rül­jön most e sor vé­gé­re, vi­rág­cso­kor gya­nánt a Mu­­zsi­ka kö­zös­sé­gé­nek kí­ván­sá­ga: ked­ves Ma­ri, bol­dog szü­le­tés­na­pot; jus­son el­kö­vet­ke­ző éve­id­re bő­sé­ge­sen erő, egész­ség, mun­ka­kedv, hogy még so­ká­ig gon­doz­hasd ve­lünk la­po­dat, a Mu­zsi­kát!

A szer­kesz­tő­ség

 

 

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.