Meghangszerelt párbeszéd

A két Kurtág műve Olivier Cuendet átdolgozásában

Szerző: Kerékfy Márton
Lapszám: 2012 július
 

1999-ben, a bá­ze­li Paul Sacher Ala­pítvány fel­ké­ré­sé­re kom­po­nál­ta ID. és IFJ. KURTÁG GYÖRGY Zwiegespräch (Pár­be­széd) cí­mű kö­zös al­ko­tá­sát. Egy va­ló­di pár­be­széd nél­kü­löz­he­tet­len fel­té­te­le a sze­mé­lyes­ség és az őszin­te­ség: az, hogy mind­két fél tel­jes je­len­lét­tel ve­gyen részt a kom­mu­ni­ká­ci­ó­ban. Kurtágék ze­nei pár­be­széd­ében apa és fia egy­aránt a ma­ga leg­sa­já­tabb mód­ján szó­lal meg: míg az idő­seb­bik Kurtág vo­nós­né­gyes­re, ad­dig fia - aki elekt­ro­ni­kus ze­né­re spe­ci­a­li­zá­ló­dott - szin­te­ti­zá­tor­ra kom­po­nál­ta a ma­ga ré­szét. Egy iga­zi pár­be­széd­nek az is fon­tos tu­laj­don­sá­ga, hogy a fe­lek nem elő­re be­ta­nult szö­ve­get da­rál­nak, ha­nem ké­pe­sek meg­hall­gat­ni egy­mást, és foly­to­no­san re­a­gál­ni a má­sik mon­da­ta­i­ra. Kurtágék di­a­ló­gu­sa is ilyen: az improvizatív ele­me­ket is tar­tal­ma­zó mű - ifj. Kurtág György 2007-ben pa­pír­ra ve­tett sza­vai sze­rint - „elő­adás­ról elő­adás­ra vál­to­zik; ma már nincs egyet­len kö­zös hang­ja sem az el­ső kon­cer­ten el­­hang­zot­tak­kal. Nyol­ca­dik éve dol­go­zunk raj­ta, és ta­lán nem is fog­juk so­ha­sem be­fe­jez­ni, hi­szen ar­ról is szól, ho­gyan foly­ta­tó­dik kö­zöt­tünk a pár­be­széd."

Idén azon­ban va­la­mi még­is­csak rög­zült a mű­ből, ami­kor Olivier Cuendet sváj­ci ze­ne­szer­ző-kar­mes­ter, Kurtág ze­né­jé­nek el­hi­va­tott tol­má­cso­ló­ja a Zwiegespräch négy té­te­lét meg­hang­sze­rel­te nagy­ze­ne­kar­ra. Cuen­det ta­valy már el­ké­szí­tet­te a mű ka­­ma­ra­együt­tes­re hang­sze­relt vál­to­za­tát, amely több al­ka­lom­mal el is hang­zott, ám a nagy­ze­ne­ka­ri vál­to­zat leg­elő­ször má­jus 16-án, a Mű­vé­sze­tek Pa­lo­tá­já­ban szó­lalt meg a MÁV Szim­fo­ni­kus Ze­ne­kar és ifj. Kurtág György oda­adó elő­adá­sá­ban, Takács-Nagy Gá­bor ve­zény­le­té­vel.

Kurtágék pár­be­szé­dé­ből kü­lö­nös ze­ne szü­le­tett: olyan, ami­lyet - mint ifj. Kurtág fo­gal­maz - „kü­lön-kü­lön nem kom­po­nál­tunk vol­na". A négy vo­nós hang­szer a szin­te­ti­kus hang­zá­sok­kal együtt olyan álom­sze­rű, lá­to­má­sos ze­nei vi­lá­got hoz lét­re, amely szín­gaz­dag­sá­ga és as­­szo­ci­a­tív ere­je foly­tán na­gyon is al­kal­mas a nagy­ze­ne­ka­ri meg­szó­lal­ta­tás­ra - nem cso­da, ha Olivier Cuendet ked­vet ka­pott ar­ra, hogy meg­hang­sze­rel­je a mű négy té­te­lét. A da­ra­bok ze­nei vi­lá­ga és köl­tői cím­adá­sa pe­dig azt su­gall­ja, hogy egy kép­ze­let­be­li, tit­kos tör­té­net epi­zód­ja­it hall­juk. Az el­ső da­rab cí­me: Tears (Kön­­nyek). Ez­után eg­zal­tált-vir­tu­óz szin­te­ti­zá­tor­szó­ló ve­zet át a Mü­ez­zin cí­mű má­so­dik da­rab­hoz. A kö­vet­ke­ző té­tel egy egy­sze­rű­sé­gé­ben is meg­ka­pó sze­rel­mi dal (Love Song), majd is­mét szin­te­ti­zá­tor-szó­ló ve­ze­ti be a Solace (Vi­gasz) cí­mű zá­ró­té­telt.

Olivier Cuendet hang­sze­re­lé­se min­den szem­pont­ból pro­fes­­szi­o­ná­lis, sőt ih­le­tett mun­ka: plasz­ti­kus, vál­to­za­tos és szín­gaz­dag. A zá­ró­té­tel­ben a Kurtágra oly jel­lem­ző, szuperszordinós pi­a­ní­nó is meg­szó­lal. Az instrumentáció nagy eré­nye a ze­ne­kar és a szin­te­ti­zá­tor ide­á­lis hang­zás­ará­nya: egyik sem nyom­ja el a má­si­kat, ha­nem egy­mást har­mo­ni­ku­san ki­egé­szít­ve és gaz­da­gít­va vesz­nek részt a ze­nei fo­lya­mat­ban. Cuendet hang­sze­re­lé­sé­nek át­tört jel­le­ge bi­zo­nyá­ra az­zal is ös­­sze­függ, hogy a té­te­lek - egy ki­vé­te­lé­vel - mind a halk di­na­mi­kai tar­to­mány­ban mo­zog­nak, ám he­lyen­ként ta­lán még­is le­het­ne kis­sé „pazarlóbb" a hang­sze­re­lés - én leg­alább­is hi­á­nyol­tam az iga­zi nagy­ze­ne­ka­ri hang­zást.

Vé­le­mé­nyem sze­rint épp a moz­gal­mas má­so­dik da­rab hang­sze­re­lé­se szo­rul je­len­tő­sebb kor­rek­ci­ó­ra. A Mü­ez­zin öt­le­tét egy olyan fel­vé­tel ad­ta, ame­lyen ki­lenc muszlim éne­kes ver­seng egy­más­sal. A da­rab ere­de­ti ver­zi­ó­já­ban a négy vo­nós hang­szer egy­más sza­vá­ba vág­va játs­­sza vo­ká­lis jel­le­gű, fel­fu­tá­sok­kal és kro­ma­ti­kus csú­szá­sok­kal te­li mo­tí­vu­ma­it, ami­ből fo­ko­za­to­san egy­re sű­rűbb, ka­var­góbb és fe­szül­tebb ze­ne bon­ta­ko­zik ki. A ze­ne­ka­ri vál­to­zat­ban ezt a fo­ko­za­tos­sá­got s az egy­más sar­ká­ra lé­pő szó­la­mok iz­gal­mas po­li­fó­ni­á­ját nem le­he­tett ér­zé­kel­ni, a té­tel ele­jé­nek pe­dig meg­le­he­tő­sen is­ko­lás jel­le­get köl­csön­zött az egy­mást na­gyon is sza­bá­lyo­san, ki­szá­mít­ha­tó­an vál­to­ga­tó vo­nós­ szó­la­mok név­sor­ol­va­sás­sze­rű egy­szó­la­mú­sá­ga. Egy jó­val ki­dol­go­zot­tabb notáció min­den bi­zon­­nyal se­gí­te­ne a ze­nei öt­let ha­tá­so­sabb meg­va­ló­sí­tá­sá­ban.

Meg­ka­pó­nak ta­lál­tam a Sze­rel­mi dal hang­sze­re­lé­sét, ha­bár a da­rab gyer­mek­dalt idé­ző pen­ta­ton me­ló­di­á­já­hoz én in­kább gamelánszerű, csen­gő-bon­gó hang­zás­ké­pet tár­sí­tot­tam vol­na; Cuendet marimbára és har­so­ná­ra hang­sze­rel­te a dal­la­mot, amely et­től kis­sé el­ne­he­zült. Leg­job­ban a Vi­gasz tet­szett; ta­lán ez a leg­in­kább álom­sze­rű a négy té­tel kö­zül. A szin­te­ti­zá­tor kvin­tek­re és ter­cek­re épü­lő, va­ló­ban vi­gasz­ta­ló­an szép dal­la­mot ját­szik, amelyet a szordinált kürt, trombita és szólóbrácsa színez. Felemelő, lelket megérintő zene ez, amely a maga csendes módján a szépség győzelmét hirdeti.

Ifj. Kurtág György

Takács-Nagy Gábor 

Csibi Szilvia felvételei

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.