Meghangszerelt párbeszéd A két Kurtág műve Olivier Cuendet átdolgozásában
1999-ben, a bázeli Paul Sacher Alapítvány felkérésére komponálta ID. és IFJ. KURTÁG GYÖRGY Zwiegespräch (Párbeszéd) című közös alkotását. Egy valódi párbeszéd nélkülözhetetlen feltétele a személyesség és az őszinteség: az, hogy mindkét fél teljes jelenléttel vegyen részt a kommunikációban. Kurtágék zenei párbeszédében apa és fia egyaránt a maga legsajátabb módján szólal meg: míg az idősebbik Kurtág vonósnégyesre, addig fia - aki elektronikus zenére specializálódott - szintetizátorra komponálta a maga részét. Egy igazi párbeszédnek az is fontos tulajdonsága, hogy a felek nem előre betanult szöveget darálnak, hanem képesek meghallgatni egymást, és folytonosan reagálni a másik mondataira. Kurtágék dialógusa is ilyen: az improvizatív elemeket is tartalmazó mű - ifj. Kurtág György 2007-ben papírra vetett szavai szerint - „előadásról előadásra változik; ma már nincs egyetlen közös hangja sem az első koncerten elhangzottakkal. Nyolcadik éve dolgozunk rajta, és talán nem is fogjuk sohasem befejezni, hiszen arról is szól, hogyan folytatódik közöttünk a párbeszéd." Idén azonban valami mégiscsak rögzült a műből, amikor Olivier Cuendet svájci zeneszerző-karmester, Kurtág zenéjének elhivatott tolmácsolója a Zwiegespräch négy tételét meghangszerelte nagyzenekarra. Cuendet tavaly már elkészítette a mű kamaraegyüttesre hangszerelt változatát, amely több alkalommal el is hangzott, ám a nagyzenekari változat legelőször május 16-án, a Művészetek Palotájában szólalt meg a MÁV Szimfonikus Zenekar és ifj. Kurtág György odaadó előadásában, Takács-Nagy Gábor vezényletével. Kurtágék párbeszédéből különös zene született: olyan, amilyet - mint ifj. Kurtág fogalmaz - „külön-külön nem komponáltunk volna". A négy vonós hangszer a szintetikus hangzásokkal együtt olyan álomszerű, látomásos zenei világot hoz létre, amely színgazdagsága és asszociatív ereje folytán nagyon is alkalmas a nagyzenekari megszólaltatásra - nem csoda, ha Olivier Cuendet kedvet kapott arra, hogy meghangszerelje a mű négy tételét. A darabok zenei világa és költői címadása pedig azt sugallja, hogy egy képzeletbeli, titkos történet epizódjait halljuk. Az első darab címe: Tears (Könnyek). Ezután egzaltált-virtuóz szintetizátorszóló vezet át a Müezzin című második darabhoz. A következő tétel egy egyszerűségében is megkapó szerelmi dal (Love Song), majd ismét szintetizátor-szóló vezeti be a Solace (Vigasz) című zárótételt. Olivier Cuendet hangszerelése minden szempontból professzionális, sőt ihletett munka: plasztikus, változatos és színgazdag. A zárótételben a Kurtágra oly jellemző, szuperszordinós pianínó is megszólal. Az instrumentáció nagy erénye a zenekar és a szintetizátor ideális hangzásaránya: egyik sem nyomja el a másikat, hanem egymást harmonikusan kiegészítve és gazdagítva vesznek részt a zenei folyamatban. Cuendet hangszerelésének áttört jellege bizonyára azzal is összefügg, hogy a tételek - egy kivételével - mind a halk dinamikai tartományban mozognak, ám helyenként talán mégis lehetne kissé „pazarlóbb" a hangszerelés - én legalábbis hiányoltam az igazi nagyzenekari hangzást. Véleményem szerint épp a mozgalmas második darab hangszerelése szorul jelentősebb korrekcióra. A Müezzin ötletét egy olyan felvétel adta, amelyen kilenc muszlim énekes verseng egymással. A darab eredeti verziójában a négy vonós hangszer egymás szavába vágva játssza vokális jellegű, felfutásokkal és kromatikus csúszásokkal teli motívumait, amiből fokozatosan egyre sűrűbb, kavargóbb és feszültebb zene bontakozik ki. A zenekari változatban ezt a fokozatosságot s az egymás sarkára lépő szólamok izgalmas polifóniáját nem lehetett érzékelni, a tétel elejének pedig meglehetősen iskolás jelleget kölcsönzött az egymást nagyon is szabályosan, kiszámíthatóan váltogató vonós szólamok névsorolvasásszerű egyszólamúsága. Egy jóval kidolgozottabb notáció minden bizonnyal segítene a zenei ötlet hatásosabb megvalósításában. Megkapónak találtam a Szerelmi dal hangszerelését, habár a darab gyermekdalt idéző pentaton melódiájához én inkább gamelánszerű, csengő-bongó hangzásképet társítottam volna; Cuendet marimbára és harsonára hangszerelte a dallamot, amely ettől kissé elnehezült. Legjobban a Vigasz tetszett; talán ez a leginkább álomszerű a négy tétel közül. A szintetizátor kvintekre és tercekre épülő, valóban vigasztalóan szép dallamot játszik, amelyet a szordinált kürt, trombita és szólóbrácsa színez. Felemelő, lelket megérintő zene ez, amely a maga csendes módján a szépség győzelmét hirdeti. Ifj. Kurtág György Takács-Nagy Gábor Csibi Szilvia felvételei |
|
Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%
Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.