Tudós, könyvtárvezető, tanár
Kárpáti János - Felvégi Andrea felvétele Mintha csak tegnap lett volna, hogy Tallián Tibor e lap hasábjain 75. születésnapja alkalmából köszöntötte Kárpáti Jánost. Esszéjében („Gyalog Keleten", Muzsika, 2007 július) egy nagy formátumú, sokoldalú és hihetetlenül gazdag életművű tudós kolléga arcképét rajzolta meg, akinek munkássága példamutató és követésre méltó a magyar zenetudomány számára. Nehéz most hozzátenni valamit az oly gyorsan elérkezett újabb jubileum alkalmával Tallián soraihoz, amelyek sorra méltatják a tárgyilagos, nagy kitekintésű és különféle látásmódokat szintetizálni képes zenetudóst, a nagyszerű zenei könyvtárvezetőt, a tanárt és a nagyon-nagyon kedves embert. Mivel azonban ezúttal nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy valamennyiünk köszöntését és szívbéli jókívánságait tolmácsoljam, engedtessék meg, hogy saját személyes tapasztalataimat papírra vetve mondjam el, miért olyan tiszteletre és szeretetre méltó ő az én számomra. Kárpáti Jánossal először zeneakadémiai tanulóéveim során találkoztam: éppen abban az évben vette át Prahács Margittól a könyvtár vezetését, amikor megkezdtem ottani tanulmányaimat. A fiatal tudós Bartók-írásai, a Kis Zenei Könyvtár sorozatban megjelent Schönberg-monográfiája, valamint a Muzsikáló zenetörténet oly nagy haszonnal forgatható II. kötete már ekkor megragadtak. Később megkülönböztetett érdeklődéssel olvastam 1967-ben megjelent alapvető könyvét Bartók vonósnégyeseiről és az 1976-os Bartók kamarazenéje-kötetet, bámultam mély zenei megértésről, egyéni látásmódról tanúskodó elemzéseit. Szakmai feladataink nemsokára személyesen is közel hoztak bennünket egymáshoz: míg én először az Országos Széchényi Könyvtárban, majd az MTA Zenetudományi Intézetben munkám jelentős részében Liszt-kutatással foglalkoztam, Kárpáti János, mint a Zeneakadémia könyvtárának vezetője (különösen Prahács betegsége és 1974-ben bekövetkezett halála után) az intézmény Liszt-hagyatékának legfőbb gondozója lett. Figyelme volt a korábban nem megfelelően óvott hagyatéki könyv- és kottatárra, vásárlásokkal is igyekezett tovább gyarapítani a Liszt-gyűjteményt, megújította a Liszt-emlékszobát, nagyszerű Liszt-kiállításokat rendezett itthon és külföldön (az utazó Lisztről készített, fényképes tablókból álló, 1986-os vándorkiállításának egyik fennmaradt francia nyelvű példányát még a 2011-es Liszt-évben is sikerrel tudtuk bemutatni a brüsszeli Magyar Intézetben). Ugyanakkor bámulatra méltó módon tudta összehangolni a legkülönbözőbb területeken végzett munkáját, hiszen ebben az időszakban született Kelet zenéje című, Magyarországon teljesen új utakat nyitó könyve is (1981), amelyből büszkén őrzök egy nekem és férjemnek dedikált példányt. Bartók, etnomuzikológiai témák, Kelet zenéje, mítoszkutatás, hangszertörténet, könyvtártudomány és intézménytörténet mellett a hazai zeneélet jelene is folyamatosan foglalkoztatta: zenei publicisztikái bizonyítják, milyen értő füllel hallgatta a kortárs szerzők munkáit. Ennek lett később kiemelkedő hozadéka Szőllősy Andrásról publikált monográfiája (1999). Talán két alkalommal is megtörtént az 1980-as évek első felében, hogy szerencsés véletlen folytán ugyanabban az időben dolgoztunk a Zenei Alap alkotóházában Galyatetőn; pihenésképpen gyakran sétáltunk együtt érdekes és tartalmas beszélgetésekbe merülve a téli erdőben. Már ekkor felmerült a zeneakadémiai Liszt-gyűjtemény jövőbeli sorsa. 1984-ben azután munkakapcsolatba kerültünk, amikor Ujfalussy József, a Zeneakadémia akkori rektora engem bízott meg az 1986-ban megnyitandó Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont előkészítésével, Kárpáti János irányításával. Emlékezetes marad számomra az az időszak, amikor együtt próbáltuk különböző múzeumok raktáraiból összeszedni vagy régiségkereskedőknél beszerezni a rekonstrukció során szükségessé vált, a megmaradt hagyatéki anyagot kiegészítő berendezéseket, bútorokat, csillárokat, szőnyegeket - ekkor rengeteget tanultam tőle gyakorlati téren is, aminek később sok hasznát vettem vezetői munkámban. Együtt vitattuk meg az elrendezést, készítettük elő a kölcsönzéseket, letéteket, Liszt hangszereinek és bútorainak átköltöztetését a Liszt Ferenc téri Liszt-emlékszobából a Régi Zeneakadémiára. Megismertetett a társintézmények vezetőivel és minket segítő munkatársaival, együtt terveztük meg a múzeum állandó kiállításának első katalógusát, amelyben Liszt zongoráiról írt, máig érvényes tanulmánya is helyet kapott. Együttműködésünket kölcsönös tisztelet és harmónia jellemezte. És amikor mindez a hatalmas felelősséggel járó munka befejeződött, és 1986 szeptemberében sikerrel megnyílt a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont, néhány hónap múlva Kárpáti János nagyvonalúan felajánlotta, hogy önállóan vezessem tovább az ő irányítása alatt létrejött új intézményrészleget. Vigyázó, szeretetteljes és segítő jelenlétét azonban a továbbiakban is mindenkor érezhettük. A Zeneakadémia általa indított és szerkesztett tudományos közleményeinek sorozatában az első és a harmadik kötet Liszt hagyatéki könyv- illetve kottatárának feldolgozása volt. Örömmel jött időszakos kiállításainkra, többször vállalta azok megnyitását. Lehetővé tette a múzeumunk számára oly fontos, de továbbra is az ő felügyelete alá tartozó Zenetörténeti Kutatókönyvtár anyagának megfelelő gyarapítását. Figyelemmel kísérte múzeumunk sorsának alakulását, és amikor ez szükségessé vált, magára vállalta a Sulyok Imre által létrehozott Liszt Múzeum Alapítvány kuratóriumának elnökségét: ezt a tisztséget a mai napig ellátja. Kárpáti János hosszú éveken keresztül kitűnő, fáradhatatlan és közszeretetnek örvendő elnöke volt a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaságnak. Tevékenységének egyik kiemelkedő eredményeként sikerült létrehozni a Társaság kezdeményezésére a „Symphonia Hungarorum" - Magyarország zenekultúrájának ezer éve című kiállítást (2001) a Budapesti Történeti Múzeumban. Ő maga volt az óriási anyagot bemutató, látványos és igen tartalmas kiállítás koncepciójának felvázolója, a tárlat fő rendezője és katalógusának szerkesztője. Tanúja voltam, micsoda heroikus munkát jelentett a kiállítás anyagi és tárgyi feltételeinek megteremtése, a mintegy negyven hazai és külföldi kiállító intézmény összefogása, az egyes szakterületek legavatottabb szakértőinek felkérése a katalógus tanulmányainak és leírásainak elkészítésére, munkájuknak összehangolása. Ennek a katalógusnak könyv alakban átdolgozott változata lett a Képes magyar zenetörténet (2004), amelyet a Rózsavölgyi és Társa Kiadó 2011-ben átdolgozott, bővített formában is megjelentetett, méghozzá két különböző nyelvű verzióban. Óriási fegyvertény volt Kárpáti János részéről, hogy tíz évig nem adta föl és végül sikerrel megvalósította az angol kiadást is (Music in Hungary - An Illustrated History), amely először nyújt e számunkra alapvetően fontos témáról korszerű és hiteles képet idegen nyelven. Jelképesnek érzem, hogy 80. évéhez közeledve éppen egy ilyen nagy jelentőségű, ezer év kultúráját áttekintő, összefoglaló munkát tudott ajándékozni a világnak - immáron már nemcsak nekünk, magyaroknak, hanem az értékeink iránt érdeklődő külföldieknek is. Megmutatkozik ebben a kivételesen nagy áttekintésű tudós, aki a Gellért-legendától a legújabb magyar zeneszerzőkig és előadóművészekig jól ismeri a zene világát, valamint az önzetlen közösségi ember, aki képes sokak munkáját eggyé kovácsolni, és türelemmel ki tudja várni az eredmény beérését. Munkabírása ma is bámulatra méltó: egy-egy konferencia-előadással, frissen készült tanulmánnyal újra meg újra bizonyítja, hogy tovább dolgozik legkedvesebb saját kutatási területein is, Bartók- és Kelet-témákban. Szelleme friss és nyitott, szívesen adja át hatalmas tudását a legfiatalabb muzsikusnemzedékeknek, ha felkérik egy-egy kurzus megtartására, és őszinte szívből örül, ha értő és érdeklődő fogadtatásra talál. Kedves János, köszönjük mindazt, amit Tőled kaptunk és még most is kapunk. Adjon az Isten Neked jó egészséget, sok erőt és még sok örömteli, aktív esztendőt! Felvégi Andrea felvétele |
|
Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%
Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.