Tudós, könyvtárvezető, tanár

Szerző: Eckhardt Mária
Lapszám: 2012 július
 

 

Kárpáti János - Felvégi Andrea felvétele 

Mint­ha csak teg­nap lett vol­na, hogy Tallián Ti­bor e lap ha­sáb­ja­in 75. szü­le­tés­nap­ja al­kal­má­ból kö­szön­töt­te Kár­pá­ti Já­nost. Es­­szé­jé­ben („Gya­log Ke­le­ten", Mu­zsi­ka, 2007 jú­li­us) egy nagy for­má­tu­mú, sok­ol­da­lú és hi­he­tet­le­nül gaz­dag élet­mű­vű tu­dós kol­lé­ga arc­kép­ét raj­zol­ta meg, aki­nek mun­kás­sá­ga pél­da­mu­ta­tó és kö­ve­tés­re mél­tó a ma­gyar ze­ne­tu­do­mány szá­má­ra. Ne­héz most hoz­zá­ten­ni va­la­mit az oly gyor­san el­ér­ke­zett újabb ju­bi­le­um al­kal­má­val Tallián so­ra­i­hoz, ame­lyek sor­ra mél­tat­ják a tár­gyi­la­gos, nagy ki­te­kin­té­sű és kü­lön­fé­le lá­tás­mó­do­kat szin­te­ti­zál­ni ké­pes ze­ne­tu­dóst, a nagy­sze­rű ze­nei könyv­tár­ve­ze­tőt, a ta­nárt és a na­gyon-na­gyon ked­ves em­bert. Mi­vel azon­ban ez­út­tal ne­kem ju­tott az a meg­tisz­tel­te­tés, hogy va­la­men­­nyi­ünk kö­szön­té­sét és szív­bé­li jó­kí­ván­sá­ga­it tol­má­csol­jam, en­ged­tes­sék meg, hogy sa­ját sze­mé­lyes ta­pasz­ta­la­ta­i­mat pa­pír­ra vet­ve mond­jam el, mi­ért olyan tisz­te­let­re és sze­re­tet­re mél­tó ő az én szá­mom­ra.

Kár­pá­ti Já­nos­sal elő­ször ze­ne­aka­dé­mi­ai ta­nu­ló­éve­im so­rán ta­lál­koz­tam: ép­pen ab­ban az év­ben vet­te át Prahács Mar­git­tól a könyv­tár ve­ze­té­sét, ami­kor meg­kezd­tem ot­ta­ni ta­nul­má­nya­i­mat. A fi­a­tal tu­dós Bar­tók-írá­sai, a Kis Ze­nei Könyv­tár so­ro­zat­ban meg­je­lent Schönberg-monográfiája, va­la­mint a Mu­zsi­ká­ló ze­ne­tör­té­net oly nagy ha­szon­nal for­gat­ha­tó II. kö­te­te már ek­kor meg­ra­gad­tak. Ké­sőbb meg­kü­lön­böz­te­tett ér­dek­lő­dés­sel ol­vas­tam 1967-ben meg­je­lent alap­ve­tő köny­vét Bar­tók vo­nós­né­gye­se­i­ről és az 1976-os Bar­tók ka­ma­ra­ze­né­je-kö­te­tet, bá­mul­tam mély ze­nei meg­ér­tés­ről, egyé­ni lá­tás­mód­ról ta­nús­ko­dó elem­zé­se­it.

Szak­mai fel­ada­ta­ink nem­so­ká­ra sze­mé­lye­sen is kö­zel hoz­tak ben­nün­ket egy­más­hoz: míg én elő­ször az Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár­ban, majd az MTA Ze­ne­tu­do­má­nyi In­té­zet­ben mun­kám je­len­tős ré­szé­ben Liszt-ku­ta­tás­sal fog­lal­koz­tam, Kár­pá­ti Já­nos, mint a Ze­ne­aka­dé­mia könyv­tá­rá­nak ve­ze­tő­je (kü­lö­nö­sen Prahács be­teg­sé­ge és 1974-ben be­kö­vet­ke­zett ha­lá­la után) az in­téz­mény Liszt-ha­gya­té­ká­nak leg­főbb gon­do­zó­ja lett. Fi­gyel­me volt a ko­ráb­ban nem meg­fe­le­lő­en óvott ha­gya­té­ki könyv- és kot­ta­tár­ra, vá­sár­lá­sok­kal is igye­ke­zett to­vább gya­ra­pí­ta­ni a Liszt-gyűj­te­ményt, meg­újí­tot­ta a Liszt-em­lék­szo­bát, nagy­sze­rű Liszt-ki­ál­lí­tá­so­kat ren­de­zett itt­hon és kül­föld­ön (az uta­zó Liszt­ről ké­szí­tett, fény­ké­pes tab­lók­ból ál­ló, 1986-os ván­dor­ki­ál­lí­tá­sá­nak egyik fenn­ma­radt fran­cia nyel­vű pél­dá­nyát még a 2011-es Liszt-év­ben is si­ker­rel tud­tuk be­mu­tat­ni a brüs­­sze­li Ma­gyar In­té­zet­ben).

Ugyan­ak­kor bá­mu­lat­ra mél­tó mó­don tud­ta ös­­sze­han­gol­ni a leg­kü­lön­bö­zőbb te­rü­le­te­ken vég­zett mun­ká­ját, hi­szen eb­ben az idő­szak­ban szü­le­tett Ke­let ze­né­je cí­mű, Ma­gyar­or­szá­gon tel­je­sen új uta­kat nyi­tó köny­ve is (1981), amely­ből büsz­kén őr­zök egy ne­kem és fér­jem­nek de­di­kált pél­dányt. Bar­tók, etnomuzikológiai té­mák, Ke­let ze­né­je, mí­tosz­ku­ta­tás, hang­szer­tör­té­net, könyv­tár­tu­do­mány és in­téz­mény­tör­té­net mel­lett a ha­zai ze­ne­élet je­le­ne is fo­lya­ma­to­san fog­lal­koz­tat­ta: ze­nei pub­li­cisz­ti­kái bi­zo­nyít­ják, mi­lyen ér­tő fül­lel hall­gat­ta a kor­társ szer­zők mun­ká­it. En­nek lett ké­sőbb ki­emel­ke­dő ho­za­dé­ka Szőllősy And­rás­ról pub­li­kált mo­nog­rá­fi­á­ja (1999).

Ta­lán két al­ka­lom­mal is meg­tör­tént az 1980-as évek el­ső fe­lé­ben, hogy sze­ren­csés vé­let­len foly­tán ugyan­ab­ban az idő­ben dol­goz­tunk a Ze­nei Alap al­ko­tó­há­zá­ban Ga­lya­te­tőn; pi­he­nés­kép­pen gyak­ran sé­tál­tunk együtt ér­de­kes és tar­tal­mas be­szél­ge­té­sek­be me­rül­ve a té­li er­dő­ben. Már ek­kor fel­me­rült a ze­ne­aka­dé­mi­ai Liszt-gyűj­te­mény jö­vő­be­li sor­sa. 1984-ben azu­tán mun­ka­kap­cso­lat­ba ke­rül­tünk, ami­kor Ujfalussy Jó­zsef, a Ze­ne­aka­dé­mia ak­ko­ri rek­to­ra en­gem bí­zott meg az 1986-ban meg­nyi­tan­dó Liszt Fe­renc Em­lék­mú­ze­um és Ku­ta­tó­köz­pont elő­ké­szí­té­sé­vel, Kár­pá­ti Já­nos irá­nyí­tá­sá­val. Em­lé­ke­ze­tes ma­rad szá­mom­ra az az idő­szak, ami­kor együtt pró­bál­tuk kü­lön­bö­ző mú­ze­u­mok rak­tá­ra­i­ból ös­­sze­szed­ni vagy ré­gi­ség­ke­res­ke­dők­nél be­sze­rez­ni a re­konst­ruk­ció so­rán szük­sé­ges­sé vált, a meg­ma­radt ha­gya­té­ki anya­got ki­egé­szí­tő be­ren­de­zé­se­ket, bú­to­ro­kat, csil­lá­ro­kat, sző­nye­ge­ket - ek­kor ren­ge­te­get ta­nul­tam tő­le gya­kor­la­ti té­ren is, ami­nek ké­sőbb sok hasz­nát vet­tem ve­ze­tői mun­kám­ban. Együtt vi­tat­tuk meg az el­ren­de­zést, ké­szí­tet­tük elő a köl­csön­zé­se­ket, le­té­te­ket, Liszt hang­sze­re­i­nek és bú­to­ra­i­nak át­köl­töz­te­té­sét a Liszt Fe­renc té­ri Liszt-em­lék­szo­bá­ból a Ré­gi Ze­ne­aka­dé­mi­á­ra. Meg­is­mer­te­tett a társ­in­téz­mé­nyek ve­ze­tő­i­vel és min­ket se­gí­tő mun­ka­tár­sa­i­val, együtt ter­vez­tük meg a mú­ze­um ál­lan­dó ki­ál­lí­tá­sá­nak el­ső ka­ta­ló­gu­sát, amely­ben Liszt zon­go­rá­i­ról írt, má­ig ér­vé­nyes ta­nul­má­nya is he­lyet ka­pott. Együtt­mű­kö­dé­sün­ket köl­csö­nös tisz­te­let és har­mó­nia jel­le­mez­te. És ami­kor mind­ez a ha­tal­mas fe­le­lős­ség­gel já­ró mun­ka be­fe­je­ző­dött, és 1986 szep­tem­be­ré­ben si­ker­rel meg­nyílt a Liszt Fe­renc Em­lék­mú­ze­um és Ku­ta­tó­köz­pont, né­hány hó­nap múl­va Kár­pá­ti Já­nos nagy­vo­na­lú­an fel­aján­lot­ta, hogy önál­ló­an ve­zes­sem to­vább az ő irá­nyí­tá­sa alatt lét­re­jött új in­téz­mény­rész­le­get.

Vi­gyá­zó, sze­re­tet­tel­jes és se­gí­tő je­len­lét­ét azon­ban a to­váb­bi­ak­ban is min­den­kor érez­het­tük. A Ze­ne­aka­dé­mia ál­ta­la in­dí­tott és szer­kesz­tett tu­do­má­nyos köz­le­mé­nye­i­nek so­ro­za­tá­ban az el­ső és a har­ma­dik kö­tet Liszt ha­gya­té­ki könyv- il­let­ve kot­ta­tá­rá­nak fel­dol­go­zá­sa volt. Öröm­mel jött idő­sza­kos ki­ál­lí­tá­sa­ink­ra, több­ször vál­lal­ta azok meg­nyi­tá­sát. Le­he­tő­vé tet­te a mú­ze­u­munk szá­má­ra oly fon­tos, de to­vább­ra is az ő fel­ügye­le­te alá tar­to­zó Ze­ne­tör­té­ne­ti Ku­ta­tó­könyv­tár anya­gá­nak meg­fe­le­lő gya­ra­pí­tá­sát. Fi­­gye­lem­mel kí­sér­te mú­ze­u­munk sor­sá­nak ala­ku­lá­sát, és ami­kor ez szük­sé­ges­sé vált, ma­gá­ra vál­lal­ta a Su­lyok Im­re ál­tal lét­re­ho­zott Liszt Mú­ze­um Ala­pít­vány ku­ra­tó­ri­u­má­nak el­nök­sé­gét: ezt a tiszt­sé­get a mai na­pig el­lát­ja.

Kár­pá­ti Já­nos hos­­szú éve­ken ke­resz­tül ki­tű­nő, fá­rad­ha­tat­lan és köz­sze­re­tet­nek ör­ven­dő el­nö­ke volt a Ma­gyar Ze­ne­tu­do­má­nyi és Ze­ne­kri­ti­kai Tár­sa­ság­nak. Te­vé­keny­sé­gé­nek egyik ki­emel­ke­dő ered­mé­nye­ként si­ke­rült lét­re­hoz­ni a Tár­sa­ság kez­de­mé­nye­zé­sé­re a „Symphonia Hungarorum" - Ma­gyar­or­szág ze­ne­kul­tú­rá­já­nak ezer éve cí­mű ki­ál­lí­tást (2001) a Bu­da­pes­ti Tör­té­ne­ti Mú­ze­um­ban. Ő ma­ga volt az óri­á­si anya­got be­mu­ta­tó, lát­vá­nyos és igen tar­tal­mas ki­ál­lí­tás kon­cep­ci­ó­já­nak fel­vá­zo­ló­ja, a tár­lat fő ren­de­ző­je és ka­ta­ló­gu­sá­nak szer­kesz­tő­je. Ta­nú­ja vol­tam, mi­­cso­da he­ro­i­kus mun­kát je­len­tett a ki­ál­lí­tás anya­gi és tár­gyi fel­tét­ele­i­nek meg­te­rem­té­se, a mint­egy negy­ven ha­zai és kül­föl­di ki­ál­lí­tó in­téz­mény ös­­sze­fo­gá­sa, az egyes szak­te­rü­le­tek leg­­ava­tot­tabb szak­ér­tő­i­nek fel­­ké­ré­se a ka­ta­ló­gus ta­nul­má­nya­i­nak és le­írá­sa­i­nak el­ké­szí­té­sé­re, mun­ká­juk­nak ös­­sze­­han­go­lá­sa.

En­nek a ka­ta­ló­gus­nak könyv alak­ban át­dol­go­zott vál­to­za­ta lett a Ké­pes ma­gyar ze­ne­tör­té­net (2004), ame­lyet a Ró­zsa­völ­gyi és Tár­­sa Ki­adó 2011-­ben át­dol­go­zott, bő­ví­tett for­má­ban is meg­je­len­te­tett, még­hoz­zá két kü­lön­bö­ző nyel­vű ver­zi­ó­ban. Óri­á­si fegy­ver­tény volt Kár­pá­ti Já­nos ré­szé­ről, hogy tíz évig nem ad­ta föl és vé­gül si­ker­rel meg­va­ló­sí­tot­ta az an­gol ki­adást is (Music in Hun­ga­ry - An Illustrated History), amely elő­ször nyújt e szá­munk­ra alap­ve­tő­en fon­tos té­má­ról kor­sze­rű és hi­te­les ké­pet ide­gen nyel­ven. Jel­ké­pes­nek ér­zem, hogy 80. évé­hez kö­ze­led­ve ép­pen egy ilyen nagy je­len­tő­sé­gű, ezer év kul­tú­rá­ját át­te­kin­tő, ös­­sze­fog­la­ló mun­kát tu­dott aján­dé­koz­ni a vi­lág­nak - im­má­ron már nem­csak ne­künk, ma­gya­rok­nak, ha­nem az ér­té­ke­ink iránt ér­dek­lő­dő kül­föl­di­ek­nek is. Meg­mu­tat­ko­zik eb­ben a ki­vé­te­le­sen nagy át­te­kin­té­sű tu­dós, aki a Gel­lért-le­gen­dá­tól a leg­újabb ma­gyar ze­ne­szer­ző­kig és elő­adó­mű­vé­sze­kig jól is­me­ri a ze­ne vi­lá­gát, va­la­mint az ön­zet­len kö­zös­sé­gi em­ber, aki ké­pes so­kak mun­ká­ját eg­­gyé ko­vá­csol­ni, és tü­re­lem­mel ki tud­ja vár­ni az ered­mény be­éré­sét.

Mun­ka­bí­rá­sa ma is bá­mu­lat­ra mél­tó: egy-egy kon­fe­ren­cia-elő­adás­sal, fris­sen ké­szült ta­nul­mán­­nyal új­ra meg új­ra bi­zo­nyít­ja, hogy to­vább dol­go­zik leg­ked­ve­sebb sa­ját ku­ta­tá­si te­rü­le­te­in is, Bar­tók- és Ke­let-té­mák­ban. Szel­le­me friss és nyi­tott, szí­ve­sen ad­ja át ha­tal­mas tu­dá­sát a leg­fi­a­ta­labb mu­zsi­kus­nem­ze­dé­kek­nek, ha fel­ké­rik egy-egy kur­zus meg­tar­tá­sá­ra, és őszin­te szív­ből örül, ha ér­tő és ér­dek­lő­dő fo­gad­ta­tás­ra ta­lál.

Ked­ves Já­nos, kö­szön­jük mind­azt, amit Tő­led kap­tunk és még most is ka­punk. Ad­jon az Is­ten Ne­ked jó egész­sé­get, sok erőt és még sok öröm­te­li, ak­tív esz­ten­dőt!

Felvégi Andrea felvétele

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.