Ko­dály Zol­tán

Fér­fi­kar­ok

(Össz­ki­adás)

Bar­tók Bé­la Fér­fi­kar (Pécs)

Ve­zé­nyel Lakner Ta­más

HCD 32641-42

A Hun­ga­ro­ton Ko­dály-össz­ki­adá­sá­nak  új, dup­la CD-je a Lakner Ta­más irá­nyítot­ta pé­csi Bartók Bé­la Fér­fi­kar elő­adá­sá­ban a ze­ne­szer­ző fér­fi­ka­ri kom­po­zí­ció­­it tár­ja a nagy­kö­zön­ség elé. Lakner Ta­más­nak és együt­te­sé­nek már 2005-ben is meg­je­lent egy ha­son­ló le­me­ze a Hun­ga­ro­ton­nál, amely­ről 2006-ban szá­mol­tam be e lap ha­sáb­ja­in (Meg­éne­kelt tör­té­ne­lem, Mu­zsi­ka 2006/9). A mos­ta­ni dup­la CD tel­je­sen új fel­vé­te­le­ket tar­tal­maz (az elő­ző 2004/05-ös, a mos­ta­ni 2010-es in­terp­re­tá­ci­ó­kat rög­zít), és már re­cen­zi­óm kez­de­tén elő­re kí­vá­nom bo­csá­ta­ni, hogy az elő­adá­sok szín­vo­na­la mind tech­ni­kai, mind pe­dig mû­­­­­vé­szi-tar­tal­mi ér­te­lem­ben ma­ga­sabb ezen az új fel­vé­te­len, mint a ré­gin: a pé­csi Bar­tók Bé­la Fér­fi­kar ak­tu­á­lis in­terp­re­tá­ci­ó­ja ér­zé­kel­he­tő­en egy éré­si fo­lya­mat po­zi­tív vég­pont­ja fe­lé kö­ze­lít.

A re­cens ki­ad­vány má­sik új­don­sá­ga, hogy Ko­dály Zol­tán ös­­szes fér­fi­ka­rát tar­tal­maz­za, sőt még en­nél töb­bet is. A pé­csi­ek nem­csak a Bár­dos La­jos köz­re­ad­ta fér­fi­ka­ri kö­tet da­rab­ja­it szó­lal­tat­ják meg a le­me­ze­ken, ha­nem a Bicinia Hungarica fér­fi han­go­kon elő­ad­ha­tó té­te­le­it (tör­té­ne­ti éne­ke­ket és ka­to­na­da­lo­kat), va­la­mint a Cinka Pan­na bal­la­dá­já­ból is négy rész­le­tet. E ki­egé­szí­tést, gya­­­ní­tom, az tet­te szük­sé­ges­sé, hogy Ko­dály fér­fi­ka­rai nem fér­nek rá egy CD-re, ket­tőt azon­ban nem töl­te­nek meg. Míg a Cinka Pan­­na rész­le­te­i­nek fel­vé­tel­ét a ki­ad­vány nagy nye­re­sé­gé­nek tar­tom, hi­szen a négy té­tel, de kü­lö­nös­kép­pen a Haj­dú­tánc (No­sza, haj­dú) be­pil­lan­tást en­ged a meg­bu­kott és ezért szin­te tel­je­sen is­me­ret­len szín­pa­di mű gaz­dag-iz­gal­mas ze­né­jé­be, a Bi­ci­nia Hun­ga­rica da­rab­ja­i­nak fel­ének­lé­sét kis­sé eről­te­tett­­nek ér­zem. An­nál is in­kább, mi­vel ugyan­ak­kor a két CD nem tar­tal­maz­za a Sza­­bol­csi Ben­ce es­kü­vő­jé­re írott al­kal­mi fér­­fi­kart, a Can­ticum nuptialét (1928). Le­het­sé­ges per­sze, hogy en­nek elő­adá­sa in­kább há­rom fér­fi­szó­lis­tát igé­nyel­ne, nem pe­dig egy egész kó­rust, ám ugyan­ez el­mond­ha­tó a le­me­ze­ken fel­csen­dü­lő Bicinia Hun­ga­rica-té­te­lekről is.

A két CD ös­­sze­sen 45 té­tel­ből áll, s eze­ket - a Ko­dály-szak­ér­tő Ittzés Mi­hály ja­vas­la­ta­it kö­vet­ve - az elő­adók an­to­ló­gi­a­sze­rű­en te­ma­ti­kus rend­be il­lesz­tet­ték (az így ki­ala­kult te­ma­ti­kai cso­por­tok cí­mei: Val­lá­sos nép­éne­kek, Tör­té­ne­ti éne­kek I., II., Ka­to­na­dal­ok, hu­szár­nó­ták, Ha­za és ha­la­dás, For­ra­dal­mak és sza­bad­ság­harc). Ha le­het is időn­­ként vi­tat­koz­ni az egyes cso­por­tok tar­tal­má­val - szá­mom­ra pél­dá­ul kér­dé­ses, hogy a Hej Bün­gözs­di Ban­­di Pe­tő­fi-meg­­ze­né­sí­té­se va­ló­ban a nép­­élet ka­te­gó­ri­á­ba tar­to­zik-e, il­let­ve a Vö­rös­mar­ty Mi­­hály köl­te­mé­nyét meg­ze­né­sí­tő Nán­do­ri to­­rony­őr va­ló­ban tör­té­ne­ti ének-e -, és egyéb­­­ként is úgy vé­lem, egy össz­ki­adás­hoz job­ban il­lik a kro­no­ló­gi­ai rend, még­is nyil­ván­va­ló, hogy van po­zi­tív ho­za­dé­ka és van lét­jo­go­sult­sá­ga is az ef­fé­le tema­tizá­lás­nak. Egy­ér­tel­mű­en rá­vi­lá­gít ugyan­is az élet és a mű­vé­szet azon te­rü­le­te­i­re, ame­lyek­hez gon­dol­ko­dá­sá­ban a ze­ne­szer­ző a fér­fi­kart mint mé­di­u­mot tár­sí­tot­ta. Egy­fe­lől a fér­fi­kar al­kal­mas ar­ra, hogy a fér­fi­ak nép­élet­ben be­töl­tött sze­re­pét ki­fe­jez­ze, így a ka­to­na­élet gyöt­rel­me­it, il­let­ve ma­gá­nyát, más­fe­lől vi­szont a ha­la­dó pat­ri­o­tiz­mus meg­szó­la­lá­sá­nak leg­al­kal­ma­sabb esz­kö­ze. Rá­adá­sul a pat­­­­­ri­ó­ta da­ra­bok ese­té­ben a fér­fi­kar 19. szá­za­di ha­gyo­má­nyát ele­ve­ní­ti fel Ko­dály, ezért is ze­né­sít meg el­ső­sor­ban fel­vi­lá­go­so­dás-, il­let­ve re­form­ko­ri köl­te­mé­nye­ket, főként epi­g­ram­má­kat. Va­gyis a fér­fi­kar­hoz iga­zi fér­fi ügyek il­le­nek.

Ami az in­terp­re­tá­ci­ót il­le­ti: a ko­ráb­bi ki­ad­vány­hoz ké­pest fel­tű­nő, men­­nyi­re vis­­sza­fo­gott elő­adá­sok hall­ha­tók a le­me­zen. A pia­­nók - rög­tön a le­mezt in­dí­tó Stabat Ma­ter­ben, il­let­ve az Es­ti dal­ban, de a Ka­to­na­dal­ban és az Ének Szent Ist­ván ki­rály­hoz ese­té­ben is - ki­fe­je­zet­ten szé­pek, mint ahogy a Bici­niák­ban a nép­dal­ok két­szó­la­mú elő­adá­sa is ki­dol­­go­zott, igé­nyes, pe­dig két szó­lam­ban sok­­kal ne­he­zebb tisz­tán éne­kel­ni, mint há­rom­ban. Szim­pa­ti­kus, hogy a fér­fi­kar szin­te min­de­nütt igyek­szik el­ven­ni a szen­­ve­dé­lyes meg­szó­la­lá­sok élét: er­ről ta­lán csak a Nem­ze­ti dal elő­adá­sá­nak he­vé­ben („Es­kü­szünk"), il­let­ve az Élet vagy ha­lál dí­szes, igaz, há­rom­vo­na­las c-vel ne­he­zí­tett zár­­la­tá­ban fe­led­kez­nek meg. Mind­azo­nál­tal fel­tű­nő, hogy több­nyi­re men­­nyi­re igé­nye­sen ké­szí­tet­te elő a kó­rus a fér­fi­kar szá­má­ra min­dig ké­nyes ma­gas han­go­kat is, igen ke­vés­sé le­het érez­ni az ének­lés fe­szí­tett­sé­gét (ki­vé­telt ta­lán csak a Hej Bün­gözsdi Ban­di két­vo­na­las a-ja, il­let­ve A ma­gya­rok­hoz ká­non pár ma­gas hang­ja ké­pez).

Nem ta­gad­ha­tó ugyan­ak­kor, hogy ez az ér­­té­kes igye­ke­zet egyes da­ra­bok ese­té­ben saj­nos az elő­adás tar­tóz­ko­dó ste­ri­li­tá­sát von­ja ma­ga után. Igaz, ez nem fel­tét­le­nül ide­gen a ko­dá­lyi me­lan­kó­li­á­tól (Es­ti dal, Je­len­ti ma­gát Jé­zus, Em­lék­sor­ok Fáy And­rás­nak, Föl­szál­lott a pá­va). Pár mű meg­szó­lal­ta­tá­sa ese­té­ben azon­ban ta­lán fe­les­le­ges óva­tos­ság­gal járt együtt: A csi­kó elő­adá­sa pél­dá­ul - a ben­ne meg­nyil­vá­nu­ló rit­mi­kai já­ték ki­eme­lé­sé­vel - le­het­ne sok­kal hu­mo­ro­sabb, és sok­kal szí­ne­seb­ben, dra­ma­ti­zál­tab­ban le­het­ne be­mu­tat­ni a Kit ké­ne el­ven­ni? né­pi élet­kép­so­ro­za­tát. Ta­lán a tar­tóz­ko­dás okoz­za, hogy a Bar­tók Bé­la Fér­fi­kar egy­elő­re csak ke­re­si a kul­­csot a két ko­rai, in­tel­lek­tu­á­lis és a ko­dá­lyi élet­mű­ben is za­var­ba ej­tő­en egye­dül­ál­ló, ter­je­del­mé­ben is szo­kat­lan fér­fi­kar­hoz, a Bor­dal­hoz és a Mu­la­tó gajd­hoz.

A tar­tóz­ko­dás és óva­tos­ság el­le­né­re fi­gye­lem­re mél­tó, hogy Lakner Ta­más és fér­fi­ka­ra erő­tel­je­sen tö­rek­szik a kom­po­zí­ci­ók rit­mi­kus elő­adá­sá­ra. Ért­he­tő a ne­mes szán­dék a Je­len­ti ma­gát Jé­zus, il­let­ve a Sem­mit ne bán­kód­­jál meg­szó­lal­ta­tá­sa­kor is, még­is úgy ér­zem, a gre­go­ri­án al­lú­zi­ó­kat haj­lé­ko­nyab­ban le­het­ne éne­kel­ni. A tu­da­tos rit­mi­zá­lás okán a kom­po­zí­ci­ók pro­zó­di­ai eset­le­ges­sé­gei is lát­vá­nyo­sab­ban tör­nek fel­szín­re: ilye­nek pél­dá­ul a Sem­mit ne bán­kód­jál ese­té­ben az utol­só előt­ti szó­tag­ra eső ütem­sú­lyok, ame­lye­ket az elő­adás­ban akár tom­pí­ta­ni is le­he­tett vol­na. A rit­mi­zá­lás eré­nyei kö­zé tar­to­zik ugyan­ak­kor, hogy a meg­szó­lal­ta­tás szin­te min­den­hol ér­zék­le­te­sen rá­mu­tat a va­ri­á­ci­ós for­má­ra és en­nek gaz­dag alak­vál­tá­sa­i­ra (Sem­mit ne bán­kód­jál, Ének Szent Ist­ván ki­rály­hoz), va­la­mint a kó­rus­tex­tú­rá­ban meg­bú­vó hang­sú­lyos dis­­szo­nan­ci­ák­ra, ame­lyek a ko­dá­lyi kar­mű­vé­szet moder­ni­tá­sá­nak bi­zo­nyí­té­kai. 

A leg­jobb elő­adá­sok kö­zé tar­to­zik a Ko­dály-élet­mű leg­je­len­tő­sebb fér­fi­ka­ri al­ko­tá­sa, a Karádi nó­ták in­terp­re­tá­ci­ó­ja: a pé­csi­ek egy­ér­tel­mű­en bril­lí­roz­nak e kom­po­zí­ci­ó­ban. Egy­aránt ké­pe­sek fel­mu­tat­ni a mű mo­der­nitását (pél­dá­ul a Sprechgesang-effek­tus bá­tor ér­vé­nye­sí­té­sé­vel), és a jó szö­veg­mon­­dás­nak és a hety­kén fér­fi­as hang­­vé­tel­nek kö­szön­he­tő­en fel­szín­re hoz­ni a né­pi szö­ve­gek ken­dő­zet­len sze­xu­a­li­tá­sát. A hang­vé­te­lek irán­ti ér­zé­keny­sé­get bi­zo­nyít­ja egyéb­ként A sza­bad­ság him­nu­sza ele­ven és meg­győ­­­ző in­terp­re­tá­ci­ó­ja is, mint aho­gyan kü­lö­nö­sen szép az is, ahogy fel­hív­ják a fi­gyel­met az Is­ten cso­dá­ja ref­rén­jé­nek egy­ide­jű vál­to­zé­kony­sá­gá­ra és vál­to­zat­lan­sá­gá­ra. Ugyan­ilyen ér­zé­ke­nyen eme­lik ki a Jel­ige lí­rai ka­rak­te­rét, óva­kod­va at­tól, hogy a „Tett­re, ma­gyar nép" zár­la­tát pa­te­ti­kus­sá for­mál­ják. Fi­gye­lem­re­mél­tó, hogy a Justum et te­na­ce­met két nyel­ven - la­ti­nul és ma­gya­rul - is el­ének­lik; elő­adá­suk­ból egy­ér­tel­mű­vé vá­lik, hogy a ma­gyar vál­to­zat lej­té­se men­­nyi­vel ter­mé­sze­te­sebb. Min­dent ös­­sze­gez­ve: Lak­ner Ta­más és a Pé­csi Bar­tók Bé­la Fér­fi­kar új dup­la CD-je nagy nye­re­sé­ge a Hun­ga­ro­ton Ko­dály-össz­ki­adás so­ro­za­tá­nak.