Menedzselés és önmenedzselés Kisérleti képzés a Zeneakadémián
Az oktatás egyik legnehezebb feladata, hogy lépést tartson a korral, különösen amióta valóban szédítő gyorsasággal változik a világ. Egy olyan nagyhírű és patinás intézménynek is, mint a Zeneakadémia, fel kellett ismernie, hogy a magas szintű zenei oktatás ma már nem elegendő ahhoz, hogy tehetséges növendékei sikeres karriert építhessenek. Segített ebben a felismerésben az is, hogy a Zeneakadémia épületének megújításához-megszépüléséhez kapott uniós támogatás egyik feltétele a tartalmi megújulás volt, melynek keretében 2011-ben egyedülálló tehetséggondozó programot indított az intézmény. A kísérleti jellegű program célja a legtehetségesebb növendékek sokoldalú felkészítése arra, hogy sikerrel léphessenek ki a nemzetközi zenei porondra, megállják a helyüket a globalizáció által felerősödő kemény versenyhelyzetben. Hasonló, a való élet talán triviális, mégis fontos és esetleg döntő pályamenedzselési nehézségeire felkészítő program nemcsak a Zeneakadémián, hanem más magyar felsőoktatási intézményben sem zajlott eddig. A főtárgytanárok által ajánlott hallgatók közül a Zeneakadémiától független szakmai zsűri végül tizenötöt választott ki a klasszikus zenei és a jazz szakokról, a zenei felkészültség, az előadóművészi kisugárzás és az összbenyomás alapján, figyelembe véve a kommunikációs készséget, a megjelenést és az idegennyelv-tudást is. Érthető módon azokba a tehetséges és ambiciózus ifjú művészekbe fektettek be, akikben megvan a nemzetközi karrier lehetősége. Példájuk jelentős húzóerőnek számíthat a többi növendék számára is. A kiválasztott hallgatók közül öten egyéni foglalkozásokon is részt vehettek, valamint személyes bemutatkozó anyaguk elkészítésében is segítséget kaptak, a program zöme azonban hétvégi, tömbösített csoportos modulokban zajlott a 2011-es tavaszi és őszi szemeszterben. A program a következő tantárgyakból állt: kommunikációs és tárgyalási készségfejlesztés, hazai és nemzetközi protokoll; csoportos személyiségfejlesztés, autogén tréning és stresszkezelés; ki kicsoda? - munkamegosztás a nemzetközi és hazai zenei életben; világlátás, azaz pódiumjelenlét és kultúrtörténet; szerződéskötés, nemzetközi jogi ismeretek; adó- és vállalkozástani ismeretek; tv-, rádió- és hanglemezfelvételi gyakorlat, színpadtechnikai, hangosítási ismeretek; stílustanácsadó, öltözködés és smink; utazási tudnivalók; nyelvtanfolyam; alapvető számítástechnikai ismeretek. A felsorolás jól érzékelteti, milyen nehézségekkel kell megküzdenie annak a fiatal művésznek, aki akadémiai felkészülése során azt hihette, hogy „puszta" tehetsége és művészi kvalitásai biztosítják számára a vágyott karriert. Még azzal a kijózanító felismeréssel is gazdagodik, amit számos tapasztalt művész visszaigazol: hogy olykor nem is feltétlenül a művészi kvalitás a döntő az előbbre jutásban... Tekintve, hogy az impresszálás gyakorlata itthon alig létezik, de az impresszáriók külföldön is lényegében csak a kiugró vagy roppant ígéretes, és már bizonyított művészekre koncentrálnak, a pályakezdő művészeknek maguknak kell gondoskodni mindenről, és megtanulni az öltözködéstől a repülőjegy-foglalásig mindazt, aminek jó részét azelőtt az őket felkaroló impresszáriók elvégezték. A foglalkozásokat a szakterületek neves és tapasztalt szakemberei vezették, s a névsort látva a program úgyszólván luxusszolgáltatásnak is számíthat. A koncepció kidolgozói, Wirthmann Julianna és Furka Beáta szerint a hallgatók valósággal itták az előadók szavait. Az illusztris tanári gárdából Wirthmann kiemelte Kepes András élvezetes előadásait a különböző kultúrákban szokásos viselkedésmódokról, Petrovics Eszter bevezetését a televíziózás világába, Horvát János interjúval, riportszituációval kapcsolatos helyzetgyakorlatait, Szinetár Miklós világlátás elnevezésű all-round kulturális modulját, amely a színpadi megjelenés mögé odatette azt a műveltségi hátteret, ami hitelessé teheti egy figura megformálását. Igen hasznosnak bizonyult Kovács Géza és Devich János fontos információkban gazdag „Ki kicsodá?"-ja a zenei szervezetekről, ösztöndíjakról, pályázatokról, önéletrajzírásról. Jól sikerült a honlapkészítésről és az internet adta lehetőségekről szóló prezentáció is. A program abban is segítette a résztvevőket, hogyan adjanak interjút, miként lehetnek magabiztosak, öszszeszedettek egy impresszárióval folytatott tárgyaláson, vagy hogy milyen illemszabályoknak kell megfelelniük egy követségi fogadáson. A beszédtechnika menet közben került be a programba, ennek fontosságára Szinetár Miklós hívta fel a figyelmet. Egy művésznek ma már gyakran meg is kell szólalnia egy koncerten, érthetően, összefogottan, tisztán beszélni a programról, önmagáról, a zeneszerzőről, a hangszeréről stb.
Wirthmann Julianna és Furka Beáta A program szóbeli beszámolóval zárult a tesztnapon, amikor a hallgatók minden tantárgyból bizonyították, hogy valóban sokat fejlődtek. Mivel kísérletről van szó, a tervezett folytatáshoz fontos a tapasztalatok értékelése. Úgy tűnik, a nyelvtanítás ebben a formában és ennyi idő alatt nem hozhatja meg a célzott eredményt; a nemzetközi karrierhez elengedhetetlen nyelvtudást más keretek között kell megszerezni. A résztvevők között szerencsére sokan már sokfelé koncerteznek, külföldi ösztöndíjakat szereznek, továbbá a nyelvtudás az akadémiai diplomához is nélkülözhetetlen - ezt tehát a továbbiakban saját felelősségnek kell tekinteni. Az énekesek külföldön eleve tapasztalhatják, hogy komoly szerephez ma már csak nyelvtudással, nem utolsósorban megfelelő kiejtéssel lehet hozzájutni, de a hangszeres művész is jelentős hátrányba kerül, ha külföldi szakmai környezetben nehezen érteti meg magát. Másik tapasztalat, hogy a stresszoldás és az autogén tréning, noha egyeseknél bevált, igazából nem csoportos tanításra való. A hallgatói visszajelzések természetesen egyénenként különböznek, személyiségtől és egyéni élethelyzettől függően. Van, aki kevesebb tárgyat szeretne, hogy jobban el lehessen mélyedni bennük. A stresszkezelést sem tartotta mindenki ilyen terjedelemben hasznosnak, a világlátás modul pedig, noha érdekes volt, egyesek érzése szerint túl sokat elvett a gyakorlási időből. Hasznosnak tartották Horvát János modulját, ahol interjús szerepgyakorlatokban szerezhettek saját élményt és azonosíthatták erősségeiket és gyengeségeiket. Értékelték a hallgatók, hogy a szervezők rugalmasan reagáltak az időbeosztással kapcsolatos kérésükre, és a teljes hétvégét elfoglaló foglalkozásokat szét tudták bontani egy-egy naposra. A program, úgy tűnik, azt a célt mindenképpen elérte, hogy gondolkodásra késztetett és többeket ráébresztett arra, hogy saját művészsorsukat önállóan kell kézbe venniük. Hiányosságként élték meg, hogy nem került sor a bemutatkozásra külföldi impresszáriók előtt, ami nagyon fontos lett volna számukra. Az értékes program, noha így is meglehetősen zsúfolt, érzésem szerint kiegészíthető lenne olyan, az általános műveltség fontosságát hangsúlyozó és fejlesztését célzó modullal, amely jelentősen hozzájárulhatna a zenei interpretáció hitelességének növeléséhez - ami persze nem lehet kizárólag e kurzus feladata. Külföldi interjúalanyaimnál rendre kiderül, hogy egy-egy mű tolmácsolása mögött - legyen az vokális vagy hangszeres, szóló- vagy együttes produkció - milyen széles, sokoldalú tájékozottság rejlik, ami láthatóan és hallhatóan gazdagítja az interpretációt, előadó és hallgató számára egyaránt. Ehhez természetesen igényesség kell, ami azonban tanítható. William Christie Les Arts Florissants-jának, vagy Vincent Dumestre Po`eme harmonique-jának tagjai belemerülnek az adott kor művészetébe, de Renée Fleming, Andreas Scholl vagy Schiff András és Kocsis Zoltán hatalmas műveltsége is alapvetően járul hozzá csodálatos zenei teljesítményeikhez. Ami a jövőt illeti, a Zeneakadémia és a program vezetője egyaránt elkötelezett a folytatás iránt. A lezajlott program azonban egyszeri, megcímkézett uniós pénzből jött létre, tehát az újrázáshoz immár saját forrásokat kell keresni. A megvalósítás összköltsége nagyjából hatmillió forint, s ezt az igazán nem horribilis összeget elő kell tudni teremteni. Wirthmann Julianna szerint különböző szinteken és hamarabb is el lehetne kezdeni ezeknek a tárgyaknak az oktatását, hiszen a kiválasztott tehetséges muzsikusok igencsak eltérő háttérrel rendelkeznek. Szintén felmerült, hogy érdemes volna a programot valamilyen mértékben fizetőssé tenni, az általános tapasztalathoz igazodva (amiért fizetni kell, az értékesebbnek tűnik). Mindezt Batta András rektor is megerősítette, előrevetítve az ifjú művészek pályakezdését hatékonyan segítő, egyfajta karriercentrum létrehozását, amely a megújult Zeneakadémia Liszt Ferenc születésének évfordulójára, 2013. október 22-ére tervezett hivatalos megnyitásakor már megkezdené a működését. Mindenesetre a program tanulságai fényesen bizonyították az elképzelés megalapozottságát: ma már a tehetségen és a szakmai tudáson kívül olyan készségegyüttes játszhat akár döntő szerepet is egy művészpálya alakulásában, amelynek jól átgondolt tanítása rendkívül sokat segíthet a fiatal művészeknek.
Kepes András
Szinetár Miklós tanít Felvégi Andrea felvételei |
|
Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%
Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.