Áprilisban Budapesten tartotta éves   konferenciáját a művészeti me­nedzsereket összefogó nemzetközi szövetség, az IAMA (International Artist Managers' Association). A Művészetek Palotájában meg­ren­de­zett há­rom­na­pos ta­nács­ko­zás leg­fon­to­sabb té­má­i­ról és ta­nul­sá­ga­i­ról a kon­fe­ren­cia társ­szer­ve­ző­jét, a Nem­ze­ti Fil­har­mo­ni­ku­sok fő­igaz­ga­tó­ját kér­dez­tük.

- Ha­té­kony meg­ol­dá­sok ne­héz idők­ben - hang­zott az IAMA 2012-es kon­fe­ren­ci­á­já­nak cí­me, s már az el­nö­ki meg­nyi­tó­ban fel­me­rült a kér­dés, hogy vol­ta­kép­pen men­­nyi­re ne­he­zek is ezek a ne­héz idők? Hi­szen nyil­ván­va­ló­an több­ről van itt szó, mint pusz­tán pénz­ügyi vál­ság­ról.

- Va­ló­ban sok­kal több ez, mint pénz­ügyi vál­ság. Gyak­ran egye­ne­sen az le­het az em­ber ér­zé­se, hogy az egész nyu­ga­ti ci­vi­li­zá­ció ren­dül meg ezek­ben az évek­ben, s a pénz­ügyi vál­ság leg­fel­jebb kí­sé­rő­je­len­sé­ge en­nek, és nem a ki­vál­tó­ja. A '80-as évek ame­ri­kai, brit vagy ja­pán kul­tu­rá­lis ál­la­po­tai ma már idil­li­nek tűn­het­nek, hi­szen alap­ve­tő ér­té­kek ren­de­ződ­nek át a sze­münk előtt, sőt ta­lán egy dön­tő kul­tu­rá­lis for­du­ló­pont előtt ál­lunk. Per­sze rész­ben más for­má­kat ölt a vál­ság a vi­lág kü­lön­bö­ző pont­ja­in: Eu­ró­pa olyan mé­lyen hu­má­nus szeg­le­té­ben, mint Skan­di­ná­via, a ha­gyo­má­nyo­kat im­po­ná­ló kre­a­ti­vi­tás­sal ápo­ló Nagy Bri­tan­ni­á­ban, vagy épp a fi­lant­ró­pia és az ön­te­vé­keny­ség kvé­ker lel­kü­le­tét őr­ző Egye­sült Ál­la­mok­ban. És más Eu­ró­pá­nak eb­ben a ré­gi­ó­já­ban, ahol a po­li­ti­ka sze­re­pe és a köz­pon­ti ha­ta­lom­tól va­ló füg­gés még min­dig na­gyon erős, és ahol a kor­mány­­vál­tá­sok majd' min­dig tel­jes át­ren­de­ző­dést hoz­nak a kul­tu­rá­lis élet te­rü­le­tén is. De vi­lág­szer­te mind­an­­nyi­an ta­pasz­tal­hat­juk pél­­dá­ul a kon­cert­lá­to­ga­tó kö­zön­ség el­öre­ge­dé­sét, ám en­nek lát­tán sem sza­bad fel­ten­nünk a ke­zün­ket. Hisz mind­az, amit Bir­min­gham­ben egy nagy­ha­jú, far­mer­nad­rá­gos kar­mes­ter vég­be­vitt, s amit Si­mon Rattle utóbb Ber­lin­ben is meg­tett a fi­a­tal és nem is csu­pán a ko­moly­ze­nei mű­velt­ség te­rén hát­rán­­nyal küz­dő kö­zön­ség meg­hó­dí­tá­sá­ért, biz­ta­tó le­het mind­nyá­junk szá­má­ra, s rá­adá­sul a ko­moly­ze­ne tár­sa­dal­mi kül­de­té­sét is iga­zol­ja.

- Mind­ez ter­mé­sze­te­sen üz­let is, s az IAMA kon­fe­ren­ci­á­ja ér­te­lem­sze­rű­en nem is res­tel­li ezt a tényt.

- Ugyan mi­ért is szé­gyell­nénk? Nem­zet­kö­zi üz­le­ti céh va­gyunk, nem ka­ri­ta­tív szer­ve­zet, és kon­fe­ren­ci­á­ink az adás­vé­tel­ről (is) szól­nak. De még mi­e­lőtt bár­ki is il­la­to­sí­tott zseb­ken­dőt emel­ne az or­ra elé, jobb, ha fel­idéz­zük, mi min­dent is kö­szön­het a kul­tú­ra a kon­cert­szer­ve­zők­nek és az egyéb me­ne­dzse­rek­nek. Egy ilyen, mű­vész­nek is ki­vá­ló fér­fiú, John Banister szer­vez­te 1672-ben az el­ső, be­lép­ti díj­jal lá­to­gat­ha­tó kon­cer­te­ket Lon­don­ban, s bő száz év­vel ké­sőbb a mű­vész­me­ne­dzser Johann Peter Salomon ve­zet­te be az an­gol fő­vá­ros­ba Haydnt. Min­dig szí­vet me­len­ge­tő ar­ra gon­dol­nom, ahogy az egy­sze­rű bog­nár­mes­ter fia Lon­don­ban ün­ne­pelt sztár­rá és a leg­ma­ga­sabb kö­rök tag­já­vá vált - s ez je­len­tős rész­ben Salomon ér­de­me volt. Mi, akik most itt Bu­da­pes­ten ös­­sze­gyűl­tünk, az ő örö­kö­sei va­gyunk, s kon­fe­ren­ci­ánk eb­ből a szem­pont­ból is jól tel­je­sí­tett: a Müpa, a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia és a Szép­mű­vé­sze­ti Mú­ze­um jó hely­szí­nei vol­tak az üz­le­te­lés­nek is.

- Az egyik leg­na­gyobb ki­hí­vás a tech­no­ló­gi­ai fej­lő­dés fe­lől éri az önök mun­ká­ját. A kon­fe­ren­cia fő­be­szé­dé­ben Ko­csis Zol­tán mind­azo­nál­tal ar­ról is szólt, hogy a je­len bi­zo­nyos szem­pont­ból akár arany­kor­nak is tűn­het. Hi­szen ma már va­ló­ban min­den, de min­den ze­ne szem­pil­lan­tás alatt el­ér­he­tő az em­ber szá­má­ra.

- A tech­ni­ka fej­lő­dé­se egé­szen rö­vid idő alatt hi­he­tet­len vál­to­zá­so­kat ho­zott a mun­kánk­ban - po­zi­tív és ne­ga­tív vál­to­zá­so­kat egy­aránt. Ami­kor én úgy há­rom és fél év­ti­zed­del ez­előtt be­ke­rül­tem eb­be a kö­zeg­be, ak­kor pél­dá­ul még a pos­tai le­ve­le­zés volt az alap­ér­tel­me­zett meg­ol­dás, ha kül­föl­di part­ner­rel kí­ván­tunk érint­kez­ni, vagy leg­fel­jebb ke­res­tünk egy te­lex­gé­pet, ami ma­ga volt a cso­da szá­munk­ra. Eh­hez ké­pest ma hi­he­tet­len le­he­tő­sé­gek la­pul­nak min­den­ki zse­bé­ben, csak­hogy ezek az okostelefonok, táb­la­gé­pek és egyéb esz­kö­zök ko­moly fő­fá­jást is okoz­nak, hi­szen min­den­ki an­­nyi ze­nét tölt le ezek­re, amen­­nyit nem szé­gyell. A fi­zi­ka és az em­be­ri ter­mé­szet tör­vé­nye­it pe­dig nem­igen le­het fe­lül­ír­ni: amit le le­het töl­te­ni az internetről in­gyen, azért ki akar­na pénzt fi­zet­ni? Az elő­adói jo­gok tel­jes kö­rű ér­vé­nye­sí­té­se így jó­sze­rint le­he­tet­len­né vált, s tud­juk azt is, hogy a le­mez­ki­adás agó­ni­á­ja ugyan­csak sú­lyo­san érin­ti a mű­vé­sze­ket.     

- A kon­fe­ren­ci­án ugyan­ak­kor ar­ról is szó esett, hogy a mű­vé­szek­nek és kép­vi­se­lő­ik­nek mi­nél kre­a­tí­vab­ban kell meg­je­len­ni­ük a vir­tu­á­lis tér­ben. Még ak­kor is, ha ez rö­vid ­tá­von nem ígér meg­té­rü­lést.

- Aki ma nincs fent a Youtube-on, aki­nek nincs Facebook-pro­fil­ja, s aki nem él az úgy­ne­ve­zett social media egyéb le­he­tő­sé­ge­i­vel - az egy­sze­rű­en nem lé­te­zik a nyil­vá­nos­ság szá­má­ra. Ezt tu­do­má­sul kell ven­ni, s mint­hogy ez a kö­zeg ilyen meg­ha­tá­ro­zó je­len­tő­ség­gel bír, nem le­he­tünk fin­­nyá­sak: új öt­le­tek kel­le­nek, és mar­káns, szem­be­öt­lő je­len­lét.

- A kon­fe­ren­cia idén a ki­sebb ze­ne­kar­ok­ra, a szim­fo­ni­kus me­zőny má­so­dik vo­na­lá­ra fó­ku­szál­ta fi­gyel­mét. Ők kü­lö­nö­sen ne­héz hely­zet­ben le­het­nek vi­lág­szer­te, hi­szen vál­ság ide­jén rend­sze­rint fel­ér­té­ke­lőd­nek a pá­lya­elő­nyök.

- Az IAMA leg­utób­bi kon­fe­ren­ci­á­ja a szim­fo­ni­kus kul­tú­ra zász­lós­ha­jó­i­ra kon­cent­rált, s így most ké­zen­fek­vő volt, hogy a ki­sebb, a sors és a vi­lág­hír ál­tal ke­vés­bé el­ké­nyez­te­tett ze­ne­kar­ok fe­lé for­dít­suk a fi­gyel­mün­ket. Az ő gond­ja­i­kat és hely­ze­tü­ket tár­gyal­ta az egyik pa­nel­be­szél­ge­tés, ahol a „best practice" be­mu­ta­tá­sá­val a pa­na­szo­kon túl a vál­ság­ból ki­ve­ze­tő al­ter­na­tív meg­ol­dá­sok is fel­sej­let­tek. A MÁV Szim­fo­ni­kus Ze­ne­kar igaz­ga­tó­ja, Lendvai György már-már po­é­ti­kus sza­vak­kal be­szélt ar­ról a szel­le­mi­ség­ről, amely - ta­nú­sít­ha­tom - min­dig is jel­le­mez­te ezt a küz­del­mes sor­sú együt­test, s ar­ról a Csíkszentmihályi Mi­hály­tól ci­tált flow-élményről, amely Takács-Nagy Gá­bor­nak kö­szön­he­tő­en a ze­ne­kar tag­ja­it kon­cert­ről-kon­cert­re el­ön­ti. A saarbrückeni rá­di­ó­ze­ne­kar me­ne­dzse­re a rá­di­ó­ze­ne­kar­ok vi­lág­szer­te meg­ren­dült hely­ze­té­re adott egyik sze­ren­csés meg­ol­dá­si le­he­tő­sé­get is­mer­tet­te, amely bru­tá­lis fel­szá­mo­lás he­lyett egy új és ru­gal­mas po­zí­ci­ót ke­re­sett az együt­tes szá­má­ra. Ez an­nál is fon­to­sabb pél­da, hi­szen a rá­di­ó­ze­ne­kar­ok adott­sá­gai több­nyi­re egé­szen ki­vé­te­le­sek: re­me­kül ját­sza­nak lap­ról, nem ijed­nek meg a fel­vé­telt jel­ző lám­pá­tól, s ren­ge­teg kor­társ ze­nét ad­nak elő. S mi­köz­ben a rá­dió sze­re­pe nyil­ván­va­ló­an át­fo­gal­ma­zó­dik ezek­ben az évek­ben, azt azért nem fe­led­het­jük, hogy mind­má­ig a rá­dió a leg­na­gyobb kon­cert­te­rem. 

- Ezen az em­lí­tett be­szél­ge­té­sen és a kon­fe­ren­cia egé­szén is sok szó esett az együtt­mű­ködés, a mind szo­ro­sabb ko­ope­rá­ci­ók szük­sé­ges­sé­gé­ről. Ugyan­ak­kor az is nyil­ván­va­ló­vá vált, hogy min­den­ki­nek ma­gá­nak kell rá­lel­nie a sa­ját, sze­mély­re sza­bott meg­ol­dá­sá­ra, amely ki­me­ne­kít­he­ti a vál­ság­ból.

- Az el­lent­mon­dás leg­fel­jebb lát­szó­la­gos, hi­szen csak­is si­ke­res part­ne­rek ké­pe­sek jól együtt­mű­köd­ni egy­más­sal. Ahogy an­nak ide­jén meg kel­lett ta­nul­nunk, hogy a szpon­zor nem szá­na­koz­ni akar, ha­nem részt ven­ni a si­ker­ben, úgy jó, ha tud­juk, hogy a ku­darc­hoz sen­ki sem akar tár­sul­ni. Sa­ját, egye­di hoz­zá­adott ér­ték bir­to­ká­ban tu­dunk csak ered­mé­nye­sen ko­ope­rá­ci­ó­ra lép­ni egy­más­sal. Ta­lán nem ar­cát­lan­ság a sa­ját pél­dánk­kal elő­ho­za­kod­nom: a Nem­ze­ti Fil­har­mo­ni­kus Ze­ne­kar és a Mű­vé­sze­tek Pa­lo­tá­ja is így szö­vet­ke­zik ös­­sze a ke­vés­bé ját­szott Strauss-operák elő­adá­sa­i­ra, ab­ban a be­val­lott re­mény­ben, hogy a mű­vé­szi vég­ered­mény nem­zet­kö­zi ér­dek­lő­dés­re is igényt tart­hat majd.

- Ha már a nem­zet­kö­zi ér­dek­lő­dés­nél já­runk: el­osz­lat­ta-e a kon­fe­ren­cia azo­kat az ag­gá­lyo­kat, ame­lye­ket elő­ze­te­sen az éves ös­­sze­jö­ve­tel ma­gyar­or­szá­gi szín­hely­vá­lasz­tá­sa éb­resz­tett egye­sek­ben?

- Tud­nunk kell, hogy mi Kop­pen­há­ga vis­­sza­lé­pé­sét kö­ve­tő­en vet­tük át a 2012-es kon­fe­ren­cia meg­ren­de­zé­sé­nek fel­ada­tát, ab­ban bíz­va, hogy egy ilyen ese­mény fel­hív­ja majd a fi­gyel­met a ma­gyar ze­nei élet­re, a Mű­vé­sze­tek Pa­lo­tá­já­ban és egy­ál­ta­lán Bu­da­pest kul­tu­rá­lis éle­té­ben rej­lő ha­tal­mas po­ten­ci­ál­ra. Jó­ma­gam ilyen-olyan nem­zet­kö­zi szer­ve­ze­tek­ben vi­sel­vén tiszt­sé­ge­ket, már részt vet­tem jó né­hány szak­mai kon­fe­ren­cia elő­ké­szí­té­sé­ben, le­bo­nyo­lí­tá­sá­ban itt­hon és a nagy­vi­lág­ban. Ám a Müpa szá­má­ra ez volt az el­ső szo­ro­san vett mű­vé­sze­ti, szak­mai, s egyúttal nem­zet­kö­zi kong­res­­szus, még­is, ami­kor az IAMA-t ide­csá­bí­tot­tam, tud­tam, nem fog­nak szé­gyent val­la­ni. Eb­ben egy­ál­ta­lán nem is csa­lód­tam, ám amíg e si­ke­res kon­fe­ren­ci­á­ig el­ju­tot­tunk, szá­mos ne­héz per­cet okoz­tak szá­munk­ra a Ma­gyar­or­szág kö­rü­li tur­bu­len­ci­ák. Elő­ze­te­sen már olyan cik­kek is meg­je­len­tek, hogy az IAMA kon­fe­ren­ci­á­já­nak nem sza­bad Ma­gyar­or­szág­ra jön­nie, s tő­lem pár kol­lé­ga még azt is meg­kér­dez­te, hogy nem lesz-e ré­sze fi­zi­kai at­ro­ci­tás­ban, ha Bu­da­pest­re lá­to­gat. El kel­lett osz­lat­nunk eze­ket a fél­re­ér­té­se­ket, s meg kel­lett ér­tet­nünk min­den­ki­vel, hogy azért ez még­sem az 1936-os ber­li­ni olim­pia hely­ze­te. Vé­gül szin­te re­kord­lét­szá­mú kon­fe­ren­ci­át tar­tot­tunk Bu­da­pes­ten 385 de­le­gátussal, s nem csak a hi­va­ta­los, ün­ne­pé­lyes kö­­szö­net­­nyil­vá­ní­tás­ok, ha­nem a ba­rá­ti-part­ne­ri vis­­sza­jel­zé­sek is a va­la­ha volt egyik leg­ki­tű­nőbb IAMA-konferenciaként di­csér­ték a szer­ve­zők, ren­de­zők mun­ká­ját. Mind­eh­hez a Bu­da­pes­tet a kon­fe­ren­cia há­rom nap­ján át ci­ró­ga­tó áp­ri­li­si nap­sü­tés az ég kü­lön aján­dé­ka volt.

Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója, Roman Belor,  a Prágai Tavasz iigazgatója, Momcsil Georgiev, a Bolgár Előadóművészeti Szövetség elnöke  és Inkei Péter, a Budapest Observatory igazgatója

Nagy Attila felvétele