Breuer Já­nos 80 éves

Ze­ne­tör­té­nész, ze­ne­kri­ti­kus. Bu­da­pes­ten szü­le­tett 1932. jú­ni­us 8-án. 1950 és 1958 kö­zött a bu­da­pes­ti Liszt Fe­renc Ze­ne­mű­vé­sze­ti Főiskola kar­ve­ze­tés, majd ze­ne­tu­do­má­nyi sza­kán ta­nult; a ze­ne­tu­do­má­nyi sza­kon Bartha Dé­nes, Bár­dos La­jos, Sza­bol­csi Ben­ce, Gár­do­nyi Zol­tán, Kókai Re­zső és Ujfalussy Jó­zsef nö­ven­dé­ke volt. 1958-tól a Ma­gyar Ze­ne­mű­vé­szek Szö­vet­sé­ge, majd 1990-től 1996-ig a Ma­gyar Ze­nei Ta­nács tu­do­má­nyos mun­ka­tár­sa; 1961 és 1970 kö­zött a Ma­gyar Ze­ne cí­mű fo­lyó­irat mun­ka­tár­sa, 1970-től 1996-ig felelős szerkesztője. 1961-től a Nép­sza­bad­ság ze­ne­kri­ti­ku­sa. Fő ku­ta­tá­si te­rü­le­te a 20. szá­zad ma­gyar ze­né­je. Fon­to­sabb köny­vei: Dá­vid Gyu­la (1966); Ze­ne és báb­szín­pad (Szil­ágyi Dezsővel és Passuth Krisz­ti­ná­val, 1971); Har­minc év ma­gyar ze­ne­kul­tú­rá­ja (1975); Negy­ven év ma­gyar ze­ne­kul­tú­rá­ja (1985); Ko­dály-do­ku­men­tu­mok, I. (1976); 13 óra Ka­do­sa Pál­lal (1978); Bar­tók és Ko­dály (1978); Ze­nei írá­sok a Nyu­gat­ban (1978); Ko­dály-ka­la­uz (1982); Fe­je­ze­tek Lajtha Lász­ló­ról (1992); Ko­dály Zol­tán (1999). Szám­ta­lan cik­ket, kri­ti­kát, ta­nul­mányt pub­li­kált, tu­do­má­nyos kon­fe­ren­ci­á­kon tar­tott előadásokat. Er­kel-dí­jas, a MAOE Ze­nei Ta­go­za­tá­nak nagy­dí­ja­sa.

Ütő End­re 75 éves

Ope­ra­éne­kes (bas­­szus). Bu­da­pes­ten szü­le­tett 1937. jú­ni­us 2-án. Ta­nul­má­nya­it 1957 és 1964 kö­zött a bu­da­pes­ti Liszt Fe­renc Ze­ne­mű­vé­sze­ti Főiskola ének sza­kán Lendvai An­dor nö­ven­dé­ke­ként vé­gez­te. 1964-től 1966-ig a ró­mai Accademia di Santa Cecilia ének sza­kán ta­nult to­vább. 1964-ben lett a Ma­gyar Ál­la­mi Ope­ra­ház ma­gán­éne­ke­se, 1990 jú­li­u­sa és de­cem­be­re kö­zött az in­téz­mény meg­bí­zott igaz­ga­tó­ja, 1991 és 1995 kö­zött főigazgatója volt, 1996-ban nyu­ga­lom­ba vo­nult. 1998 óta nyá­ri ope­ra­fesz­ti­vá­lok rendezője, szervezője, dísz­let- és jelmeztervezője Lovas­be­rényben és Nádas­d­la­dány­ban. A Pro Ope­ra Lirica Ala­pít­vány ala­pí­tó ügyvezetője. Főbb sze­re­pei: Alidoro (Rossini: Ha­mu­pi­pő­ke); Sparafucile (Ver­di: Rigoletto) Doszifej (Mu­szorgsz­kij: Hovanscsina); Gremin (Csaj­kovsz­kij: Anye­gin); Colline (Puc­ci­ni: Bo­hém­élet); Simone (Puc­ci­ni: Gianni Schicchi); Ti­mur (Puc­ci­ni: Turan­dot); a Kék­sza­kál­lú her­ceg (Bar­tók: A kék­sza­kál­lú her­ceg vá­ra). Liszt-dí­jas, a Szé­kely Mi­hály-pla­kett ki­tün­te­tett­je.

Barth Ist­ván 75 éves

Fu­vo­la­mű­vész, ta­nár. Bu­da­pes­ten szü­le­tett 1937. jú­ni­us 16-án. Ta­nul­má­nya­it 1954 és 1960 kö­zött a bu­da­pes­ti Liszt Fe­renc Ze­ne­mű­vé­sze­ti Főiskola fu­vo­la sza­kán Hartai Fe­renc nö­ven­dé­ke­ként vé­gez­te. 1957-ben a Pé­csi Nem­ze­ti Szín­ház és a Pé­csi Fil­har­mo­ni­kus Ze­ne­kar első fu­vo­lá­sa lett, emel­lett fu­vo­lát és ka­ma­ra­ze­nét ta­ní­tott a pé­csi Ze­ne­mű­vé­sze­ti Szak­kö­zép­is­ko­lá­ban és a Liszt Fe­renc Ze­ne­mű­vé­sze­ti Főiskola Zenetanárképző In­té­ze­té­nek Pé­csi Ta­go­za­tán. Szó­lis­ta­ként és ka­ma­ra­mu­zsi­kus­ként is szám­ta­lan hang­ver­senyt adott. Liszt-dí­jas.