Új struktúra, régi-új célok

Szerző: J. Gyõri László
Lapszám: 2012 április

  

   Boronkay Antal

- A kul­tu­rá­lis élet fi­nan­szí­ro­zá­sá­nak rend­sze­re az el­múlt két év­ben alapvető vál­to­zá­so­kon ment ke­resz­tül. Vál­toz­tak a pre­mis­­szák és vál­to­zott a gya­kor­lat is. Ön a pén­zek fe­let­ti dön­té­sek két pont­ján van je­len: az NKA ku­ra­tó­ri­u­má­nak és az Artisjus ve­zetőségének tag­ja­ként. Be­szél­jünk elő­ször az NKA-ban be­kö­vet­ke­zett - a kí­vül­ál­ló sze­mé­ben rend­kí­vü­li hor­de­re­jű­nek lát­szó - át­ala­kí­tás­ról. Ho­gyan hat ez majd a ze­nei élet tá­mo­ga­tá­sá­ra?

- A Nemzeti Kulturális Alap ke­re­té­ben ko­ráb­ban ze­nei ku­ra­tó­ri­um dön­tött a ze­nei te­rü­le­tek­nek ad­ha­tó tá­mo­ga­tá­sok­ról, most előadóművészeti ku­ra­tó­ri­um mű­kö­dik, amely együt­te­sen fe­lel a szín­ház, a tánc és a ze­ne te­rü­le­té­ért. Ez az új struk­tú­ra egy sor gon­dot föl­vet, amit a ku­ra­tó­ri­u­mi ta­gok je­lez­tek is. A vá­laszt alig­ha­nem az élet ad­ja majd meg. At­tól, hogy most há­rom mű­vé­sze­ti ág ke­rült egyet­len ku­ra­tó­ri­um fenn­ha­tó­sá­ga alá, a fel­ada­tok meg­so­ka­sod­tak, az egyes mű­vé­sze­ti ága­kat kép­vi­se­lő ku­rá­to­rok szá­ma csök­kent (a ze­né­nél tízről négy­re), felelősségük vi­szont meg­növekedett. A ze­né­szek­nek meg kell is­mer­ked­ni­ük a szín­há­zi és tánc­pá­lyá­za­tok­kal, és vi­szont. Egé­szen biz­to­san szük­ség lesz va­la­mi­lyen mun­ka­meg­osz­tás­ra és ko­ope­rá­ci­ó­ra. Az első ki­írá­sok már ol­vas­ha­tók az in­ter­ne­ten, az pe­dig majd el­vá­lik, ho­gyan győzzük az egy­szer­re ránk zú­du­ló ren­ge­teg pá­lyá­zat fel­dol­go­zá­sát és el­bí­rá­lá­sát.

- Mi­lyen to­váb­bi vál­to­zá­so­kat ho­zott az új struk­tú­ra?

- Ma­rad­va a ze­né­nél, a pén­zek el­osz­tá­sá­nak kon­cep­ci­ó­ja gya­kor­la­ti­lag nem vál­to­zott ah­hoz ké­pest, amit Jankovics Mar­cell be­ve­ze­tett. Ko­ráb­ban Harsányi Lász­ló in­kább nagy pro­jek­tek­ben gon­dol­ko­zott, Jankovics azt hang­sú­lyoz­ta, hogy az al­ko­tás a leg­fon­to­sabb, utá­na kö­vet­ke­zik a ter­jesz­tés, majd a megőrzés. Mi­u­tán az egyes kol­lé­gi­u­mok meglehetős önál­ló­sá­got él­vez­nek, a ze­né­nél a ter­jesz­tés, va­gyis a kon­cert­ren­de­zés ma­radt a köz­pont­ban az el­oszt­ha­tó pén­zek te­kin­te­té­ben, vi­szont az új mű­vek tá­mo­ga­tá­sa a ko­ráb­bi­ak­hoz ké­pest lé­nye­ge­sen na­gyobb sze­re­pet ka­pott. Struk­tu­rá­lis vál­to­zás ja­nu­ár­tól, hogy a ze­nei fo­lyó­irat­ok és köny­vek tá­mo­ga­tá­sa önál­ló fo­lyó­irat- és könyvkol­lé­gi­um­hoz ke­rült. A fo­lyó­irat­nál egy ku­rá­tor kép­vi­se­li a ze­nét, a ta­pasz­ta­la­tok sze­rint na­gyon jó ered­­mén­­nyel, vi­szont a könyv­nél nincs mu­zsi­kus a kol­lé­gi­um­ban. Ez meg­ne­he­zí­ti a ze­nei köny­vek tá­mo­ga­tá­sát, ho­lott má­ra a ze­nei élet egyik meg­ke­rül­he­tet­len prob­lé­má­ja lett, hogy a ze­nei tár­gyú köny­vek (akár a ze­ne­tu­do­mány, akár az is­me­ret­ter­jesz­tés, akár az ok­ta­tás te­rü­le­tét néz­zük) majd­hogy­nem el­tűn­tek a könyv­kí­ná­lat­ból.

- Nem sze­ret­ném be­le­ke­ver­ni a po­li­ti­kát eb­be a be­szél­ge­tés­be, de az a be­nyo­má­som, hogy az el­múlt két év­ben a dön­té­si pon­tok sok he­lyütt  fel­jebb ke­rül­tek, kö­ze­lebb a po­li­ti­ká­hoz. Ön hogy lát­ja ezt az NKA dön­tés­ho­za­ta­li me­cha­niz­mu­sá­ban?

- Po­zi­tí­vum, hogy az NKA ke­re­té­ben az ön ál­tal is em­lí­tett po­li­ti­ka-kö­zel­ség to­vább­ra sem je­len­ti azt, hogy a Bi­zott­ság el­nö­ké­nek, L. Si­mon Lász­ló­nak be­le­szó­lá­sa volna a bí­rá­la­tok­ba, vi­szont ak­tu­á­li­san je­len­ti azt, hogy az alap több és biz­to­sabb pénz­zel szá­mol­hat. Ed­dig rend­sze­re­sen meg­nyir­bál­ták az NKA pénz­ke­re­tét, most vi­szont jo­gi­lag biz­to­sí­tott, hogy az NKA el­fo­ga­dott éves költ­ség­ve­tés­ét nem szű­kít­he­tik. Ezenkí­vül az NKA meg­kap­ja az úgy­ne­ve­zett giccs­adót is, lehetővé vált, hogy a szpon­zo­ri tá­mo­ga­tá­sok jelentős adó­ked­vez­ményt él­vez­ze­nek, és hoz­zá­jött még az egyes mű­vé­sze­ti ágak kö­zös jogkezelőinek kul­tu­rá­lis cél­ra el­kü­lö­ní­tett pén­ze. A kul­tú­ra tá­mo­ga­tá­sá­ra most sok­kal biz­to­sabb, és né­mi­leg na­gyobb ke­ret kon­cent­rá­ló­dik az NKA-nál, mint ko­ráb­ban. Ugyan­ak­kor jó len­ne tud­ni más for­rá­sok tá­mo­ga­tá­si mér­té­két is a tisz­táb­ban lá­tás és az eset­le­ges több­szö­rö­zé­sek vagy alul­fi­nan­szí­ro­zá­sok el­ke­rü­lé­se ér­de­ké­ben. 

- Ön a ze­ne­mű­ki­adók kép­vi­se­le­té­ben tag­ja az Artisjus vezetőségének. Az Artisjus ko­moly ös­­sze­ge­ket fi­zet majd az NKA-nak, így te­hát egyik té­mánk erősen kap­cso­ló­dik a má­sik­hoz. Az Artisjuson be­lül is jelentős vál­to­zá­sok tör­tén­nek ma­nap­ság, ame­lyek a kor­társ ze­né­re is ki­hat­nak. A zeneszerzőket pre­mi­zá­ló pontrendszerről a legkülönbözőbb fó­ru­mo­kon sok kri­ti­kus meg­jegy­zés is el­hang­zott. Va­jon ez vál­to­zik-e, és ha igen, ho­gyan?

- A pont­rend­szer eb­ben az év­ben még ér­vény­ben ma­rad, de a jövő évtől az új tör­vé­nyek mi­att meg­vál­to­zik. A tör­vény ki­mond­ja, hogy az Artisjus szo­ci­á­lis és kul­tu­rá­lis cé­lok­ra el­kü­lö­ní­tett be­vé­tel­ének het­ven szá­za­lé­kát tar­to­zik be­fi­zet­ni a Nem­ze­ti Kul­tu­rá­lis Alap­ba, har­minc szá­za­lék az Artisjusnál ma­rad, amit szo­ci­á­lis cé­lok­ra hasz­nál­hat fel sa­ját ke­re­te­in be­lül.

- A tisz­tán­lá­tás ér­de­ké­ben: men­­nyi pénzről be­szé­lünk itt? Men­­nyit kell két rész­re osz­ta­ni?

- Mai szá­mí­tá­sok sze­rint dur­ván va­la­mi­vel öt­száz­mil­lió fo­rint fe­let­ti összegről van szó. Ebből mint­egy száz­öt­ven­mil­lió ma­rad az Ar­­tisjusnál szo­ci­á­lis cé­lok­ra, és há­rom­száz­öt­ven­mil­lió ke­rül az NKA-hoz. Itt azon­ban in­do­kolt meg­je­gyez­ni, hogy az Artisjusnak ez a kul­tu­rá­lis és szo­ci­á­lis cé­lú el­kü­lö­ní­té­se a kö­zös jogkezelők nem­zet­kö­zi gyűjtőszervezete ál­tal jó­vá­ha­gyott, köl­csö­nös­sé­gi ala­pon mű­kö­dő gya­kor­lat. Az NKA ál­tal történő „pénz­át­cso­por­to­sí­tás" a ze­ne­szer­z­ők jelentős ré­szé­ben meglehetős ér­tet­len­sé­get vál­tott ki.

- Mi le­he­tett az oka az NKA lé­pé­sé­nek?

- Az NKA, mint a legjelentősebb kul­tú­ra­fi­nan­szí­ro­zó, meg­pró­bál min­den le­het­sé­ges pénzt ma­gá­hoz von­ni. Az el­vo­nás in­do­ka­ként a kö­zös jogkezelők rész­ben nem ellenőrzött pénz­ke­ze­lé­si gya­kor­la­tát je­löl­ték meg, ami tisz­tá­zott mó­don a leg­ke­vés­bé az Artisjusra vo­nat­ko­zott, ugyan­ak­kor pont­rend­sze­re so­kak sze­mé­ben volt szál­ka.

- So­kan rossz, át­lát­ha­tat­lan, ter­mé­sze­té­nél fog­va kor­rupt rend­szer­nek tar­tot­ták...

- Kor­rupt­nak sem­mi­kép­pen sem ne­vez­ném. Vi­szont az a tény, hogy ilyen jelzőkkel il­le­tik, és en­nél még sok­kal va­dabb men­de­mon­dák is el­ter­jed­het­tek, egy­ér­tel­mű­en a kö­rü­löt­te lévő tit­ko­ló­zás­sal ma­gya­ráz­ha­tó. Az Artisjusnak a pén­zek el­osz­tá­sá­val fog­lal­ko­zó ala­pít­vá­nya sok ada­tot meg­tar­tott ma­gá­nak. Ez az ál­la­pot főként a fi­a­tal kön­­nyű­ze­nei szerzőket za­var­ta. Tud­ni akar­ták, kik­nek, mi­lyen arány­ban jut­tat­nak a pénzekből.

- Nyil­ván a sze­mé­lyi­sé­gi jo­gok vé­del­me, az adat­ke­ze­lés tit­kos­sá­ga volt a hi­vat­ko­zá­si alap, ugyan­ak­kor meg jo­gos volt az érdeklődés...

- Igen, a ma­ga mód­ján mind­két fél­nek iga­za van. Hi­szen azok a szer­zők, akik egy tel­jes al­ko­tói élet­mű­vet pro­du­kál­tak, ami­vel egyéb­­ként az Artisjus be­vé­tel­ét is nö­vel­ték, meg­ér­dem­lik, hogy nyug­dí­jas éve­ik­re ne le­gye­nek fil­lé­res gond­ja­ik, és ak­kor is ré­sze­sül­je­nek szo­ci­á­lis jut­ta­tá­sok­ban, ha eset­leg egy évig nem ír­nak új mű­vet. Eb­ben kifejeződik a szerzői tár­sa­da­lom egy­más irán­ti el­kö­te­le­zett­sé­ge és szo­li­da­ri­tá­sa. Egyes ko­moly­ze­nei szerzők ese­té­ben csak ez a pré­mi­um biz­to­sí­tot­ta a sze­rény meg­él­he­tés lehetőségét. A tisz­tán­lá­tás igé­nye elsősorban a kön­­nyű­ze­nei szerzők részéről me­rült fel: Artis­jus-tagként sok­kal na­gyobb lét­szá­mot kép­vi­sel­nek, így ne­he­zeb­ben jut­nak be a pon­to­kat ka­pó szerzők cso­port­já­ba.

- Ezek sze­rint a ko­moly­ze­ne ol­da­lán nem je­lent­kez­tek a már em­lí­tett fe­szült­sé­gek?

- A sok­kal ki­sebb lét­szá­mot képviselő ko­moly­ze­nei szerzőknél az in­for­má­ci­ók job­ban áram­lot­tak, és az el­osz­tást irá­nyí­tó tes­tü­let lé­nye­ge­sen na­gyobb arányt kép­vi­selt az össz­lét­szám­hoz ké­pest. Ugyan­ak­kor hi­ány­zott a rendszerből az ösz­tön­zés ele­me. A pont­szám­ok az élet­kor­ral és a meg­írt új mű­vek nyo­mán nö­ve­ked­tek, ez­ál­tal a já­ran­dó­sá­gok is, és a pont­szám­ok csak nö­ve­ked­tek, so­ha­sem csök­ken­tek - leg­fel­jebb stag­nál­tak. Ez egy ver­senycent­ri­kus vi­lág­ban ne­he­zen el­fo­gad­ha­tó. Az idősek tá­mo­ga­tá­sa in­do­kolt, de a pá­lya­kezdő fi­a­ta­lok­ra is ér­de­mes oda­fi­gyel­ni, va­gyis va­la­mi­lyen dif­fe­ren­ci­ál­tabb kri­té­ri­um­rend­szer ta­lán egész­sé­ge­sebb lett vol­na.

A mos­ta­ni tör­vény­al­ko­tók azt tar­tot­ták a leg­fon­to­sabb­nak, hogy transz­pa­rens­sé vál­jék a rend­szer. Az­zal, hogy a dön­tés az NKA-hoz ke­rül, min­den pénz­osz­tás nyil­vá­nos lesz, le­het tud­ni, hogy ki, mi­re, men­­nyit kap. Az Artisjusnak meg kell fo­gal­maz­nia a tá­mo­ga­tá­si po­li­ti­ká­ját, amit a fe­let­tes ha­tó­sá­gok­nak kell jó­vá­hagy­ni­uk - ez ép­pen most zaj­lik. Az Artisjustól be­fo­lyó pénzt csak az Artisjus tag­jai kap­hat­ják meg. Ez így kor­rekt, hi­szen a zeneszerzők ál­tal ge­ne­rált pénz ne­kik jár, nem más mű­vé­sze­ti ág képviselőinek. Ko­ráb­ban kon­szen­zus ala­kult ki a kö­zös jogkezelők kö­zött, hogy a pénzről döntő ad hoc ku­ra­tó­ri­um­ban min­den jogkezelő a be­fi­ze­té­sek ará­nyá­ban kép­vi­sel­tet­he­ti ma­gát (az Artisjus a leg­na­gyobb befizető). Ez az elv azon­ban (az in­ter­jú ké­szül­te­kor, már­ci­us ele­jei ál­lás sze­rint) fel­sőbb uta­sí­tás­ra sé­rül­ni lát­szik.

- Mi ak­kor az alapvető újí­tás?

- A pont­rend­szer­ben ös­­sze­mo­sód­tak a szo­ci­á­lis és a kul­tu­rá­lis tá­mo­ga­tás szem­pont­jai. Most ezek éle­sen kü­lön­vál­nak. A har­minc szá­za­lék csak szo­ci­á­lis, a het­ven szá­za­lék pe­dig csak kul­tu­rá­lis cél­ra költhető, és ez utób­bi csak­is az NKA-hoz beérkező pá­lyá­za­tok alap­ján oszt­ha­tó el. Az Artisjus két­fé­le pá­lyá­za­tot kép­zel el: egye­di pá­lyá­za­tot, ösz­tön­dí­jat mű­vek írá­sá­ra, a má­si­kat pe­dig pro­jek­tek tá­mo­ga­tá­sá­ra, me­lyek a kor­társ ma­gyar ko­moly­ze­nét jut­tat­ják el a kö­zön­ség­hez bel­föld­ön és kül­föld­ön. A kor­társ ze­nét se­gí­ti, ha új mű­vek szü­let­nek, de ez­zel ed­dig sem volt baj, hi­szen szü­let­tek mű­vek. Hi­á­nyos és el­ma­ra­dott vi­szont a kor­társ ze­ne kö­zön­ség­hez va­ló el­jut­ta­tá­sá­nak és szak­mai utó­éle­té­nek inf­rast­ruk­tú­rá­ja. El­szo­mo­rí­tó, hogy mi­lyen ke­ve­sen ül­nek a kor­társ ze­nei kon­cer­tek és fesz­ti­vá­lok né­zőterein (el­te­kint­ve né­hány rit­ka kivételtől). Az egye­te­mis­ták egy­ál­ta­lán nin­cse­nek je­len, még a ze­ne­aka­dé­mis­ták sem, nincs je­len a nem ze­nész ér­tel­mi­ség, s né­hány kor­társ ze­né­re sza­ko­so­dott kri­ti­ku­son, a ba­rá­to­kon és a ta­nít­vá­nyo­kon kí­vül a szé­le­sebb ze­nész szak­ma is el­tűnt már a kor­társ ze­nei rendez­vé­nyek­ről. A kor­társ ze­ne má­ra a zeneszerzők bel­ügye lett, és úgy tű­nik, hogy a zeneszer­ző-tár­sadalom nem­igen tesz lé­pé­se­ket en­nek a prob­lé­má­nak a meg­ol­dá­sá­ra.

- A prob­lé­ma per­sze nem új. Mit te­het­né­nek a zeneszerzők? Más­faj­ta ze­nét kel­le­ne ír­ni­uk?

- Nem. Olyan hely­ze­tet kel­le­ne te­rem­te­ni, amely vis­­sza­he­lye­zi Ma­gyar­or­szá­got az eu­ró­pai vér­ke­rin­gés­be, és a ze­nész­tár­sa­da­lom­nak azt a ré­szét, ame­lyik ér­de­kelt a kor­társ ze­ne ját­szá­sá­ban és nép­sze­rű­sí­té­sé­ben, ki­szá­mít­ha­tób­ban és szak­mai ala­po­kon tá­mo­gat­ja. Most majd itt lesz az al­ka­lom, hogy pénzt cso­por­to­sít­sunk át, pon­to­sab­ban kon­cent­rál­junk egy-két kiemelkedő szín­vo­na­lú hang­ver­seny­re, és el­kép­ze­lé­sem sze­rint főleg egy olyan fesz­ti­vál­ra, amely vég­re nem ma­ra­dék­el­vű költségvetésből, ha­nem évek­re előre biz­to­sí­tott keretből gaz­dál­kod­na.

Ren­ge­teg rész­let vár­na még ki­dol­go­zás­ra, de a lé­nyeg az len­ne, hogy tény­le­ge­sen nem­zet­kö­zi­vé vál­jon a ren­dez­vény, hogy a ma­gya­rok mel­lett a leg­ran­go­sabb kül­föl­di együt­te­se­ket és előadókat hív­juk meg, akik egy­aránt be­mu­tat­hat­nák kiemelkedő kül­föl­di és ma­gyar szerzők mű­ve­it. Köl­csö­nös­sé­gi ala­pon, mert csak így ke­rül­he­tünk be a kor­társ ze­ne szereplőinek nem­zet­kö­zi tu­dat­rend­sze­ré­be. És ál­ma­im sze­rint egy ilyen fesz­ti­vál né­hány éven be­lül megerősít­het­né rang­ját, a ma­gyar kor­társ ze­ne rang­ját, és ezt a fesz­ti­vált szpon­zor­ként az Artisjus és az NKA kö­zö­sen je­gyez­het­né.

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.