Új struktúra, régi-új célok
Boronkay Antal - A kulturális élet finanszírozásának rendszere az elmúlt két évben alapvető változásokon ment keresztül. Változtak a premisszák és változott a gyakorlat is. Ön a pénzek feletti döntések két pontján van jelen: az NKA kuratóriumának és az Artisjus vezetőségének tagjaként. Beszéljünk először az NKA-ban bekövetkezett - a kívülálló szemében rendkívüli horderejűnek látszó - átalakításról. Hogyan hat ez majd a zenei élet támogatására? - A Nemzeti Kulturális Alap keretében korábban zenei kuratórium döntött a zenei területeknek adható támogatásokról, most előadóművészeti kuratórium működik, amely együttesen felel a színház, a tánc és a zene területéért. Ez az új struktúra egy sor gondot fölvet, amit a kuratóriumi tagok jeleztek is. A választ alighanem az élet adja majd meg. Attól, hogy most három művészeti ág került egyetlen kuratórium fennhatósága alá, a feladatok megsokasodtak, az egyes művészeti ágakat képviselő kurátorok száma csökkent (a zenénél tízről négyre), felelősségük viszont megnövekedett. A zenészeknek meg kell ismerkedniük a színházi és táncpályázatokkal, és viszont. Egészen biztosan szükség lesz valamilyen munkamegosztásra és kooperációra. Az első kiírások már olvashatók az interneten, az pedig majd elválik, hogyan győzzük az egyszerre ránk zúduló rengeteg pályázat feldolgozását és elbírálását. - Milyen további változásokat hozott az új struktúra? - Maradva a zenénél, a pénzek elosztásának koncepciója gyakorlatilag nem változott ahhoz képest, amit Jankovics Marcell bevezetett. Korábban Harsányi László inkább nagy projektekben gondolkozott, Jankovics azt hangsúlyozta, hogy az alkotás a legfontosabb, utána következik a terjesztés, majd a megőrzés. Miután az egyes kollégiumok meglehetős önállóságot élveznek, a zenénél a terjesztés, vagyis a koncertrendezés maradt a központban az elosztható pénzek tekintetében, viszont az új művek támogatása a korábbiakhoz képest lényegesen nagyobb szerepet kapott. Strukturális változás januártól, hogy a zenei folyóiratok és könyvek támogatása önálló folyóirat- és könyvkollégiumhoz került. A folyóiratnál egy kurátor képviseli a zenét, a tapasztalatok szerint nagyon jó eredménnyel, viszont a könyvnél nincs muzsikus a kollégiumban. Ez megnehezíti a zenei könyvek támogatását, holott mára a zenei élet egyik megkerülhetetlen problémája lett, hogy a zenei tárgyú könyvek (akár a zenetudomány, akár az ismeretterjesztés, akár az oktatás területét nézzük) majdhogynem eltűntek a könyvkínálatból. - Nem szeretném belekeverni a politikát ebbe a beszélgetésbe, de az a benyomásom, hogy az elmúlt két évben a döntési pontok sok helyütt feljebb kerültek, közelebb a politikához. Ön hogy látja ezt az NKA döntéshozatali mechanizmusában? - Pozitívum, hogy az NKA keretében az ön által is említett politika-közelség továbbra sem jelenti azt, hogy a Bizottság elnökének, L. Simon Lászlónak beleszólása volna a bírálatokba, viszont aktuálisan jelenti azt, hogy az alap több és biztosabb pénzzel számolhat. Eddig rendszeresen megnyirbálták az NKA pénzkeretét, most viszont jogilag biztosított, hogy az NKA elfogadott éves költségvetését nem szűkíthetik. Ezenkívül az NKA megkapja az úgynevezett giccsadót is, lehetővé vált, hogy a szponzori támogatások jelentős adókedvezményt élvezzenek, és hozzájött még az egyes művészeti ágak közös jogkezelőinek kulturális célra elkülönített pénze. A kultúra támogatására most sokkal biztosabb, és némileg nagyobb keret koncentrálódik az NKA-nál, mint korábban. Ugyanakkor jó lenne tudni más források támogatási mértékét is a tisztábban látás és az esetleges többszörözések vagy alulfinanszírozások elkerülése érdekében. - Ön a zeneműkiadók képviseletében tagja az Artisjus vezetőségének. Az Artisjus komoly összegeket fizet majd az NKA-nak, így tehát egyik témánk erősen kapcsolódik a másikhoz. Az Artisjuson belül is jelentős változások történnek manapság, amelyek a kortárs zenére is kihatnak. A zeneszerzőket premizáló pontrendszerről a legkülönbözőbb fórumokon sok kritikus megjegyzés is elhangzott. Vajon ez változik-e, és ha igen, hogyan? - A pontrendszer ebben az évben még érvényben marad, de a jövő évtől az új törvények miatt megváltozik. A törvény kimondja, hogy az Artisjus szociális és kulturális célokra elkülönített bevételének hetven százalékát tartozik befizetni a Nemzeti Kulturális Alapba, harminc százalék az Artisjusnál marad, amit szociális célokra használhat fel saját keretein belül. - A tisztánlátás érdekében: mennyi pénzről beszélünk itt? Mennyit kell két részre osztani? - Mai számítások szerint durván valamivel ötszázmillió forint feletti összegről van szó. Ebből mintegy százötvenmillió marad az Artisjusnál szociális célokra, és háromszázötvenmillió kerül az NKA-hoz. Itt azonban indokolt megjegyezni, hogy az Artisjusnak ez a kulturális és szociális célú elkülönítése a közös jogkezelők nemzetközi gyűjtőszervezete által jóváhagyott, kölcsönösségi alapon működő gyakorlat. Az NKA által történő „pénzátcsoportosítás" a zeneszerzők jelentős részében meglehetős értetlenséget váltott ki. - Mi lehetett az oka az NKA lépésének? - Az NKA, mint a legjelentősebb kultúrafinanszírozó, megpróbál minden lehetséges pénzt magához vonni. Az elvonás indokaként a közös jogkezelők részben nem ellenőrzött pénzkezelési gyakorlatát jelölték meg, ami tisztázott módon a legkevésbé az Artisjusra vonatkozott, ugyanakkor pontrendszere sokak szemében volt szálka. - Sokan rossz, átláthatatlan, természeténél fogva korrupt rendszernek tartották... - Korruptnak semmiképpen sem nevezném. Viszont az a tény, hogy ilyen jelzőkkel illetik, és ennél még sokkal vadabb mendemondák is elterjedhettek, egyértelműen a körülötte lévő titkolózással magyarázható. Az Artisjusnak a pénzek elosztásával foglalkozó alapítványa sok adatot megtartott magának. Ez az állapot főként a fiatal könnyűzenei szerzőket zavarta. Tudni akarták, kiknek, milyen arányban juttatnak a pénzekből. - Nyilván a személyiségi jogok védelme, az adatkezelés titkossága volt a hivatkozási alap, ugyanakkor meg jogos volt az érdeklődés... - Igen, a maga módján mindkét félnek igaza van. Hiszen azok a szerzők, akik egy teljes alkotói életművet produkáltak, amivel egyébként az Artisjus bevételét is növelték, megérdemlik, hogy nyugdíjas éveikre ne legyenek filléres gondjaik, és akkor is részesüljenek szociális juttatásokban, ha esetleg egy évig nem írnak új művet. Ebben kifejeződik a szerzői társadalom egymás iránti elkötelezettsége és szolidaritása. Egyes komolyzenei szerzők esetében csak ez a prémium biztosította a szerény megélhetés lehetőségét. A tisztánlátás igénye elsősorban a könnyűzenei szerzők részéről merült fel: Artisjus-tagként sokkal nagyobb létszámot képviselnek, így nehezebben jutnak be a pontokat kapó szerzők csoportjába. - Ezek szerint a komolyzene oldalán nem jelentkeztek a már említett feszültségek? - A sokkal kisebb létszámot képviselő komolyzenei szerzőknél az információk jobban áramlottak, és az elosztást irányító testület lényegesen nagyobb arányt képviselt az összlétszámhoz képest. Ugyanakkor hiányzott a rendszerből az ösztönzés eleme. A pontszámok az életkorral és a megírt új művek nyomán növekedtek, ezáltal a járandóságok is, és a pontszámok csak növekedtek, sohasem csökkentek - legfeljebb stagnáltak. Ez egy versenycentrikus világban nehezen elfogadható. Az idősek támogatása indokolt, de a pályakezdő fiatalokra is érdemes odafigyelni, vagyis valamilyen differenciáltabb kritériumrendszer talán egészségesebb lett volna. A mostani törvényalkotók azt tartották a legfontosabbnak, hogy transzparenssé váljék a rendszer. Azzal, hogy a döntés az NKA-hoz kerül, minden pénzosztás nyilvános lesz, lehet tudni, hogy ki, mire, mennyit kap. Az Artisjusnak meg kell fogalmaznia a támogatási politikáját, amit a felettes hatóságoknak kell jóváhagyniuk - ez éppen most zajlik. Az Artisjustól befolyó pénzt csak az Artisjus tagjai kaphatják meg. Ez így korrekt, hiszen a zeneszerzők által generált pénz nekik jár, nem más művészeti ág képviselőinek. Korábban konszenzus alakult ki a közös jogkezelők között, hogy a pénzről döntő ad hoc kuratóriumban minden jogkezelő a befizetések arányában képviseltetheti magát (az Artisjus a legnagyobb befizető). Ez az elv azonban (az interjú készültekor, március elejei állás szerint) felsőbb utasításra sérülni látszik. - Mi akkor az alapvető újítás? - A pontrendszerben összemosódtak a szociális és a kulturális támogatás szempontjai. Most ezek élesen különválnak. A harminc százalék csak szociális, a hetven százalék pedig csak kulturális célra költhető, és ez utóbbi csakis az NKA-hoz beérkező pályázatok alapján osztható el. Az Artisjus kétféle pályázatot képzel el: egyedi pályázatot, ösztöndíjat művek írására, a másikat pedig projektek támogatására, melyek a kortárs magyar komolyzenét juttatják el a közönséghez belföldön és külföldön. A kortárs zenét segíti, ha új művek születnek, de ezzel eddig sem volt baj, hiszen születtek művek. Hiányos és elmaradott viszont a kortárs zene közönséghez való eljuttatásának és szakmai utóéletének infrastruktúrája. Elszomorító, hogy milyen kevesen ülnek a kortárs zenei koncertek és fesztiválok nézőterein (eltekintve néhány ritka kivételtől). Az egyetemisták egyáltalán nincsenek jelen, még a zeneakadémisták sem, nincs jelen a nem zenész értelmiség, s néhány kortárs zenére szakosodott kritikuson, a barátokon és a tanítványokon kívül a szélesebb zenész szakma is eltűnt már a kortárs zenei rendezvényekről. A kortárs zene mára a zeneszerzők belügye lett, és úgy tűnik, hogy a zeneszerző-társadalom nemigen tesz lépéseket ennek a problémának a megoldására. - A probléma persze nem új. Mit tehetnének a zeneszerzők? Másfajta zenét kellene írniuk? - Nem. Olyan helyzetet kellene teremteni, amely visszahelyezi Magyarországot az európai vérkeringésbe, és a zenésztársadalomnak azt a részét, amelyik érdekelt a kortárs zene játszásában és népszerűsítésében, kiszámíthatóbban és szakmai alapokon támogatja. Most majd itt lesz az alkalom, hogy pénzt csoportosítsunk át, pontosabban koncentráljunk egy-két kiemelkedő színvonalú hangversenyre, és elképzelésem szerint főleg egy olyan fesztiválra, amely végre nem maradékelvű költségvetésből, hanem évekre előre biztosított keretből gazdálkodna. Rengeteg részlet várna még kidolgozásra, de a lényeg az lenne, hogy ténylegesen nemzetközivé váljon a rendezvény, hogy a magyarok mellett a legrangosabb külföldi együtteseket és előadókat hívjuk meg, akik egyaránt bemutathatnák kiemelkedő külföldi és magyar szerzők műveit. Kölcsönösségi alapon, mert csak így kerülhetünk be a kortárs zene szereplőinek nemzetközi tudatrendszerébe. És álmaim szerint egy ilyen fesztivál néhány éven belül megerősíthetné rangját, a magyar kortárs zene rangját, és ezt a fesztivált szponzorként az Artisjus és az NKA közösen jegyezhetné. |
|
Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%
Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.