Szinetár Miklós 80 éves
Megtisztelô a felkérés, hogy Szinetár Miklóst én köszöntsem 80. szü letésnapján; kissé tartok is a feladattól, hiszen ennek a szédületesen nagy ívû mûvészpályának csak kicsiny szeletét ismerhettem közelrôl. Elolvastam a feledhetetlen emlékû Fodor Géza öt évvel ezelôtti méltató sorait a Muzsika hasábjain: e par excellence színházi szakember is bevallottan küzdött a gonddal, hogy e hihetetlenül sokrétû tevékenységnek mely részét emelje ki. Ami a rendezést illeti, legszívesebben Ferencsik János leleményes válaszát csenném el, aki a kérdésre, hogy „gondolt-e valaha operarendezésre?" , azt felelte: „a rendezéshez nem értek, de rá tudok csodálkozni arra, ha valami jó". A közelmúltban karmesterként részt vehettem közösen létrehozott Denevér-produkciónkban, és végtelenül jól éreztem magam ebben a könnyed profizmussal, Szinetárra oly jellemzô szellemességgel színre vitt elôadásban. Jelen voltam egy házi színpadi zongorás próbán, ahol lényegre törô megjegyzéseivel mind énekes kollégáimnak, mind nekem a legfontosabb dolgokban segített rátalálni a helyes megoldásra. A magamfajta, kottafejek útvesztôjében könnyen eltévelyedô muzsikusnak kimondhatatlanul sokat segít például egy olyan tipikusan szinetári megjegyzés, amit egy Cos`l fan tutte-próbán hallottam tôle: „Mozartot nem szabad udvariasan játszani" - értsd a „stílushû", „rokokó bájú", „kifinomult" játék helyett mindig az adott színpadi helyzetnek megfelelô, erôs kifejezésû elôadásmódra kell rátalálni. Tudnivaló, hogy már egészen fiatalon, a legnagyobb sztárokkal dolgozva sikert sikerre halmozott, s hogy késôbb a televízió mûvészeti vezetôjeként a tévéjátékok és zenés produkciók sorával soha nem látott és azóta is mindannyiunk által visszasírt „aranykort" teremtett. Rendezôi munkássága közben nemzedékeket tanított, zsûrizéseivel is - túlzás nélkül - egy egész népet nevelt. Ami kevésbé tudható - legalábbis amit saját bôrömön tapasztalhattam meg: az operaigazgató Szinetár kiemelkedô szakmaisága és embersége. Nem véletlen, hogy a rendszerváltás utáni egyre nehezebb körülmények között mûködô operai társulat mindannyiszor kitörô örömmel és nagy megkönynyebbüléssel üdvözölte ôt vezetô pozícióban. „Bentlakó" igazgatóként, igazi „ménesgazdaként", példátlan kommunikációs készségével minden színházi problémát könnyen kezelt, viszályokat simított el, a mûvészeket tenyerén hordozta, szinte mindegyikük személyes problémáit ismerte, pályájukat egyengette; az üstökös Kovalik munkáját szakmai irigység nélkül, önzetlenül segítette. A legjobb értelemben vett életmûvésznek 80 évesen is annyi, fiatalokat megszégyenítô fizikai és szellemi aranytartaléka van, hogy eltûnô félben lévô társulatunknak gondolatokkal, tanácsokkal segít a túlélésben. Kedves Miklós, az egész, még megmaradt operai közösség nevében kívánok Neked jó egészséget: mindannyiunknak szüksége van pótolhatatlan jelenlétedre. Kívánom, hogy a mindenkori fenntartó a nagy jövés-menés közepette meghallja egy egész mûvészélet minden tapasztalatából leszûrt bölcsesség hangját. Isten éltessen! Kovács János |
|
Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%
Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.