Szinetár Miklós 80 éves

Szerző: Kovács János
Lapszám: 2012 február
 

Megtisztelô a felkérés, hogy Szi­ne­tár Miklóst én köszöntsem 80. szü  letésnapján; kissé tartok is a fe­la­dat­tól, hiszen ennek a szédületesen nagy ívû mûvészpályának csak kicsiny szeletét is­mer­hettem közelrôl.

El­ol­vas­tam a fe­led­he­tet­len em­lé­kû Fo­dor Gé­za öt év­vel ezelôtti mél­ta­tó so­ra­it a Mu­zsi­ka ha­sáb­ja­in: e par excellence szín­há­zi szak­em­ber is be­val­lot­tan küz­dött a gond­dal, hogy e hi­he­tet­le­nül sok­ré­tû te­vé­keny­ség­nek mely ré­szét emel­je ki.

Ami a ren­de­zést il­le­ti, leg­szí­ve­seb­ben Ferencsik Já­nos le­le­mé­nyes vá­la­szát csen­ném el, aki a kér­dés­re, hogy „gon­dolt-e va­la­ha ope­raren­de­zés­re?" , azt fe­le­l­te: „a ren­de­zés­hez nem ér­tek, de rá tu­dok cso­dál­koz­ni ar­ra, ha va­la­mi jó".

A kö­zel­múlt­ban kar­mes­ter­ként részt ve­het­tem kö­zö­sen lét­re­ho­zott De­ne­vér-pro­duk­ci­ónk­ban, és vég­te­le­nül jól érez­tem ma­gam eb­ben a kön­­nyed prof­iz­mus­sal, Szi­ne­tár­ra oly jellemzô szel­le­mes­ség­gel szín­re vitt elôadásban.

Je­len vol­tam egy há­zi szín­pa­di zon­go­rás pró­bán, ahol lé­nyeg­re törô meg­jegy­zé­se­i­vel mind éne­kes kol­lé­gá­im­nak, mind ne­kem a leg­­fon­to­sabb dol­gok­ban se­gí­tett rá­ta­lál­ni a he­lyes meg­ol­dás­ra. A ma­gam­faj­ta, kot­ta­fe­jek útvesztôjében kön­­nyen eltévelyedô mu­zsi­kus­nak ki­mond­ha­tat­la­nul so­kat se­gít pél­dá­­ul egy olyan ti­pi­ku­san szinetári meg­jegy­zés, amit egy Cos`l fan tutte-pró­bán hal­lot­tam tôle: „Mo­zar­tot nem sza­bad ud­­va­­ria­­san ját­sza­ni" - értsd a „stílushû", „ro­ko­kó bá­jú", „ki­fi­no­mult" já­ték he­lyett min­dig az adott szín­pa­di hely­zet­nek meg­fe­le­lô, erôs ki­fe­je­zé­sû elôadásmódra kell rá­ta­lál­ni.

Tud­ni­va­ló, hogy már egé­szen fi­a­ta­lon, a leg­na­gyobb sztá­rok­kal dolgozva si­kert si­ker­re hal­mo­zott, s hogy késôbb a te­le­ví­zió mû­vé­sze­ti vezetôjeként a té­vé­já­té­kok és ze­nés pro­duk­ci­ók so­rá­val so­ha nem lá­tott és az­­óta is mind­an­­nyi­unk ál­tal vis­­sza­sírt „arany­­kort" te­rem­tett. Rendezôi mun­kás­sá­ga köz­ben nem­ze­dé­ke­ket ta­ní­tott, zsû­­ri­zé­se­i­vel is - túl­zás nél­kül - egy egész né­pet ne­velt.

Ami ke­vés­bé tud­ha­tó - leg­alább­is amit sa­ját bôrömön ta­pasz­tal­hat­tam meg: az ope­ra­­­igaz­ga­tó Szinetár kiemelkedô szak­ma­i­­sá­ga és em­ber­sé­ge. Nem vé­let­len, hogy a rend­­szer­­vál­tás utá­ni egy­re ne­he­zebb kö­rül­mé­nyek kö­zött mûködô ope­rai tár­su­lat mind­­an­­nyi­szor kitörô öröm­mel és nagy meg­köny­­nyeb­bü­lés­sel üd­vö­zöl­te ôt vezetô po­zí­­ci­ó­ban.

„Bent­la­kó" igaz­ga­tó­ként, iga­zi „mé­nes­gaz­da­ként", pél­dát­lan kom­mu­ni­ká­ci­ós kész­­sé­gé­vel min­den szín­há­zi prob­lé­mát kön­­nyen ke­zelt, vi­szá­lyo­kat si­mí­tott el, a mû­­vé­sze­ket te­nye­rén hor­doz­ta, szin­te mind­egyi­kük sze­mé­lyes prob­lé­má­it is­mer­te, pá­lyá­ju­kat egyen­get­te; az üs­tö­kös Ko­va­lik mun­ká­ját szak­mai irigy­ség nél­kül, ön­zet­le­nül se­gí­tet­te.

A leg­jobb ér­te­lem­ben vett élet­mû­vész­nek 80 éve­sen is an­­nyi, fi­a­ta­lo­kat meg­szé­gye­ní­tô fi­zi­kai és szel­le­mi arany­tar­ta­lé­ka van, hogy eltûnô fél­ben lévô tár­su­la­tunk­nak gon­­do­la­tok­kal, ta­ná­csok­kal se­gít­ a túl­élésben.

Ked­ves Mik­lós, az egész, még meg­ma­radt ope­rai kö­zös­ség ne­vé­ben kí­vá­nok Ne­ked jó egész­sé­get: mind­an­­nyi­unk­nak szük­sé­ge van pó­tol­ha­tat­lan je­len­lé­ted­re. Kí­vá­nom, hogy a min­den­ko­ri fenn­tar­tó a nagy jö­vés-me­nés kö­ze­pet­te meg­hall­ja egy egész mû­vész­élet min­den ta­pasz­ta­la­tá­ból le­szûrt böl­cses­ség hang­ját. Is­ten él­tes­sen!

Ko­vács Já­nos

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.