"...Dein Johannes"

Brahms-portré levélrészletekbõl (1)

Szerző:
Lapszám: 1997 november

A zenetörténetben számos alkotó akad (Bach. Mozart, Schubert, Schumann, Liszt, Verdi, Muszorgszkij, Puccini, Schoenberg). akinek levelezése részben vagy egészében magvarul is hozzáférhetõ. A hazai szerzõtõl származó eddigi egyetlen Brahms-életrajz - Molnár Antalé függelékként válogatást közöl Brahmsnak Liszt, Wagner és Bruckner elleni, levelekben elhintett epés megjegyzéseibõl, Ludwik Erhardt magyar fordításban is megjelent Brahms-életrajzát pedig átszövik a levélidézetek vagy levelekre hivatkozó szerzõi megállapítások. Brahms-levelezéskötet azonban mind ez ideig nem jelent meg magyar nyelven, noha a zeneszerzõnek nem csekély köze volt hazánkhoz - mindenesetre több, mint Bachnak, Mozartnak. Puccininak. Az 1997-es centenáriumi évben ezt a hiányt enyhítheti az alábbi próbálkozás, mely levélrészletekbõl mozaikszerûen igyekszik összerakosgatni az alkotó és az ember portréját. A levelezés mint mûfaj értelemszerûen nem alkalmas arra, hogy egy életutat a bölcsõtõl a sírig kísérjen - arra azonban igen, hogy a felnõtt ember öntudatra eszmélésének pillanatától az eszmélet kihunytáig újra és újra megvilágítsa a jellem alakulását, felidézzen vonzódást és idegenkedést, barátságot és munkát, sikert és megpróbáltatást.

Annak érdekében, hogy az egyéniség színskálájának minél több árnyalatát villanthassa fel, az alábbi levélmozaik tudatosan mellõzi teljes levelek közlését: kivétel nélkül minden esetben egy-egy jellemzõnek vagy érdekesnek vélt részletre szorítkozik. Funkciója, hogy szórakoztató olvasmányként szolgáljon, ezért mellõztem a bibliográfiai hivatkozásokat. A teljes Brahms-levelezés sokkötetnyi tengerét néhány folyóiratoldal kedvéért természetesen nem állt módomban átúszni: az alábbi részletek abból a 212 teljes levelet tartalmazó válogatásból származnak, melyet az elõzõ jubileum (a születés százötvenedik évfordulója) tiszteletére, 1983-ban Mathias Hansen adott közre: Johannes Brahms: Briefe. Verlag Philipp Reclam jun. Leipzig 1983. Ez az antológia hiteles, erõteljes és meggyõzõ: miközben a lényegre összpontosít, körüljárható portrét rajzol Brahms személyiségérõl.

Három adatot: a levél keletkezésének helyét és idejét, valamint a címzett személyét természetesen valamennyi részlet esetében feltünteti a mozaik. Így az érdeklõdõ a forrásokban fellapozhatja a teljes dokumentum német eredetijét. A megszólítást minden esetben fontosnak tartottam a részlet élére illeszteni - akkor is, ha a kiragadott bekezdés vagy mondat nem a levél kezdetérõl származik. Ennek hangneme ugyanis sokat elárul levélíró és címzett kapcsolatának pillanatnyi állapotáról, fejlõdésérõl. A húszéves Brahms az általa nemrég megismert Schumannt 1853. november 16-án még Verehrter Meisternek, november 29-én tréfás-ódivatún Mynheer Dominénak, decemberben azonban már meghitten Verehrter Freundnak szólítja. A Clara Schumann-nak címzett korai levelek idõrendbe szedett megszólításai kommentár nélkül is kerek történetet mesélnek el egy kapcsolat kibontakozásáról: Verehrte Frau; Verehrteste Frau; Liebe Frau Schumann; Treuerste Freundin; Meine geliebteste Freundin; Meine Geliebteste Clara. Az életre szóló, változó tartalmú barátság késõbbi, állandósuló megszólítási formája Brahms részérõl a Liebe Clara lesz.

Ha a részlet élérõl a keletkezés helye, ideje vagy a megszólítás hiányzik, ezt az eredeti sem tartalmazza. Ahol az érthetõség magyarázatot igényel, ezt - a legszükségesebbre szorítkozva - a levélrészletet követõ, dõlt betûs szöveg tartalmazza (az információk egy részével - a német zenetörténet néhány kevéssé ismert mellékszereplõjének adataival - is Mathias Hansen kötetének vagyok adósa).

1. Joseph Joachimnak        Weimar, 1853. június 29.

Tisztelt Joachim Úr!

[...]

Reményi nélkülem utazik tovább Weimarból - az õ szándéka ez, magatartásom a legcsekélyebb mértékben sem befolyásolta, jóllehet naponta kellett elviseljem szeszélyeit. Valóban nincs szükségem arra, hogy még egyszer ily keserû tapasztalatokat szerezzek, e tekintetben már bõven rendelkezem egy költõ és egy zeneszerzõ számára elégséges nyersanyaggal.

[...]

Liszt dr. úr megígérte, hogy egy Härtelnek írott levélben megemlíti személyemet, erre tehát számíthatok; Önt azonban, legkedvesebb Joachim Úr, nyomatékosan kérem, hogy beteljesítve a reményt, melyet bennem Göttingenben ébresztett, engem a mûvészvilágba bevezessen.

Joseph Joachim (1831-1907): magyar származású, német hegedûmûvész és zeneszerzõ, Brahms egyik legjobb barátja, élete legfontosabb tanúinak egyike. Reményi Ede (1828-1898): magyar származású hegedûvirtuóz. Brahms ez idõ tájt Reményi zongorakísérõje volt.

2. Joseph Joachimnak      postabélyegzõ: Niederlahnstein

                1853. szeptember 22.

Szeretett Barátom!

Képzeld csak, még mindig a Rajna pompás völgyei közt kalandozom. Deichmann-nénak az a szerencsés ötlete támadt, hogy három fiát, kik szünidejüket Mehlemben töltik, egy kirándulásra az Ahr völgyébe és a Laachi-tóhoz küldje; e jó gondolatát azzal a még jobbal tetézte, hogy vezetõjükül engem választott, megengedvén, hogy zsebemben harminc tallérral oly messze menjek, amilyen messze csak kedvem tartja. Így aztán beutaztuk már az Ahr völgyét, a legszebbet az egész Rajna-vidéken, meg a Laachi-tó környékét, s most épp egy hajón ülünk, mely Koblenzbe visz, ahonnan a Lahn völgyét szeretnénk felkeresni. Levelemet a kajütben fogalmazom, ez szolgáljon a csúnya kézírás mentségéül.

Deichmann-né: egy zenekedvelõ kölni bankár felesége.

3. Joseph Joachimnak      Düsseldorf, 1853. szeptember végén

Kedves Barátom!

Kaptál egy levelet Schumannéktól, ebben ittlétemrõl is írnak.

Aligha kell hosszan elbeszéljem, mily végtelenül boldoggá tett az a minden várakozást túlszárnyalón barátságos fogadtatás, melyben részesítettek.

Dicséretük annyi derût és erõt adott, hogy alig várom az idõt, mikor végre nyugodt munkába és alkotásba kezdhetek. Sugározva az örömtõl, melyet Schumann dicsérete szerzett, megígértem a házaspárnak: náluk maradok egészen addig, míg megérkezel és magaddal viszel Hannoverbe.

Mit is írhatnék Neked Schumannról? Zengjek dicshimnuszokat szellemérõl és jellemérõl, vagy panaszoljam inkább, hogy az emberek ismét nagy bûnt követnek el, oly soká félreismerve és oly kevésre értékelve egy ilyen jó embert és egy ilyen isteni mûvészt?

Mily hosszan éltem magam is e bûnben! Csupán Hamburgból való távozásomat követõn és kiváltképp mehlemi tartózkodásom idején ismertem meg és tanultam meg értékelni Schumann mûveit. Szeretném bocsánatát kérni.

4. A Breitkopf & Härtel kiadónak      Hannover, 1853. november 8.

Tekintetes Uraim!

Bátorkodom mellékelten elküldeni Önöknek néhányat kompozícióim közül, ama kéréssel, hogy ezeket átnézni szíveskedjenek, értesítvén engem arról, vajon beteljesülhet-e reményem e mûveknek az Önök kiadójánál való megjelenését illetõen.

Nem saját merészségem késztet arra, hogy a nyilvánosság elé lépjek, sokkal inkább származik ezen óhaj mûvészbarátaimtól, kiknek kézirataimat megmutattam. Bocsássák meg tehát, Nagyrabecsült Uraim, e sorokat, ha tartalmuk az Önök tetszésével nem találkozik.

5. Robert Schumann-nak      Hannover, 1853. november 16.

Tisztelt Mester!

Ön oly boldoggá tett, hogy azt aligha kísérelhetem meg szavakkal megköszönni. Adja Isten, hogy hamarosan mûveim tanúsíthassák, mennyire felemelt és fellelkesített az Ön szeretete és jósága. A nyilvános dicséret, melyben részesített, teljesítményemmel kapcsolatosan a közönség várakozását oly kivételes mértékben felfokozta, hogy nem tudom, miképp is felelhetek meg ennek. E körülmény mindenekelõtt a legnagyobb elõvigyázatosságra ösztönöz kiadandó dolgaim megválogatása terén. Triók megjelentetésére most nem gondolok, op. 1 és 2 gyanánt a C-dúr és fisz-moll szonátát, op. 3 és op. 4-ként pedig a dalokat és az esz-moll scherzót választottam. Természetesnek találhatja: minden erõmmel arra törekszem, hogy a lehetõ legkevesebb szégyent hozzam Önre.

Schumann a Neue Zeitschrift für Musik 1853. október 28-i számában Neue Bahnen (Új pályák) címmel magasztaló cikket tett közzé Brahmsról.

Még mindig nagyon nyugodt, kitörései ritkák és nem erõsek. Sokat alszik, napközben is, ennek a doktor nagyon örül, mivel Schumann-nak egyébként is aludnia kellene. Akadnak világos pillanatai, ilyenkor elmeséli, milyen hegyeken járt; hogy Düsseldorfban kertészkedett; elmondja, milyen virágokat szeretne - a minap szedett is magának hasonlót. Teljességgel lehetetlen, hogy amikor effélékre gondol, ne jusson eszébe a felesége.

Joseph Wilhelm Wasielewski (1822-1896): hegedûmûvész, karmester és zenekutató; (?) Reimers: zongoramûvész és csellista, Schumann baráti körének tagja. Schumann 1854. február 27-én elkövetett öngyilkossági kísérlete után került a Bonn melletti Endenich elmegyógyintézetébe.

7. Clara Schumann-nak      Düsseldorf, 1854. augusztus 21.

Tisztelt Asszonyom!

Az Ön drága férje a legcsekélyebb mértékben sem változott meg, csupán kissé megerõsödött. Pillantása barátságos és derûs, mozdulatai éppen olyanok, mint korábban. Egyik kezét folyvást a szája elõtt tartja, a megszokott rövid szippantásokkal dohányzik. Ottlétemkor járása és köszöntése felszabadultabb és biztosabb volt, de ez természetes is, elvégre most nem foglalkoztatják a Fausthoz hasonló, nagy gondolatok. Az orvos megszólította, magam sajnos nem hallhattam, mit válaszolt, nevetése azonban, valamint tekintete a beszélgetés után épp olyan volt, mint régen.

Sch. úr ezután a virágokat nézegette, mélyebben besétálva a kertbe, szemközt a szép kilátással. Eltûnt szemem elõl, miközben alakját a lenyugvó nap fenségesen megvilágította.

Képtelen vagyok leírni Önnek érzéseimet ezen az órán. Heves reszketés fogott el, s a legnagyobb erõfeszítésembe telt, hogy fel ne kiáltsak, s hozzá ne fussak. Nem kívánhatom Önnek, hogy a helyemben legyen - nem bírná elviselni, nekem is alig sikerült.

Schumann 1844 és 1853 között dolgozott Jelenetek Goethe Faustjából címû, szólóhangokra, kórusra és zenekarra komponált müvén.

Most, hogy kedves könyveim és kottáim között üldögélhetek, otthonosabban érzem magam, és arra gondolok: vajon mit hoz Ön magával? Fl. és E. összes mûvei közül most már csupán néhány füzet hiányzik, vajon melyek érkeznek meg?

Mindig is túlzásnak éreztem, hogy Ön oly sok ajándékkal halmoz el, különösképp most. Ám mégis kétszeresen kedves és szent számomra minden könyv, minden füzet, melyet Öntõl kapok - látnia kellene, mily gyengéden érintem meg a könyveket! Azt kívánom, bárcsak minden, amit megvásároltatok vagy elküldetek magamnak, az Ön kezén haladhatna át.

Fl. és E.: Florestan és Eusebius - azaz Schumann.

11. Clara Schumann-nak      Hamburg, 1854. november 30

Nincs titkom Ön elõtt. Gondolatban mindent megosztok Önnel - hát nem épp annyi ez, mint ha szavakban tenném?

12. Clara Schumann-nak      Kedd, 1855. augusztus 14.

Kedves Barátnõm!

[...]

Amit Coriolanusról ír, nem lepett meg. Az ember olykor (kiváltképp, ha a drámával elõször találkozik) másnak szeretné õt látni: lágyabbnak, emberibbnek. Ha azonban gyakrabban olvassa, elmúlik ez az érzés, és az ilyen kivételes erejû hõs esetében a túlságos nyerseség és keménység is elviselhetõ lesz, hiszen Coriolanus a megfelelõ helyen kemény, mint például a választáskor. De az árulása nem a történet vége! Mindig megfeledkezem a jelenetrõl az anyjával, és a haláláról - az mindent felold.

Egyébiránt meg kell írjam Önnek, hogy Shakespeare alaposan tanulmányozta Plutarkhoszt. A Coriolanusban, Caesarban stb., teljes párbeszédeket vett át Pl.-tól, a Coriolanusban különösen a cselekmény (a jelenetek rendje) teljesen õt követi.

Beethoven is nagy elõszeretettel olvasta Plutarkhoszt, és zenéjében gyakran megjelenik az ilyen hõsök szelleme.

13. Clara Schumann-nak      Szerda, 1855. augusztus 15.

Szeretett Barátnõm!

[...]

Igen sokat olvasgatom Arnimot, és nagyon lelkesedem iránta. Érthetetlen, hogy (értelmes emberek!) immár nem forgatják mûveit. Nekem legkedvesebb és legnagyobbra becsült költõim egyike, és egyre inkább azzá válik, minél mélyebben sikerül megértenem és megragadnom.

Ludwig Achim von Arnim (1781-1831): német romantikus költõ.

14. Clara Schumann-nak      Kedd, 1855. november 6.

Szeretett Clarám!

Milyen sok szépet hallgat és játszik - irigylem érte! Az Idomeneo, a 8. szimfónia, és még mennyi minden! Pontosan úgy, ahogyan írja: biztosra vettem, hogy Berlioztól a Menekülés Egyiptomba nagy hatást gyakorol majd Önre.

Az ember mindazonáltal túl könnyen hajlamos az effajta egyszerûséget keresettnek és kacérnak nevezni olyasvalaki esetében, aki egyébként úgy magával ragadja a hallgatót, mint Berlioz. Többször hallottam már a darabot, mindig elbûvölt - alkalmasint ez az, amit a mûvei közül legszívesebben hallgatok.

Menekülés Egyiptomba: a Krisztus gyermekkora (op. 25) részlete.

15. Clara Schumann-nak      Kedd, 1855. december 4.

Van egy Beethoven-kéziratom! Az utolsó Asz-dúr szonáta (op. 110) egy másolata, az Õ Saját Kezétõl származó javításokkal és címfelirattal! Avétól kaptam, aki egyébként is nagyon sok kézirat tulajdonosa

Megvan ezen kívül B. 8. szimfóniája egy szép másolatban, továbbá számos mû J. S. Bachtól, Ph. E. Bachtól stb.

Theodor Avé-Lallement (1806-1890): hamburgi zenetanár..

16. Clara Schumann-nak      Düsseldorf, 1856. február 26.

Tegnap színházban voltam, a Heilbronni Katicát adták. De förtelmesen meghúzva. Kleist mostanában olyan nagy kedvencem, mint kevesek. Színdarabjait és elbeszéléseit mindig ugyanazzal az elragadtatással olvasom, szívesebben, mint bármi újdonságot.

[...]

Egyébként már elõre örülök mindannak, amit a magyarokról és a cigányokról fog mesélni. Az bizony különös nép. Reményitõl nem tudhattam meg az igazat, túl sok hazugságot hordott össze.

17. Julius Otto Grimmnek      Heidelberg, 1856. szeptember

Kedves Juliusom!

p>[...]

Születésnapján (június 8.) Schumann-nál jártam. Úgy találtam, hogy a legutóbbi alkalomhoz képest hirtelen feltûnõen megváltozott. Clara asszony akkor jött meg Angliából. Érkezésével éppen egyidõben még rosszabb híreket kaptunk Endenichbõl. Nyolc nappal Schumann halála (szerda) elõtt telegrafáltak. Egyedül én olvastam, nagyjából ez állt benne: "Ha még életben óhajtja találni férjét, haladéktalanul siessen ide. Látványa iszonyatos."

Odautaztunk. Rohama volt, amelyrõl az orvosok azt gondolták, azonnali halált okozhat. (Nem tudom a pontos nevét, talán tüdõgörcs?) Odamentem hozzá, de görcsben és szörnyû felindulásban találtam, így hát Schumann asszonyt az orvosokkal közösen lebeszéltük a találkozásról, és rábírtuk a visszautazásra.

Schumann mindvégig feküdt, nem vett magához egyebet, mint néhány kanálnyi bort és zselét. Clara asszony azonban e napokban oly keservesen szenvedett, hogy szombaton este immár nem tehettem egyebet, kénytelen voltam azt tanácsolni: menjen el újra, és lássa õt.

Most és mindenkor adjunk hálát Istennek, hogy így történt, mivel ez nyugalmához elkerülhetetlenül szükséges volt. Vasárnap, hétfõn és kedden kora reggel még vele lehetett. Délután négykor Schumann meghalt.

Julius Otto Grimm: Göttingenben, majd Münsterben mûködõ zeneszerzõ és karmester (1827-1903), Brahms baráti körének tagja.

18. Clara Schumann-nak      Düsseldorf, 1857. május 30.

Kedves jó Clarám!

Hétfõn, 8-án gondolnám Szeretett Halottunk sírkövét felállítani - a Te nevedben teszem, és közben éppúgy gondolok majd Rád, mint ahogyan Õrá.

p>[...]

A kõ, úgy hiszem, tetszik majd Neked. Nem nagy, és igen egyszerû. De minden nagyon ízléses rajta, például fent a babérkoszorút nagyon szépen faragták ki.

A szenvedélyek nem természetesként tartoznak az emberhez. Mindig kivételek vagy kinövések.

19. Clara Schumann-nak      Detmold, 1857. október 11.

Clarám,

[...]

... komolyan törekedned kell rá és gondoskodnod kell róla, hogy borús hangulatod ne lépjen túl minden mértéken, és ne állandósuljon.

Az élet értékes; az ilyen lelkiállapot a testre nézve rendkívüli mértékben pusztító hatású.

Ne beszéld be Magadnak, hogy az életed keveset ér. Ez nem igaz, ez csak egészen kevés ember esetében igaz.

Ha teljesen átengeded Magadat az efféle lelkiállapotnak, a vidámabb idõket sem élvezheted úgy, miképp máskülönben tudnád. Minél inkább törekszel arra és hozzászoksz ahhoz, hogy a gyászos korszakokat egykedvûen és nyugalommal elviseld, annál jobban élvezheted a vidám napokat, melyek mindig eljönnek. Máskülönben mi-végre kapta volna az ember a mennyei ajándékot, a reményt?

[...]

20. Clara Schumann-nak      Hamburg, 1858. január 27.

Szívbõl szeretett Clara,

[...]

Most kezd publikálni a Händel Társaság, az elsõ kötetet várom. Nem iratkozol fel?

Friedrich Chrysander (1826-1901) német zenetörténész 1856-ban alapította meg az elsõ német Händel Társaságot, mely azonban csupán 1860-ig mûködött.

21. Clara Schumann-nak      Hamburg, 1858. február 24.

Szívbõl szeretett Clara,

[...]

... azt hiszem, ti mindig másnak képzeltek engem, mint amilyen a valóságban vagyok. Soha nem - vagy csak nagyon ritkán - sikerül megelégednem önmagammal. Korántsem a jókedély jellemez, inkább a vidámság és a sötét hangulat váltakozása. De hát oly kevés kedv és hajlam szorult belém tehetségem és ügyességem hiányairól a többieknek lamentálni, hogy önkéntelenül is mindig másnak látszom. Ehhez jön még, hogy ha néha valakinek - kiváltképp Neked - sikerül örömöt szereznem, az oly boldoggá tesz, hogy az emberek rámnéznek és azt gondolják: vidám vagyok és elbizakodott. "0, hogy nem tekinthetünk önmagunkba, s nem mérhetjük fel, mennyi Isteni rejlik bennünk!...

22. Joseph Joachimnak      Lipcse, 1859. január 28.

Legkedvesebb Barátom!

Még mindig ittasan a felemelõ élvezetektõl, melyekben találkozás és beszélgetés formájában szememet és fülemet Zenevárosunk bölcsei több napon át részeltették, veszem kézbe hegyes és kemény acéltollamat, megírni Neked, miképp esett meg s zajlott le szerencsével, hogy zongoraversenyem ehelyt fényesen és határozottan - megbukott.

Mindenekelõtt: a darab tényleg nagyon szépen ment, magam sokkal jobban játszottam, mint Hannoverben, s a zenekar is kitûnõ volt.

Az elsõ próba nem kavart semminemû érzést a muzsikusokban vagy a hallgatóságban. A 2.-ra azonban már egyáltalán nem jött közönség, a zenészeknek pedig arcizmuk sem rezdült.

Este Cherubini Elisa-nyitányát játszották, majd szintén õtõle egy Ave Mariát énekeltek sápatagon, úgyhogy azt reméltem, Pfund tremolója a legjobbkor szólal majd meg. Az elsõ és 2. tételt szenvtelenül hallgatták. A végén három pár tenyér megpróbált lassan összecsattanni, e demonstrációt azonban mindenfelõl tisztán hallható pisszegés fojtotta el.

A levélben a d-moll zongoraverseny (op. 15) lipcsei bemutatójáról esik szó. Pfund a lipcsei Gewandhaus zenekarának üstdobosa volt; Pfund tremolója - a zongoraverseny nyitótételének kezdete.

23. Joseph Joachimnak      Hamburg, 1859. augusztus 7.,

Szeretett Barátom

[...]

Hamburgtól nem jutottam messzebb, mint ameddig a lábaim vittek. Egy kis énekegylet tartott itt (csupán hölgyekbõl áll) - ha ez nincs, már bizonyosan a Rajna-vidéken vagy egy szép erdõben járok. Persze ha Te bárhol elérhetõ volnál, az énekegyletnek vége szakadna! Egyébiránt errefelé egyáltalán semmi sem történik. A weimariak tovább folytatják a lármázást. Weitzmann most épp azt bizonygatja, hogy a Krisztus utáni elsõ századtól fogva valamennyi zsenit félreértették, azt viszont elfelejti, hogy Hucbaldtól Bachig és tovább, a reformátor urak mindegyikét jó, sõt kiváló muzsikusként és zeneszerzõként tisztelték, és csupán a "különcségeiket" vagy micsodájukat támadták. Mivel Lisztet soha senki nem nevezte különösebben jó zeneszerzõnek, most megint akad témája a további magyarázatoknak.

A darabok egyre borzasztóbbak - pl. a Dante! Szeretném, ha semmi sem akadályozná meg, hogy kijöjjek ezekkel az emberekkel, de ez, úgy látszik, nem sikerül - lehet, hogy mégis filiszter vagyok?

Kari Friedrich Weitzmann (1808-1880): német zeneteoretikus.

24. Clara Schumann-nak      Hamburg, I860, január 27.

A dal hajója manapság olyan hamis vizeken vitorlázik, hogy az ember aligha ragaszkodhat elég szilárdan az eszményeihez. Ilyen eszmény számomra a népdal.

Tegnap Otten az elsõ volt, aki egy rendes koncerten Liszt-mûveket adott elõ. Loreley, egy dal, és Bürger Leonórája melodrámaszerû kísérettel. Gyalázatosan felmérgesítettem magam. Számítok rá, hogy még ezen a télen egy szimfonikus költemény is következik.

A pestis mind tovább és tovább harapózik, megnyújtja a közönség szamárfüleit, és tönkreteszi a komponáló ifjúságot.

Georg Dietrich Otten (1806-1890): hamburgi zongoramûvész, karmester és zenepedagógus.

(folytatjuk)

Összeállította és fordította

CSENGERY KRISTÓF

Brahms és Joachim, fénykép 1867-bõlBrahms és Joachim, fénykép 1867-bõlBrahms népdalgyûjteményébõl, 1858Brahms népdalgyûjteményébõl, 1858

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.