Úgy jó, ahogy van

Interjú Jandó Jenõvel

Szerző: Mikes Éva
Lapszám: 1997 október

- Megõszült.

- Családi örökség.

- Hazalátogat még Pécsre?

- Néha. Inkább a szüleim jönnek el hozzám, õk jobban ráérnek. Az egyik öcsém is ott él, a másik kettõ Pesten.

- Sportol valamit a zongorázáson kívül?

- Nem, mert lusta vagyok. Pedig kellene. Úszni különösen, mert volt egy kis baj a vállammal. De a játékomat nem zavarja.

- A Liszt-díj és az Érdemes Mûvész kitüntetés után az idén megkapta a Kossuth-díjat. Nem túl korán. 45 éves.

- Talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, hogy megszolgáltam. Elég sok mindent játszottam, letettem egy-két dolgot az asztalra, sok lemezt csináltam. Talán szerencsés is vagyok: nem túl korán és nem túl késõn kaptam meg. Úgy jó, ahogy van.

- De jó ilyet hallani.

- Az ember tegyen meg mindent, aztán vagy bejön vagy sem. Persze ha igazán mindent megtettünk, akkor nem létezik, hogy nem jön be.

- Van zenész barátja?

- Sokan. Kocsis, Ránki, Schiff is.

- Nem rivalizálnak?

- Nem. Sõt nagyon lelkesedem, ha valami jót csinálnak. Drukkolok nekik. Kocsis új Bartók-felvételét az elsõk között hallgattam meg, és mondtam el neki a véleményemet. Kitûnõ.

- Mindig az volt a benyomásom önrõl, hogy hihetetlenül sokat dolgozik.

- Szeretem csinálni. Lehet, hogy nem mindig jól válogatom meg a feladatokat.

- Válogat egyáltalán? Nem vállal túl sokat?

- Nem. Persze, amikor az ember kezdõ, különösen, ha nem éppen a legfavorizáltabb mûvész, akkor tényleg mindent el kell vállalni. Én minden zenekarral játszottam, ahol felkértek, de ennek hatalmas haszna volt, új darabokat lehetett tanulni és bemutatni, és nem mindjárt a legélesebb körülmények között, a Zeneakadémián. Jó iskola volt ez, állóképességet lehetett szerezni, repertoárt bõvíteni, megtanult az ember gazdálkodni az erejével, és kialakultak a saját szokásai.

- Melyek ezek?

- A koncert napján délelõtt három órát gyakorolok, ebédelek, másfél órát alszom, aztán összekészülök és megyek.

- Tud aludni koncert elõtt, tehát nem ideges? Vagy akkor is tud aludni, ha ideges?

- Tudok. Noha ma is van bennem feszültség a fellépés elõtt. Viszont szerencsés alkat vagyok, mert amikor elkezdek játszani, elmúlik minden más. A koncert elõtt nem játszom már be magam, legfeljebb 15-20 percig. No meg Magyarországon nem is igen lehet, ritka az olyan hely, mint a Zeneakadémia, ahol a mûvészszobába is jut hangszer. Így azt is meg kellett szokni, hogy szinte minden bejátszás nélkül indul a koncert.

- Jó néhány zenei versenyt nyert, de a Liszt-zongoraversenyen nem sikerült gyõznie.

- Nem, kivágtak az elsõ fordulóban. Úgy 1971-72-ben lehetett. Biztosan igazuk volt, bár hogy éppen Liszt-darabokkal történt ez meg velem, miközben az a címke lógott rajtam, hogy Liszt-játékos vagyok, az azért elég ironikussá tette a helyzetet. A 73-as rádiós zongoraverseny elsõ díjára azért büszke vagyok.

- Külföldön is sok díjat nyert aztán, többek közt a sydney-i zongoraverseny kamarazenei különdíját. Gyakran kamarazenél?

- Sokat kamaráztam, kísértem is. Nicolai Gedda két dalestjét is én kísértem, játszottam Perényi Miklóssal, Berkes Kálmánnal, a Bartók és a Kodály Vonósnégyessel, a Takács Kvartettel. Büszke vagyok arra is, hogy amikor Pauk György sok éve a Rádióban készített felvételt, és engem ajánlottak kísérõjéül, annyira megtetszettem neki, hogy késõbb együtt játszottunk Londonban a Solti György szervezte Bartók Fesztiválon, majd a Naxosnál lemezeket vettünk fel együtt. Az egyiket Grammy-díjra jelölték tavaly. Szeretem a változatos repertoárt.

- Van kedvence?

- Barokkot nem túl gyakran játszom, de onnan a 20. század közepéig mindent.

- Közelebbrõl?

- Elsõsorban Brahmsot, Lisztet. Chopint kevesebbet, de most vele is intenzívebben foglalkozom. Jelenleg Schubert-összkiadást csinálok. Felvettem a 32 Beethoven-szonátát, a 27 Mozart-zongoraversenyt, az összes Haydn-szonátát. Fantasztikus tapasztalat, kitágítja a zenei panorámát. Érdekes megfigyelni a zeneszerzõk egymásra tett hatását. Például, amikor Haydn életébe belép Mozart vagy a fiatal Beethoven. A késõi Haydn-szonáták leírásmódja, a hangszerkezelés is megváltozik Mozart halála után. De Mozartra is hatott Haydn. Vagy tanulságos a Schubert-Beethoven kapcsolat. Schubertet túlságosan is nyomasztotta Beethoven géniusza, de miközben tanult tõle, meg tudta õrizni az egyéniségét. A Wanderer-fantáziát fiatalemberként akkor írta például, amikor Beethoven befejezte op. 111-es, utolsó szonátáját. A Wanderer már a liszti szimfonikus költemények felé mutat, a zongora szimfonikus kezelése irányába.

- Nyilván elõadóként ássa bele magát ennyire mindebbe. Soha nem gondolt rá, hogy meg is írja tapasztalatait?

- Nem, ami tehetségem van, azt az interpretációra tartogatom. Nem is vagyok túlságosan analizáló típus, de a sok mûhelymunkával számtalan dolog, forma- és stílusjegy világosabbá vált. Írni azonban írjanak a nálam hozzáértõbbek. Inkább az ösztönösség felé megyek mégis, sokszor engedek a pillanat csábításának. Mindig is így volt ez.

- Az életmûvek felvételekor bizonyára adódnak kötelezõ darabok, olyanok, amelyekkel egyébként nem foglalkozna egy mûvész.

- Ez így van. Nem véletlen, hogy például Szvjatoszlav Richter soha nem csinált összkiadást.

- Éppen ezért?

- Igen, talán mert nem minden Beethoven-szonátát érzett közel magához, talán annyira önkritikus volt, hogy úgy vélte, ezeket nem tudná tökéletesen megoldani. Azért mégis kár, hogy Schubert összes szonátáját nem vette fel, azt igazán neki kellett volna. Persze ha az ember belegondol, így természetes. Beethoven 32 szonátája, az az õ 32 szonátája, nem az enyém. A nagy számok törvénye szerint sem lehetséges, hogy mindet egyforma intenzitással közelítsem meg és érezzem hozzám közelállónak. Ez nem jelenti azt, hogy nem szeretem, csak nem tudom száz százalékosan megoldani.

- A közönség jól fogad 11 CD-nyi Haydn szóló zongoramûvet-például amit Önnel adott ki a Naxos?

- Igen. Viszonylag elérhetõ áron hozzáférhetõ (a Naxos éppen errõl híres), és aki megveszi, bármikor belehallgathat bármibe. Ez sokaknak igazi érdekesség. Én mindenesetre nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen kapcsolatom alakult ki a Naxosszal, mert gyönyörû feladatokat kapok.

- És éppen ez a kapcsolat az, amely miatt az ön hanglemezkészítõ pályája nem tört meg akkor, amikor annyi más magyar mûvészé: a Hungaroton átalakulásakor 1990-ben.

- Igen, ez az együttmûködés 1987-ben kezdõdött, éppen 10 éves a cég. Szerencsés voltam azért is, hogy a magasra feladott labdát le tudtam csapni, azaz hogy akkora repertoárt szereztem fiatalon, szinte az "asztalfióknak dolgozva", hogy nem kellett frissen tanulnom a darabokat. A Hungarotonnál kevés lemezem készült, arra nem építhettem. Volt néhány Liszt-felvételem - azt a sorozatot ma is vállalom -, meg még néhány kisebb darabé. Épp idõben kezdõdött tehát a Naxos-féle együttmûködés. A mai napig is igyekszem frissíteni a repertoáromat, bár ebben a pillanatban is elõ tudok állni akár három szólóestnyi mûsorral is.

- Mindig híres volt briliáns technikájáról.

- Szerencsés az alkatom is, laza az izomzatom, de ez csak az egyik oldal. Ez a hivatás inkább fej, mint kéz kérdése. El kell képzelni, hogy mi szólal meg. Ha csak lenyomom a billentyût, és nincs mögötte akarat vagy gondolat, az soha nem lesz igazi hang. Ettõl szól egészen másképp ugyanaz a zongora, ha más-más mûvész játszik rajta. Erre nincs fizikai magyarázat, csak szellemi.

- Mekkora a diszkográfiája?

- Százon felül van a Naxosnál, ehhez még úgy 20 más felvétel jön. Tíz év alatt ez havi egy felvételt jelent átlagosan, ami persze nem így történik, mert különösen egy életmû felvételekor gyorsabban kell dolgozni, olyankor szorít a határidõ. 1991-re, Mozart halálának évfordulójára be kellett fejezni például a sorozatot.

- Tanít?

- Igen, a fõiskolán. Szeretem csinálni. Sokat tanulok belõle. Mert tudatosságot követel, meg kell fogalmazni a dolgokat, el kell gondolkozni mindenen, még azon is, hogyan tartsuk a kezünket.

- Mennyire meghatározóak a tanárok? Ön is Kadosa-tanítvány volt.

- Kadosáé, Nemes Kataliné és Mihály Andrásé. Pécsett is volt két kiváló tanárom, egyikük édesanyám tanárnõje, egy nagyon szigorú néni, Weininger Margit, aki olyan alapokat rakott le, amire lehetett késõbb építeni. Aztán Polgár Mariann, aki szintén Kadosa-Nemes-növendék volt, õ a konziban tanított. Majd 16 évesen bekerültem a Fõiskolára, ahol Kocsissal, Ránkival egy osztályba jártam. Ebben az osztályban négyen voltunk két évvel fiatalabbak a szokásosnál. Fölöttünk járt Lantos István, Falvai Sándor, és eggyel alattunk Rohmann Imre és Schiff András.

- Erõs évfolyamok voltak, és mindannyian rivaldafényben maradtak.

- Jó verseny volt, már akkor kemény feladat volt tartani a lépést a többiekkel. Az énekesek, Kincses Veronika, Tokody Ilona, Sass Sylvia, Polgár László, Gáti István is erõs mezõnyt alkottak. Sokszor beültünk a vizsgákra meghallgatni õket.

- Keller Andrástól megkérdeztem: ugye nem véletlen, hogy önök közül Schiff András tett szert világhírnévre? Azt válaszolta: itthonról nem lehet. Ön miért nem ment ki?

- Sosem gondoltam rá. Itt szeretek élni, itt vagyok itthon. Lehet, hogy lustaság is volt benne, bár nem hiszem. Igazán tanulni sem mentem ki, csak egyszer, egy kurzusra, Franciaországba Yvonne Lefebure-höz, hogy megtanuljam a francia zenét, ami messze nem az a szétfolyt valami, amilyennek sokan vélik, hanem nagyon is egzakt. Példa rá Toscanini, Michelangeli vagy akár Kocsis Debussy-felvétele. Soha nem vágytam például arra, hogy Moszkvában tanuljak. Az egy egészen más iskola, más kultúra, én pedig ettõl eltérõ tradíciókat kedvelek. Vagy ott van a Glenn Gould-féle interpretáció. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, nincs is olyan zenész, akire valamilyen formában ne hatott volna. Érdekes kérdés az is, hogy az úgynevezett historikus zenélést kövessük-e. Nem az én világom, de a tisztaságot, a portalanítást, az elõadásra rárakódott romantikus elemek letakarítását meg kell tanulni tõle.

- A klavikord hívei azt mondják, hogy abban a korban, amikor csak klavikord létezett még, a zeneszerzõ annak a hangzására álmodta meg a mûvet.

- De a zongora olyan univerzális hangszer, hogy lehet rajta olyan attitûddel játszani, mintha csembalóznánk vagy klavikordoznánk. Billentéskultúra és elképzelés kérdése az egész. Magam különben orgonáltam is, nem profi szinten, de annyira, hogy a minél hosszabb hangokat, azok kontinuitását megérezzem, ugyanúgy, mint az agogikával való hatást, a finom mozgást. Mindezt a zongorán is vissza lehet valamennyire hozni.

- Milyen hangszere van?

- Egy nagyon jó, nagy C modellem, ezen tökéletesítem a darabokat, és egy kisebb, amelyiken megtanulom.

- Mennyit gyakorol?

- Napi három órát mindenképpen, néha többet, 4-5 órát is. De csak jól szabad gyakorolni, jó állapotban, koncentráltan. A minõségi munka a lényeg, nem a mennyiségi,

- Kanadából érkezett haza a napokban. Mi járatban volt ott?

- Az ottawai Kamarazenekari Fesztiválra hívtak meg. Volt egy szólóestem, és kétszer kamaráztam is, például olyan érdekességet, mint Goldmark kvintettje. Jó nehéz, körülbelül 45 perces darab. Utolsó, értékes opusz. Néha jó ilyen mesterektõl is játszani, hallani. Magyarországon nagyon beszûkült a koncertrepertoár, folyton ugyanaz a néhány darab van mûsoron. Nagyon sajnálom, hogy ez a gyakorlat. Talán nem volna szabad ennyire kiszolgálni a közönséget. Be kellene csempészni kevésbé ismert mûveket, kevésbé ismert szerzõket is. Az ízlést is alakítani kellene. Goldmarknak is volt köze Magyarországhoz, még ha Bécsben élt is, ezért is érdekes lehetne itthon. A külföldi mûsorpolitika nyitottabb. Ha persze szólóestre szól a felkérés, szabadabb a lehetõség.

- Boldog embernek látszik.

- Az embernek saját magával jóban kell lennie, akkor nem lehet nagy baj.

- Ön jóban van magával?

- Mindenkinél vannak érzelmi hullámzások, így nálam is. De alapvetõen jóban vagyok magammal.

Kardosa Pál és növendékei: Ránki Dezsõ, Kiss Gyula, Jandó Jenõ, Schiff András és Kocsis Zoltán  Kemény László felvételeKardosa Pál és növendékei: Ránki Dezsõ, Kiss Gyula, Jandó Jenõ, Schiff András és Kocsis Zoltán Kemény László felvételePróbaszünet Ferencsik Jánossal  Fejér Gábor felvételePróbaszünet Ferencsik Jánossal Fejér Gábor felvételeDalest Nicola Geddával  Mezey Béla felvételeDalest Nicola Geddával Mezey Béla felvétele Felvégi Andrea felvétele Felvégi Andrea felvétele

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.