Összkiadás készülőben

Liszt Ferenc férfikari művei, I–II.

Szerző: Szabó Ferenc János
Lapszám: 2011 október
 

Liszt Ferenc: Férfikarok, I.

Licht! mehr Licht!; Für Männergesang (1-13.);

Festgesang; Über allen Gipfeln ist Ruh

Szakszon Balázs, István Péter, Balogh Sándor - harsona
Bazsinka József - tuba, Szász József, Komlóssy Gábor - trombita
Bubnó Márk - timpani, Fassang László - orgona

Szent Efrém Férfikar
Művészeti vezető: Bubnó Tamás

BMC CD 168

 

Liszt Ferenc: Férfikarok, II.

In domum Domini ibimus - prelúdium orgonára;

Pax vobiscum - motetta; Mise férfihangokra (Szekszárdi mise);

Laudate Dominum - graduálé; Mihi autem adhaerere - offertórium;

Anima Christi sanctifica me - motetta; Excelsior! - prelúdium orgonára

Fassang László - orgona
Szent Efrém Férfikar
Művészeti vezető: Bubnó Tamás

BMC CD 178

[inic.]Az összkiadások korát éljük. Egyre több lemez lát napvilágot, borítóján a complete recording felirattal, nagyobb könyvtárak polcain egyre több folyómétert kívánva sorakoznak a összkiadások, némely szerző esetében már második, harmadik sorozatok. Nekünk magyaroknak mégis hiányérzetünk lehet, különösen a mostani kerek évfordulók idején, hiszen a tavaly ünnepelt Erkel Ferenc és egy évvel fiatalabb pályatársa, Liszt Ferenc között az egyik legszomorúbb hasonlóság, hogy életművük mindmáig nem látott napvilágot teljes egészében, sem írott, sem hangzó formában.

Ugyanakkor a zenekedvelők mégis jól járnak ezzel a hiánnyal. Hiszen az évfordulók kapcsán első alkalommal megjelenő ritkaságok - egy képzeletbeli összkiadás részei - tele vannak meglepetésekkel. Valljuk be, izgalmas kaland ismerős szerzők ismeretlen műveivel találkozni. Az elmúlt években Erkel-ősverziók kottájára és előadásaira csodálkozhattunk rá, de napvilágot látott Liszt összes zongoraművének, vagy éppen hegedűre és zongorára írott darabjainak hangfelvétele is - sok-sok ismeretlen, vagy alig ismert kompozícióval.

A sokat vitatott nemzeti hovatartozás jegyében háboroghatunk: de hiszen ki ismerné jobban a világban Liszt Ferencet, mint mi, magyarok? És mégis rádöbbenünk, hogy valójában nem ismerjük minden arcát. A jelen írás tárgyát képező két CD-n megszólaló ritkaságok egy olyan Liszt Ferencet mutatnak meg nekünk, akit zongoraműveiből vagy zenekari alkotásaiból nem ismerhettünk meg. Csak a kifejezetten erre a műfajra szakosodott előadó, vagy néhány Liszt-kutató ismerhette ezeket a műveket, amelyek most végre hozzáférhetővé váltak a Szent Efrém Férfikar és lelkes vezetőjük, Bubnó Tamás jóvoltából. Célkitűzésük tiszteletre méltó: lemezre szeretnék venni Liszt Ferenc összes férfikari művét. A munkatempó is dicséretet érdemel, hiszen az első lemez hangfelvétele 2009-ben, a másodiké 2010-ben készült, és mindkettő még az adott évben meg is jelent a Budapest Music Center gondozásában. Az első lemezen világi, a másodikon egyházi művek szólalnak meg.

A férfikari kultúra a 19. század első évtizedeiben kezdett virágozni Németországban. A Carl Friedrich Zelter által 1808-ban, Berlinben alapított első Liedertafel nyomán gomba módra szaporodtak el a különböző dalos egyletek, dalárdák a német városokban. Mindezt élénk figyelemmel kísérte Weimarból Johann Wolfgang von Goethe is, aki bő három évtizeden át jó barátságban volt Zelterrel, weimari házában gyakori vendég volt a berlini muzsikus.

Liszt Ferenc 1842-ben kapta meg Weimarban a rendkívüli szolgálatban lévő udvari karmester címét. Erre az időszakra tehető az énekkari kultúra iránti érdeklődésének kezdete, mind egyházi, mind világi irányban. Első világi kórusművét még 1841-ben írta, férfikarra, Das deutsche Vaterland címmel, első egyházi férfikarára (Pater noster) is csak 1846-ig kellett várni. Miután 1848-ban letelepedett Weimarban, sorra írta egyházi és világi kórusműveit, rendszerint több verzióban, köztük férfikarra is. Ezek a művek ugyanakkor jóval igényesebbek, mint a korszak átlagos férfikari kompozíciói, erre utal Louis Köhler Lisztnek írott, és Liszt által idézett levelének részlete: „»Ön valójában adósunk néhány férfinégyessel, amelyek sörtestvéreket félistenekké változtatnának!«".

Amikor kinyitjuk bármelyik CD tokját, azonnal a vaskos melléklet kerül a szemünk elé. Eckhardt Mária tudományos igényességgel megírt, Liszt leveleiből származó idézetekkel gazdagított, olvasmányos tanulmányai méltó kísérői egy összkiadásnak. Olvasásuk során alapos tudásra tehetünk szert az amúgy nagyrészt ismeretlen Liszt-művekről. Ráadásul a német és angol mellett magyarul és franciául - a Liszt-kutatás legfontosabb nyelvein - is olvasható a két kísérőtanulmány. Tovább növeli a füzetek értékét a bennük található számos illusztráció. A díszes kottacímlapok és más képek egytől egyig a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont gyűjteményéből származnak, kitűnő minőségű reprodukcióik a Kutatóközpont munkatársa, Török Miklós munkáját dicsérik.

Az első lemez középpontjában a Für Männergesang címmel 1861-ben publikált 12 férfikari műből álló sorozat áll. Érdemes a ciklust elejétől végéig folyamatosan hallgatni, hiszen nem véletlenül állította össze a zeneszerző - akár már korábban megjelent műveit is újra elővéve. Indításként egy jókedvű felhívást hallunk, melynek egyik mondanivalója mögött Schumannt vélhetjük felfedezni: „Trotz Philistergeschrei!". Másik mondanivalója visszavezet minket a Zeltertől származó Liedertafel elnevezés eredetéhez, hiszen - amint az a Vereins-Lied címlapján jól látszik - száraz torokkal nehéz énekelni, a dalos kedvű férfipolgárok összejövetele nem képzelhető el asztal nélkül: „Trinkt aus! Schenkt ein!"

A sorozat további szövegein is érezni Schumann hatását. Lelkesítő dalok (Wir sind nicht Mumien, Vor der Schlacht, Nicht gezagt!) mellett Szerenád, Vén regék (bár a Dichterliebe Märchenje helyett itt Sage van), Selymes fű és Éjféli vándorlás után elérkezünk a Schumann által is megzenésített Goethe-vershez: Gottes ist der Orient. A tételek zenei világa mögött Schubert és Mendelssohn férfikarai sejlenek fel, ugyanakkor a ciklus közepén található lendületes tételek (No. 4-7) esetében inkább Schumann az, aki eszünkbe juthat. Liszt valószínűleg tudatosan törekedett arra, hogy német férfikari kompozícióinak zenéje német legyen. Külön figyelmet érdemel a sorozat második tétele, a bájos és megkapó Szerenád.

A Für Männergesang mellett két hangszerkíséretes mű és egy szólókvartett kapott helyet az első korongon. A rézfúvós hangszerek kíséretével ellátott Licht! mehr Licht! és az Über allen Gipfeln ist Ruh férfinégyesre írott verziója eredetileg az 1849-es Goethe-centenáriumra készült. Jól reprezentálják, hogy milyen magas színvonalon állhatott a férfikari kultúra ekkortájt Weimarban. A Licht! mehr Licht! hallgatása során időnként - lehet, hogy a hangszerelés miatt is - Lohengrin-allúzióim voltak. A Festgesang című orgonakíséretes kompozíció a tizedik általános német tanítógyűlés megnyitására készült 1858-ban, ajánlása „a teljes német népiskolai tanítótestületnek" szól. Mondanivalója is ennek megfelelő: Heinrich Hoffmann von Fallersleben versében a tanár öröme és önzetlensége szólal meg.

Az egyházi műveket tartalmazó második CD összeállítása meglepő: a középpontban a Szekszárdi mise áll, beleillesztve egy képzeletbeli, mintegy 50 perces liturgiába. Első és utolsó számként egy-egy rövidebb orgonadarab szólal meg, és a mise tételei nem egymás után, hanem különböző Liszt-motettákkal megszakítva kerültek a lemezre. Az ötlet eredeti, bár a recenzensben akaratlanul is felmerül a kérdés: miért éppen ezek a motetták, és miért éppen ez a két orgonadarab? Nem mintha bármilyen problémánk lehetne az elhangzó művekkel, de az összeállításnak ez az egyedi módja éppen az összkiadás-jelleget gyengíti. Eckhardt Mária így magyarázza a koncepciót: „[...] Liszthez is a liturgiába illesztett előadás állhatott legközelebb."

A második korongon hallható férfikarok Liszt életművének azt az egyik legizgalmasabb szakaszát mutatják be, amikor a zeneszerző kései stílusa formálódik és kialakul. A művek dátumai (1848, 1868, 1869, 1874 és 1885) sokatmondóak, a virtuóz korszak végéről származó művektől (a Laudate Dominum és a Szekszárdi mise első verziója) egészen kései kompozíciókig (Pax vobiscum) haladhatunk az időben - és Liszt stílusának változásában. Ezeknek a műveknek a megismerésével talán közelebb jutunk a kései Liszt-darabok világának megértéséhez. Akár a zongoraművek esetében, itt is érezhető az idő előrehaladtával egyre letisztultabb, végül sokszor unisonóba sűrűsödő zenei anyag.

A Szent Efrém Férfikar jól eligazodik a liszti harmóniaváltások sűrű erdejében. Ugyanakkor be kell vallanunk, nehéz feladat, hogy a mély fekvésben egymáshoz közel járó szólamok minden pillanatban olyan tisztán szólaljanak meg akkordban, vagy éppen unisono, hogy a felhangok a legkevésbé se térjenek el a megkívánttól. A hallgatót mégis gyönyörködteti a Szent Efrém Férfikar páratlan hangszíngazdagsága, a lendület, amely a gyors tételek előadásában érhető tetten, valamint az a kivételes előadói érzék, amely a lassú tételekben is végig intenzív figyelemre készteti a hallgatót. Külön ki kell emelnünk, hogy az együttes tagjai szóló feladatokban is megállják a helyüket, többek között ez teszi emlékezetessé a Für Männergesang sorozat Ständchen (No. 2) és Festgesang (No. 11) tételeit. A hangszeres közreműködők közül feltétlenül meg kell említeni Fassang Lászlót, aki mindkét lemezen remek partnere a férfikarnak. Mindemellett a két korong egyik legemlékezetesebb pillanata, mikor a Für Männergesang 7. tételében megszólalnak a hangszerek Szász József, Komlóssy Gábor és Bubnó Márk jóvoltából.

Nagy kíváncsisággal várjuk a sorozat folytatását. Sőt ha szabad ilyet kérni: hasonlóan magas színvonalú további összkiadásokra lenne szükség Liszt dalaiból és más kórusműveiből is - magyar előadókkal!