Görlök kórusa – egy ismeretlen Kurtág-mű

Szerző: Farkas Zoltán
Lapszám: 2011 február
 

 

Kurtág György - Felvégi Andrea felvétele

A Bartók Rádió szerkesztőségében 2008 őszén felkeresett   Békés Itala, és bejelentette, hogy szeretne újra rádiófelvételt készíteni Kurtág György Erich Kästner versére készült kupléjából. A művet egyszer már rögzítették a Rádióban, közel negyven évvel ezelőtt, de ezt a szalagot az akkori Zenei Főosztály egyik vezető munkatársa -akinek mindig is nagyobb volt a hatalma, mint a jóindulata -letöröltette a Rádió Archívumában. Mivel egyetlen Kurtág-műjegyzék sem tud a kompozícióról, a történet felkeltette érdeklődésemet. Békés Itala megmutatta a kottát és egy amatőr audiókazetta-felvételt, de nem engedett másolatot készíteni belőlük, saját magának tartván fenn az előadás jogát. Bevallom, némi szkepszissel viseltettem a felvétel sikerével kapcsolatban, de miután Szokolay Balázs személyében rátermett zongorista is akadt a rendkívül igényes kíséret megszólaltatására, belevágtunk a feladatba. 2009 februárjában elkészült a két és fél perces darab új felvétele.

Kurtág 1960-ban ismerte meg Békés Italát, amikor kísérőzenét komponált Shakespeare A vihar című színművének Nemzeti Színház-beli produkciójához. A művésznő Ariel szerepét alakította, s Kurtág külön foglalkozott vele a próbákon.

(Megemlítendő, hogy ekkoriban más alkalmazott zenéket is komponált: ugyancsak 1960-as keltezésű a Palásthy György rendezte kísérleti rövidjátékfilmhez, az Egy régi villamoshoz írt filmzene, 1962-ben pedig a Didergő király című bábfilm zenéjét jegyzi.) Erich Kästner Szív a tükörben című verseskötetét Békés István, Itala édesapja fordította magyarra 1959-ben, s Kurtág a művésznő kérésére zenésítette meg a Görlök kórusát.

Miért érdekes számunkra ez a könnyű kézzel odavetett miniatűr?

Egyfelől osztom Pierre Boulez véleményét, aki azt mondta: „szívesebben hallgatom és dirigálom a nagy zeneszerzők ficni-fecnijeit is, mint a kisebb jelentőségű komponisták esetleges jó műveit". Másfelől egy ilyen korai Kurtág-kompozíció felbukkanása különösképp becses lelet, hiszen míg Ligeti György bőséges fiatalkori termésének úgyszólván egésze ismert, hangfelvételen is hozzáférhető, és egyre gyakrabban szólal meg hangversenyteremben is, a korai Kurtág-darabokhoz jóval gyérebb számuk ellenére sem kapcsolódhat konkrét hangzásélménye az érdeklődőnek. Olvastunk a Koreai kantátáról, tudunk a Brácsaversenyről, melynek Kurtág ma már csak az 1. tételét vállalja,1 de nem hallhatjuk őket. Ritka kivételek az afféle -hangfelvételek jóvoltából ismert -hamvasan fiatalkori alkotások, mint a József Attila versére írt Klárisok kórus 1950-ből, vagy a Játékok sorozatba beemelt Almavirág, egy lírai zongoradarab 1947-ből.

Iménti fejtegetésem azonban mindkét pontján korrigálásra szorul. Először is a Görlök kórusa nem „ficni-fecni", hanem biztos kézzel megírt, pompás kis darab. Másodszor semmiképp sem sorolható a juvenáliához, hisz 1960-ra Kurtág már túljutott életének első alkotói válságán, s az 1957/58-as párizsi hónapok után tabula rasával kezdte újra jóformán még el sem indult alkotói pályáját. Ne feledjük, a Görlök kórusa az op. 1-es Vonósnégyes, az op. 2-es Fúvósötös, az op. 3-as Nyolc zongoradarab, vagy az op. 4-es Nyolc hegedű-cimbalom-duó  szomszédságában született; valamennyiük az 1959-es és '60-as év termése, s épp innen számítjuk Kurtág saját hangjának megszületését. A továbbiakban a Görlök kórusa néhány olyan vonására mutatok rá, amely e „saját hang" félreismerhetetlen jelenlétét mutatja e talán periférikusnak szánt alkotásban is. Nagyképűen szólva: elhelyezem a kuplét Kurtág életművében.

Vessünk egy pillantást a bevezető ütemekre! (1. kotta - a zeneszerző kézírása) A hangkészlet csaknem dodekafon, egyedül a disz (vagy esz) hiányzik a tizenkét hang közül. A jobb kéz pontozott ritmusú motívuma a később kibontakozó triviális kuplédallam táncos lüktetését előlegezi, a bal kéz hangjai ugyancsak a főnóta kíséretének balkéz-szólamában köszönnek majd vissza, a 2. ütem d-f-asz-c menete pedig a kuplédallam visszatérő fordulata lesz.

 

A darab lendülete egy virtuóz tizenhatod-menetből forrásozik, amelyben egy kromatikusan kitöltött nagyterc-cluster hangzását az alsó kisszekunddal még irizálóbbá teszi a zeneszerző, s az egész képletet kromatikusan mozgatja, hol lefelé, hol pedig felfelé. (2. kotta) Ez a kinetikus energiát termelő zenei anyag egy adott ponton az ugyancsak kromatikusan haladó énekszólam kíséretévé válik. Mesteri, ahogyan az első strófában giusto és crescendáló ütemeket a második strófában pianissimo, rubato colla voce karakterre cseréli Kurtág, hisz a  "Beköltözünk, kiköltözünk, mint hogyha árvák lennénk" sorokhoz ez a panaszos hangvétel illik. Talán e pillanatban érezhető a legerőteljesebben e kisszekundos, kromatikus világ rokonsága a bartóki Mese a kis légyről vagy Az éjszaka zenéje hangulatával.

A kuplédallam kíséretének tölcsérszerű tágulása (3. kotta) -melynek hangjait a bevező ütemek már megelőlegezték -az imént felsorolt „komoly opuszokból" mindenekelőtt az op. 1-es Vonósnégyesből lehetnek ismertősek. Halász Péter Kurtág dodekafóniájáról írt tanulmányában részletesen elemzi ezt a tölcsérszerkezetet (maga a terminus Balázs István találmánya).2 A tizenkét hang kromatikus clusterekre bontott használata ugyancsak jellemző Kurtág korabeli termésére. Tehát a könnyű kis kuplé hangszervezése nagyban osztozik a „komoly", hivatalos, kanonizált művekével.

S végül: a kuplé fanyar humorral elhangolt, pontosabban erősen kromatikus, dodekafon környezetbe illesztett triviális dallama kinek ne juttatná eszébe Stravinsky Cirkuszpolkáját -természetesen egy pillanatig nem feledve azt a tényt, hogy Stravinsky Kästner görljeinél összehasonlíthatatlanul bájosabb és kedvesebb teremtmények számára komponálta muzsikáját. A Görlök kórusa a Bartók és Stravinsky szarkasztikus stílusától ihletett, de már oroszlánkörmeit is megmutató fiatal Kurtág szellemes miniatűrje. Apró darab egy minden hangjában megismerésre érdemes életműből.

Jegyzetek

A tétel Kim Kashkashian előadásában hallható Bartók Brácsaversenyének és Eötvös Replicájának társaságában, az ECM New Series 1711-es számú CD-jén (1999).

Halász Péter: „On Kurtág's Dodecaphony", Studia Musicologica 43 (2002), 235-252.